dátum: 84.12. fájl: c1532-1.htm C. 1532-1539

84 karácsonyára

Miklósnak,
a bár már megkezdtem, még nem tudom merre tovább pontosan. bár napok óta ezen
hát nem megyünk márciusban Szigligetre. Áldott két hét volt, elképesztő. és ijesztő; csak kilenc hónapja?! újabban nem vagyok hajlamos a szonorikus mélázásra, de hát ez: időélmény
nem, nem mélázás (szóismétlés)
most bekiabál Zsófi (21.40 péntek), hogy Muray Robi beszél a rádióban. Jó negyed órát, szépen, természet szeretetéről, gyerekkori madarakról, a leégett madártár évtizedek óta tartó pótlásáról, amiben részt vesz. mitől lesz egy ilyen monológ meleg, vagyis igaz? mitől lenne? pedig minden szava igaz, és még hisz is benne. csak a tehetség? hogy az kevés neki? hogy hiába csinál érdekes, jó dolgokat, ha nem érdekes a lelke neki?
nekem is elképesztő év volt
ha nem jut eszembe középkori ferences irodalmat kérni
ha nem jut eszedbe, hogy szürke engrére kell a temetőrajzokat, mert akkor ez már mű
ha vasárnap este nem veled sétálok épp, s kísérlek el egy esti misére, amit egyébként sohasem [ott láttam meg Tamás atyát. 2006]
és hát a te utad is
szeretlek
Kata kedves, persze félti barátságunkat a ritka találkozások miatt (a Jávor)
milyen megnyugtató, hogy csomó (napi) dolgodra nem vagyok kíváncsi
minden rendben van
az írógép fölött, illetve a magnókazetták fölötti (egyébként kiürült) polcon, középen a nagy ametiszt, Judit múltkori látogatásomkor elképesztően pontos gesztussal odaadta, hogy most legyen ez nálam
boldoggá tett
és még az se nyugtalanít, mit teszek vele a jövő hónapban
úgyhogy ezt az ametisztet mégse adhatom neked karácsonyra. szívesen adnám ideiglenesen, de úgy nem tudom, kell-e (lomha vagyok pontosabban fogalmazni)
....
már persze napok óta kitaláltam, hogy azt kéne neked, hogy összeírni, mi mindent kaptam tőled, de ehhez valahogy feszültebbnek kéne most lenni, pedig ez jó. valamelyik reggel futás közben találtam ki, a Vérmező közepe táján. ott, ahol a célegyenesbe fordulva (visszafelé) a Martinovics kőszarkofág felé futok, elég hosszan és szimbolikusan.
az ellenérvet persze tudod, sajnos mindent tudsz.
hogy ez az ajándék kicsit túl szimmetrikus, illetve gőgből kifolyólag az ember szeret eredeti lenni.
úgyhogy (ezt is tudod) mégiscsak ezt kéne választanom.
a kiürített polc persze Kleetől jön
Drezdában minden létező fotót bemutattak tárlóban (mindet ismered kb.)
többek között a zsúfolt dessaui műtermét is, ami miliő után zokogva vágyott a lelkem, azt hiszem annak idején ezért is fúrtam lyukakat a (fehér) létrám oldalába, hogy az alkalmi (legalább) második festőállvány (neki négy volt. két műtermi, és két táblaállvány. és a sok kis zongoralakkos keretű kép a falon, két sorban.
a melege most megint megcsapott, veled néztem Drezdában [nem volt ott. 2006.]
és mosolyogva bólogattam, hogy ez nem az én utam
és hogy elképesztően jó ösztönnel teszem rideggé és üressé környezetemet évtizedek óta
mert ebből tudok továbblépni
áldott gazdagságom
mindenki annak örül, amilye van
neked erre nincs szükséged
egyébként Ferenc sem állította soha, hogy az övé az egyetlen út
zizeg itt körülöttem a műterem a sötétben, olyan üres
csak cinkcsizmán koppan alattam halkan
egy hétig kell. pedig hogy megszerettem tusolni.
a Walkmann-emet is neked ajándékozhatnám, hátránya a dolognak, hogy neked se kell eléggé
ön is egy felnőtt, Uram
de ha mégis kell
most Kata bejött a konyhából és kéri, hogy egy fakanál fejét fűrészelném le, és egy kis lyuk is kéne a közepébe. levágtam, kifúrtam (0,8 mm)
Mondom neki, mitől olyan nem igazán jó ez a Robi.
azt mondja, te előtte volt egy pasi, aki mélán mesélte a riporternek, hogy igen, elég sok állatot tart, itt van például 22 fajta teknőc..., "a feleségem szerint ehhez a papagájhoz hasonlítok leginkább, úgy külsőre, mint lélekben is... és ha én rosszkedvű vagyok, ez a madár is a csőrével a tálját csapkodja..." ez az ember nem akarja eladni magát, ez boldog. míg a Robi...
igaza van, egészen pontos. Robi egy félmondatba beleszőtte, hogy ő ám Amerikában és Ázsiában is gyűjtött madarakat - hideg futkos, amikor magamra ismerek ilyenkor
dicsekedjünk kultúráltan, tömören, korszerűen
ja, a Klee,
aminek kapcsán tegnapelőtt kidobtam a 9x12-es nagyítógépemet is. a faváz és a lámpaház helyére (a műtermet az új szobától elválasztó ajtónyílásban gondosan beépített polcon) elfér - kettős sorban a zokni-alsónadrág-hózentráger-zsebkendő-nátha-esetén-torokkendő is.
