dátum: 90.12.   fájl: c2082-23            C.2082/23

Új Művészet folyóirat 1990/3 - decemberi szám

Szegő György: Műterem, madártávlatból

 

A legtöbb Ernst Múzeumban kiállított képén madártávlatból látható Váli Dezső műterme. Úgy, ahogy a valóságban azt nem láthatja senki. Vagy mégis? Mert a különös felülnézeti perspektíva az építések axonometrikus-térbeli ábrázolásához hasonló. Az imagináció, a teremtő cselekvés előképe úgy kívánja, hogy minden beRENDezési tárgy helye, formája, színe jól látható legyen. Váli azonban egyrészt inkább a részletek felé fordul, másrészt a műterem már megépült, a  tárgyak bár szűken, de a helyükre kerültek. A festői lét tárgyaira szorítkozó mondanivaló mégis a teremtés és a képkészítés  analógiájával, szinte a csupasz semmiből tesz kísérletet az egész közvetítésére.
A műterem bútorai és rekvizítumai valóban csupaszak. Az asztalkán nincs terítő, a kereveten nincs takaró, a képkeret üres, a festőállványon nem készül éppen semmi. Legfeljebb színekkel vannak teli mindezek, zöldekkel, barnásfeketékkel és ezüstös grafitszínnel. És valami gyenge fényforrás is sugárzik az ablakon túlról, talán a nap, talán más égi jelenség felől. Az ablak osztóbordáinak földre vetett árnyéka és a spatulával elhúzott-visszakapart festék vonalas széle-nyoma összegabalyodni látszik. Az emberi tudat és érzékelés platóni barlanghasonlata az ókorból és a homályos gondolkodás, a halvány szeretet legújabbbkori világa találkoznak.

Ugyanakkor Váli korábbi, felszabdalt vásznaira is gondolnunk kell.
A szemlélő barlang-tudatában a képekből kiérződő magány és melankólia láttán Albrecht Dürer korszakjelző metszete is felmerül. Az ott látható bűvös számkvadrát rokona a Váli-képeken megjelenő műteremablaknak. Utóbbit vagy a kompozíció, vagy a sötétítőfüggöny vágja a 2 x 3-6-9-12 matematikai haladvány egy-egy elemévé. Az "üres" műterem többi tartozéka is templomi kellékké magasztosul, a hokedli oltár, a függöny a Szentek Szentjének takarója lesz, az üres festőstatív talán maga a Frigyláda. A hívek nélkül tátongó templomképben valahogy gondolatilag folyatódik a korábbi alkotói korszak zsidó temetőinek többszörös múltideje. Válinak most sikerül saját mestersége kellékeit misztikusan átlényegíteni az emberi szenvedés és nyomor, háború és halotti csend, éhség és betegség attribútumává.
Az 1 x 1 méteres deszkára festett üres képkeret Hamvas metaforájának változata: "Az emberi szív saját képétől megtermékenyítve már megszámlálhatatlan évezredek óta teherben van, és várandós - önmagával. Önmagát alkarja megszülni irtózatos idők óta, megmérhetetlen kínnal és megrendítő állhatatossággal". Váli Dezső madártávlatból, emberalak nélkül megfestett, építészeti ábrázolással láttatott műtermeiről feltehető: angyali híradás, üdvözlet, anzix mind. Az Angyal ezúttal nem Berlin, hanem Budapest egén jár, leemeli a házak tetejét, egyszer csak valahol a Mártírok útja felett megáll, és lenéz, sőt leüzen egy műterembe.

Ezért olyanok a képek, mintha a festő kicsit a fejünkbe, vagy még inkább a szívünkbe látna. Az összemosódó-gomolygó emberi dolgok át kívánnak épülni önmaguk réges-rég elKÉPzelt magasabb rendjébe. Az építkezés helyszíne a káosz, az építészeti tervek pedig ezúttal a Váli-műterem angyaltávlatból ábrázolt igen festői képei.

 

A nagyméretű illusztrációk sorra:

 

Műteremsarok asztalkával - A/89/09

Zöld műterem - A/88/26

Műterem asztalkával - A/90/01