dátum: 94.1.4.    fájl: c4127-1.htm     C. 4127 és 4127A

Népszabadság

P. Szűcs Julianna: Hitbizomány - variációk

Normális körülmények között érdemes lenne elvitatkozni arról, hogy mi a pop-art? Hogy van-e magyar pop-art? Hogy mikor kezdődött, ha kezdődött, és mikor fejeződött be, ha ugyan befejeződött egyáltalán? Normális körülmények között egy intellektuális produkció vállalja a kontrollterhelését, a szakmai közeg természetes ellenállását és egy befolyásolhatatlan intézmény lektori felügyeletét. E normális körülményeket nem aszkézis végett találták ki. Legalább az intellektuális produkció védelmében érdemes rájuk figyelni. Képzeljünk el egy írót, aki egyben főszerkesztő, és teletömi novelláival az általa jegyzett lapot. Képzeljünk el egy drámaszerzőt, aki egyben színigazgató és teátrumának szezonja az író saját munkásságának a jegyében telik. Képzeljünk el egy költőt, aki díjat kap attól a kuratóriumtól, amelynek önmaga is tagja. Pardon, ezt már elképzeltük, de volt ebből származó derű éppen elég szellemi élet szerte. Nemzeti feladat a közröhejtől óvni a prózát, drámát, verset.

És a művészettörténeti produkciót is. Keserü Katalin mögött több évtizedes művészettörténészeti munkásság áll. Munkáit - legalábbis eddig - tőle független kiadók, mint Corvina és Képzőművészeti, habilitációit ugyancsak tőle független tudományos fórumok, mint egyetem és Akadémia hitelesítette. Ha valaki, hát ő átélhette, hogy mi munkába kerül az opponensi vélemények figyelembevétele és a szerkesztői javaslatok fáradságos beépítése. Emberileg érthető, hogy egy idő után a megmérettetés kínos, fárasztó, fölösleges babramunkának tűnik. Ha sokkolható a szakmai közeg okoskodó mindent jobban tudása. Ha megelégeltetik az önmegvalósítás útját nehezítő megannyi fölös akadály. Az ember már ilyen esendő.

Keserü úgy gondolta, hogy igazán megérdemel egy kis jutalomjátékot, és a mai viszonyok szerint ennek nem is volt semmi akadálya. A kultúrpolitikai menet közben ugyanis igazgató lett, az ország első számú kiállítási intézményének felügyelője, a Műcsarnoknak és az annak alárendelt kiállítás-hálózatnak a szakmai biztosa. Egy körülhatárolható terület gazdája, ahol ő az úr, ahol azt tehet, amit kedve tartja, ahol nincs helye a kritikának. Igaz ugyan, hogy ez az intézmény a kortársi teljesítmények bemutatására való és az is igaz, hogy a jóval korábban lekötött program bizonyos autoriter rögtönzést igényelt, de hát manapság még a jutalomjátékot se adják kockázatmentesen.

Keserü Katalin megrendezhette a Variációk a pop-art - Fejezetek a magyar művészetből 1950-1990 című kiállítást az általa igazgatott Ernst Múzeumban, épp akkor, amikor az Új Művészet Kiadó Új Művészet Könyveinek ötödik köteteként napvilágot láthatott hasonló című saját munkája. Kedves karácsonyi figyelem az igazgató részéről a művészettörténész iránt, akit nem győzött elhalmozni a ragaszkodás és a szeretet megannyi jelével. (Lásd Karinthy: Azt álmodtam, hogy két kiscica voltam és játszottam egymással.) Normális körülmények között tehát a produkció érdemi részéről kellene beszélni. Arról, hogy miért elhibázott a koncepció, miért téves a művészettörténeti világkép, és hogy miért önkényes a műtárgyválogatás. Idáig azonban nem érdemes elmenni: az etikai üzenet (a kiállítás puszta ténye, helye, ideje) teljességgel elfedi az esztétikai mondandót.

Az Ernst múzeumi decemberek - egy pártállami mélyponton született adminisztratív intézkedéssorozatot leszámítva - hagyományosan a Fiatal Művészek Stúdiójának jegyében zajlanak, akkor és ott szokott lenni az éves kiállításuk. Idén azonban ismét kitiltottak innen. Hírlik, hogy az igazgató asszony nem adta beleegyezését a tárlathoz, mondván: zsűrizetlen anyag az általa vezetett intézményben nem kaphat nyilvánosságot. A kontrollmentesség - úgy látszik - kizárólag főnöki jog.

