dátum: 1993.11.25.      címzett: Földényi F. László      fájl: c4108.htm                    C.4108

Kedves László!
                    nem tanmesét akarok neked írni, de tényleg érdekes (nekem) ez, a dolgoknak ez a másik oldal, amit birtokolok.
Írod a Népszabadságban, a múlt héten, hogy az Írószövetség híres 86-os közgyűlése, ahol valami Varga vagy Vajda nevű miniszterhelyettes pimaszkodott, s Csurka megjegyezte, hogy rá már régen nem fognak emlékezni, amikor még Csurka-drámákat olvasni fognak, stb.

Én jóval később, és töredékes mesékből értesültem a skandalumról, hogy az össznépi harag kifütyülte a pódiumról, kinevették, vagy mi... és mindez rendben is van, mindez így szép és jó volt.

Nekem ez a Varga vagy Vajda barátom.
Akkoriban ismertem meg, Szütsnek próbáltam lakást szerezni (albérletben laktak, válás, kisbaba)
Akkoriban mondta ez az ember: "tudod, hat disznóságot kell megtennem, hogy egy igaz ügyet megvédhessek, nehezen viselem."
"Engem az Írószövetségi Közgyűlésen főnököm iszonyúan behúzott a csőbe. Megbocsáthatatlan. Tudod, én soha nem választottam meg, hova menjek. Nem kérdeztek. A rádióba is, a minisztériumba is a párt rakott. Talán, talán, ha nagyon bátor vagyok, el tudtam volna hárítani."

itt most szövegszerkesztő gép kellene.
A föntebbi mondat így folytatódott, javítani kéne: "megbocsáthatatlan marhaságot csináltam."

Még miniszterhelyettes volt, mikor egy műterem-látogatáson azt mondta: "szerencsére egy pillanatig nem hittem, hogy nem ti, hanem én vagyok a fontos ember."

Végig egy csepeli lakótelepi házban lakott. Telefonja nem volt, mikor utolsó állami helyéről, a TV elnökhelyettesi posztjáról (végre magától) leköszönt, szolgálati rádiótelefonját önként leadta.
Keresi a helyét az életben. Azóta is minden (!!) kiállítást megnéz, Bartha Laci bácsi barátja megnyitójára kiutazott Németországba is.
Szerényen, bár nálam jobb módban élnek. Két éve feleségével kijutottak Olaszországba, utána-évben "esténként olykor kiülünk a balkonra, egy pohár vörösbor mellett éjfélig meséltük egymásnak Firenzét."
Annak idején képet vett tőlem. Elhittem neki, hogy csak részletre tudta, már akkor is.
Időnként körülnéz a műtermemben. Nagyokat beszélgetünk. Tanulja a kapitalizmust. Régen másodpercre pontos volt. Most már késik egy negyed órát, olykor. De tréfán túl, mint igazi baloldali neveltetésű józsefvárosi proligyerek, folytonos morális problémái vannak, avval az egyébként teljesen tisztességes móddal, ahogy a ő most a pénz keresi. (gazdagsági szervezőféle)

Igen sok művészbarátja van, és rajtam kívül is sokan szeretik, azt hiszem. Nekem mindig ünnep a látogatása. Szíve vágya valahogy egy képzőművészetekkel kapcsolatos munkakört szerezni, de ez nemigen akar neki sikerülni. Nemcsak magára, két nagyfiára is gondolnia kell:
                    na, ennyi. ölel:

[A Népszabadságba szánva, de Vajda kérte, hogy ne- ]