(Marik Tamás levele Ausztráliából)

Drága Kata és Deske!

Ma megtanultam, ha Én nagy vagyok, minden problémám nagy, de ha kicsi vagyok, a problémák is kicsik, hiszen csak az enyémek.
Nem tudom, melyikötök van közelebb Jézushoz, azt hiszem, egyiket jobb felől, másikat bal felöl öleli át, és ez így nagyon jó.
Mind a ketten erősek vagytok, nagyok és fontosak magatoknak, és ez persze probléma. De higgyétek el innen messziről, én mégis egy virágban látlak benneteket. Ti akármit tapasztaltok a mindennapjaitokban, a ti virágotok gyönyörű virág, harmonikus, színes, csoda.
Mindketten tudjátok, hogy a Hazug mindig a tapasztalást festi át, ott fog az ő meszelője. A tényt, ami Krisztusban történt meg értünk, nem tudja megváltoztatni.
Van hatalmatok, hogy hittel elfogadjátok: Isten egy virággá szerkesztett benneteket a Krisztusban. Adjatok hálát érte és attól kezdve minden nap vessétek le a tapasztalat köntösét és engedjétek a ti Kertészeteket, hogy fölneveljen titeket.
Amúgy én egy bunkó agglegény vagyok, de azt tudom a lexikonból, hogy a ti dolgotok, hogy
        "férfiak szeressétek feleségteket... és
        asszonyok engedelmeskedjetek uratoknak."
Ne féljetek mind a ketten pont azt tenni, ami nektek szól. Isten nem azért mondta, hogy megrövidítsen!
Komolyan mondom nektek, hogy egymás nélkül csonkák és bénák vagytok, együtt csodálatosak. Ha per pillanat ezt nem tapasztaljátok, akkor is higgyetek Istennek!
Ha nem így akarta volna, szólt volna: "Deske! Nem veszed észre, hogy ez a vasorrú bába lánya?" Kata! Nézd meg már ezt a legényt jobban, mert patája van és szarvai."
Ha nem mondott ilyet, hanem örömet adott a szívetekbe, akkor most már tegyétek le az önérzet, a sértettség, az önbizalom és önhittség, az önigazolás és önsajnálat szarvacskáit!
Szeretlek benneteket! De ez semmi, az Úr sokkal, sokkal jobban szeret. Mindennap előttetek van ennek bizonyítéka, a ti gyerekeitek!
köszöntök mindenkit!
                                                 Tamás