dátum: 89.9.      fájl: c2022-1.htm      C. 2022-2024

TV-2 Premier c. műsorban 89.9.20. vasárnap 20.30-
"Beszélgetés Váli Dezső festőművésszel"

(bevezető stúdióbeli beszélgetés
Tarjáni Tamás kritikus és
Szegvári Katalin műsorvezető között:)

Szegvári
...egy olyan festőművésszel, akiről mi mind a ketten bevalljuk, hogy kedveljük. Úgy hívják, hogy Váli Dezső. Kecskeméten a Cifra palotában látható egy kiállítása. Én - mondjuk el gyorsan, nem összejárós barátunk, nem úgy kedveljük. Úgy kedveljük, ahogy az ember egy festőt szokott - én 85-ben készítettem vele interjút, amikor is azt mondta nekem, szó szerint idézem: "én nem vagyok olyan nagy művész, hogy az egész világra szétszórjam az energiámat. Örülnék, ha a képeim itthon maradnának, és a legjobb képeim egyszerűen a közösségé lennének." Most kérem szépen Váli Dezső annak idején komolyan gondolta. Olyannyira komolyan, hogy képes volt fölárazni olyan drágára a képeit, hogy istenments valaki megvegye őket. Mikor elkezdtük a beszélgetést, kicsit kételkedtem ebben a szándékában, aztán mikor hosszabban beszélgettünk, elhittem neki. Ma azonban ebben a gazdasági helyzetben, amikor talán- talán a képzőművészeket sújtja leginkább a munkanélküliség, még nehezebb ezt elhinni. Hát hogy mit változott 85 óta, az kiderül a következő tudósításból, de még ne nézzük, mert szerintem Tamás is el akarja mondani, ő miért szereti Váli Dezsőt...

Tarjáni
...Igen, hát én is oly annyira nem ismerem, hogy ma délután láttam először testi valójában azon a filmen, amit most majd a közönségnek is megmutatunk. Az igazság az, hogy folyamatosan, de szétszórtan néztem Váli Dezsőnek a műveit, kíváncsi voltam, hogy belsőépítészből hogyan lesz valaki a középnemzedék egyik legkitűnőbb festője. Érdekelt az ebben a gesztusban, de a művekben is megmutatkozó szegény gazdagság, és érdekelt, hogy vajon egyes kritikák vajon miért firtatják, hogy mennyire forradalmi és hogy Vajda Lajostól vagy Bálint Endrétől mennyire áll jobbra vagy balra, holott ennek a művészetnek az esztétikuma, az értéke az valójában abban van, hogy milyen erkölcsöt, milyen gondolatvilágot képvisel, nem a tradíciókövetésben tehát. És még annyit, hogy idén húsvétkor egy nagyon kedves egyetemi tanítványom megmutatta annak a Keresztútnak a reprodukcióját, amit most majd látni fognak, és engedjék meg, hogy előre kérjem, bár nem akarok beleszólni e film nézésébe, élvezetébe, hogy a keresztút második stációján például, amikor Krisztus fölveszi a keresztnek a terhét, figyeljék meg, hogy a végsőkig csupaszított egyetlen ecsetvonásban hogyan fejeződik ki egy vállmozdulatnak az iszonyú terhe, és hogyan helyezi a festő, mintegy a nézőnek, a szemlélőnek a vállára is magát a keresztfát, mindezt végtelenül egyszerű eszközökkel.

Szegvári
És akkor most nézzük a tudósítást!

bejátszott film (10 perc)
fölvették a megnyitó előtt, alatt a helyszínen)

Kernács Gabriella
Váli Dezső festészetében a mostanit megelőző állomás, az egy nagyon csöndes lírai sorozat volt elhagyott zsidó temetőkről. Hogy kerültél kapcsolatba azokkal?

Váli Dezső
Hú, hát az 15 éve történt, hogy pénzkereső munkám kapcsán régi zsidó teremtők környékén is jártam, és mivel kezdő fotós voltam és minden, ami gyönyörű volt, lefotóztam válogatás nélkül, de minden további szándék nélkül létrejött egy fotóarchívum, több, mint ötven zsidó temetőről. A munkavezetőm, akivel végeztük a szociófölmérést, zsidó volt, és ilyen érdeklődésű, és pedig csodáltam a látványt.
    (zene, sorra 6 zsidó temető képet mutat)

Kernács Gabriella
Talán két évvel ezelőtt egy egészen egyedülálló akciót hajtottál végre, az összes képedet elajándékoztad, és azóta az üres műtermet fested. Miért történt ez?

Váli Dezső
Hogy miért pont akkor, azt nem tudom. Én nagyon óvtam a képeimet, és együtt- tartottam-, nem tudom-, 500 kép állt a műtermemben, ahogy az évtizedek során fölgyűlt. S valahogy ez az óvás átfordult bennem, és rájöttem, hogy ezek így nem működnek, mint egy gép, ami áll, nem használja senki. Ezeket szét kell szórni. Na most külföldre lehetett volna, de én ezt a te gyerekeidnek a te unokáidnak, az én unokáimnak szántam, nem a müncheni fogorvosoknak. Az borzasztó, az elvész az ország kultúrája számára. Belföldön eladni pedig nem nagyon lehet. Az ország szegény. Úgyhogy ebből jött ez az ötlet, nagyon önző ötlet és átgondolt ötlet, hogy szét kell ajándékozni. És ezt tettem, egy évi munkával. Nagyon sok munka volt, 360 képemet szétajándékoztam.
Kiürült a műtermem, és - boldog voltam.