 

1994.1.11. Népszabadság        C. 4127 A

Halmazati eset

Válasz Radnóti Sándornak

Nem győztek meg Radnóti Sándor érvei a főnöki produkció jogkörével kapcsolatban. Talán jobb példákat kellett volna keresnie, műveltségéből bizonyára erre is futotta volna. A New York-i Museum of Modern Art igazgatója a jelzett három évvel korábbi időszakban nem Vardenbe, hanem méltán világhírű Richard Oldenburg volt. Peter Brook igazgatóként természetesen rendezett színházban, de nem saját darabját adatta elő. Ami Babitsot illeti, neki csak 1933-tól volt módjában a maga által szerkesztett Nyugatban könyvkritikát, verset publikálnia, 1929-ig Osvát Ernő kontrollja alatt, további négy éven keresztül Móricz társ-főszerkesztői "ellenőrzése" mellett küzdötte ki magának a jogot, hogy mint poeta doctus, élete alkonyán azt írhasson sajáttá vált lapjában, amire kedve szottyan. De nem hinném, hogy a dülékeny példákon kellene ezúttal összevitatkoznunk.

Kezemben tartok - no nem egy 460 oldalas könyvet, de - egy picinyke sokszorosított leporellót, a Műcsarnok téli kiállítási programját. Azt olvasom abban az intézmény jelenlegi vezetőjének tollából, hogy "a Műcsarnok új szabályzata értelmében nem kiállítási intézmény a jövőben, hanem nevében is olyan hely, mint a többi Kunsthalle, ahol a művészetről van szó, kiállítások útján". Nyilván innen ered Radnóti Sándor félreértése. Azt írja, hogy "az ismert művészettörténész kiállítást rendezett saját múzeumában."

Ezúton kell az olvasóval közölnöm, hogy Keserű Katalinnak nincs saját múzeuma. Akkor sincs, ha a szervezeti szabályzatot módosította, akkor sincs, ha ehhez a módosított szervezeti szabályzathoz minisztériumi engedélyt szerzett, akkor sincs, ha a vita tárgyát képező kiállítás zömében kölcsönzött múzeumi anyagra épül. Őt egy kiállítási intézmény élére nevezték ki, amelynek feladatköre az eleven hazai és külföldi művészet reprezentációja és nem saját művészettörténészi ambícióinak látvánnyá tördelése. Megengedem, a munkakörben leírt eredeti feladat érzék, értés és pénztárca függvényében valósítható csak meg, és nem biztos, hogy e három isteni adomány az utódnak éppúgy rendelkezésére áll, mint az elődök közül a legszerencsésebbnek, Néray Katalinnak. De érzék, értés és muníció hiánya egyetlen igazgatót sem jogosít föl arra, hogy a neki alárendelt intézményt, mint valami feudumot, kényének, kedvének, vélt képességének alárendelve megváltoztathassa. Kunsthallékat pedig csak olyan boldog országok finanszírozhatnak, amelyekben megoldott az élő művészet reprezentációja. Ha nálunk kiesik a Műcsarnok (értsd ezen a Palme-házat, Ernst Múzeumot, Dorottya Galériát és majd az "igazi" Műcsarnokot), akkor az élő képzőművészet mehet a "híd alá", azaz a perifériára.

De visszatérek a produkció érdemi részéhez, ami miatt a hitbizomány minősítést változatlanul fenntartom. Keserű műcsarnoki igazgatóként muzeológusi produkcióval rukkolt elő, amit azért tudott így és itt megtenni, mert hatalmában állt kiállítást és kiadványt finanszíroztatni egy másféle költségvetésre mért intézménytől. Keserü muzeológusi vállalkozása dilettanciával határos művészettörténészi önkényen, felületes analógiákon és zavaros esztétikai világképen nyugszik, amelyet remélhetően a szűken vett szakmai kritika a megfelelő orgánumokban majd részletesen minősít. Keserü a hatalom koncentrációja révén olyan kontrolltalan, úgymond "szerzői" művet hozott létre, amely kiszorított más, az eredeti profilba illeszkedő produkciót, nevezetesen a Fiatal Művészek Stúdióját. Ez bizony, akárhogy is forgatom, halmazati eset.

                                                                                                    P. Szűcs Julianna

Szütsnek d.:  sajnos megint igaza van.