90. 5. 17. 2042

Jutka/Franciaország

Hát megint beütött, a franc egye meg. Nadrágot kell venni. Gond. Na képzeld. Tragédia. Mi az, ami télen meleg, nyáron hideg, nem látszik rajta a festék, nem megy össze, nem túl drága és itt a sarkon azonnal megkapni, és persze olcsó. Jaj. Ennyit a lelkiállapotomról. Te tudsz nadrágot venni? Van valami részötleted? Transzponálható szisztémád?

Meg akarnak hívni a képző főiskolára mesternek, nem tudok dönteni így nadrágtalanul. Négy dél-koreai zoknit viszont sikerült vennem. Útközben valahová. Zsófi a kutyát hol veri, hol ölelgeti, még mindig bepisil. Kata búsul. Megjelent egy antiszemita cikk a Népszabadságban. Írtam a közösségek nevében egy válaszcikket, a cikk lényegében egy Szt.Ferenc -ima a békességről. Aztán most a Bíboros Úrnak is írtam a közösségek nevében, hogy foglaljon állást ez ügyben nyilvánosan. Közben most vettem egy farmert. Az eladó szerint csak egy számmal nagyobb, mint kéne, szerintem kettővel. Dögnehéz és merev. Most meleg lett, mindenesetre rövid gatyában járok. Ja, még Asztrik püspököt megkértem, hogy a nagy máriaremetei beszédébe foglalja bele, hogy mi elutasítjuk az antiszemitizmust. Megígérte és tényleg belevette. Ezt a részt aztán a TV is közvetítette. Zsófi dühöng, mert bundásalmát vagy mit kellene nekünk vacsorára csinálnia, Kata igyekszik most belevonni a főzésbe, mert hogy ő annak idején ehhez tökhülye volt, mint mondja (nem emlékszem erre a részletre).

Most le kellett megint állni a gépeléssel, mert a kutya ideült a két térdem közé, vakarandó. Erzsébet húgom valószínűleg Bélapátfalvára települ, kolostort kell építeni, már megkérdeztem egy-két volt ismerősömet: van-e kedved kolostort tervezni. Aztán néztem, mennyire tudják az izgalmukat elfojtani. A koldus keresztutam megjelent a Mozgó Világban, fekete paszpartu, minden kép külön oldalt kapott. Én meg megkaptam a Dorottya utcát kiállításra, végül is eldöntöttem, hogy kamarakiállítást akarok, és a szokásos két év helyett a Műcsarnok postafordultával válaszolt, hogy igyekszenek figyelembe venni az általam kért hónapot, vagyis nagy festő vagyok. Kecskeméten megint az elviselhetőség határáig szenvedtem, mintegy sportot űzve a dologból, viszont van onnét vagy 5 rohadtjó képem, azóta fejeztem be, s így együtt a műtermes képekkel képmutatás alkalmával kitapétázhatom az egész műtermemet. Most már megmutattam mindenkinek, s ezekben a hetekben szórom szét múzeumoknak. Szerencsére kettesével viszik. Megcsináltattam ezen a héten is az autót, úgyhogy megy. D. hetek óta eltűnt, a Dani közösségbe emigrált. Gyöngynek igen gömbölyű a hasa, Györgynek is. Ernő állapotbeli kötelességéből kifolyólag eltűnt, Kata szerint csaja van. Engem meg tönkretettek, egész életemben papírcsipeszhiánnyal küszködtem, és ez az érzés független volt a háromdimenziós matériától, mert részben volt csipeszem, részben húsz éve nem használom. És most egy tisztelőm Kanadából hozott húszat. Rögtön odaajándékoztam Katának, de engem tönkretettek. Igaz, Katától este visszaloptam, de észrevette. Zsófi most beballagott és baritonhangon közölte, hogy hülye a gáz és a bundásalma ezért vagy nyers lett, vagy odaégett, nem tudja, menjek vacsorázni, ő nem kér (jó volt, ő is evett). Hiányzol.

90. 5. 10. 2049

Levél Várszegi Asztrik püspöknek

Kedves Asztrik Atya!

Az idő rövidsége miatt úgy beszélek, mintha 30 éve ismernénk egymást, elnézést.

Lehet, hogy ötletem csak emberi okosság, akkor megfontolandó, de ha a Szentlélek üzeni, több annál. Imádkoztunk ez ügyben. Nem játszom a szavakkal. Dönts.

Azt javaslom, hogy a most szombati zarándoklat nyitóbeszédében keményen ítéld el a hirtelen szétömlött antiszemitizmust, hivatkozva a Zsinat 1965. okt. 28. enciklikájára, melyben:

-mélyen sajnálja az egyház mindazt a gyűlöletet, üldözést és az antiszemitizmusnak sokféle megnyilatkozását, mely bármikor és bárki részéről a zsidók ellen irányult-

A dolognak égető aktualitása van:

1. zsidó barátaim jelezték, hogy félnek.

Az iskolákban több helyen a gyerekek már zsidóznak.

2. A pártharcok során elhangzott antiszemitizmusok

3. új kormány, a kezdet eszmei bizonytalanságai

mindenki egy igazán felelős szót vár

4. április 29. Népszabadság. Határozott antiszemita cikk, lényegében a numerus clausus követelésével.

Erre a karizmatikus közösségek nevében a szombati számban röviden válaszoltam, de ez nem elég.

Ha a magyar egyház most nem nyilatkozik, történelmi pillanatot mulaszt el.

Keresem a módját annak is, hogy a Püspöki Kart talán imaközösségeink nevében fölkérjem egy állásfoglalásra. Most minden személyes léptéken át kellene lépni ez ügyben. Kérem tanácsodat, mi lenne ennek az optimális módja. Néhány nap múlva telefonon kereslek.

Szeretettel:

Váli Dezső

[Két nap múlva visszajelezte, hogy beleveszi a beszédébe.]

Belevette a beszédébe, a sajtó ezt jól megforgatta.

90. 5. 12. 2050

Dr. Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök szentbeszédének részlete 1990. V. 12., a budapesti egyházkerületek máriaremetei zarándoklatán

[...] Mert testvéreim nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy ebben a magyar hazában nem csak mi vagyunk. Sokan félnek tőlünk. Én tudom, hogy a félelem nem mindig megokolt, nem mindig ésszerű dolog, de sokan félnek. Sokan félnek egy hatalomra kerülő egyháztól. Sokan megfogalmazzák, hogy félnek egy katolikus vagy keresztény kurzustól, egy olyan államhatalommal vagy politikával összefonódott katolikus egyháztól, amely a két világháború között volt. Testvéreim, ezt a keresztény kurzust, ezt a katolikus kurzust minden ízében tagadnunk kell. Nekünk nem kell sem állammal, sem politikával összefonódott hatalom, az egyház nem kíván és nem akar hatalmat, az egyház szabadságot akar ahhoz, hogy az evangéliumot minden embernek, kicsinek, nagynak hirdethesse, és hogy szeretetének szolgálatát minden embernek fölajánlhassa ebben a hazában. És testvérjobbot akarunk nyújtani protestáns, református, evangélikus és más felekezethez tartozó testvéreinknek, hiszen egy Úrnak, egy Krisztusnak szolgálunk, mi nem akarjuk az övéit elvenni, mi őket is Krisztusban akarjuk szolgálni és szeretni. És testvéreim, itt kell szót ejtenünk a mi népünknek, de azt hiszem, Európának és most már a világnak rákos betegségéről, az antiszemitizmusról. Nekünk testvérünk mindenki, és Jézus azért jött, hogy értünk, emberekért, nemcsak magyarokért, hanem zsidóért, szírért, arabért, amerikaiért, románért és még sorolhatnám a nemzeteket, nemzetiségeket, fajokat, feketékért és fehérekért és sárgákért, mindenkiért, egyetemes küldetéssel, egyetemes szeretetküldetésből jön. És minekünk úgy kell élnünk, hogy testvéreink ne megijedjenek, ne féljenek, ne irtózzanak a mi hatalmunktól, ami nincs [...]

90. 5. 12. 2051

(Az ügyeletes vezetőt én kértem meg, hogy a zarándoklatról szóló műsor mellett csináljon híranyagot is ebből.)

Szabad Európa Rádió

90. 5. 12. 16 órás hírek:

Várszegi Asztrik esztergomi segédpüspök a máriaremetei zarándoklat résztvevői előtt kijelentette, hogy a magyar katolikus egyház minden ízében megtagadja a két világháború közötti politikával összefonódott katolikus kurzust. A főpap a magyar nép és Európa rákos betegségének nevezte az antiszemitizmust, amely ellen a legjobb fegyver a szeretet.

fogalmaztam: V. D. és Vince András SZER

A teljes beszédet (valószínűleg egyetlenként) magnóra vettem 12.30-kor. 14.30 a kiemelt fontos részt legépelt állapotban + a kazettát leadtam a Kossuth rádió/168 óra/Mester Ákosnak. 15.30-kor a Szabad Európa Rádió bp.-i stúdiójának is.

Még aznap, vasárnap sugározták.

A TV Híradó stábjának, mint a -Szabad Európa riportere-a helyszínen előre szóltam, hogy mire figyeljenek. Az antiszemitizmus elleni mondatot vették föl, s ez aznap este háromszor elhangzott a tévében.

aznap

Szabad Európa 16 h hírek.

168 óra 17 h beszédrészlet

TV Híradó 19.40 beszédrészlet

Esti Krónika Kossuth r. (18.30?)

A Szabad Európa fölvett különműsora és a hír ismétlése elmaradt.

90. 5. 11. 2052

Kedves Asztrik Atya!

(Én is) nagyon köszönöm a zarándoklaton elhangzott beszédedet. Egy zsidó egyetemi tanár barátnőm, aki Dél-Amerikába kivándorláson gondolkodott, megkönnyezte a dolgot örömében.

Szíves tájékoztatásképpen jelzem a következőket: A teljes beszédet (alighanem egyedül) rögzítettem. Az antiszemitizmusról szóló rész ennek következtében mindenütt helyet kapott. A hangszalagot ugyanis még aznap délben leadtam a Kossuth rádió/168 óra műsorának, ők még erről külön beszélgetést is akarnak majd.

A Szabad Európa Rádiónak, ők már a 4 órás hírekben leadták.

A TV Híradó figyelmét is fölhívtam, bár ők amúgyis kint voltak. Az esti adásban ez a mondat kiemelten hangzott el.

Szóltunk még a Rádió Belpolitikai Szerkesztőségének, az Esti Magazinban közvetítették.

Szóltunk a Nők Lapjának.

A Magyar Nemzetnek sajnos egy napos késéssel, ma adom le, várják az anyagot.

Kapcsolatban vagyunk a katolikus országgyűlési képviselők frakciójával, sugallva, hogy kérjék föl a Bíboros Urat valamilyen formában (körlevél?!) való állásfoglalásra.

Jelenits atya segítségét is kértem, foglalkozik a dologgal.

Pár nap múlva keresnélek telefonon tanácsért: mi lenne a mi karizmatikus közösségünk részéről a legjobb formája annak, hogy a Püspöki Kart valamilyen állásfoglalásra megkérjük...

Húgommal van valami?

90. 5. 14. hétfő reggel

Szeretettel:

(Váli Dezső)

Mellékletként egy kis antiszemita ízelitő. Sokszor a keresztények nevében írják alá. Nyilvánvalóan provokáció.

90. 5. 15. 2054

Képzőműv. Szövetség Közgyűlés (kérésemre)

A Választások során fölmerült ízléstelenségekre, valamint a Népszabadság 1990. április 29. számában leközölt antiszemita megnyilatkozásra gondolva felhívjuk az országgyűlést és a magyar népet, legyen megfontolt, és a szeretet jegyében határolja el magát mindenféle megkülönböztetéstől. Ne engedje nemzetünk egységét antiszemitizmussal vagy bármilyen etnikai megkülönböztetéssel tönkretenni, nemzetünket bemocskolni!

MKISZ Közgyűlése 1990. V. 15.

2055

Kedves Bíboros Atya!

Kérjük pártfogó segítségét a következő ügyben: Imaközösségeink nevében egy kérő levelet fogalmaztam a Magyar Püspöki Karnak. A levél a következő:

Tisztelettel kérjük a Magyar Püspöki Kart, hogy foglaljon állást körlevél vagy nyilatkozat formájában a következő ügyben:

Az országban antiszemita hecckampány folyik. Már kisiskolások is -zsidóznak-. Zsidó barátaink közül többen jelezték, hogy félnek. És a fenyegető levelek egy részét mint -magyar keresztények- írják alá, pontosabban hamisítják alá.

Ebben a pillanatban minden szem az egyházra szegeződik. Történelmi pillanatnak tekintjük.

1990. május 15.

Húsz katolikus karizmatikus imaközösség nevében fogalmazta:

(Váli Dezső)

A Fioretti közösség vezetője

......

A levelet dr. Várszegi Asztrik atyához juttatjuk el, továbbítási kérelemmel.

90. 5. 28. 2056

Levél az MDF vezetőihez

Kedves Kulin úr!

Gergely Kati közvetített, tőle tudom, hogy ötletem tetszett, és hogy Lezsák úr szerint néhány egyéb képpel együtt lehetne fölrakni, hogy ne legyen a dolog túlzottan politizáló. Tehát. Fölajánlom az MDF- székház számára

-Régi zsidó temető - hazatérés- A/85/14. sz. olaj, farost 130x170, 1986-87 képemet.

Ha pénzt kapok érte, nem baj, ebből élek. Értéke 140-170 ezer forint körül van. De szívesen odaadom ajándékba is. Katolikus és SzDSz -szimpatizáns létemre én így politizálok antiszemitizmus ügyben.

Képről dönteni telefonon nem lehet. Beszállítom, nézegessék. Biztos akad helyiség, ahol nincs nagyon szem előtt. Döntsenek. Nem sürgős. Ha pedig nem kell: hazahozom, elég egy telefon.

90. 5. 28.

Szívélyes üdvözlettel és sikeres munkát kívánva, valóban:

Tisztelt Lezsák úr!

Mellékelem Kulin Ferencnek írt levelem másolatát szíves tájékoztatás végett.

A kép beszállításakor értesültem, hogy Kulin úr munkahelye időközben a Parlament épületébe került. Így a döntés bizonyára az Ön kezében van.

90. 5. 28.

Októberben a képet csendesen épp haza akartam szállítani, mikor váratlanul Furmann Imre alelnök fölrakatta az irodájában..

90. 6. 13. 2057

Levél Földényi F.-nek

Tegnap éjjel mosakodás és lefekvés között, szemüveg nélkül átmentem a feleségem szobájába egy kikészített papírral. Meztelen voltam. A dolognak nincs erotikus jellege, én ilyentájt olyan álmos vagyok, hogy semmiféle erotikus jellegem nincsen. Viszont ő később fekszik, ezek a csendes percei. A papír a Világkiállításról szóló cikked kivágata volt, délelőtt olvastam a műtermem közepén, eleinte négykézláb. Ugyanis az újság nálam főképp mint olajfestékfelszívó szerkezet működik, s a használt papírt előszeretettel szórom le magam köré, otthonosságot teremt. Aztán fölültem a karosszékbe, pedig ott kb. egy az egy arányú a veszély, hogy munka közben is elalszom.

A bevezető hosszúra sikeredett. Tegnap fölmerült egy levél írása. Váratlan volt és felüdülés gondolatokat (számszerint talán ötöt, ami rengeteg) olvasni nálad. A gondolatok tiszták, a cikk jó. Köszönöm. Ahogy mondani szokták, valami tiszta fuvallat az iszonyatosan ostoba, büdös, szűklátókörű és csőlátású irományok között, ami azért mégiscsak beömlik a szobámba (is).

Erre ma délelőtt hozta a postás téglapiros könyvedet. A fülszöveget elolvastam, lehet hogy ennél is maradok. Jó ronda téma. Túl mélyen érint.

Nem jut eszembe semmi. És akkor jössz nekem itt a piros könyvvel az elmúlástól valófélelemmel.?! Kösz, van. Elég. Azért lehet, hogy elolvasom.

Az arcodra pedig nem emlékszem. Ami elég szomorú. Talán négy ember lehet az életemben, akivel szívesen beszélgetnék, mégsem teszem. Amíg élt, Vaszkó Erzsébet volt ilyen. Csodálatos szellem, kölcsönösen nagyon tiszteltük egymást, mégis alig néhányszor beszélgettünk. (Én hívő vagyok: majd odaát.) 18 éve hallgatok ebben a szobában, amiben élek.