még ebben sem leltem kedvemet - szét kellett volna (kalapáccsal) verni a favázat. Így épp csak belefért a kukába. első fázisban elkezdtem az ép szemescsavarokat kimenteni belőle, aztán elnevettem magam- majd folytattam
víg hullarablás
amit végül kiemeltem a lámpaházból, nem is tudom láttad-e valaha. a vagy 20 cm átmérőjű hatalmas kettős kondenzorlencse
na ez az.
hogy milyen lassan gondolkodom. egy királyi, és értelmetlen ajándék lett volna neked.
majd egyszer 510 forintot kapok érte a bízóból, ha eladják, mert persze másnap délelőtt
Kata tempója most emberibb lett (karácsonyi barna formázott sütemények) s titkon remélem, hogy nem a Sátánnak (nagy S, mondtad) dolgozik. mert délutáni elszántságából és irgalmatlanságából - félve - arra következtettem
pedig milyen egyszerűen meg lehet különböztetni ez az egészet
azt hiszem.
Klee jó volt, jó volt az akció is.
megtudtam, hogy él (67 éves) lehetne írni a Félixnek [Klee fia] is, biztos örülne neki. Ott volt a megnyitón.
csak hát persze megint inkább magamról lenne szó-
két dolog elképesztő a szakmánkban.
az egyik, hogy az ember lerajzol egy malmot vagy egy írógépet és közben a világ fontos dolgairól elmélkednek a meghúzott vonalak
a másik, hogy a meghúzott vonallal millió fontos élményedet adod át. de a néző csak azt a vonalat látja, és semmit nem tud élményeidről, csak a vonal által. és a munka végén egyszer neked is meg kell úgy nézned azt a vonalat, mintha semmi nem jutna eszedbe a múltadból, magadból
ez az i betű folyton leesik
anyád szisztémájával: 23.04 és fázik a lábfejem
(a másik)
itt van ez az egész monumentális Rothko biográfia, jobban mondva album és annyira nem érdekel már az élete. de amiért az egészet annak idején megszereztem, az a Huston-kápolna, azt mégiscsak le kéne fordítani belőle, hogy mi az.
a könyvet különben már rég visszaadtam volna, nem is nézegetem, csak fejben.
zseni.
tulajdonképpen ez érdekelne. hogy miért nem vagy igazán izgatott lakáskérdés ügyben
az én stílusomban, én már rég kivertem volna Váliból, hogy szerezze meg az elvi engedélyt a padlástérre fölöttük
bár építkezni tényleg fényűzés
de akkor más
talán, hogy valami úgyis lesz.... igazad lehet.
na, ez a levél kezd
összeállni. még ha tudnék így,
egy-két oldalt.
pláne ilyen karcsú tükörrel.
mint ez.
új zsidó képeimet látatlanba is elég pontosan
ítéled. itt egy koszos zöldet tényleg szeretni
fogsz.
remélem tényleg zöld.
vagy valamilyen (jó)
hetek óra észben tartva ezt az új két kötetes Pilinszky prózát is neked lehetne adni. anyámnak szántam, de
neki kevésbé
viszont, valószínű, hogy nektek megvan.
és hiába, bizonyos gátakat nem érdemes áttörni:
megkérdezni nem lehet, alternatív ajándékot fölajánlani ugyan lehet, meg elég eredeti is, de
NEM JÓ (eléggé)
ma igazi örömmel adtam borravalót a műtős fiúnak.
gazdagabb vagyok nála, meg láttam is, hogy szeretne kapni. mint hétfőn a hálókocsi kalauz. kicsit be volt csípve, de nekünk visszafelé nem volt jegyünk.
viszont én odafelé megbeszéltem vele, hogy majd este ő, meg mi, visszafelé... akkor is ketten voltunk a fülkében Katával, félig üres volt a kocsi. hajnaltájt havazott. igaz előtte is, de így szebb.
Istenem, mennyivel unalmasabbak lennénk, ha tényleg itt ülnél. legalábbis -
arra is gondolok néhány napja, hogy egy régi naplójegyzetből lenne majd jó kiindulni, mondjuk a megismerésed körüli dátum
vagyis 77 nyara, vagy mi. na, tényleg, nézzük.
(az a VW akkor is ronda színű volt, ha ezt képtelen is voltam valaha határozottan képviselni. De a Farkasluka fölötti hegytetőn a zöld fűben otthonos volt. hazafelé kicsit vezettem is.)
77.7 Zebegény
- csak zavart keltek, ha érdeklődést és barátságosságot mutatok hallgatóim felé. nincs fedezete, lelepleződöm.
belőlem tisztességes közös munka telik ki.
eleget kapnak
.....
mindig csak az a 2-3%-os módosítás az érdemi életünkben, amire egyáltalán képesek vagyunk, lehetünk.
most félbeszakítok, hogy ideírjam még két, napokban kitalált ajándékötletemet:
    1. tavaly adott 40... pardon 50x60 fotópapírokat visszavenni
vagy
    2. a világ legszebb kavicsát, a konstantinápolyból (nagy K) hozott kék-fehér-okker csíkos kaviccsal együtt - az egy másik - neked adni.
na, nézzük Zebegényt tovább:
- meg még egy szempontból kell nekem ez a Zebegény, amellett, hogy mégiscsak évi pihenésem egyetlen megtalált formája, és éveim ritmusjelzése is (tavasztól már visszaszámlálok, nem mintha jobb lenne bármi egyéb időtöltésnél-)
egyébként hallatlan fárasztó
        ja-: valami önbizalmat, öntudatot? ad.
otthon majdnem mindig én vagyok a gyengébb (készülő képemmel szemben állva)

