dátum: 87.2.   fájl: c1740-1.htm      C. 1740 A

Élet és Irodalom
1987.2.6.

Hidvégi Máté: Mérgek litániája

A Monarchia középületeinek sárga színe tükröződik vissza Csáthnál, Kosztolányinál és a többieknél - magyarázta Csáth Géza és Kosztolányi "színes" írásainak "sárgaságát" Péter László az Élet és Irodalom 1987. január 16-i számában. valóban ez a legkézenfekvőbb feltételezés. Nekem egy jóval kevésbé reális, de talán nem érdektelen "megoldás" jutott eszembe. Pár éve olvastam a JAMA-ban (ez a világ egyik legjobb orvosi lapja), hogy Van Gogh utolsó éveiben festett képeire olyannyira jellemző sárga víziókat okozhatta a számára gyógyszerként adott digitálisz, a piros gyűszűvirág drogja. (Manapság ezt szívgyógyszerként használják.) Kezelőorvosa, a disszertációját a melankóliáról készítető dr. Gachet, a Hahnemann által kifejlesztett homeopátiás módszerrel gyógyított. Ennek lényege, hogy a betegségeket olyan anyagok kis mennyiségének adagolásával kell gyógyítani, melyek hasonló tüneteket okoznak, mint maga a betegség. (A népi orvoslás már régóta használja ezt a módszert: "kutyaharapást szőrivel!") Van Gogh utolsó hónapjaiban festett képei közül kettő orvosát ábrázolja. Mindkét képre ráfestette a gyűszűvirágot is. A festészet virágnyelve ez: "Rátok hagyok egy titkot - gondoljatok a gyűszűvirágra."

Csáth Géza (dr. Brenner József) orvos volt. A Maravcsik Ernő Emil vezette elmekórtani klinikán is dolgozott. Morfinizmusával írta róla unokatestvére, Kosztolányi Dezső: "Menekülni próbált a melankólia elől, mely túlvilágian-édes dallal zengett írásaiban... Az, hogy elmeorvosnak készült, talán öntudat alatti kirezgése volt annak a megismerésnek, hogy beteg, és magán akar segíteni." Lehet, hogy önmagán alkalmazta a homeopatikus módszert, s ez okozta színes vízióit? Talán éppen Moravcsik Ernő tanácsára - hiszen Moravcsik és Gachet kortársak voltak. Persze ez csak feltételezés. Az biztos, hogy Csáth nagyon tudatosan figyelte betegségét. Végakarata volt, hogy felboncolják - okulásképpen. E ténnyel kapcsolatban említhető egy majdani művészettörténeti adalék. Szintén Kosztolányinál olvashatjuk: "A temetés előtt öccse felboncoltatta a holttestet... Dr. Váli Dezső vette ki az agyvelőt, a szívet és a májat..." Aki figyel a mai magyar művészetre, annak ismerős e név. Igen, a festőművész Váli Dezső nagyapjáról van szó, aki ez idő tájt Szabadkán volt az igazságügyi orvostan szakértője.

Kosztolányi "színes" látásának is lehet gyógyszertani alapja. Tudjuk, hogy időnként használt kokaint, s mérgekhez való vonzódása közismert. Gondoljunk például a Mérgek litániája című versére, vagy a gyógyszerészről szóló karcolatára. Aki így írt a mérgekről, az ki is próbálta őket.

Mérgek és mű, pszichofarmakológia és művészet - érdekes, de bizonytalan területek. Bizonytalanok, mert ismeretükben az ember már-már azt képzeli, hogy megértette a művet. Pedig messze van még tőle. Akár a mezőn növő gyűszűvirág Gachet doktor portréjától, s a feketekávé a Hajnali részegségtől.