De visszatérve témádra, túl az önsajnáló pátoszon, ez ügyben csak hitem tart össze. Ebben egy-egy percre meg tudok nyugodni, hogy ezen a gondolaton nem tudok túllépni, tehát ezeknél a gondolatoknál leheveredhetem, legalább egy szusszanásnyira:

-Krisztus oldalából kifolyó víz,

moss tisztára engem.

...

Krisztus kínszenvedése, erősíts meg engem.

Szent sebeidbe rejts el engem...-

Mit szólsz a szürrealizmusához? Paraszt nénik kórusban mondták egy kis plébániai misén, szentáldozás után. Leírtam, most már mondom én is. Ilyenkor csend van.

90. 7. 15. 2062

Szia, Jutka!

A vízvezetékszerelő András elhagyta közösségünket, Puchi találkozott vele, kiszedte belőle, hogy az én agresszivitásomat nem bírja. Auguszta több kísérletet tett a közi elhagyására, eddig kibekkeltem. De most kiderült, hogy alighanem Molnár Imréékhez akarna átmenni, persze nem tartóztatom. Eddig azt hittem, valami át nem gondolt teóriából-pózból kiindulva akart egyedül maradni, ahogy az elefántok betegen félrevonulnak, s úgy halnak meg. Meg is mondtam neki. Remélem, tudja, mennyire szeretem. Paula újabban kissé link, valami autóügynökség-titkárnői állásba kezdett. Tücsök húgom várhatóan már szeptemberben hazatelepül, megdöbbentő. Furcsa, mikor halott föltámad. Bélapátfalvára megy, a katedrális mellé építkezik, gőzerővel intézkedések, minap voltunk helyszínelni. Valahogy úgy kerül, hogy főiskolás szerelmem és férje fogja építeni.

Gyöngy fiút szült, nem láttam. Nagy pocakkal feküdve áldoztattam, volt ott egy rövidített közi. Bár állítólag a nyavalyások mégis jó későig ottmaradtak.

Persze a József és testvéreit is lehoztam. Miklóst esténként a ház apraja, de inkább minden nagyja csillogó szemmel várja a kis társalgóban egy nyolcszögű asztal köré szorulva: mindennapos barkochba, mutogatós-kitalálós játék, szópóker, mifene, ahogy mesélik. Nagy varázsló -.Éjfélig is.

Mikicával volt egy megdöbbentő élményem. Egyik hajnalban pisiltetem, húzom róla a vizes pizsamát, valamennyire föl is ébred, és teljes szelídséggel és a sorsnak való önmegadással suttogja: hagy aludjak még egy kicsit. Nem volt a mondat végén felkiáltójel. Hát ennyire kiszolgáltatottjai vagyunk egymásnak?!

Ez a váratlan kiállításom, ez remény. Harmincméteres terem, az utcafront. Szeretném nagyon feszesre. Tudom, hogy nagyon jó anyag.

A fejemen már minden sebet elvakartam, a család is ébredezik. Így hát ennyi.

Eljuthatunk a derűig?!

Légy jó:

Deske

90. 7. 15.

90. 8. 2. 2065

J!

Nem leszek mégsem tanár a Főiskolán, mert nem hívnak meg, mégsem. Viszont teniszkönyököm lett, mert beütöttem. Ma kaptam rá a körzeti orvostól kenőcsöt, a szembe nem szabad kerülnie. Kellene dinnyét venni, a család egy hete Kékkúton, s a frigóból most fogy el az utolsó paradicsom is. A kolbász is, pedig lelkemre kötötték. A kiállításra készültem, lassan a végéhez, már 774 meghívó megcímezve és még külön aláírva. És százával csomagolva a posta számára. Múlt hét péntek reggel hat óta úszom a Lukácsban. Első nap 10 percet és fáztam. Az volt a hidegebb medence. Azóta mindennap, szép öregségem lesz. Ha. Iszonyú munkával lefotóztam a kiállítás anyagát 6x6 cm filmre, de ezt az Agfa típust fél éve már sehol nem hívják Magyarországon. Épp az imént bontottam föl a tekercseket, próbáltam olyan gyorsan kinyitni, hátha még valamit meglátok a festményekből. Nem. D. ma (7-kor) mégse jött velem úszni. Esetleges zsúfoltság esetére kidolgoztam egy teljesen harmonikus mozdulatsort, miszerint a kezemmel hátrafelé, a lábammal előrefelé tempózom. Majdnem egy helyben. Most napi 30 perc a normám. Mellúszásnál az a jó, ha az ember teste hullámzik a tempóvétel közben, vagy mint a srófhúzó, egyenes?

Lehet, hogy holnap reggel a család után megyek. Tegnap reggel Zoli két órát bütykölte a Trabantomat, de nem. Szerinte el kell vinni szerelőhöz. Az viszont szabadságon augusztus közepéig. Vettem egy -bevált amerikai módszer- könyvet: Dobd el a szemüveged! ez a címe. Tulajdonképp meg lehet csinálni. Elég nevetséges, amikor egy olyan nagy szellem, mint én, rendszerező kedvét irószerszámai derékszögbe állításával köti le, más feladatot nem találván. Ma két tojásból volt a reggeli. A nyeles lábos fülét diófapácolt faelemmel pótoltam. Tényleg kéne egy dinnyét venni. Kérdezd meg a franciáidat, ismerik-e Jean Henri Fabre nevét. Zseniális bogártudósuk volt, 1910 körül halt meg. Vett egy darabka terméketlen földet, sziklás-szikes, azon élt vagy negyven évig a hártyásszárnyúakat figyelve. Gyönyörűen írja le kísérleteit, az etológia alapja. Viselkedéstani felfedezések. Irodalmi Nobel-díjra is tervezték, stílusa miatt. Most olvasom: A rovarok környezete és viselkedése. Kiváló.

Azért úszok, mert nagyon fáradt a lábam két hónapja. Bár valószínű, hogy a dél-koreai zokniktól. 5 párat vettem. Szorít. Van úszószemüvegem is. Semmit nem látni vele, de már csak néha megy bele a víz. 240 forint volt, elsőre kifordultam az üzletből. Fehér a pereme. Ma kitört az iraki háború. Nagy dilemma, vegyük-e meg Budaörsön azt a kétszobás hétvégi házacskát, amit már 3x megnéztünk. 7 kilométer itthonról, hétvégénket megoldaná. Kata légcsőirritációja állandósult, alighanem a Mártírok-környezet, vagyis füstszennyezés. Esetleg iskola után, délben ki lehetne járni Budaörsre, ott aludni, s reggel bejönni. Ez tényleg fantasztikus lenne. Kata dönt, bár tul.képp döntött, Kékkutat el kéne adni. Neki nagy dilemma volt. Mondtam, nehogy áldozatot hozzon. Zsófi megy 10-ike körül Franciaországba, valami hittan szervezés. Érdeklődött, te merre lakol.

Most: csütörtök este negyed tíz, augusztus másodika. A Széna téren tulajdonképpen ilyenkor is lehet dinnyét kapni. A Nyugat antológiát tovább olvasom, egy-egy zseniális gondolat mindenütt, jó. Az Ernst Múzeumban 100 folyóméter felületem van, s ha kibírom 15 egyméteres képet rakok ki. Lehet, hogy sikerül. D.-t azért nem érted utol, mert néhány napig Kulcson voltak. Gyümölcs, fürdés, jó volt, Békés. Mamád (telefonon) mesélt Dél-koreáról.

Szia.

Deske

90. 8. 2066

MARANA-THA

Kath. Folyóirat, 1990. 4. szám

Imarendem

Lelkivezetőm kérésére írom le.

Vigyázat! Ami nálam igaz, nem biztos, hogy nálad is az.

48 éves vagyok, festő. Az első kamaszkori bűnökkel megkaptam a heti áldozást. 6 éve tértem meg igazán egy mondatra: -Dicsőítsd az Urat napi 20 percet.- Megértettem, hogy az Úr dolga még az enyémnél is fontosabb. És megtaláltam az egyedüli kopásálló célt. De honnét vegyek időt imára?!

Az Úr kitolt velem. Első időkben fölébresztett fél hatkor, frissen, ami előtte soha. (Ma: vekker.) Észbe kapva leszaladtam a hatos misére, s utána ottmaradtam a csöndes üres templomban hétig. Ma - tanácsra - csak másodnaponként. Közbülső napokon íróasztalomnál, ugyancsak hattól hétig. (Akkor még alszik a család.)

Tehát így:

1. Ellegelészem egy kicsit egy-egy festmény részletein, az album mindig nyitva az asztalomon.

2. Aztán ülök, mint egy levelibéka, és igyekszem figyelni, de nem megy.

(Megkérdeztem. -Ne légy nyugtalan emiatt. Majd.-)

Fejem tele munkatervekkel és fölkérődzött bánatokkal. Akkor sorra mindegyiket megmutatom Neki.

3. Lelkiismeretvizsgálat, nem gyakran. A bánat kegyelmét nem kaptam meg. Elnéző vagyok magammal. Avval áltatom magam, hogy én igazán soha nem akarok vétkezni.

4. A megteremtett békében már lehet hálát adni. És csoda, de a bajért, rosszért is lehet, az is Hozzá vezet. (Carothers: -A magasztalásban rejlő erő- könyve.) Mindent megköszönök, a Berlini Fal ügyét, hogy melegvíz folyik a csapból, hogy fáj a könyököm. Hogy lányom ma 200-adszor hagyta égve a villanyt a fürdőszobában.

A dicsőítő ima számomra magasabbrendű. Ott nem rólam van szó. Csak erre szűk a szókincsünk. Bár az 50. zsoltár: -Aki hálával áldozik, az dicsőít engem.-

A nyelvima besegít.

5. Egy zsoltár, saját sorrendem szerint.

Ami tetszik, jól aláhuzigálom, útjelzőnek későbbi olvasáshoz.

6. Kötött ima: a legkedvesebbeket bemásoltam a Bibliám végébe. Az egyikben vagy harminc felkiáltójel van (reggeli feketekávé helyett).

-Te megerősítesz engem!-

-Nem csüggedek, mert Te vagy az én Istenem!-

-Bátran vallom, hogy a mai nap egy jó nap!-

Egy másikat csodálatos szürrealizmusa miatt szeretem: -Krisztus oldalából kifolyó víz, moss tisztára engem!- -Szent sebeidbe rejts el engem!-

7. Imaközösségünkben egy lánytól tanultam úgy belekapcsolódni az Egyház életébe, hogy az ember naponta a miseigét elolvassa. Így az Igeliturgia Naptárt a bibliámban hordom. Apropó, Biblia. Ami nekünk vagy hatvan éve nem sikerült, protestáns testvéreinknél mindig kapható a zsebbiblia. Amúgy is, a Károli-fordítás gyönyörű. Egy baj van vele, szerintem Károli bátya nem értett meg minden Pál-mondatot. Így Újszövetségnek a Békés-Dallos fordítást használom. Az kiváló. Egybeköttettem a két könyvet, mindig a táskámban. Annyira szeretem, hogy már ideje lenne elveszíteni vagy elajándékozni. Úton vagyunk, csak semmi teher!

8. Ajánlottak egy mindennapra szánt elmélkedés-könyvet: Chambers -Krisztus mindenek felett-. Kapásból elutasítottam, micsoda pimaszság. Amit a nagy egyháztanítók nem mertek megtenni, ő mindennap helyet kér az életemben. Negyedik éve használom.

9. Közbenjáró ima. Nem mindennap, bár kéne. Papok, ismerősök, Hitlerek. A betegek ügye: lehet, hogy tévedés, de én nemigen kérek gyógyulást, mert nem tudom az Úr terveit. Tulajdonképpen lehetőleg semmit nem kérek (csak hitet és szeretetet). Inkább csak hálákat adok és dicsőítem Isten működését pártfogoltam életében.

Húgom szerzetes Salzburgban. Megdöbbenve látott egy Hruscsov-portrét egy plébánián. Hogyne, mondta a pap, 17 évig imádkoztam megtéréséért, így jó ismerősöm. (Hruscsov megtért halála előtt.)

10. Ha valami vallási olvasmány igen sürgős, beengedem az imaóra idejébe.

Hát ennyi. A számozásom nem jelent merev sorrendiséget.

Amit nem imádkozom

- Elmaradtak a rózsafüzérek. Inkább csak autóvezetés közben, ha vidékre megyek. Egy ideig még Medjugorjében faragott ágacskát hordtam a zsebemben, tíz rovátkával.

- Elmaradtak a képelmélkedések. Nincs fegyelmem hozzá.

- Húgom olykor furulyázik, József Attilát szaval az Úrnak a cellájában.

- Ami baj: csöndben lenni, figyelni az Úrra nem tudok. Elalszom. Valószínűleg az Úr fejcsóválva mosolyog rajtam.

Alkalmi imák

- Utcán, amikor tavasszal lekerül a lányokról a nagykabát: -Dicsőség neked Uram!-

- Hajnalonta, egy drinkbár előtt elhaladva: hogy itt igaz szerelmek és barátságok szülessenek.

- Mikor villamoson kamaszok hangoskodása mögött sikolt a gyámoltalanságuk.

- Ha mentőautót

- Ha részeget látok.

itthon:

- amikor nagyon megy a munka

- amikor nagyon nem megy a munka

- ha megtalálom az asztal alá begurult anyacsavart

- szobabiciklizés monotóniájában megpróbáltam a keleti -Jézus-imát-

Kötött vagy szabad ima?

A szabadon fogalmazott imában biztosan én vagyok ott, de könnyen a felületes énem. Megzavart egy kőkemény mondat: -Egyesek ima helyett felolvasást tartanak az Úrnak!- Viszont egyházunk nem véletlen hangsúlyozza a zsolozsmát. Ma több kötött imát mondok.

Általánosságban

Szeretem az égi dolgokat a földiekhez kötni. Egy paptól kértem, fűzné bele prédikációjába ezt a két szót: marhapörkölt és ceruzahegyező. Nem szeretem a gondolatismétlést (locsogást) és az udvariassági hazugságot - imában sem. Ellentmondok azonnal: a litániák gondolatismétlései például gyönyörűek.

Végül. Még a nyelvimától sem igen leszek -ihletett- vagy lelkes, ellentétben sokakkal. Az ima nekem nem öröm. Tisztességes esztergálás. Munka. Aminek értelme van.

Váli Dezső

ui. Uram, ma kivételesen fogadd el imának, amit itt most hajnalban - fél öt óta - írok. Már mást kellene csinálom és reggelizni is szeretnék. Köszönöm. Amen.

90. 7. 28. 2067A

EDDIG A JÓGA ( 78. 6. óta)

Először a Lukács uszoda.

Napi 30 perc.

ÉS: 1991. JANUÁR: ÉVES BÉRLET 4500-ért

90. augusztus

Műcsarnok programfüzete:

Ernst múzeum

VÁLI DEZSŐ festőművész kiállítása

1990. augusztus 16 - szeptember 16.

Váli Dezső három évvel ezelőtt témát váltott: üres műterembelsőjét festette meg. Azóta a képek sorozattá gyarapodtak. Hangjuk szűkszavú, befelé figyelő, csöndes. Éles ellentétben fölbolydult világunkkal.

A kiállítást rendezte: Baranyi Judit

A kiállítást megnyitja: Szüts Miklós festőművész

A megnyitó időpontja gyerekeink nyári szünidejéhez alkalmazkodik:

1990. szeptember 4-én, kedden, délután 6 órakor

90. 8. 2071

DÉVÉNYI ISTVÁN

MNG. -. sz. Oszt. Vez.

Kedves István!

Amint jeleztem neked, hogy utóbbi három évem -műtermes-képeit- majd bemutatom a Dorottya utcában - megváltozott. Váratlanul fölajánlották mostanra ehelyett az Ernst Múzeumot. Meghívót persze kapsz, talán többet is. A képekből már jó néhányat múzeumokból kellett visszakérni, elajándékoztam. Ha neked valami megtetszene, az MNG-nek is szívesen ajándékoznék belőle.

90. 8. 14.

Szeretettel ölel:

Váli Dezső

(aug. 16 - szept. 16-ig lesz nyitva, most rendezzük.)

Nem kell a disznónak kép.

