dátum: 85.10.   fájl: c1624-1.htm     C. 1624

Tanúságtétel

Házi feladat / Csopakra:
"Mit mondanál a Ganz gyárszerelő csarnokában három melósnak, akik azt mondják: Na, mesélj nekünk a te Krisztusodról, aztán elmegyünk sörözni."

Az nyilvánvaló, hogy az esztergályosok mind rendes emberek, én is rendes ember vagyok. És jó szándékú, tényleg. De van az életemnek egy sötét pontja, amiről nem tudtok: nem tudok kijönni az öregemmel. Nem, nem veszekszünk mi, csak éppen nem kedveljük egymást. Pedig tisztességes ember, semmi külön baj vele. Csak kölyökkorom óta megjegyzéseket tesz rám, újabban azért, hogy én a vasas szakmába kerültem (ő asztalos), én meg egy kicsit mindig lenéztem, hogy ő nem szeret olvasni. Pedig igyekeztem vele mindig, bántam is a dolgot, néha még meccsre is elvittem, de lényegében semmi nem sikerült. Aztán egyszer egy könyv került a kezembe, amiből megértettem valamit. Hogy az Isten, az én Istenem nemcsak egy hatalmas, trónon ülő távoli Úr, hanem hogy Ő szeretetből elküldte nekünk a fiát, Krisztust, akinek szintén hatalma van. És ez a Krisztus itt él közöttünk, Ő tud rólam, szeret engem és segíteni akar nekem. És ha valami nyavalyám van, arról is tud, és legfeljebb azért engedi megtörténni, hogy az is mégis a javamra váljék. És ha hozzá fordulok, biztosan segít, még akkor is, ha én ezt nem veszem észre, vagy másképp látom. Csak mondjak el neki mindent tisztességesen.

És én akkor elkezdtem ennek a Krisztusnak oltalmába helyezni magam, elkezdtem beszélgetni vele. Mondtam neki, hogy nem tudok kijönni az apámmal, gyógyítson ki ebből. És hogy ha ő az apámnak is a lehető legjobbat akarja, akkor biztosan ez így a legjobb, hogy ő nem szereti a könyveket, és hogy folyton kritizál engem. És hát akkor én köszönöm, hogy az apám nem-igen olvas, és köszönöm, hogy folyton macerál.

Így imádkoztam, és egy idő után elkezdtem a dolgokat más szemmel látni. Ha egyszer minden Isten akarata, és minden a javunkat szolgálja, akkor a bajban nem dühöngeni kell, hanem hálát adni érte. Most már tudok örülni a rossz időnek, az eltörött pipának, az elmaradt meccsnek, a lekésett vonatnak. Vagy ha nem is örülni, de legalább hálát adni érte. Vagy ha nem is hálát adni, de legalább tudom, hogy a dolog így rendben van. És tudjátok mi történt?! Nagyon megszerettem az egyik szentet, sokat olvastam róla, és az egyik könyvből kiderült, hogy az is utált olvasni!

Még nem vagyunk jóba, de valahogy az egész dolgot másképp látom. Tegnap reggel meg is történt. Hajnali futás közben váratlanul kifulladtam. Persze nem álltam le. Mondom: Krisztus, adj több levegőt! No most én tudom, hogy Krisztus nem pénzbedobó automata, de küldött rögtön két piros lámpát a kereszteződéseknél, ami egyébként igen ritka.

Hát így, na menjünk sörözni, meghívlak titeket egy korsóra, én fizetek, gyertek.