dátum: 90.08.      fájl: c2081-1.htm       C. 2081-2082

TOMAJI TÓTH ATTILA, költő (kézírással):

Kedves Dezső!

Most jöttem meg a kiállításodról,
vasárnap van.

Tudod, én nem ismerek Magyarországon
rajtad kívül olyan festőt, akinek tárlatára
igyekezve már előre bizton tudhatom:
gyönyörű lesz!

Most sem történt másképp.

Néhány régebbről (Kecskemét) ismert
kép után az újak! A bölcs monománia,
a megtalált, örök és időtlen téma, az
újra Egy-gyé lett világ. Szék és asztal,
amiből "a" másik szék, "az" asztal lesz
a vásznon (farostlemezen?). A műterem, ami
világ-gá tágul. A színek, foltok és fények
Egy hitét megtalált ember képei, olyan
emberé, aki ezt a hitet át szét
tudja sugározni, s ezért mindenkié,
de közben - öntörvényű is!

Gazdag vagy, és általad mi is
azok lehetünk.

Számomra legkedvesebb a Műteremsarok
asztalkával című és a Sötétzöld
műterem! Ez utóbbi - nekem -, akár
egy mai Angyali üdvözlet...

A végső lényegig csupaszított kép, ahol
az isteni szót közvetítő angyal fény
formájában jelenik meg s üzen egy
Mártírok útjai műteremlakás még
megmaradt, utolsó bútordarabjai
között - -

Köszönöm, ölel:

                            Attila

(Remélem, nem keltenek viszolygást benned
a szavaim: igaz és tiszta érzést próbáltam
velük elmondani. Ha hibát találsz
bennük - hát, az is én vagyok.)