2072

Szüts kiállításmegnyitó szövege:

Nyaralási napló.

Jugoszlávia, Mandré, 90. augusztus.

Egy hete vagyunk Pag szigetén. A nyaralás nehéz munka. G. híres világvevő rádióján időnként a Déli Krónika Pestről, mintha a Marsról hallanék híreket: Az SZDSZ sajtótájékoztatóján hülyeségnek nevezte a Kisgazdapárt földprogramját - Szaddam Husszein keresztesháborút hirdet Amerika ellen - Maggie Thatcher új Nürnbergi Perrel fenyegetődzik... Két napja fúj a bóra. Nem lehet szörfölni.

Egyetlen házifeladatom az adriai verőfényben: Váli Dezső kiállításmegnyitója.

Egy mondat a minapi TV interjúmból: Nálunk a szakmában hál'Istennek csend van. Vásznat-festéket még lehet kapni... Egyébként pedig - ugyancsak hál'Istennek most aztán igazán minden érdekesebb Magyarországon, mint néhány festő nyafogása. A szakma legfontosabb hírei: Új államtitkárunk nemzeti kultúramentő handabandázása. H. L. a nagy király Bécsben lett múzeumigazgató. Magunkra maradtunk.

Tíz éve azt írtam valami katalógus-önéletrajzban: -évi 15-20 csoportos kiállításon veszek részt-. Idén kettő.

Már biztosnak tűnik: hamarosan bezárják a Műcsarnokot is. Ez talán tényleg baj. Idézet Váli Dezsőtől (soha nem merte publikálni): -Sajnos semmi nem akadályozza munkám zavartalanságát.-

Márai naplója az egyetlen könyv, amit képes vagyok olvasni ebben a tébolyult gyönyörűségben, amit Adriának és nyaralásnak hívnak.

Két igazi Válinak való Márai idézet: -A boldogság fegyelmi kérdés.- -Ha csak dolgozni kellene az emberekért! Már az sem könnyű. De élni is kell köztük. S ez csaknem lehetetlen.-

Luxusyacht a novaljai kikötőben. Füstüveg ajtók mögött perzsaszőnyeges szalon; sudár, gyönyörű emberek jönnek-mennek, üldögélnek fehér ruhában. Halkan, mosolyogva beszélgetnek. Négy percig boldogan irigykedem.

Márai: -Van egyfajta téboly, mikor az ember makacson azonosítja magát azzal a téveszmével, melyet ennen személyiségének képzelt el.-

Egy mondat készülő Mozgó Világ interjúmból:

-Számomra a festészet a legnagyobb Kaland az életemben. Ahol igazán egyedül vagyok a jégen. Talán ezért ragaszkodom hozzá görcsösen évtizedek óta.-

Márai: -A rossz író kalandot és élményt keres a világban: azt hiszi, akkor majd írni tud. A jó író csak akkor menekül a világhoz, ha gyöngének érzi magát a legnagyobb kaland, a munka feszültségének elviseléséhez.-

Halas-rákos-tintahalas vacsora egy kocsmában egy vagyonért. Mit nem adnék az Arany Tojás kifőzde rakott káposztájáért. Mélyen hallgatok.

Halászok. Éjféltájban futnak be a zsákmánnyal a kikötőbe. A hajólámpák fényében válogatják szét a mai fogást. Egyik rekeszbe a rákok, másikba polipok, tintahalak, egy harmadikba a nagyobb halak (ebből van mindig a legkevesebb). A maradékot, legalább ötezer kis rákot és egyéb szerkentyűt, hatalmas 10-15 centis csigákat, egyszerűen visszalapátolják a tengerbe. Hajnalban indulnak megint.

Naphosszat nézem gyerekeim boldog tombolását a tengerben: nyaralni necesse est.

S még egy utolsó Márai idézet:

-Szicíliát megtámadták az angolok. A földrész sorsa, melyhez tartozom, nagyon hosszú időre eldől e napokban. Olvasok, dolgozom, órarend szerint, ahogy tudok, mint egy őrült, aki hisz a rögeszméjében, a pillanatokban is, mikor a földrengés összedönti körülötte a világot. S azt hiszem, ennek az őrültnek igaza van, bennem és minden emberben, aki pontosan teljesíti kötelességét, végzi feladatát e napokban. Szicília, Európa sorsa, az angolok támadása, mindez múló dolog. A gondolat és a munka megmarad. Lecsavarom a rádiót, mely hírül adja, hogy a megszállók elfoglalták Szirakúzát, s visszaülök asztalomhoz, Platónt olvasni és dolgozni. S mindezt nem érzem menekülésnek, sem mesterséges magatartásnak. Ez a világ dolga. Az én dolgom, hogy összeillesszem az alany, állítmány segítségével a fogalmakat - akkor is, vagy éppen akkor, ha összedől a világ.-

Szeretettel ajánlom Önöknek Váli Dezső kiállítását.

90. 8. 31. 2074

Élet és Irodalom

Programja: üres képek

Az ötvenes években - meg több évtizeden át, sokáig - tilos volt nálunk az absztrakt művészet, Váli Dezső gondolt egyet, és pótolta a magyar művészettörténetnek ezt a hiányzó láncszemét. Húsz évet késve persze, hiszen 1950 körül általános iskolás volt még. Ősének az amerikai Rothkót választotta, hagyatékát magyarra fordította, s annyi önálló vonással töltötte meg, hogy egyszemélyes iskolát teremtett művészetünkben. Hol több, hol kevesebb asszociatív elemet hordoztak visszafogott, nem egyenletes, sem mozgalmas, elmosott határú színmezői. A legtöbbször nem emlékeztettek semmire, magukat adták. Váli ars poeticája, hogy -üres képeket- fessen. Sikerült a legüresebb is, az Igen, csend van (1974-1981).

Most az évtizedfordulóra Váli Dezső otthagyta az absztraktot, és hagyományos festészettel lepte meg az Ernst Múzeum látogatóit. Kiállítása egyetlen téma monoton ismétlése: a műterem. A monotóniát még azzal is hangsúlyozza, hogy kizárólag egyforma méterszer méteres, mindig négyzet alakú képeket hozott. Úgy hallottam, hogy néhány éve eddigi életművét - mivel az úgynevezett állami mecenatúrának nem kellett - szétajándékozta. Action gratuite - szószerint. Olvasom a képcédulákról, hogy a múzeumok is szívesen fogadták az adományait. Maradt a festő kiürült műterme, a képek hűlt helye. Ezeken a műterembelsőkön hagyományos a technika is, az olajfestés. Valamennyin a műteremszínpad három oldalát látjuk, a front a háttérfal, a hatalmas műteremablak. Ellenfény van itt mindig, hol erős, hol meg halványabb. Ennek a kamaraszínháznak szereplőgárdája mindössze a festőállvány, a dikó, az asztal. És egyszer egy fal felé fordított kép, a hátán Váli precíz, házi leltári számával: A/88/4. Szabályosan perspektivikus az ábrázolás, kivéve, amikor szabálytalan; a festés lazúros, atmoszférikus, bár a levegő sűrűbb, vastagabb, mint a valóságban. Szfumátót érzek, jobban mondva ködöt. A sok izmus után Váli visszanyúlt az elfelejtett impresszionizmushoz - bár nem a szabadban fest, mégis döntő nála a fény -, persze van ezekben a képekben expresszív, sőt konceptuális elem is. Gyönyörűen fest ez a művész, érzékenyen, szívet melengetően. Akkor is, ha ő maga inkább sokkolni szeretett volna a verizmusával, szegényességig vitt kopárságával. Tulajdonképpen semmi újat nem talált ki Váli, csakhogy néha a szenvtelenség, az impassibilité éppen a sokatmondó.

Monet a Roueni székesegyház című sorozatának negyven képét egy ablakból nézve festette minden napszakban; Váli is szobájának bejárati ajtajából nézte a makacsul ismételgetett nagytotáljait, csak néha vitte közelebb a kamerát, akarom mondani a stafelájt. Az én leltárom az egész kiállításról: ködös reggel, szürke, mintegy salétromos fal, barna harmónia - besüt a nap, az ablak rács-mustrája vetül a padlóra - fölülnézet a néhány bútordarab hamis perspektívában, egy szem kép - azzal az inventár-számmal, melyet említettem már - sötétedéskor, ha jól látom, mintha a feketéig is elment volna a művész, sötétzöld kompozíció, mellette pedig egy olyan világoszöld műterem, amit - előre-hátra az időben - minden festőnek kívánok, aztán kék, meg az alumínium-ezüsthöz hasonló fehér, váratlanul piros folt ugrik be - csak egy asztal. Műterem a Mártírok útján (Margit körúton), Műterem Avignonban.

Váli Dezső a pálfordulásakor - régi-új közgazdasági műszóval - apportként hozta absztrakt képeinek színeit, színvilágát, színhangulatait, színkezelését. És magával hozta az üres képek programját is. Ez a műterem-ciklusa visszautal az egyik régi festményének - fenn már említett - címére: Igen, csend van.

Frank János

2075

Magyar Nemzet 1990. 9. 1.

Kiállítóteremben

Műterem üres kerettel

[...] Váli Dezső kiállításán, az Ernst Múzeumban (szeptember 16-ig nyitva) újabb képeit láthatjuk, százszor százas fatáblákat, a műterem mindeniken. Nem egyszerűen téma. Léthelyzet. Mert a puszta lét a téma, a végtelen magányoság idején. Minden kép - többnyire ugyanaz a sarok, ablak, ágy, szék, felülről, legfeljebb egy falhoz támasztott üres keret - létbe tágult pillanatai [...]

(bán)

90. 9. 4. 2076

Pesti Hírlap

MŰteremrészlet

Beszélgetés Váli Dezsővel

[...] - Kik vásárolják a műveit?

- Eddig az állam mecénált, múzeumok évente 2-3 képet vásároltak tőlem, és szinte minden évben kaptam egy-két díjat is. Most inkább egy-egy gyűjtő keres meg. A múzeumoknak nincs pénzük [...]

Ádám Zsuzsanna

90. 9. 5. 2077

Pesti Műsor

[...] Realista képeit kevés motívumból építi, hangvételük bensőséges, szűkszavú, befelé forduló, zárt, meditáló, csöndes, mintegy tüntetve, szembenállva fölbolydult, fölzaklatott világunkkal [...]

Cs. M.

90. 9. 8. 2078

Magyar Hírlap

[...] Úgy kell tudni elmerülni a látványba, a zöld vagy vörös különböző árnyalataiba, hogy a legapróbb részlet is fontos legyen. S akkor a csöndön keresztül egyszerre lényeges dolgokat hallhatunk meg. Mint amikor az ember egy zajos társaságban egyedül önmagára figyel. Befelé. A részlet részlete is fontos lesz - miközben az egész terhesen üressé válik. Vojnich Erzsébettől láthattunk hasonló szellemiségű felületeket, amelyek nyomasztóbbak ugyan, de ez nem teszi kétségessé, hogy Váli Dezső művei is igazi esztétikai élményt nyújtanak. Őszintét, meditatívat, szikárat.

Chikán Bálint

2079

Magyar Napló 90. 9. 13.

Váli Dezső táblaképei az Ernst Múzeumban

Szín és fény

Az asztal, a fal, a heverő elemi tárgyak. Elemi szükségletek szolgálói. Egyrészt. Másrészt ezek itt mégsem pusztán tárgyak. Váli nem széket, állványt, padlót ábrázol. Hanem képet teremt. Akárcsak Cézanne, aki nem almákat festett, hanem festményt. A szemlélet megértése miatt fontos. A vonatkozási rendszer pontosításáért. Klee fogalmazta meg a legigazabban: -A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.- [...]

A modern művészet önpusztító, kétes konzekvenciájú szabadságában a korlátokat, a kapaszkodókat megtalálók közé küzdte fel magát Váli. A külső és a belső világ közötti feszültségben különös harmóniateremtő képessége van. Szégyenlősen mondható ki a külső hangzavar miatt: vannak érzelmei. És képein a szépség [...]

S. Nagy Katalin

90. 9. 15. 2080

Népszabadság

ATELIÉ-KÉRDÉSEK

Váli Dezső kiállítása az Ernst Múzeumban

[...] A felettébb óvatos színskála felettébb változatos, rafinált és gazdag. A csupa beborult kolorit határai között a fáradtan derengő, kevert, horzsolt és tompa vörös műterem fájdalmasan eleven élettér lesz, s benne a mélyebb árnyalatú, noha szakadozott és befejezetlen képkeret vérrögös. A feketével elkomorított zöld még így is, sőt talán csak így fluoreszkált vésztjóslóan, s lidérces labirintusokba nyílik. A rosszkedvszínű alapokra felrakott kormos-zsíros feketék több táblán is már-már zolai tetthellyé váloztatják a stúdiót. Csoda-e, ha mellettük a fehér ezüstösen felragyogóvá, de még az egyenletesen és fényesen festett csukaszürke műterem is vigasztalóvá válik?[...]

Több, felülről ábrázolt műterme óhatatlanul börtönperspektívába záródik, de ezt a fájdalmas szigort a legváratlanabb pillanatban - és szinte észrevétlenül - emeli az embertekintet magasságába. Dikója, isten tudja, milyen bútortípusba sorolható fekvőhelye a négy pálcikalábával széttart, mint az egyiptomi és az óvodáskori perspektíva megoldások. Ha a színvilág komorsága vagy óvatos derűje össze nem tartaná, ha csak a statikán múlna, fekvőhely, szék, festőállvány magától szét is esne.

Váli igen egyértelmű világérzést, helyzetet, s ezen belül végtelen sok inzultust, drámát és némi óvatos harmóniát fest meg. Tehát korántsem atelié-problémákat. [...]

Rózsa Gyula

90. 3. 2082/2

Vajda György ex-kultuszminiszter helyettes

Budapest, 1990. 09. 14.

Kedves Deske!

Csak az elmúlt héten érkeztem ismét megnézni kiállításodat.

Tanúsíthatod - nem kaptál tőlem gyakran levelet. Mégis: (verba volant...) le kell írnom!

Fontos, felemelően szép, kiemelkedő tárlat!! (Persze: csalóka egy-egy ilyen élmény. A -befogadó- hangulata sem mellékes. Értem (is) szól a harang.)

Örülök, hogy ismerhetlek, hogy barátomnak tudhatlak.

Dolgozz! (Úgysem tudsz mást csinálni.)

Baráti öleléssel

V. Gyuri

2082/3

Vámos Tibor levele a Mozgó Világ szerkesztőségébe, P. Szűcs Juli főszerk.-nek

MTA Számítástechnikai Kutató Intézet

Kedves Juli!

Megnéztem Váli Dezső kiállítását. Megdöbbentően nagy élmény volt. Hatalmas összegzése a múltnak a mai festő szemével, oda lehetett volna írni: ez maradt ki Vermeerből. Schaár Erzsébet Utcája óta nem éreztem ilyen jelentős élményt adó együttest a magyar képzőművészetben. Ezt a sorozatot egyben kellene tartani közgyűjteményben. Ars longa...

Tibor

2082/4

MOZGÓ VILÁG 1990/12. DEC.

Ami Vermeerből kimaradt

Váli Dezső kiállításán különös, ritka érzés fogott el [...]

A teremben majdnem egyedül voltam, a puszta falakra akasztott puszta képekkel, s ha nem lenne a kifejezés elcsépelve, azt mondanám, hogy elakadt a lélegzetem, s ha nem lenne az élményt nem érző számára barokkos túlzás: numen adest - az alkotó szellem jelen van [...]

Megdöbbentő végkövetkeztetésű szintézis. A színek önmagukban emlékeztetők festőelődök sorára, a fény, a perspektíva, a sík és tér újra- és újrafogalmazott jelentése és megjelenítése - hiszen a fény boldogság, megvilágosítás, iszonyat, bánat, kétségbeesés, bizonytalanság.