meg. gondolkoznom kell, s a szokottnál gyorsabban fogalmazni, mások gondolatát továbbgondolni,
idegen kézzel alkotni
....
a tulképp dilettáns riportfotózás témáról át kéne térni a tárgy? - komponált, megkeresett témájú fotóra-
legsikeresebb, vagyis önálló sorozatom a padlószemét - téma volt.
....
nem, ez így nem lesz jó. kiállításon (nincs) türelmem mások műveihez. valami elhatalmasodó önpusztító türelmetlenség és elégedetlenség
....
talán igaza van ennek a norvég grafikusnak. marhaság amatőrökre pazarolni kevés energiámat. festeni kell.
....
nem kell majd engem elsiratni, hiszen nem is éltem.
pár évet talán a hatvanas évek elején
....
trecento képek. a gyönyörű KOPÁSOKAT nézem, ami az arany háttérből lett. 10 év kellett, hogy tudatosuljon.
- aztán 6-8 oldal munkanapló, még mindig Zebegényből, meg egy levél S. Nagynak, hogyha netán meglátogat, a templom jobboldala mellett elvezető úton van a községi könyvtár épület, az út jobboldalán 200 méter
...aztán egy Tonio idézet, hogy egy ideig még érzelmesek maradjunk:
77.8. "az irodalom általában nem hivatás, hanem átok"
        (gondolom, nagyon szerettem volna mindig ilyen elátkozott lenni. várj csak, ehhez, azt hiszem, vág egy múlt hónapi jegyzetem, fölállok a másik dossziéért)
84.11. bocsánat, de én mindenről csak derékszögben tudok gondolkozni
és:
                        én egy kis köpcös kopasz
                        fűszerkereskedő vagyok
elég nehéz volt megtalálni, most
valami negyven oldal összejött. (dicsekvés)
hiába, fontos ember vagyok.
...
ha nem unod még, visszamennék 77-re, nemcsak mert
jólesik idézni (nem gondolkodni)
77.8. Perruchot, Seurat élete: "L. festőt 64 éves
korára elhalmozta a világ megbecsülése jeleivel
konformizmusa - ha úgy tetszik - középszerűsége jutalmául - ....
megerősítette abban a hitében, hogy ő az
igazság letéteményese..."