Kernács Gabriella
Tulajdonképpen az egész gondolkodásmódod az néha hasonlít az első keresztényeknek a mentalitásához. Tulajdonképpen miben hiszel?

Váli Dezső
Igen, igen. Hívő vagyok, hívő katolikus, és élem az hitemet, és nem úgy, mint ahogy az ember egy vasárnapi zakót fölvesz. Én melankóliára és... hajlamos ember vagyok, a munkámon kívül ez tart össze. Szóval úgy gondolom, hogy az életem értelmét a szeretetben találtam meg, az Isten- és az emberszeretetben. Ez sem mulaszt el és vesz el minden szenvedést az élettől, de értelmet ad neki.

Kernács Gabriella
Hogy született meg a Keresztút című sorozatod?

Váli Dezső
Hát az aktualitás. A volt ferences rendi szerzetes-, a volt lelkivezetőm egy ilyen nyughatatlan pasas, és elment Ausztráliába négy évre, mert nem tetszett neki eléggé a magyar kék ég, úgy gondolta, ott szebb az ég, és egy magyar kolóniának lett a plébánosa. És építettek közös munkával, kézi munkával egy kis kápolnát. És levélben, egyszerűen, ahogy ez menni szokott, kért, hogy ugyan küldjek neki egy keresztutat, mert neki se pénze, se művésze, hogy a helyszínen ezt elintézze. Így egy korábbi témámat elővéve evvel elkezdtem dolgozni, és megcsináltam neki, és már föl is tették a kápolnában.

Kernács Gabriella:
Most ezek különös képek. Ilyen sötét jelek ábrázolják tulajdonképpen a kálváriát, a szenvedéseket, amit Krisztus végigjárt, - és újságpapírra készültek. Miért?

Váli Dezső
Az újságpapírra nyomtatott szövegek tartalma és a mi hitünk tartalma elég távoli két pólusnak tűnik. De ha az ember egy kicsit belegondol, hogy egy kétezer évvel ezelőtti koncepciós per, egy kétezer évvel ezelőtti politikai statáriális gyilkosság, és az ami a mai, év eleji, januári Magyar Nemzetben, amire ezeket rajzoltam, ami cikkek vannak, - ez meglehetősen összecseng. Az embernek amúgy sincs egy külön hívő élete és egy külön hétköznapi élete. A tragédia és az igazságtalanság az mindig az, a szenvedés mindig az, a szeretet mindig az- akár kétezer éve történt, akár most.
 

zene - ez előbb talán két műtermes festmény, aztán a keresztút néhány állomása, premier plánban)
(a beszélgetés alatt az arcomat mutatják végig)

Váli Dezső
Azt kezdtem sajnálni, hogy Magyarországon ebből nincsen példány, úgyhogy elkezdtem, hogy hátha tudok jobbat, egy kicsit jobb változatot csinálni. Csináltam néhányat, és aztán szétajándékoztam katolikus gimnáziumoknak. A ferencesek kaptak, a piaristák... és nagyon örülök, mert elfogadták. Nem mindenki fogadta el, megértem, de aki elfogadta, annak nagyon megköszöntem, hogy elfogadta.

felvételrészlet a megnyitóról:

Szüts Miklós:
Váli Dezső naphosszat, mit naphosszat: élethosszat álldogál félkész képei előtt és vár. Cserélgeti egymás mellett a többnyire rémes, vagy legfeljebb majdnem jó színeket, és vár. Mint Pilinszky mondta: a magaslesen, hogy jöjjön a vad. És néha jön. Egyetlen vonal, egy másik szürke folt: és a semmiből - mint egy ördögi trükkfilmben- előbújik... Mi is?  Ahogy Váli szokta mondani: Isten palástjának szegélye.
                zene, film vége,

(Stúdióból ismét:)

Tarjáni
Akit érdekel a mélységes szentségnek és az arculcsapó XX-ik századnak ez a találkozása a képeken, annak javasolhatom, hogy Budapesten, a Péterhegyi úton, a Szabina kápolnában tekintse meg ennek a keresztútnak egyik változatát. Még annyit, hogy nemcsak a nyomtatott betű, és a vallásos hit között van nagy távolság, mint ahogy Váli Dezső mondta, hanem az a tény, hogy a Magyar Nemzet újságoldalaira tette, amit festett, az egyben metaforikussá, szimbolikussá is lesz. Hiszen a Magyar Nemzet lapjain látjuk mindazt, amit látunk.

(12 perc)
                        (a felvételt adás után nem archiválják.
                        Fölajánlották, hogy nekem videóra átjátsszák. Elhárítottam.)
                                                                                    V.D. 89.9.12.