Mi minden szólal meg: Rembrandt színei, Cézanne asztalai, Vermeer műterme, de megszólal a hiány is: bizánczi formák, itáliai színek, németalföldi egek és tájak, az ember ábrázolása. Vermeer műterme a leglényegesebb emlékeztető. A vermeeri műterem tele van fontos, drága és jelentéseket hordozó részletekkel, a gazdagon díszített falak, világot jelentő térkép, értékes bútorok, drapériák mind tapinthatóan finom és megtévesztően ragyogó anyagok, érezzük a bársony melegét, a sárgaréz tiszta felületeit, a fény balról áradó főszereplő a főszereplők között, ahol egy másik főszereplő a lány, a maga fizikai, jellegzetes holland valóságában és a művészet elvont ideáljaként, a gazdag polgári szobában, megtestesült múzsa. Összejön itt minden vermeeri valóság és vermeeri jelkép, egy emberséget és gazdagságot egyesítő, gyönyörű transzcendentális illúzió megfogható valósága, hiszen ezért magasodik Vermeer minden hasonlókat ábrázoló kortársa fölé, a zárt mindenséget integráló módon egyesítő titkával.

Íme az ezredvég műterme, egy sokszorosan gazdagabb társadalom kiürült, puszta művészvilága, szemben a több mint háromszáz évvel ezelőtti ígérettel, a polgári gazdagság és emberi-kulturális értékekben gazdag, a polgár védett otthonában megvalósuló nyitott-zárt világ illúziójával [...]

Vámos Tibor

91. 1. 2082/7-10

HITEL 1991. 2. szám

Váli Dezső

[..] Ősz volt. Illett az idő az Ernst múzeum szecessziójához. A lépcsőház kövéhez, ólomüvegéhez, s folytatódott feljebb, Váli Dezső műtermes képei közt is. Lélekként járt ez a hangulat a Váli-festmények között. A napokban újra éreztem mindezt, mikor egy villamosablakból megláttam Dezsőt. A Mártírok útján sietett hazafelé. Mint egy szántóvető vagy szerzetes. Egyszerű ruhában, szakállasan. Negyvennyolc évesen. Reggel volt még, de sötét.

-Az élet értelme, hogy Isten felé zuhanunk- - mondta nekem műtermében, mikor a festésről beszélgettünk. -Amikor festek, bennem nem a témára való érzések dúlnak, hanem az okkerre és az égetett siennára vonatkozó kínok [...]

Hidvégi Máté

2082/26

a VILÁG folyóirat (?) 1991. 1. szám. jan. 2.

40-42. oldal: KULTÚRTOPLISTA 90

Hernádi Miklós és Szemadám György az Ernst múzeumi kiállításomat említette.

2082/27

-JUSS- 91. júni-júli. (HÓDMEZŐVÁSÁRHELY)

Vásárhelyi műhely

A festő bűne és bűnhődése

[...] Több ízben is hosszan gondolkoztam e műterem-börtön képek keletkezésének motivációján, de e sorok írásáig nem vallattam ki az alkotót. Támadt ugyanis egy elméletem, amely meglehetősen logikusnak látszik, és nem szeretném, ha Váli Dezső megcáfolna. Majd, ha megjelent, utólag megbeszélem vele.

Az első meghökkentő momentum a képek datálása: 1989-90. Az a két év, amelynek során, ha másutt nem is, de a kulturális területen teljesen megszűnt a pártállami hatalom, irányítás és ideológia. (Hogy az ideológiai követelményrendszer hirtelen eltűnése bizonyos fejekben milyen űrt támasztott, annak szomorú és mégis mulatságos eredménye volt az 1989. évi Képzőművész Szövetségi kiállítás, amelyre jó néhány szövetségi tag a -szocreál- követelmények megszűntére némileg ízléstelen -kap-reál- felkínálkozással reagált.)

Hogy Váli miért éppen ebben az évben kezdett börtöncella műtermeket festeni? Szerintem ki akarta festeni magából az előző húsz évet. Váli soha, egyetlen pillanatig, egyetlen festményig sem feküdt le a politikai hatalomnak. Volt is emiatt számos kellemetlensége, megélhetési gondoktól kezdve a szőnyeg szélére állításig. Például, amikor a Derkovits-ösztöndíj pályázatába azt írta, ahol követelmény volt az ideológiai továbbképzés is, hogy ő a katolikus teológiát akarja tanulmányozni, mert ebben vannak hiányosságai, hiszen a marxizmust-leninizmust alaposan elsajátíttatták vele a Főiskolán. Számos művészi elképzelését nem valósíthatta meg, jó néhány képe évekig a műterem-polcon maradt, pedig nem politizált velük. Csak éppen nem politizált velük. Úgy gondolom, Váli Dezső ezzel a sorozattal búcsúztatta el a Pártközpont Agit.-Prop. Osztályát és egyben kifejtette azt a véleményét, hogy a művészet irányában tanúsított bármiféle politikai -elvárás- hova vezethet.

-Műterem- sorozatát a magyar festészet történetében korszakzáró és egyben korszaknyitó jelenségnek tartom; s bízom benne, hogy képeivel újra találkozhatom a vásárhelyi Őszi Tárlaton.

Pogány Gábor

90. 9. 3. 2083

Judit/Franciao.

J!

Tegnap azért már fölhívtam mamádékat, mi az üzeneted. Mondták, két nap késéssel telefonáltál, most tetted le épp a kagylót. Világosabban látom - nem értettem -, István atya miért javasolta neked, hogy utazz el innét. Csakugyan lehetséges, hogy most valamit nagyon megtalálsz. Örülnék neki (bár a bucsu bus/nincs hosszu u).

Lelkigyakorlat egész másképp történt persze, mint hittük. Egy karizm. dominikánust szerzett Gábor, de végül lemondta, mikor már a mellette faluban sikerült a szállás. Kata terve szerint a dicsőítés program volt megcélozva, de részben át kellett vennem a vezetést, s mivel arról nemigen tudok verbalizálni (ezt rögtön tisztáztuk), a hálaadás, illetve köszönetmondással építettük körül a témát. Váratlan eredmények is voltak. Töltöttél te már fél délelőttöt elmélkedéssel magadban, megköszönve a tárgyaidat külön-külön? És a múltadban a jó dolgokat. És az embereidet... ez jól sikerült.

Gyöngy babáját most pénteken keresztelik a Mártírokon.

Az utolsó közin Gábor elkezdett nyelveken dicsőíteni - szentség volt - , és mindenki kapcsolódott hozzá, fennhangon. Olyan atmoszférikus este volt (pedig a szót nem szeretem), amilyen még soha. Egy volt csakugyan a társaság.

A tenger milyen volt? Olyan? Vagy ne kérdezzek annyit? Mért ne kérdezzek?

Holnap nyílik a kiállításom (ünnepélyesen), ami már két hete nyitva van. Már írtak róla vagy 4 kritikát, és még fognak, és talán több turnus is lesz a TV-ben. -A nagy magyar magányos.- Miklós nyitja, remélem ma nem hal meg a mamája operáció közben. Autóbaleset, nyakcsigolyatörés. Az M 7-esen elgurult a Trabant kereke menetközben. Miklósék meg Adrián. Miklós megtalálta a megnyitószöveg első mondatát már. Márai 1944-es Naplóját: a boldogság fegyelem kérdése. Fegyelem vagy kegyelem?

Július 27-e óta nem mosakszom. Kell egy új Trabant-motort vennem. Találtam 5 jó nyári rajzomat. Júli. 27. óta mindennap úszom. Újabban Zsófi jön velem.

(Este. Most folytatom.)

Azt azért sajnálom (persze), hogy kiállításomat nem fogod látni. Kecskeméten tavasszal 19 egyméteres képet kezdtem, abból most 4-et kiállítok - 2 nagyon jó - a többi 15-öt már rég fölfűrészeltem.

Tegnapi újszöv.-ben volt egy szép grammatikai példa, kiírtam: if the Owner of the House knew the Thief was coming he would keep a watchful Eye and not allow his House to be broken into. Mt 24/43 (a nagybetűket improvizálom) és még egy jó mondat: Get out of my sight, you satan! Nem tudom a satan mért kis sövel van írva?! Ja, ne kérdezzek.

Na, fekszem, szia, holnap a nagy nap, megnyitó

Deske

90. 9. 18. 2084

Judit/Franciao.

J!

Hát írás-akadályok itt is akadnak. A papírt már órája befűztem, azóta: Mikivel lécből-papírból repülőgépet gyártottunk. Minden munkafázisnál szükség van rám. Zsófi hosszan taglalta, milyen piros színű cipőt látott az Opera mellett a -Satöbbi- nevű boltban. (Eladtam váratlanul három képemet, mondtam, vehet valamit.) Jövő héten jönne fekete is, de nincs türelme kivárni, nem lehetne-e ezt befesteni? Talán tussal? Vagy vegytintával?

D. mindennap úszik velem a Lukácsban. 7.10-kor találkozunk a medencében, fél óra úszás, tus, együtt jövünk haza. Most tragédia, javítják a medence csempéjét egy hétig, így a 22, ill. most 24 fokos -hidegvizes- medencébe szorultunk. D. jobban bírja, nekem rémes. Ilyenfajta vicceket gyártunk: ez a hideg víz is biztosan jó valamire. Mondjuk, szódagyártásra -. Aztán megkérdeztem, nincs-e tea-merülőforralója -. Meg a József és testvéreiből az a jelenet, amikor az izmaelita kereskedők halk nyöszörgést hallanak a kút mélyéről, s az agg karavánvezető tisztelettudóan leszól: Ki vagy? Természetes tartózkodási helyed ez vagy jobb szeretnél nem ott lenni?

A melegebb medence 27 fokos egyébként.

Ma sikerült a két kordnadrágomat be- és visszacserélni. Túl szűkeket vettem tegnap. Rezzenetlenül fogadtam az előadónő feddését. Jó, hogy leveledet datáltad: szept. 8-9. Én ma, 18-án kaptam meg mindenesetre.

Kiállításom nagy siker volt, gondolom. Hét méltatás, TV és egy távolabbi rokontól több dobostortaszelet. A díszvendégségen a megnyitó után a Kata szobájában S. Nagy és Szüts azonnal összeveszett. Minden menetrendszerűen. Kata most hazaérkezett, átmenetileg Mikica leszállt a nyakamról, igen vékony szelet dinnyéket eszünk a konyhában. Este felnőtt közi lenne, de túl sűrű a program, azt hiszem, nem megyek, csak Kata majd. Tegnap egyórás interjú egy szerb újságírónővel, aki átmenetileg közis is. Mindketten angolul. Amikor a szék szót egyikünk sem tudta, buzgón ütögettük maguk alatt. Megértettük egymást.

Egy teljesen új Trabant-motort vettem. Végül. Duruzsol. Csak egy darabig hatvannal kell vele járni. Különös érzés. Zsófiék új iskolaépületet kaptak Angyalföldön, a mosdók és tükrök térdmagasságban vannak, óvoda volt. Mindenki hülye - szerinte. Tegnap Kata szúrópróbaszerűen belekérdezett a biológialeckéjébe, Zsófia a címet tudta és még néhány mondatot is kiejtett. Mikor Kata kérdőre vonta, hogy így mondjam, felháborodva válaszolta, hogy ő direkt kifigyelte, hogy a tanárok milyen idegesek lesznek, ha feleletkor egy diák sokat beszél. Van neki világképe. Ma látott irtó olcsón valami bőrszíjjat, ami irtó olcsó és részletesen elmesélte a csatját is. Jó fej, tényleg. Kutyáját 10 nap múlva operálják, a füle alatt diónyi daganat, nem unatkozunk. Mikica öt percenként zavartalanul az ölembe ül, hogy átalakította a repülőgép szárnyterelőlapját, s hogy ugye most milyen jó. És hogy én csináljam meg, mert ő ehhez még nem ért eléggé, tényleg, apu! Úgyhogy én sem egyvégtében írok.

Teljes összeomlás, hogy mit és hogyan fessek, alig elviselhető. Még próbálkozom műteremmel, félő hogy kifújt. Ha ott látsz témát, írd le, levélben.

Budaörsi vételtől Kata mégis megijedt, leállítottam teljesen. Más módot kell találni a hétvégi levegőzésekre. Most átnéztem előző két levelem másolatát (nagyon jól szórakoztam a keresztmetszeten).

Kata szerint a becserélt új (két) kordnadrág pont jó. Esetleg be kéne venni a fenekénél.

Tücsök Pesten téblábol. Tévéhíradót néz. Bankba jár. Ölég furcsa.

Tegnapi álmomból délután fél négykor 200! taxi dudálása ébresztett. Valami áremelés ellen tüntettek.

Sajnos, tényleg náthás vagyok. Most mit csináljak?! Nagyon hiú vagyok, hogy júli vége óta mindennap.Esetleg ússzak 10 percet?! Sokkal könnyebb a mozgásom egy hónapja.

Napközben Mikicával (3 napja itthon, náthás) megettük Kata süteménynek félretett dióját. Amerre fordulok, mindenütt tragédia.

Este van, abbahagyom, jó éjszakát!

Deske

90. 8. Tatabánya lelkigyakorlat

(amit megköszönök)

Bali

Zebi

Titi

Tücsi

Miklós

Kálmán

Sziszi

E

Zs

K

Gerő

Ruppert a.

Zua

Tom

Mackó

Öcsike

Géza

Marina Vlady

a statika

a jegyzetelés szokása

nyaki füzet

A, B, S, C napló

József és

Th. Mann

Gide

Seneca

Steinbeck

Pilinszky

Déry

Ottlik

Arany

nyugatosok

antiszem-ellenreakció

az ép. megértése: múzeumtervezés

ametiszt

Feri bácsi

Tibi

Béla

Tamás a.

György a.

Mari

Péter

SNK

(közi)

J

D

Auguszta

Paula

Sugár

Magyarász

Tölg

Munch

Nolde

Giacometti

Klee

Chagall

Nagy Balogh

Nagy I.

Derko

Egry

Szőnyi

Farkas

Holdvilágárok

Dobszay kiránd.-ok

Gerő szeretete

Knaur lexikonok

Skira

Thames & H

erdőfotók

Carothers

Voightlander

Fényes A +

Műcsarnok +

Ernst kiáll.-ok

Körtér

Gellérthegy

Szabihegy

Harangvölgy

cső

szerelmek

a lányok

lánytestek

fürdőszobaajtóm

Baál

Lorenzetti

Messina

Máté

Szrogh

Jánossy

Szalay

Pogány

Jurcsik

Maya

Villő

Rex

Muray

Gábor

Ági

Baka

Ujvári

M. Novák

Hidvégi

Dávid Kata

Marik J

nagyszülők

autóstop Balatonra

- a Riviérára

Uccello

Umbria + Siena

Párizs

párizsi kék

Duray műterme

művésztelepek

Zsennye

Nagymaros

Kecskemét

Zebegény-tanítás

dr. Faustus

autonómiám

szobaberendezéseim

galériám

példaképeim

Jelenits

a könyvek léte

Egyetemi Könyvt.

a belváros

a belv. templom

Tabán

Rózsadomb

Angyalföld

művészház

Mester u.

Víziváros

Vár

MNG

Kiscelli

Kelet-ázsiai M.

kovakő

skarlát

szobaablakom

és pausz rá

lakberend. kezdetei

könyvtáram szét

ép. tört. könyvek

repróalbumok

a lány 1960 nyarán

autók fotói

Ljubityellel

evezés

dubló

versenyek

Duna

geológia

geo. lexikon

térképgyűjtés

Él. Tud.

Földrajzi könyv

Pesti Hírlap lex.

Apec

írógépelés

C. napló sziszt.

lételméleti gondolatok

székgyűjtemény

kis faszékek

Zs + Prága

Zs. kultúrája + Veszprém

Wright

Corbusier

Apec:

morfológia

lombfűrész

bélyeggyűjt.

merklin

a struktúrák szeretete

belsőép. folyóiratok

Kencsiki Bunka

Domus

fotózás

P six

24x24 gép + nagyítója

festm. reprózás

segédszerszámok

hajnali misék

jóga

műterem

bútoraim

képeim

Avignoni sz.

ágyam

íróasztalom

szerszámaim

Rapidográf

párh. vonalzóim

imaasztalom

fotólaboraim

a régi is

fűtésünk

Kékkút padlása

NDK műv. telep.

Ny. E. utak

Norvégiák

ott síelés

hajóút É.-ra

Taliesen East

furulya/alt

hanglogarléc

kottafotóim

tenorfurulya

Bach H moll

Bartók

Brácsaverseny

műteremfotóim

a műt. megkapása

költözések

címlistám gépel

C nap. mikrofotó

görög út

norvég ösztöndíj

Korea

N. Y.

orsz. bajn. II. hely.

MTK

Újpest-Meder u.