"Seurat számára nem létezett baráti eszmecsere, ha nem
az őt kizárólagosan érdeklő dolog körül forog, minden
egyéb unalom"
most: (84.12.21. éjfél: minek
NEKEM gondolkodnom?!)
tovább: "A természet szótárunk, nem több" Delacroix

"Signac megvette élete első csónakját és elkeresztelte
hármas hitvallásként: Manet, Zola, Wagner-nek"

"Pissarro, a naiv, azt hiszi, hogy Seurat elmélete tudomány,
holott merő költészet."

77.8.
intellektuális komoly tekintet, könyvvel a hóna alatt
lejjebb meg vidáman rezeg a cicije.

77.8.
fura önbizalom.
régóta úgy döntök emlék dolgaim fölött: kell-e ezt az
utókornak látni, vagy csak fölös kíváncsiság tárgya-e.

77.8.
kizárólag erkölcsi kérdés, hogy valaki okos-e.
(hajlandó-e végiggondolni a dolgokat) (Sün mondta)

stb. stb., nem illik ezt így folytatni.
viszont, ha esetleg megtalálnálak először: téged, na
elkezdek lapozni.

megvan.
77.12.
őrület, hogy rohannak a napok és nem emlékszem, mit csinálok.
na nézzük
VIT pályázat képbeadás
Katának karácsonyi monarchia térkép készítés
2 kép átfest
derecskei plakátom megcsinál
képkölcsönzés Gulyáséknak
(Szüts Miklós itt, sokat segítettem neki)
fotólabor megszépít, rendbe
drapériák műterembe, +2 m-től fölfelé
stb. stb.

