dátum: 90.11.    fájl: c2098-1.htm         C. 2098

(Frank János kérdezi a cikkéhez)

miért ajándékozom szét a képeimet:

0.  én is (csak) a képeim árából élek, mint bárki más, de mit csináljak a megmaradtakkal? Mit csinálhat egy mániákus nagymama a megmaradt palacsintájával?
1.  így végre a képeim elkezdenek működni. raktárban halottak.
2.  akinek szántam, akinek adnám, s akinek kellene is (ez kb. a magyar értelmiség ) az nem tud pénzt adni érte.
3.  aki viszont venné - müncheni fogorvosok - annak nem adom. én ezt nekünk, a mi gyerekeinknek, unokáinknak szántam.
            külföldön a kép eltűnik a magyar kultúra számára,
                   mint homokban a víz
            itthon, szűkebb körben, egy életmű sugárzása
                   megtöbbszöröződik
            legfontosabb képeimet lehetőleg
                   egyenesen múzeumnak ajándékozom
4.  nem vagyok világraszóló tehetség, hogy képeimet külföldön szétszórva, azok hatékonyak maradjanak
5.  nem szeretem a halmozást, szerettem volna már kiüríteni a műtermemet
6.  azt a fiatalkori ideámat, hogy amennyiben alkalmas leszek rá, képeimet együtt tartsa az utókor (Váli-múzeum) egyértelműen tévesnek tartom. ezek a múzeumok általában unalmasak. Jobb, ha Barcsay Czóbellel konfrontálódik, egy teremben.
            egyébként, hogy nem engedek képet külföldre,
            evvel a belföldi kereskedelemből is kizárom
            magam. (alkotóközösségek, galériák, Képcsarnok)

    összefoglalva:
bocs, szóval mi az ördögöt csinálhatnék egyebet velük?!
várjak halálomig, míg elkezdik nézni a képeimet?!
 

miért kezdtem zsidó temető képeket festeni?:

  1. az utolsó idők nonfiguratív képei rosszak voltak és untam
  2. volt itthon 2400 temetőfotóm. Nonfig-nál is általános volt, hogy saját fotóból indultam ki.
  3. a sok fotó mögött egy hihetetlen nagy élményanyag állt
  4. nekem: egzotikus terület
  5. misztikus és szakrális is
  6. a temetők csodálatos térélményei: mikroenteriőrök
  7. gyönyörű plasztika sokszor
  8. a csend
  9. a halál
10. affinitásom a zsidó kultúrához
11. elég hamar kiderült, hogy a téma egy olyan klisé számomra, amivel nagyon sokféle dolgot "ki lehet fejezni."
              (soha nem akarok kifejezni semmit - de hát mégis így van)