Szentendrei szig.

kirándulások

Nándi

közösség

tréningruha

MTK ház

rajzolás

útifüzeteim

oldaltáskáim

külföldre való

fekete album

Dési kör

főisk. felvételi

Zs. szerelem

a főisk. épülete

a kertje

könyvtár

XX. sz. festészet

trecento

síelés

ellenváll

léc-cipő

salzburgi kapcs.

épülettervezés

Közért Karb. Váll.

Lakóterv

szabadfogl.

színes papírok

reklámgraf.

apparátus

hordozható rajzkészl.

pénzszerzés

Tihanyi altemplom.

P. halma

kritikák újságban

képelemzés sziszt.

Kkút építése

Mikica, Zs.

Assy

feszületem

képeslapgyűjt.

detailasztal

festőállv.

a korai csipesszel

rózsadombi óvoda

Schmal látog.

Assy sétáltatás

szoktatása

graf. paszp.

+ fotózása

diák fotózás

papír-opus-katalog-ff-színes

S. Ferenc

Pió

szétajándékozás ötlete,

1 év adminisztrálása

keresztutak ötlete

enteriőrök

pápai keresztút

ötlete is

Munkácsy-díj

Bonnard

Vuillard

Utrillo

zs. temető fotózás

regisztere

zs. sorozat

műterem sorozat

Váli keret

a rend fokozatai

meszelések

biciklim

Fulgur

Lurkó

Iluska

síbotom

hajnali síelések

tátrai síelés

görög fh. temp.-ok

avignoni lány

lengyel lány

Riviéra + Picasso

lányok mosolya

Musée Cluny

Távolkeleti M.

Montmartre

Metropolitain M.

Guggenheim

M. Modern Art

Ferenczy K.

Csontváry

sétalovaglás

cédrus

Vajda

északi táj

harisnyanadrág intézménye

szoknyák

Vészits And.

S. Lukács uszoda

úszószemüvegem

a kertje

kék csempe

az öregek

(az adott egy-másfél óra alatt)

90. 9. 2093B

Esztergomi Keresztény Múzeum

Cséfalvi Pál

Esztergom

Berényi u. 2.

2500

Kedves Igazgató úr!

Ernst múzeumi kiállításom bezárt, - szívesen ajándékoznék a múzeumnak egy képet. A Keresztény Múzeum alighanem az egyetlen, ahol nincs művem. Ha ajánlkozásomat elfogadja, kérem szíveskedjék egyszer meglátogatni műtermemben, kiválasztani.

Köszönöm:

Szívesen megmutatnám Önnek Keresztutam repróját is, amit a Magyar Püspöki Karnak ajánlottam föl megvételre vagy ajándékként a pápa jövő évi látogatására.

Nem válaszolt.

92.5.20-ig legalábbis

90. 10. 2094

Nádas Péter

Gombosszeg

8989

a dolgozó népet szolgálom

Visszajutott hozzám, persze, hogy dicsérted Ernst múzeumi bemutatómat

a világon minden mindennel összefügg

hát ezért

90. 10. 6.

Szeretettel:

Váli Dezső

feleségem meg nógat, olvassam már el a KÖNYVEDET.

Ismeretlenül, postacsomagban küldtem neki egy (keretezett) rajzot.

2095

Gombosszeg, 1990. október 9.

Kedves Dezső,

ma nagy csörgések közepette megérkezett a csomagod. Kétségbeesetten nyitogattam, de szerencsém volt, mert az üveg cserepei csak éppen annyira sértették föl a papírt, hogy a körmöm peremével ki tudjam egyenesíteni, és el tudjam egyengetni parányi sebeit. Most ideiglenes helyre került, csak föltámasztva, lábadozó beteg, de amint új üveget kap, állandóan nézhető és látható helyre kerül. Nagyon örültem neki, nagyon nagy meglepetés volt és köszönöm, hogy betörtél az otthonomba is.

A kiállításod tényleg nagyon tetszett, az aszkézis, a teljes terek. Remélem, egyszer szemtől-szembe is láthatlak. Az olvasással pedig ne fáraszd magad, tán csalódsz, és akkor még ezt az ajándékozást is megbánod.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas Péter

90. 10. 2096A

Eötvös József Alapítvány titkársága

Művelődési Minisztérium

külföldi ösztöndíj kérelem Barcelonába, 7 napra

Kedves Kuratórium!

Egy lyoni telefonnal kinyomoztam, hogy a nagy jubileumi Vuillard -kiállítás 91. febr. 1-ig lesz megnézhető Barcelonában.

Nagyon szeretem Vuillardot. Azt mondják, melankóliára hajlamos volt, a szürkéket szerette. Nagyon szeretem, csakugyan.

86-ban volt már nekem oda egy ösztöndíjam, a repülőjegy is megvolt már, amikor közbejött Csernobil. Nem fogadtak, sajna. Viszont kidolgozott programom azóta megvan:

Katalán Múzeum

Régi amerikai régészeti és néprajzi M

Picasso M

Museo Maritimo

Güel Park

Gaudi gyűjtemény

Miró Múzeum

Keresztény Múzeum

Amennyiben választanom kell a tartózkodási, ill. az útiköltség között, és nincs mód a teljes út fedezésére, inkább a repülőjegy árát kérném. A hosszú vonatutakon mindig influenzás lettem, nem tudom, miért.

90. 10. 11.

Tisztelettel:

Váli Dezső

Mellékelem 1986-os jegyzetemet, majd kérném vissza. Köszönöm.

30 ezer ( a repülőjegy árát) megkaptam.

2096B

Eötvös József Alapítvány Titkársága

Dr. Szepes Lászlóné részére

Ajánlás Váli Dezső festőművész pályázatához

Munkássága ismeretében szeretném figyelmükba ajánlani Váli Dezső ösztöndíj kérelmét. Váli rendkívül termékeny festőművész volt az elmúlt két évtizedben, amely ténnyel látszólag ellentmondásban áll, hogy legutóbbi, Ernst Múzeum-beli kiállításán különösen letisztult, már-már száraz és aszkétikus képeket állított ki. Eddigi életműve összegzése, tömörítése, végsőkig letisztult szintézise? Mindenképpen egy olyan periódusnak látszik, mely egy korszakot zár le - amely után valami újnak kell következnie.

Azt hiszem, ennek az átmeneti időszaknak a tartalmas megéléséhez nagy mértékben hozzásegítené, ha spanyolországi tanulmányútra mehetne, és Vuillard valamint Picasso műveit megtekinthetné. Ösztöndíj kérelmét szívesen támogatom.

Budapest, 1990. október 17.

dr. Beke László

művészettörténész

90. 12. 5. 2099

Kedves Beke!

A képajándékozás, hogy már egyszer pontosan megfogalmazódjék

1. Csak sütöm, sütöm a palacsintát, nem tudom nem sütni. Amit visznek: eladom. Ebből élek. (Kétharmada mindig selejt, azt kidobom.) A maradékot halmozzam halálomig? Hogy majd utána elkezdjen működni. Még egy esetleges Váli-múzeum kedvéért se érdemes együtt-tartani az anyagot. A szisztéma nem jó. Csak konfrontálódjék Barcsay Czobellel, egy falon -

2. Aki használná: nincs pénze. Ez legyen akadály?

3. A müncheni fogorvosoknak viszont nem adom. Gyerekeim, gyerekeid számára termelek (ennyiben vagyok hazafi).

Külföld: a kép eltűnik a magyar kultúra számára, mint homokban a víz. Nem vagyok én akkora művész.

Szűkebb, itthon körben egyélet mű sugárzása viszont megtöbbszöröződik (Mednyánszky-rajzocskák a pesti polgárlakásokban).

Legfontosabb képeimet lehetőleg egyenesen múzeumba. Az biztos trezor.

4. Nézzük ezt az Ernst kiállításomat. Kitettem 22 képet. Szétajándékoztam:
Ebben semmi önzetlenség nincs. A kiállítás egyébként, ha kell, 80 év múlva reskontruálható.

Ezenkívül eladtam három* képet 45-, 50- és 60 ezerért. (* 4-et). Mondd, a listából, hol nem-jó-helyen van a képem?

Szeretettel ölellek, és hogy Dévényi Pista nem-et mond, szerintem már így is győztem:

és kösz a segítő szándékot!

Dezső

99. 12. 2100

Megnyitóbeszéd terve Szüts Miklós valamelyik kiállítására

Volt egyszer egy ember. Egy férfi. Jánosnak hívták, Barátai Janinak. Jókedvű fiatal volt, szerették a lányok. Vasárnaponként nagyokat sétáltak túl a városon, a fák között. Megnőtt. Megkomolyodott. Fürkészte az arcokat. Beleszeretett egy lányba, vállalták egymást. Nyitott egy kis boltot. Ügyesen vezette, de hát sok bajmolódás volt vele, este fáradtan ért haza. Jöttek a gyerekek egymás után, szerette mindegyiket. Anyagi gondok, több munka. Szerette a szép képeket, maga is festett olykor, szabad idejében. Barátai bíztatták is: fessél, Jani! Talán, ha negyven kép maradt után. Jan Vermeernek hívták.

Váli Dezső

91. 2. 2101

Szia J!

Január 6. Vízkereszt ünnepe, Katáék az esti misén. Mikicát már bezavartam a kádba, vakon és süketen minden sürgetésemre csorgatja magára a vizet és dudorászik. Időnként kikiáltja, hogy Sietek!, közben felemeli mutatóujját, billegetve biztatja magát: most a fülemet megmosom, most a nyakamat (de nem mossa). Törökülésben, csupaszon. Egy fél szivacsot egyensúlyoz a térdén: leesik-e. (Leesik.) Iszonyú jól érzi magát. Mindig.

Kiderítették rólam, hogy jó író vagyok, és a Mozgó Világba havonta írhatnék is egy rovatot. Nagyon tetszik. (Nagyon tetszem magamnak.) Mi lesz belőle, nem tudom, kétségtelenül van valami tartós éhségem a kommunikációra, akár ilyen szinten is. Új pályát aligha kezdek, mindenesetre kedvet kaptam egy levél erejéig most az írógépet előhalászni.

Azt mondja, olyasmit írhatnék, hogy: a múzeumom. Elemezhetném kedvenc képeimet, mondjuk Uccello csataképeit összevetni Chardin nosztalgikus tengeri tájaival.

A karácsonyt átvészeltem. 24-én délelőtt lettem beteg - arcüreg - 38 fokos láz, meg ami kell - és mostanra, az iskolai szünidő végére, lábadozom. Tegnaptól már uszoda is. (Kata csak utólag tudta meg.) Így hát - bár nemcsak miattam és általam - mindenféle karácsonykörnyéki utazás meghiúsult, ám mindenféle vendégségekben többeknek nélkülözniük kellett. Csak nem tudtam eleget olvasni, félkönyéken zsibbad a karom, megoldhatatlan. Katától egyebek mellett egy üveg alkoholt kaptam karácsonyra. Sárga tojáslikőr. Két nap alatt, betegen. Főleg ha nem hoztak sokáig teát az ágyamhoz.

Zsófi se utazott el Prágába az ifjúsági találkozóra, bár ebben semmi részem nincsen. December elején megtalálta őt egy szerveződő Regnum Marianum sejt, és úgy beszippantotta, hogy már a jövő héten boldogan indult itthonról reggel 4!-kor valami külvárosba rorátéra. Állati jó volt, a Blahán találkoztunk fél ötkor, vagy mikor, egy kilencszemélyes mikrobusz vitt ki bennünket, mind a tizenhatunkat - mesélte.

Miklósnak jövő héten nyílik kiállítása a Vigadóban, én rendezem. Két hete itt fest, keservesen kiszakította magát egy kicsit a stúdió-robotból. Késő estig számítógépezik, talán az utolsó hónapokban valamivel kevesebbet. Ez már a kapitalizmus, nincs mese, és nincs megállás. Ha nem vállalja el, elviszi előle az üzletet húsz másik. Várja, nagyon várja a márciusi Kecskemétet. Családot is hoz, két műtermet kértek. Én e héten kezdek félni, mit hoz nekem majd az a március. Kínlódásban és képben.

Nagyszerű lett volna, ha Miklóssal párhuzamosan én is festhettem volna, szeretem az ilyet - egy műteremben. Bár így is ki-kikászálódtam egy-egy órára, és néhány őszi képemet szerencsésen be is fejeztem. Csak mivel hivatalosan beteg voltam - az eredményeimet magam előtt is titkolom. Sikerrel. Miklós pedig egyik képem kapcsán meggyőzően csapkodta a térdét, hogy ez hű, és ez az idei legjobb. Gyanakodva néztem, mint amikor valami vendég megdicséri a feleséged fenekét - odapillantasz, igaz-e.

Goethe-verseket kéne olvasni.

Hajnalban a Margit körúton (Mártírok útján) próbáltam memorizálni két betűs plakátot, leírandó majd e levélben. -A világot akarta megváltoztatni. De mindenben csak ellenkezett-. Másik: -A szabadság ritkán hord nyakkendőt-; mi lehet ez? Meg: az új budapesti főpolgármester (volt szamizdatos főellenálló, Demszky Gábor) fölszólítja a főváros polgárságát farsangi fölvonulást tartandó. Nahát, új hangok. Kata még nem is tudja. Megint elolvastam, 20 év után, a Rilke Kornétás dolgot, most se értem, mi a fene ez. Írt két hosszú tanulmányt Rodinról, az viszont fölkeltette a vágyamat valami repróalbumot föllelni ez ügyben.

Fáj a hátam. Pár napig egyáltalán nem bírtam ülni se, azt mondják, járvány, és az én bajommal együtt jár. Hosszas művészet volt a cipőpertlit oldani. Most viszont leesik a fejem, fél tizenegy, megyek ágyba, szia.

Nem írni kell nekem, hanem aludni!

Ez már január 12. Ménfőcsanak, Botond atya plébániája, családdal. Most tudom folytatni.

Három hónapja hordom magamban a gondolatot, hogy letollak, miszerint egy hétig nem bírsz egy levelet befejezni, merthogy annyi a dolgod. Rosszul szervezed, vagy fegyelmezetlenség. Vagy Ménfőcsanak.

Visszatérve a fentebbi két szöveges plakátra: aláírás kézírással valami Loesjie vagy ilyesmi, és holland impresszum. Már néhány egyéb, igen bizzar és talán humorba hajló fanyar, és szinte megfejthetetlen szöveg volt már - talán egy nagy sorozatnak készül.

Zsófi nem jött ide velünk, viszont több turnusban összes barátnéját (egy éjjel négy) a Mártírokon altatja. Főleg a Regnumos csapat. Valamit megtalált. Katával tűnődtünk, mivel vonzza a társait, mert beszélgetés helyett inkább csak böfög szerintem. Talán tényleg a vitalitása, dinamizmusa. Kezd gurgulázva-nevetgélve telefonálni, akkor sürgősen bemegyek a műterembe, hogy ne halljam. Bár talán a metakommunikáció ezen a szinten tényleg fontosabb, hogy élek, hogy ivarérett vagyok, szeretek élni - és (röhögve), hogy az az állat megint egyest adott földrajzból, pedig a háromból kettőt tudtam.

Azt mondja Robi, naplóm alapján meg egyebekből is: ötletes vagyok. Ez is érdekes. Ezt a fogalmat nem használtam. És akkor ez leleplező is, megint egy önáltatás, egy álmítosz. Tudod, mint Pilinszky sajnálta önmagát, hogy szegényes a nyelve, de hát gügye nagynénitől tanult beszélni. Én meg azt mondom: három éve műtermet festek, mert nem jut eszembe más. Azt mondja Robi, nyilván semmi problémát nem okozna minden táblán új témát festenem. És hát sajnos valószínűleg igaz.

Amihez kapcsolódik egy októberi beszélgetés. Szilágyi Péter, volt esztétikatanárom följött a kiállításom után képet választani - igen tiszteljük egymást. Mondom neki a fenti sódert a monotóniám okáról. Azt mondja: Dezsőke, ez a történet magával együtt elmúlik. Maradnak a képek, amik azt mondják: iszonyú alaposan körbejárt egy témát. És 50 év múlva csak ez lesz igaz.

Mázlid van, hogy egy hétig nem tudtam befejezni ezt a levelet. Közben (közben időnként mise közben is) nyaklógó füzetembe idevágó vezérszavakat írtam, így hát ha most lesz idő, viszonylag teljes térképet kapsz. Tehát tovább.