na, tényleg utoljára. itt még valami 77.12-ből:

okos vagyok
tehetséges vagyok
szorgalmas vagyok
tisztességes vagyok
van hitem
lényegében gazdag vagyok
egészséges vagyok
és nevetséges vagyok

aztán itt van egy 76 gépelt oldalas lejegyzés is, amikor veled,
és néhány zebegényivel három órát beszélgettünk
az "Éjszakai sétakocsikázásról". Itt vagy először
- sokat - szó szerint.
na, tényleg fölteszem a dossziét, vissza
0 óra 20, Kata bejött, jól letólt, hogy
még fönn vagyok.
DE MIKOR OLYAN JÓL SZÓRAKOZOM
na persze, most ágyba,
de lehet ezt napvilágnál folytatni (valaha?)
mindenesetre szép karácsonyt, ölel:
lek.
Kata azt mondja,
ő MUSZÁJból volt
fönt eddig
(süteményt készített)

MINDEN RENDBEN VAN
Ja, Erzsébetet is ölelem. a magam módján. (így)

mi lenne, tényleg, ha nem húznám föl most a vekkert?
(5 h 40-re)
azt hiszem fölös bonyodalmakat okoznék
nem. jó és nem igaz.
szeretem ezt a dolgot.

másnap 16.14 p.
hát szóval (dicsekvés): már itt tartok: nem húztam
föl
viszont idejében fölébredtem. sőt: a család: nem!
ritka ajándék két óra volt, egyedül
és itt: a Jelenések könyvében ez a szó: ametiszt.
nem unod még ugye, biztatlak. kedvem van folytatni.
délelőtt átmentem hangfalamért: nincs alkatrész,
de egy hónap után adnak egy másikat helyette. érdeklődjek
január közepén. Hazafelé a 12 buszon (ülve)
gondoltam, hogy most bosszankodni lenne a feladatom
hogy ez az Orion, és hogy persze nincs, de ha adnék
egy kilót és egy hónap... nagyon tehetségtelen voltam
érzékeltem magam is
de jól szórakoztam

tegnap láttam egy fegyelmezett arcú férfit a végállomásban
(a villamos nem indult), keze árulkodott. ahogy
dobolt az ülés oldalán. ismerős volt a dolog, hogy is
mondjam, és nagyon távoli
azt hiszem, a legtöbb, amit kaptam
tőled, hogy erre is visszakanyarodjunk (éjjel még
elemlámpával leírtam az emlékeztető szót)
            azért elemlámpával, mert félálom után
            nagyon vakít a százas körte
hogy a kisujjadban, a zsebpiszkodban több ösztönös
szeretet van, mint amit én valaha
na azt hiszem, már én sem állok rosszul, de ez egész
más, azt tudjuk mind a ketten
ilyenből érzékelhető (egy hónapja) kicsúszott a
számon, valamit vicsorogtam Katára, mire kézlegyintéssel
mellékmondataiddal helyre tetted: nem olyan nagy
bűn az
valamint itt volt a finn "Művészet" folyóirat
szerkesztője, és kislányosan beleszeretett egy kis
kecskeméti típusú képembe. a nyakkendőjén egy
fantasztikusan izzó lila csík volt, jó dizájnos.
szóval cseréltünk. a herr vagy inkább miszter
meglehetősen izgatott lett, mikor rájött, hogy
nem tréfálok
biztos elfelejtetted
(mibe?!)
ezért kikeresem neked a golfos vicc helyét, de lehetőleg
most nézd meg Mt 17,27
de jó lenne, ha ezt a Nee jegyzetemet visszahoznád,
de hát ezt holnap el fogod felejteni. én is ott felejtettem
nálatok, mikor Péterék jöttek. tőletek hazafelé
12 (tizenkettő) percet töltöttem járművön hazáig,
beleértve az átszállás idejét is
itt van az asztalon had (hány d) írjam le
a körömi pap teareceptjét, mert olyan gyönyörű
(egyébként kapható részletekben, és olcsó is)
kenderkefű
keskenyúti fűlevél
apróbojtorján fű
borsmentalevél
akácvirág
és jövő karácsonyi ajándékom a hivatalos "gyerektea"
dobozon feltüntetett...: ánics
                                  édeskömény
                                  kamilla
                                  borsmentalevél
                                  fehérmályva

édesanyádtól is sokat tanultam
Deske