dátum: 93.3.    fájl: c4015-1.htm     C. 4015-4017

TV interjú kecskeméti kiállításunk alkalmából

Stúdió 93, 1993.3.23. 20.05' Szegvári Katalin + Szüts - Váli - Vojnich a kamera előtt.
Közben képeket, és a Képtárat mutatják, meg minket.

Sz. K.:
Váli Dezső festőművész 1971 óta minden év márciusában beköltözik a Kecskeméti Alkotóház 10-es számú szobájába, amely korábban Kondor Béláé volt, hogy a tavasz beköszöntével itt dolgozzon. 1980-ban szól Váli két festőbarátjának, Vojnich Erzsébetnek és Szüts Miklósnak, hogy kövessék példáját. Azóta, ahogy ők fogalmaznak, a kecskeméti időszakban csak másodperceket henyélnek. 1991. újabb Váli ötlet. Itt készült képeik közül ajándékozzanak néhányat a megyei képtárnak. Életre hívnak hát egy alapítványt, amelyhez csatlakoznak Schmal Károly és Kovács László. Az alapítók határoznak arról is, hogy a továbbiakban az általuk meghívott művészek munkáiból egy kuratórium válogassa ki azokat, amelyekkel tovább gyarapítják a gyűjteményt. A katalógus és a Cifra Palotában látható kiállítás tanulsága szerint szokatlan, figyelemreméltó kezdeményezésnek adott otthont a Tavaszi Fesztivál alkalmából az egyik vidéki helyszín, Kecskemét.
Kicsit emlékeztet ez az egész elképzelés, nem mondom, hogy akció, mert annak olyan rossz íze van, arra, amit most Törőcsik Mariék csinálnak a Művész Színházban. No most, tudják, hogy ők miféle támadások kereszttüzében vannak most is...

Sz. M.:
A színház az egy fontos dolog. A képzőművészetben nincsenek támadások, meg...

V. D.:
Támadások lehetnek, de...

Sz. M.:
De hát nem történik igazán semmi, hála Istennek, vagy sajnos

V. D.:
Az a kérdés, hogy követtünk-e el etikai hibát, vagy nem. Csak innét lehet a kérdést föltenni...

Sz. M.:
Most persze mi borzasztó magabiztosak vagyunk, mintha soha ilyen etikai gondjaink és megfontolásaink nem lettek volna. Voltak természetesen. Ugyanezeket a kérdéseket mi is sorba föltettük magunknak. Remélem, hogy nem vétettünk. Egyetlen egy... valamelyik Thomas Mann-regény borítóján van egy idézet Thomas Manntól, amit nagyin szeretek, sajátomként használom: azt mondja "én régi kereskedő családból származom. És nálunk a családban a legfontosabb szempont mindig a minőség volt." Bár én nem származom kereskedő családból, de mi is azt reméljük, hogy az egyetlen szempont, aminek alapján válogattunk, és válogatunk, és hívunk meg embereket, illetve rögtön javítanám magamat, műveket, az a minőség.

Sz. K.:
Milyen kritériumok alapján fogják eldönteni, hogy kit hívnak meg ide, és ki kerül ebbe a gyűjteménybe?

V. D.:
Kétségkívül nem a teljes horizont, tehát a mi korlátunknak vagy korlátoltságunknak is van ebben helye, vagy megnyilvánul. Tehát, amit mi festészetnek tartunk most, bizonyos fokig vállalva egy ortodox szemléletet. Ez onnét nézve már nem korszerű festészet, viszont mi felölünk nézve a kilencszögletű világító-csipogó kép nem festészet.

Sz. M.:
Ez egyfajta szemléletű festészet. Ebben lehet, hogy véleménykülönbség van köztünk, én nem gondolom azt, hogy még csak az ortodox fogalom szerinti festészet határai itt vannak, itt és ameddig tartanak ebben a gyűjteményben a művek különbözősége. Van még másfajta festészet is, mi a festészetnek ezt a szféráját tudjuk, ismerjük.

V. D.:
Durván fogalmazva: egy iskola. Akármennyire is kerülgetjük a szót. Körülbelül hasonló gondolkodású, hasonló minőségű festők, akik vállalják egymást...

Sz. K.:
Meg lehet, Erzsébet, fogalmazni, hogy mi az, ami közös bennetek? Mi az a szemlélet?

V. E..
Én ezt a szót tartom erre a legjobbnak, az ortodoxiát, amit a Deske mond, hogy kőkeményen festői eszközökkel festészetet csinálni. Tehát semmiféle átmeneti áramlat, vagy... persze megérinti az embert, és biztosan van, ahol az ki is mutatható vagy kideríthető, de voltaképpen mindenki mániákusan egy utat követ, mindnyájan, azt hiszem.

Sz. K.:
Jó így együtt látni a képeket, egyáltalán milyen érzés ez, hogy itt végül is örökké együtt maradnak a képek?

V. D.:
...jelzi, hogy igazunk van. Legalábbis számomra, hogy hasonló gondolkodású képek erősítik egymást, ennek van egy sajátos íze, ami sokkal jobb, mintha egy rossz, kis nemzeti galéria jött volna létre.

Sz. M.:
...látható persze... de mi hisszük, és remélem hogy igazunk van, nézzen körül, itt baromi jó képek vannak.

V. D.:
Azt hiszem a lényegi válasz mégiscsak az, hogyha körbenéz, hogy ezek a képek nem udvariasságból vállalják egymást. Se színvonalban, se gondolkodásban.
És például én nagyon szeretek, mondjunk egy nagyon jó festőt, a Földi Petit, és biztos, hogy olyan minőségű, mint itt bárki, de nem ide való. Ebbe a csapatba nem való bele.

Sz. M.:
Ez minősíti a műveit, csak... ezt mondom, itt volt egy félreértés, hogy nem innentől-idáig tart a festészet, hanem egy szegmense a festészetnek, és ezek egymást segítik valahogy, egymást vállalva. Azt hiszem, hogy az én képem jobb attól, hogy Kovács Péter képe lóg mellette. Egy mellékmondattal kiegészíti az én mondatomat, és az enyém az övét. Ilyen módon ezek a képek valahogy egyféleképpen gondolkodnak a világról, talán ez a válasz a kérdésre.

 

Sz. K.: Szegvári Katalin

Sz. M.: Szüts Miklós
V. D.: Váli Dezső
V. E.: Vojnich Erzsébet