Ez is Robi-telefonnal indult. (Bámulatosan tudjuk - mi emberek - egymást szóval, jó szóval segíteni.) Azt mondja, több ronda terve van a Mozgó Világ címlapra, a főszerkesztő Párizsban, változtatni kell, és egy hét múlva nyomdai leadás, csinálnék-e tervet. Nem tudja, illik-e engem zavarni. (Ez is jó.) Épp vendég volt, mondom, este válaszolok, hogy megpróbálom-e, és egyébként, ha igen, hétfő 12-re leadom. Persze, aznap éjjel megcsináltam, ez az a ritka alkalom, amikor fölmentésem van lefekvésből. Persze, kiváló lett. Ebben a piros-sárga-fekete-zöld címlap szennyáradatban, ami ma a magyar újságstand képe... Hófehér borító ecsettel fekete rángatott vonalakkal keresztülírva átlósan: Mozgó Világ. Nagyon jó, tényleg. Ja, már ezt az előbb írtam!

Lett egy télikabátom. Történet! Tehetségem negatív végpontja a ruhavásárlás. Namármost. A hajnali misén fázik a térdem, megérik a gondolat: negyed évszázad anorákja után: térdtakaró télikabát! Nyilvános ima ez ügyben köziben, ez nem könnyű ügy. Két nap múlva Kata teafőzés közben: ja, láttam neked egy télikabátot, nézd meg! Hol? Itt szemben, a Minisztérium mellett a butikban! Zsófi, lejössz, segítesz? Tíz perc múlva a kabát rajtam és többé le sem veszem. Készpénzfizetés, kiskaput hagyok: kérek blokkot, lehet, hogy evvel otthon a feleségem agyonvág. Persze, persze, nyugodtan hozza csak vissza, veszik ezt, mint a cukrot.

Ugyanis a kabát: DIVATOS!

Bélelt és össze van gyűrve, szerintem zöldes-okker, Kata szerint, azt hiszem, barna, mindenesetre bélelt, sportos, enyhén dandys, gyönyörű. Aszimetrikus valami izé behajlik a mellemre bal elől, egy gomb is van ott. Váll-lapok-paroli, domború, alatta átlátni.

Most jövök én. Körömollóval kivágtam a hátát, vagyis a bélést, ugyanis az azonos anyag a külsejével. Evvel alul megtoldottam, és így már igazán hosszú. A hiányzó belsejébe meg Kata egy zöld (vagy kék) kockás szoknyáját varrtam. A parolit átvarrtam úgy, hogy a zárógombja most megakadályozza a táskám vállpántját az örökös lecsúszástól. (Ennek a problémának 25 éves története van.) Aztán le a Röltexbe Zsófival, vettem egy JÓ KIS BÉLÉSANYAGOT, leadtam a szabónak, - téliesítettük. Én 19 órát dolgoztam vele, ezt tudom, a szabó két hétig ült rajta.

Van kabátom.

Vakarózásügy.Egy iszonyúan kiszámított pillanatban két éve talán, Miklóssal egy odavetett félmondatban megbeszéltem-megígértettem, hogy abbahagyja a dohányzást. Én meg a vakarózást. (1957-ben már emlékszem, hogy vakartam a fejem.) Tartottuk. Megszegte, bár iszonyúan szégyellte. Október tájt mamája autóbalesetben kitörte a nyakát. Fogadalom: ha a mama meggyógyul, abbahagyja végleg. Egy európai hírű specialista megoperálta - M. ismeretségköre igen reprezentatív -, a mama túlélte, gyógyult. Miklós aggódva kérdezi hetenként: hogy gyógyulsz? Mire a mama segítőkészen, jaj, kisfiam, nem tudom a nyakam eléggé forgatni. De sajnos, nincs segítség: úgy várjuk, január 20-án -kiírják- a mamát, mehet (a 76 évével) dolgozni. A mama szánakozóan somolyog, mert tudja, hogy az én vakarózásomnak is befellegzik, őszintén sajnál minket. Talán a dohányzásra kéne rászokni?! Te jó ég, és akkor az arcomat se vakarhatom? (Most odanyúltam)

Most közben elküldtek kenyérért az ABC-be. A falu túlsó vége, autóval, Mikica jött -az utat mutatni-. A boltban aztán kiderült, hogy ott video bemutató van, folyamatosan mesefilmek az egyik pultnál. Persze ottragadt. Hazatalálsz egyedül? Igen. Hogy hívják, ahol lakunk? Botond atya. Plébánia. Ebére hazajövök. Maradhatsz, szia. Visszanézve még láttam, hogy a boltos egy háromlábú széket emel át a pulton számára. Ebédre talán tényleg hazaküldik. (Időérzéke még nincs.)

Holnapután megnézem a centenáriumi Vuillard-kiállítást. Barcelonában. Kértem rá ösztöndíjat sőt, ők ajánlották. Na?! A repülőjegy árát fizetik. Nem mertem hosszabb útra vállalkozni, mint négy múzeumnéző nap, meg az utazás. Mi lesz itt közben a magyar festészettel. Ha az ember ilyen módon fegyelmezetlen - önfegyelmezetlen - legalább kezelje őszintén. Maradhattam volna ott két hetet is. Még lehet, hogy az APEX ellenére meg is teszem.

Kati öccse három gyerekkel fél éve válófélben, szomorú. Többször imádkozunk érte. Újévkor kórházi inspekcióban - egyedül volt orvos - meghalt infarktusban. 30 éves volt. Hazaért.

Tücsök vezetni tanul. -Ne az eszével nyomja a pedált, hanem a lábával!- Fátylát ilyenkor hajcsattal hátul összefogja. Valamelyik segélyszolgálat küld neki egy autót. Miklóssal könyörögtünk, hogy mikrobuszt kérjen. Makacs, mint egy Váli. Erre vidéki barátai mondják: limuzinnal kinéznek a faluból, szerencsétlen! Valószínű ez hat.

Megint Robi, a Mozgó Világ h. szerkesztője, kb. 45 éves, nagyon szeret engem. Náluk nyaraltunk az Őrségben, műfordító. Jó ember, most olvasta a maradék naplómat, - szóval:

hogy ne tartsam én magam olyan fontos embernek, hogy elpusztítsam a naplómat. Ez szellemes mondat. Akkor viszont elő kéne kotorni. Már megtudakolta: a Délpesti kórházban van egy olyan xeroxgép, ami mikrofilmről. Hát akkor talán így. György Petitől már mindenesetre hazahoztam a mikrofilmes dobozt. Fölnyitottam 4 év után. Kissé meghatódtam: 20 tekercs pontos sorban, mindegyiken jelzőcédula. Az első képkocka a tól-ig dátumot, a teljes címet és az oldalszámozás rendjét tartalmazza. A fedélbe még egy tartalomjegyzék kivonat belehajtogatva satöbbi.

Februártól 5 forint lesz a telefon, ami átszámítva nekünk havi 4000 forintos számlát eredményezne. Családi közgyűlést hívtam össze, mert valamit tényleg kell csinálni. Én a saját készülékemről lemondtam (udvariasságból, pontosabban szolidaritásból), az előszobai készülék mellől pedig elvettük a SZÉKET. És persze kéretik röviden. Hát ez nehéz lecke lesz, látom. Hogy az -és ti hogy vagytok- típusú mondatokról bizony le kell szokni. Hogy tényleg csak a fontosat. Én - keményen gyakorlom, nagyon fájdalmas. Nem gondoltam volna. Jó néhány kapcsolatom, nekem is, telefonon működött. Ja és (a benzin 47 Ft lett) az autót is leállítottam. Ez könnyebb.

Robi a cikkírási javaslat alternatívájaként javasolta (lehet, hogy Kata beszélt neki defenzív-tűrő-megtartó lelkiállapotomról) - szóval, hogy mint annak idején a napi 60 perc angolt, most úgy írjak naplót. De jó lenne! (mondom én). De egyelőre nincs - a cikkíráshoz sem - elegendő motivációm. Kell az az idő, az állvány előtt unatkozni. Ezért is nem olvasok soha napközben. Inkább vállalom ezt a szörnyű munkanélküliséget, ezt a téblábolást a kép körül, amikor nem megy a munka. És ráadásul lehet, hogy - bölcsen.

Tücsök kolostorügye áll. A püspök külföldön. A Műemlékvédelmi Hivatal vezetőjét most cserélték le, nyilván a rendszerváltás szellemében. Mindkét fél okosabbnak tartotta, ha ebben a kulcskérdésben a döntést kissé elhúzzák. Hogy ugyanis a katedrális környékére vagy hova, és mit lehet egyáltalán építeni. Tücsöknek mondtam, hogy én bizony két hete az egri püspök vendégszobájában élnék, s onnét járnék a Földmérő Hivatalba, mifene, személyesen. Ez Magyarország. Fölvillanó szemmel bólogatva hümmögött, hogy: aha.

November végén írtam volna neked, de hát túl közel volt a karácsony - hogy akkor úgyis megjössz. Hát így. Szent Isten, az orromat sem túrhatom majd?

Elképzeltem (talán úszás közben a medencében) egy interjútöredéket VELEM, ahol is a riporter megkérdezné, hogy és hogy érzi magát, és erre a következőket válaszolnám: Nézze, kedves, (ezt egy Göncz interjúból loptam, ezt a fordulatot.) Én vagy negyven éve azon dolgozom, hogy ne akadályozzon munkámban, életemben az, hogy én mindig valahogy érzem magam. Leírhatatlan, hogy éreztem magam, milyen rosszul, mikor az A/90/4-est festettem. Na, és akkor mi van? Dezinformáló tény, hogyan érzem magam. Összevissza. Keresztbe. Sehogy. Nagyon. Mindenütt.

Tegnap a misén egy meglepő áldozás utáni ima volt. Mise után kintfelejtették a könyvet, bevittem a sekrestyébe, és ki is másoltam.

...a nélkülözhetetlen (!) múlandó (!) javak használatából (!) ösztönzést merítve (!) még hűségesebben törekedjék néped az örökkévalókra...

Komoly adalék 20 éves gondomhoz: mire való ez a három dimenziós micsoda, ez a világ. Értem, mire való Isten, értem, hogy én vagyok, - de az összes többi?!! Tudatom már fölfogta, kitermelte, hogy a világ az egyetlen, kapott és fölcserélhetetlen eszközrendszer Istent megközelíteni, vagyis elérni. De ez csak a tudatom, érted, ezt nem élem igazán át - még éretlen a dolog bennem. Ehhez volt ez az ima az jó adalék. Este a köziben fölolvastam, Paula fölkapta a fejét.

Miklósnak kiállítása a Vigadóban. Kezdettől tanácsadóként, végül rendezőként működtem. Először is hirtelen kellett dönteni, tán októberben: 91. januárt elfogadja-e? vagy 91. december. Mindketten úgy véltük, 12 hónap időtávolság manapság beláthatlan, hol leszünk mi egy év múlva, mi lesz, talán autószalon a Vigadóból, talán addigra Magyarországon az érett feudalizmus korszakába érünk. Szóval azonnal. Igen ám, de a telhetetlenség, természetesen. 60 oldalas, színes katalógust akart, - a papírt jó vastagnak találtuk ki, hogy könyvnek nézzen ki - midenféle szponzorok (egy éve nem tudtam, mit jelent a szó). Szponzorok: Filmgyár, Hungarokamion !, akik mind a kiállítást támogatják 30-40 ezerrel. De a katalógus az utolsó percben kétszázezerrel drágábbnak kalkuláltatott. Így hát egy példány, a nyomdai terv történt csak meg. A marha televízió ezt a hírt hallva jött ki (egyébként az én műtermembe) egy riportra - a botrányszag. És Miklós belement a csőbe, nem értem, miért. Hogy nehéz kiállítani, hogy eladják a művésztelepeket, bezár a Műcsarnok, és a képekből persze nem lehet megélni. A tökfej. Mondtam neki előtte világosan: egyetlen gondolatnak van most reklámértéke, ezt és csak ezt hajtogasd mániákusan, bármit kérdeznek: Én, kérem, boldog vagyok.

A rendezés kemény munka volt. 18 képet hozott, kilencet ebből kidobtam, termenként három kép maradt. Elértem, hogy minden kép személyiség volt. Megnyitón millió ember, videóztak, zsongás, este még náluk, fél órával később értem el az ágyat, stb.

Közben vasárnap délelőtt lett, 13-ika. Botond atya 10 órás prédikációját még meghallgattuk, de a hideg miatt aztán -. Majd délután a plébánián lévő fűtött kápolnában a misét. Emlékszel Botondra? Zömök, két ezüst foga, mosolygós. Fél keze még a kilincsen, ahogy beviharzik a parasztkonyhába, másik kezével már keresztet vet az asztali imához. A töltött káposztát hígan szereti, nővérének nem engedi meg, hogy megmossa a káposztát előre. (Ettől másmilyen, mint egyébként lenne.) Másfél éve került ki plébániára Pannonhalmáról, már este 15 közösségvezető! találkozott nála. Tapasztalatcsere okából végigültem, szerencsére az elején (rendesen) imádkoztak, utána jött csak a számomra kevésbé érdekes szervezési megbeszélés, végeláthatatlanul.

Holnapután ilyenkor Zürichben átszállok a barcelonai repülőre. Vissza kéne olvasni a levelem, nem tudom, írtam-e, hogy kértem és kaptam a Vuillard-kiállításra ...azt hiszem írtam... ösztöndíjat a minisztériumtól.

Hogy vagy, szia:

Deske

91. 1. 13.

2111

Képeslap Dobszay Lászlónak

Fiú! Ölellek születésnapodon! Beney atya mesélte tegnapelőtt egy papi találkozón leveledet a népi-magyar, ill. operettzenés miséről* -Mintha kést forgattak volna bennem- (500 operafelvétele van egyebek mellett). Világítótorony vagy. De a hajóknak nem feladata odamenni a toronyhoz.

91. 1. 31.

Ölel:

Deske

* ti. hogy rendszeresített gitáros beat-miséje után már csak ez következhetne a hívek megnyerése érdekében.

91. 2. 25. 2112

Judit/Franciao.

J!

40 kg macskaalmot 770 forintért lehet most kapni! Plakáton láttam a Mechwart tér sarkán. Környezetbarát, szagtalan, kívánságra házhoz szállítják!

- Mikica antibepisilés ügyben akupunktúrára szállítódik rendszeresen általam. Régi közös ismerősünk, a kis zöld víziló házatáján is effélék történnek, - kérte rajzolnám is le a szituációt. Mellékelem.

(Letétben) nálad lógó Régi zsidó temető festményem belekerült a -Zsófinak lakást veszünk- darálójába. Apának érzem magam, meg lehet (kell) vennünk édesanyám körtéri lakását.Eddig 237.000 Ft gyűlt össze, sok levél, sok telefon és felgondolások. D. nehezen adta ki -nem vagyok fölhatalmazva rá-. Ha nem is kompenzálásképpen, de épp most kapott tőlem egy keretet, Zsófitól meg egy nagyméretű Ausztrália térképet, a hátán az őshonos állataival, úgyhogy kétoldalas lakásdísz készül éppen belőle. Az üveges persze fumigálta, hogy nem is derékszögű. (Még soha egy keretem se sikerült derékszögűre.)

Úgy látszik, minden telefonoddal 1 két hónappal kitolódik hazaindulásod dátuma. Kezdek igen örülni, hogy valamit nagyon megtaláltál.

3 nap és megyek Kecskemétre. 22 napra, nem merek többre. Miklós is ott lesz teljes családdal, sőt egy hétre S. Nagy is, mert kapott egy szerződést a Farkas István-monográfia megírására, s a kecskeméti múzeumi anyag ehhez fontos. Általuk talán majd jobban elviselem magam. Tavaly április óta négy képem készült csak, ha jól nézem, félek ettől a három héttől, túl sok az elvárásom. Minden szokásos. Mikica influenzás, Katának most nagyon kéne dolgozni, Zsófi becsülettel kutyabérsétáltat.

Barcelonában voltam pár napig, valami 12 kiállítást és múzeumot, sokat láttam és tanultam a Pireneusokban egy zseniális kártyajátékot. Mikica ebben rendszeresen ronggyáver, nagyon élvezzük.

A műteremben egy széket másfél méterrel arrébb toltam. Le kéne menni ebédért és kiváltani Mikica orrcseppjét. De húzom az időt, mert leadott diafilmjeim is most lesznek kész, szeretném az egészet egy úttal abszolválni.

Megbíztak a pápalátogatásra készítendő plakát tervezésével, de nem hiszem, hogy nekilátok. Nem az én feladatom és egyelőre ötletem sincs. Csak keményen levágtam a tervet, amit mutattak (az ország legjobb plakátosa csinálta, Schmal, jó barátom, harmadrendi ferences) és ebből az apropóból a fölkérés.

Most Mikica kártyázni hív, hőemelkedése van, szobámban hever pokrócom alatt (sötétbarna, drapp toldás láboldalon). A levél félbemarad 91. 2. 26.

Írhatsz. Kecskemét Alkotóház Műkert.

Deske

90. 3. 2114

TV interjú

TV 2. műsorában valamikor 1990.

Egy festőnek joga van olyan buta lenni, amilyen csak akar. Szóval én semmi más okosságos dolgot nem tudok mondani.

R.: Ön buta festőnek tartja magát?

V.: Nem... festőnek igen. Festőnek buta vagyok. Embernek nem vagyok buta.

(Megvágott szöveg természetesen.)

Videoról megmutatták 1991/3. Leírtam.

91. 7. 2134

Pannonhalma

Főmonostor

Ajándékozólevél

O. S. B. Vásárhelyi Anzelm barátom szeretné a gimnázium kápolnájába kitenni -Koldus keresztút- munkámat.

Így hát készítettem egy, az eredetitől némileg eltérő méretű sorozatot:

B/89/44/1

-Koldus keresztút- 1-14 lap, fotomontázs

14x14 cm-es fotók, színezve. Készült: 1989-1991

Az eredeti példány a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona, megvásárolták.

Az angol nyelvű változatot a magyar karizmatikus közösségeknek ajándékoztam, ez lesz közös ajándékunk a pápának, most, hogy idejön.

Örülök, hogy ez a munkám Pannonhalmára kerül. Gyanítom, ez lesz az egyetlen (használt) változat.

91. 7. 22.

91. 7. 2138

Mért közelítek a fogkefe-vásárláshoz a halál felől?

Füst Milán azt üzeni: -lehet, hogy az életnek nincsen értelme, de a mészárosszámlát ki kell fizetni.-

91.8. 2171

(Robinak csomag Nagyrákosra)

Robi bátya!

semminemű

honoráriumot nem fogadsz el

de ez reprodukció

(vagy semmi hosszú külföldi szót nem fogadsz el ?)

ez esetben:

továbbajándékozhatékony

nem szeretek lenni

ahol nem lógok a falon.

is.

ölel:

Deske

(Robi dühös lesz, hogy ezt itt közlöm. V. D. 92.8.)

91. 8. 12. 2172

Franciao.-ba

Szia J!

Pápalátogatás. Két plakátot tőlem is kértek, talán óriás zászlóként az Andrássy utat fogja végigdíszíteni. A Koldus keresztút angol változatát a magyar karizmatikusok közössége fogja a pápának ajándékozni, az ajándékozólevelet Marik Jóskával írattam alá. A látogatás legszebb kinövése: rejtvényújság. Head-line: főnyeremény AUDENCIA A PÁPÁNÁL és KEGYTÁRGYAK SZENTFÖLDRŐL.

Az úszószemüvegem. Nagyon szeretem, bár szűk a látótere, párásodik, nyomja az orromat és főleg mindig beázik. Múltkor szorosabbra, még szorosabbra húztam a szíját, eredmény nélkül. Most: meglazítottam. Azóta nem ereszt. Tanmese. Tanulságos.

Az idei nyár találmánya, hogy ha már nyaralni kell: műteremkofferrel utazom. Ez a másik: utólag jobb kompozíciójúra vágom a képet, ha lehet. Így: mindenféle pici képek születtek falun. Templomoldal, petróleumlámpa. Kissé ijedten nézem. Viszont olyan kicsik, hogy a keretméretet növelni kell - hogy a kép el ne vesszen a falon. A hagyományos eszközhöz nyúltam: zsákvászon paszpartu a kép körül. Gyönyörű. Csak ehhez kis speciális fűrészgép kéne. Fölhívtam Sugár Gyuszit, kölcsönadná-e. De két hete fölakasztotta magát. Évek óta depressziós volt, kórházakkal. Most a ferences porcinkulai búcsúnapon teljes búcsút mondtam érte. Megúszta a nyavalyás az egész tisztítótüzet, ha igaz. A kereteket gép nélkül csinálom.

Örülök, ha / hogy megtalálod ott a helyed. Ha az itthoniakkal - velem minden kapcsolatot meg akarsz szakítani, jelezd. Mondjuk úgy, hogy (megint) nem válaszolsz. Tényleg. (Csak akkor ki a fenét találok, akinek hosszú leveleket lehet írni.)

Naplóm ügye. Ugyebár pár éve eltéptem. De hát kéne. Egy hetes munkával mikrofotóról visszanagyítottam (60 ezer forint lett volna tán, kiadva a munkát.) A vargabetűt vállalom. Most egy barátomnak - fordító és szerkesztő is, jó - megmutattam, s váratlanul kedve van belőle egy -jó könyvet- szerkeszteni. Kb. 1/10-ére húzná meg a kéziratot, ami kettes sorközzel számolva 6000 gépelt oldal ma már. Különösen hivatalos és magánlevelezésemet preferálja. Sok munka van (nekem is) a dologgal, s ráadásul szerinte nem 20 év múlva kell kiadni (mint azt reálisnak ítéltem), hanem most. A dolog már csak pénzügyileg is annyira abszurd (a magyar könyvkiadás összeomlott, stb.), hogy mindenkinek nagy kedve van a dologhoz látni. Szüts a komputerével ingyen könyvvé szerkesztené a kéziratot, stb. Bizonyos izgalommal figyelem a dolgot.

Tavasszal kissé pirulva, s előre puhatolózva, jelentkeztem tanítani a Képzőműv. Főiskolára. Bár tárt karokkal fogadtak, de tavaly a rendszerváltó reformroham keretében valami 17 új tanárt vettek föl. De kurzusvezető tanárnak meghívtak. Hogy a kurzus ebben a szakmában mit jelent, egyikünk se tudja. Talán pár hónap alatt eljutunk a narancssárgától a kadmiumvörösig. Mindenesetre kurzuscímként ezt táviratoztam a Főiskolának: -Hogyan fessünk szép képeket-. Szeptember a gyerekeknek 1 hónapos kötelező művésztelep Csongrádon, megyek velük. Ez, gondolom, ismerkedési idő lesz. És októberben elkezdeni. Nem felhőtlenül, nagyon féltem az időmet és energiámat, - festőként vagyok a fontosabb. Eddig viszont a megbízólevelet nem kaptam meg, mindkét változatnak drukkolok. (Ti. ha az egész elmarad.)

Valami pejoratív jelzőt mondtam Hamvas Béláról Gábor előtt, aki imádja. Majd kértem tőle valami könyvet tőle (keveset olvastam), hátha tévedek. Hát most olvasom: A nők. Leginkább szúnyogokhoz hasonlíthatók. Vérszívás nélkül nem léteznek, elpusztulnak, stb. A marha. Minden csalódott kamaszfiú fejében megfordul ez, na de leírni?! Éretlen. Rendetlen kisfiú, rendetlen okos kisfiú.

Aláírást gyűjtöttem: legyünk újra Margit körút! Pontokba szedve 5 érvet tudtam felsorolni polgármesterünk (!) számára. Ketten írtuk alá, két festő végül. Mert a másik kettőnek nem akaródzott. A festők megosztott tábora. A többi 4 - pedig mind Érdemes Művész - alighanem nyaral. Az Érdemes Művészek a Balatonon nyaralnak. Az úr ír. Karinthy.

Sajnos, a márciusi affér sorozat nagyon szétzilált minket, bár más-más módon, de mindketten túlfáradtunk. Katával többet nyúzzuk egymást megint. Igyekszünk.

Ha írsz, elég 3 sor, ha nem, az: 0 sor. Vagy? Élsz?

Szia:

Deske

91. 9. 7. 2177

CSALÁDNAK CSONGRÁDRÓL LEVÉL

Kedveseim,

ha Kata nem ér rá a hét végén, a két gyerek lejöhetne együtt, ha van kedvük. S egy hét múlva majd Kata. Ha nincs jelzés, mindenesetre szombat délelőtt kint leszek a pályaudvaron. Aludni van hely, szobám is kétágyas, s a közös (csak általam használt) műterem fölött van egy romantikus galéria is sok habszivaccsal. Meleg ebédet kapunk, ez úgy néz ki, hogy dél felé leállítanak a konyhakőre két aluminiumkondért. Aki arra jár, merít belőle, majd maga után elmosogatja a tányért. Szerintem a létszám fele sincs itt. Hallgatót alig látni, két első- (ill. másod-) évessel vagyok köszönőviszonyban. Néha lent a réten valakik rúgják a labdát. Ketten. Három közös műterem, másikban Nagy Gabi elkezdett egy képet, a harmadiknak nincs állandó lakója. A háló-ebédlő épületébe 10 körül bejön a gondnokasszony, hogy most már nem várhat tovább, kicsit rendet kell tenni, ha fölzavarja az alvókat is. Hát így -

Egy hallgató külsejű egyénnek már négyszer bemutatkoztam. A kertész.

Délután egyik hallgató hozta a munkáit, hogy megmutatná. Ledezsőbácsizott. Nulladik évfolyamos. Még ambiciózus.

Pár száz méterrel a város felé, a töltés túlsó oldalán van itt egy volt orosz laktanya. Őrtorony, három oldalán mozgatható reflektorok, szögesdrót, fehérre meszelt törzsű fák és drótkerítés. A bejárati hatalmas kapu tárt, oldala gazos. Valahogy szeretnék sétálni ott egyet, ha - mernék. Jó lenne az őrtoronyból ellopni a széket. Fémvázas, piros támla. Mindenféle takaró bokorsávok mögött egyebek mellett egy tartálykocsisor látszik, itthagyták. Aztán gyakorló-fölvonulási területek, tiszti lelátóval. Talán golfpálya is volt.

Fújom az orrom, hát ez nemcsak nátha-. Vettem is tegnap hat citromot. Ha van mellette (van) egy befőttesüvegnyi kristálycukor, meg egy kapirgáló kanál, és a bögrém, - meglehetősen egyszerűen előáll a limonádé, nem is gondolná az ember.

A város. Kecskemét csöndesebb utcáit mindig szerettem, olyan alföldies. Hanem itt! Az úttest két oldalán 4-4 méteres gyep, időnként csatorna. És ennek két oldalán akácfák. De akkorák, hogy nappal is alkonyat van az utcák mélyén, s ettől fél-enteriőr minden. Hihetetlen intim, barátságos, nyugodt. Munkácsy, Paál, Barbizon. Ráncos öreg kemény nyakú parasztember fehér ingben karikázik hazafelé, köszönget a házak felé, a kapukba. Próbáltam rendezni, milyen szerepe van Klee vagy az én oeuvre-ömnek - innét nézve, a Tulipán utca sarkáról?! Csak a nyárfák susogása. A mellékutak földesek, ritkán téved be autó.

Most Gáborék kocsijával Pestre indul két hallgató, egy marad. 16-nak kéne lenni.

Nagyon köszönöm, hogy a zsebrádióval gondoltál rám, Kata! A híreket igencsak hallgatom. Naponta változnak a birodalmak, hihetetlen! Nekem az a hír tetszett a legjobban, hogy Litvánia egyelőre gondolkozik, elismerje-e a Szovjetuniót?! A szombat délelőtti heti-ismétlést is hallgattam, erre Pesten kevéssé van mód, ezt igen szeretem. Amúgy is jó, ha itt zümmög. Ürességemet betölti. Mert képeimen nincs mit sokat gondolkozni. A műteremtémát persze hoztam magammal, nem találtam még mit, másba belevágni. Egy furcsa képem van, narancssárga - krapplakkal (bíbor) 40x40-esek mind, hiába indítom őket 50 centisként, mindet utólag fűrészelem.

Háromnegyed tizenegy, vajon most kirándultok-e, kiskutyáim? Zsófia három méterrel előre? Mikica egy ganajtúró bogár fölött guggolva? Kata föláldozva magát, olyaskivel beszélgetve, akivel tulajdonképpen -?

Én meg itt a halott darazsat nézem a padlón, éppúgy, mint annak idején Mártélyon, most 14 ezer valahányszázért, nettó. Mint mondták tegnap. A darázs ugyanolyan. Én?! A napsütés megint bujkál. Elindulok egy postaláda irányába.

Várlak titeket!

Deske

91. 9. 12. 2180

Pászthory Valter Györgynek O. S. B. (a tihanyi művésztelepet az egyháznak visszakérik)

Bencés Rendház

Drága György!

Igazi öröm volt találkozni veled annyi év után, s ráadásul Tihany gazdájaként! Tudod, hogy 38 éve kirándultunk először együtt Fiúékkal a pilisi hegyekben?!

És Tihany!... Tihany az ország szíve. Fiatal házas korunktól számontartjuk az alkalmakat, amikor ott járhattunk. Amikor lenézhettünk az emeleti múzeumfolyosó végéből a kék vízre a kék ég alatt.

Hanem nem örültem általános ellenszenvednek a művésznövendékek irányában. Egy öregúr mesélte: a pártbizottság megbízásából részt vett annak idején a hirtelenjében szétzavart váci szerzetesek hagyatékainak leltározásában. És hogy a cellákban mennyi női fehérneműt találtak, és hány ismert váci szépasszony aktfotóját. -Megsemmisítettük, csendben- - mondta.

A szerzetességet én sem ezekből ítélem.

Biztosan történtek rendetlenségek. Tanárjuk datált egy ilyen évjáratot.

A gyorsrajzolók legalább nem giccset árulnak, hanem valódi képességüket. Tanárjuk szerint legtöbbjük albérletben él, s lakásra gyűjt.

Hallgattassék meg a másik fél. Rákérdeztem. Most csakugyan nincs kihasználva a telep. Tölg Zoli, a vezetőtanár, -akié- Tihany, s most épp csak továbbképzős (5-7-ed éves) hallgatói vannak, akiknek a nyári művésztelep nem kötelező, tehát általában valahol pénzt keresnek nyáron vagy utaznak.

S utoljára. Hogy az épületek rendbehozatalára nem tudtak többet áldozni, mint amennyit... ugye nem rajtuk kéred számon?

Most, hogy én is bekerültem a Főiskolára, hacsak konzultáns-kurzusvezető tanárként is - őértük is felelősséget érzek. Egyébként épp én is művésztelepen vagyok, egy másik festőtanár osztályával, egész szeptember hónapban Csongrádon. Elkezdtem. 22 éve nem volt munkahelyem, s a műteremből nem is nagyon léptem ki. Meglátjuk. - Ha múzeumügyben segíteni: szólj!

Szeretettel ölel:

Váli Deske

(másolatot megküldtem Tölg Zolinak)

9. 24. kedd 2194

CSONGRÁD

Egy emlék. Amikor belül égető, fölsikoltó fájdalom, és mégis nyár végi zöld mező, minden rendben van. Mikica forró lázas, hidegvizes lepedőbe kellett hengergetnem. Csöndben volt, majdnem mindig egyébként. Előtte hüppögött egy kicsit.

Milyen kár, hogy Miklóssal két éve csak komputerekről lehet beszélgetni, szinte!

Nagy baj van. A tréningfölsőbe tekert kenyerem jól tartja magát, de a boldog-habzsolón fölvásárolt 70 centi lángoltkolbászom fehéredik. Penész? Talán, mert nejlonzacskóban. Most mindenesetre hideg vízzel lemostam és WC-papírral szárazra dörgöltem és kiteregettem. Jajjj.

Nem az érzés, hanem az alázat. A szeretet az egyetlen paraméter, amihez lehet igazodni. Az értelem előtt és után, alatt és fölött is. A szeretet, ami szolgálat.

2199

1871

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA

Festőnövendékek számára fakultatív kurzust hirdetek meg:

HOGYAN FESSÜNK SZÉP KÉPEKET? címmel.

A kurzus célja:

Önök java az ország szellemi elitje lesz. Mednyánszky vagy Farkas István súlyosan megváltoztatta Magyarországot képeivel, ha ezt csak egy szűk réteg tudja is.

Illetve Önök 20 év múlva tucatemberek lesznek, akik leginkább a drágaságról és az autókról szeretnek csevegni

ha

(legkésőbb) itt, a Főiskolán nem szokják meg a maximális önterhelést. Bármit is látnak maguk körül.

A kurzus formája:

A kurzus ideje alatt a hallgató egy olajképet fog megfesteni saját osztálytermében vagy otthon. Témát akár adhatok is:

Unalom

Uszodába mentünk.

Hetente kétszer pedig összegyűlünk és körbeüljük a behozott félkész munkákat. Megbeszéljük.

A kurzus időtartama:

Nyitott végűnek szeretném: kísérleti helyzet, s amúgy is, a művészi munka lényegénél fogva tervezhetetlen. Kb. két hónapunk van.

Egy előzetes rövid tájékoztató beszélgetésre mindenkit szívesen látok.

Váli Dezső

(plakát 20 példányban)

91. 10. 2200

EGY LEVELET (A SOK HASONLÓ KÖZÜL) ELTESZEK

Ajándékozólevél

A Szentendrei Ferenczy Múzeumnak ajándékozom

A/90/12

A/89/8

olaj

B/86/20/2

grafika

munkáimat.

Fogadják szeretettel.

Váli Dezső

91. 10. 2202

EGYET ELTESZEK EZEKBŐL IS

TORNYAI JÁNOS MÚZEUM

Hódmezővásárhely

Kedves Barátunk!

Örömmel értesítjük arról, hogy a 38. Vásárhelyi Őszi Tárlaton szereplő alkotásait a Bíráló Bizottság javaslata alapján

a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége

díjjal (munkajutalommal) ismeri el.

Kérem, hogy a díj (munkajutalom) átvételére a kiállítás megnyitásán, 1991. október 13-án vasárnap déli 12 órakor a Tornyai János Múzeumban megjelenni szíveskedjék.

Egyben gratulálok is az elismeréshez és további jó egészséget, alkotó kedvet, sok sikert kívánok.

Őszinte nagyrabecsüléssel, szíves üdvözlettel:

Dr. Dömötör János

múzeumigazgató

Muszáj lemenni. Egyszer másutt csak fél év múlva, telefonok után kaptam meg a pénzt.

91. 10. 10. 2205

Drága György Atya!

89. februárban ajándékoztam a Pasaréti Rendháznak a Keresztút-grafika sorozatomat. A keretek árát János-atya azóta ígéri (5500 Ft). Én ugyan bibliai szellemben erről lemondtam már, azonban mégiscsak szólok: azt hiszem, a Rend nem engedhet meg magának ilyesmit.

Te most plébános lettél. A kassza kulcsa is nálad van?

Szeretettel üdvözöl:

Deske

Válasz: Menjek a francba.

91. 10. 11.

91. 10. 2209

Klee a betegség határáig depressziós volt! Most mondták. Akkor jó.

91. 10.

Ma újra becsöngetett a koldusom. Takács Ferenc, 1908. június 11. Pozsony. 83 éves, most is száraz kenyeret kért

Erzsike megvan

Dachauból az angolok szabadították

a Komáromi csillagbörtön vagy mi

anyja nevét viseli

(az 500 Ft-ot összekeverte az 50-nel, sőt az 5-tel is.)

91. 10. 2209

Mikica: (egy épületrom) -olyan, mint Aquincum alváza-

Mikica II: iskolai szünet. Anyja délben váratlan hazajön, számonkérés, és sikerül Mikicát rászorítani az elmaradt házimunkára. Így hát ő fütyörészve, békauszonnyal, úszószemüvegben, tréningruhában és vízipipával, hóna alatt pedig egy hokiütővel nekilát a konyhában virágokat locsolni.

Mikica III, de ez régi: -vagyok egy doktoj bácsi, valószínűleg. Doktoj Mikica.-

91. 10. 2209

Miért -C- napló?!

A naplóm = festményeim opuszjegyzéke 1960-tól

B = rajzaim 1959-től

C = gondolati napló 1958-tól

+ D = napi napló 1967-1973. Kidobtam.

+ E = képvázlat rajzok opuszjele kb. 1960-1986. Kidobtam.

+ F = belsőépítész terveim 1967-69- Kidobtam.

M/82/1 = Mikica, saját kérésére beszámozva

K,N,BO = fotónegák sorszámai 1974-től

S = festmények szereplési naplója 1961-től

2210

Szia Katalina! (névnapodon mindenki nekem gratulál!)

Negyed öt reggel, észbevettem, hogy vagy két órája levelet fogalmazok neked az ágyban, ésszerűbb fölkelni. Biológiai órám pár napja megbomlott, György Petiék megmérgeztek egy este valami gyümölcsteával, reggelig ébren voltam.

Kedvesem.

Nincs itthon a főnök, persze cincognak a:

kutyák

pormacskák

egerek.

A kutyák a következőképpen. Zsófi ugyan retteg, hogy folytatódik a dolog, ha hazajössz, de többszöri Sárosi konzultáció után elkezdtünk újságpapírt teríteni a kutya rendes éjjeli szarási területére. Hogy első lépcsőben arra szoktatni. Sárosi szerint talán lesz második lépcső. Azóta legalábbis éjjel nem lépek bele.

Pormacskák. Furcsa, de lekvár vagyok gyerekeimet rendebbre szoktatni. Nem tudom, hány hét távolléted után állna be a helyes rend, legalább is mostanában ez gyengébben megy nekem. Ha begurítunk egy labdát az előszobaszekrény alá, bízunk benne, hogy a kutya a fenekével ott ki is törölget egy kicsit.

Mi.

Hogy tudjad azért. Esti imáinkban munkád rendszeresen. Miki rendszeresen kedvenc zsoltáraimat olvassa föl nekünk kétszer, hogy megértse. Mondom neki, tudod itt mi az a -madarász-?! - Persze, a Varázsfuvolából, mondja.

Elmentünk arra a vasárnapi hangversenyre is. Útközben sorolja: Szeretem az Éj királynője áriát, a Papagénót, a Szarasztrót, a Papagénót a Papagénával; nem nagyon szeretem a: Három tündért, a Paminát.

Én (kicsit szégyenkezve, de a Rómeót olvastam, elég fény volt a teremben zene közben is). Mondta Miki, mennyire sajnál, hogy nekem ez nem élmény. Hazafelé még beszaladtunk Mamihoz. Kirándulás azon a vasárnapon elmaradt. Ebből származtatom, hogy nem bírtam szusszal ezt a hetet - majd elmondom.

Benéztem a Vízivárosi Galériába, hát (70 000-ért) árusítják László Barnabásnak 15 éve 3500-ért eladott képemet. -Angyal a város felett- A/70/4. A vezető félamatőr festő, tisztelőm. Aláírásra hazahoztam a képet eredetileg retaurálni egy kicsit, és még aznap este csináltam neki egy tisztességes keretet is maradék deszkámból. A dolog azonban eszkalálódott, a képet meglehetősen átfestettem. Sokkal jobb. Majd kéne a hátára valami igazolást írnom - ragasztanom, hogy nehogy a kölcsönadót tegye valaki felelőssé, ha netán -

A szerelő - ahogy reguláris - ötezerért megjavította volna a Trabantot. 7 iszonyú döntés előtti perc után otthagytam, s kerestem egy sarlatánt, akivel ketten 150-ért megragasztgattuk. Nem szépségversenyes. A pénz megmaradt. S a másik fele: Miklóst megkérdeztem, nem tudna-e beszállni?! Hogy ezt (meg kell venni az 1992-es uszodabérletet) elég nehéz lenne - adósságaimmal - a kasszából leemelnem. Adott. Amennyi hiányzott. Még megdicsértettem vele magam, hogy ugye milyen tehetséges ötlet, soha nem szoktam pénzt kérni. Kedvesek voltak. Este 10-re mentem hozzájuk egy félreértésből kifolyólag. Erzsébet hangjában ugyanis némi elhárítást éreztem, tévesen, kihallani, ezért elbizonytalanítottam, hogy megyek-e hozzájuk, még a telefonban. Aztán 10-kor ideszólnak, hogy mért nem jövök, itt ülnek, várnak. (Erzsébetnek születésnapja volt aznap.) Így aztán éjfélig.

Tanítványaim. Ma reggel jönnek ide kilencre. Ez ürüggyel javasoltam gyermekeinknek némi rendet. Miki már ismeri őket, legutóbb zárásként megtanítottuk a csapatot a spanyol kártyajátékunkra, egy nagylányt keményen meg is vert azonnal. Szóval a tanítványok. Szerdán elém állnak, beleegyeznék-e, szeretnék a kurzust a rektortól egész második félévre kérni, meghosszabbítani -. Meglepett, azóta úgy tűnik, nem is teljesen lehetetlen a dolog, ahogy azonnal meg is mondva, feltételeztem. Maszák Zolival ugyanis beszéltem telefonon, hogy - ha már - a dolog stratégiája pontosan legyen fölépítve: kiderült, hogy a diákönkormányzatnak (neki) súlyos jogai vannak. S a diákoknak mondtam, hogy már ne gondolják, hogy két-három aláírásnak súlya lesz, ó, mondták, szereznek huszonötöt, ők is gondoltak erre. Le kellett hűtenem őket, hogy idegennel (ne) irassák alá. Így is van vagy kilenc név.

Most fél hat. Mindjárt ima, uszoda. Mit együnk hét végén? Valamit ki kellene találni Zsófival megbeszélve, de ő gyereket őriz Miklóséknál éjszaka. Majd valami. Aztán kilencre jönnek a diákok, előtte kis takarítás? Vettem 10 dobostortát, Miki megtalálta a hűtőben. Ha kevesebben jönnek: mi is eszünk.

Deske

91. 12. 2218

1871

MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZETI FŐISKOLA

1062 Budapest VI., Andrássy út 69-71.

VÁLI DEZSŐ

Budapest, 1991. december 10.

Szíves tudomásulvétel végett értesítem Önt, hogy a festészeti kurzus II. félévre történő meghosszabbításához - a hallgatók kérése ellenére - a Rektori Tanács nem járult hozzá. Az 1991. december 9-i határozat értelmében a kurzus időtartama maximum 1 hónap, kivételes esetben volt szó 2x1 hónapról.

Fenti határozatról a hallgatókat is értesítettük.

Eddigi munkáját köszönjük.

Tisztelettel

(Sváby Lajos)

rektor

91. 12. 2221

Pest Megyei Múzeumok

Igazgatósága

Szentendre

T. Cím!

Hivatkozva telefonomra Ladányi úrral, leírom kérésemet. Szíveskedjenek engedélyezni, hogy egy Modok-képet lefotózhassak a Czóbel múzeumban. Kérem átszólni nekik telefonon.

A hónap jó része a Mozgó Világ leendő tíz műelemzés cikkének illusztrációjának összeszedésével, majd fotózásával telt. Ennek kapcsán vettem két csoda-vakut is, ötezerért a kettőt. Egyszerre kukorékolnak. Nem kell elsötétíteni.

92. 1. 2225

Kedves Tanár Úr!

Mayer igazgató úr kérte, hívjam telefonon. Átadta az Ön üzenetét, miszerint Zsófia (nagy) kislányom mostanában lusta. A hírt vettem, köszönöm. Az üzenetet a megkülönböztetett figyelem jelének vettem és külön köszönöm. Majd megpróbálok -

Megvallom, a hír megdöbbentett. Zsófia lányom lustaságára még soha nem volt panasz. Tapasztalatom szerint rezzenetlenül, megbízhatóan mindig is lusta volt, a táncoló egerei ellátásának gondjaitól eltekintve. Hogy: MOSTANÁBAN...?! Rosszul ismerem?

92. 1. 7.

Szívélyes üdvözlettel:

Váli Dezső

92. 1. 2226A

Kedves Igen Lendületesen Mozgó Világ!

Az általam tervezett 92-es címlap gyönyörű. De azonban.

Tudtom és vágyam ellenére a címsor 186-ről 156 mm-re rövidült. Kompromisszum: a következő számtól kérem 176 mm-re változtatni.

vagy (szerzői jogomra hivatkozva) a -A borítót Váli Dezső tervezte- szöveg alá havonta kérem a köv. kiegészítést szedni: -bár ő a címsort kissé nagyobbnak tervezte-/képzelte-/álmodta-

Teljes tisztelettel:

Váli Dezső

92. 1. 2226B

Szia, Kata!

Interurbán kérdezted, mi van velünk? SEMMI. De kicsit részletezem:

Csütörtök

d.e. Cikket újragépel, tisztáz, du. ábrajegyzék,

este Mikivel kártyáz, egyszer meg is verem

Mikivel motorépítés bef.: ventillátor működik!

Zs. lakás visszajelentkezési űrlap: Mami kérte, melegvízátalánya kedvezőbb

új ebédbefizetőhelyre, megkeres, elintéz

éjjel, álmomban egy lány egy tejesüveget próbált földugni a hüvelyébe (régi típusú 1 literest)

konyhában nem gyűlik szennyes edény

Mikit hétfőn megdicsértem, azóta ágyneműjét reggelente derékszögűre hajtogatja, igaz, hogy az ágyneműtartóban állva

mise után reggeliadni hazajövök, aztán el, egyedül indulnak

irodákban gemkapcsot kunyorál délben

Zsófi főzése: mirelitborsó dobozt kikészíti a konyhába nekem

Krajcso adósságomhoz 30 ezer kivesz az OTP-ből

Zs. este közibe, Mikicával pizzát sütünk, percvekkert beállítja

Zs. Miklós gyerekvigyázást le akarná mondani, de elkésik

Miki nálam 150x leírja megint, hogy: együtt

Zs.-val Uccello cikkem elolvastat: tetszik

Bányászati Kutató konyhájától elbúcsúzik

Bányászati Kutató táblája már leszerelve!

Robi karácsonyi óriás Milka tábláját gyerekek között kisorsolom, de aztán együtt

Zs. időben fekszik, mégsem ébred vekkerre: javaslom, azonnal négykézlábra, Miki is

Zsófit lebeszélem, hogy a kutyát napi 2x a kádban mossa, bár utána Flóraseptezné

este Zs. hazarohan és elrohan Gyógyival, ott alszik: később kell holnap bemennie

tegnap időhiányból kifolyólag a kutyát nem etette: karácsonyi mézeskalácsdíszt és szart evett csak és este ezért lógott meg, szerintem.

Miki osztálytársától festéket kapott: este festett is.

Zs. szerint a kutya ma tök-édes.

szia!

Deske

92. 1. 2227

Budapest, Kiscelli Múzeum

Fővárosi Képtár

T. Cím! Megbeszélésünk értelmében:

A Képtárnak ajándékozom három művemet.

Felé és tőle / opusz: A/74/30

olaj, farost, 90x136 cm 1974-75

Majd befejezi a hálás utókor / opusz: A/73/32

olaj, farost, saját, színezett kerettel 57x37 cm 1973

Koldus opusz: B/68/47

szénrajz papíron 54,6x43,2 cm 1968

*Ezek a művek most a Budapesti Főpolgármester Helyettesi Hivatal irodájába kerülnek díszítésül, meghatározatlan időre, letétbe. A képekkel a letéti idő alatt is a Fővárosi Képtár rendelkezik mint tulajdonos. Kiállításra elszállíthatja. Ha a képek a Városházán a falról lekerülnek, a képeket vissza kell szállítani a Kiscelli Múzeumnak.

Váli Dezső

Másolatot kapja:

Marschall Miklós Bp. főpolgármester-helyettes

a *-gal jelölt bekezdés szövege mindhárom mű hátára rákerült, aláírásommal.

György Péter ötletére és közvetítésére három művet ajándékoztam Bp. főpolgármester-helyettesének a szobájába. Aztán még szereztünk képeket, talán majd még egy régi szobrot is szerzek neki a Kiscelli Múzeumból. A többi, polgárporté a múlt századból - is onnét való. Szőnyegeket is vetettem, Szüts-képeket is bevittem, átrendezések.

Képeim jövője viszont biztosabb múzeumi tulajdonban. Ezért az egyidejű ajándékozási aktus.

92. 2. 3.

92. 1. 2228

Kiállításom megnyitására utaztunk le két napra.

Kedves Főapát Úr!

Most, ittjártunkkor - egyebek mellett - a következőket láttuk:

1. Ősmagyar legenda felnagyítása vásznakon, olajfestményként.

2. A gimnázium kápolnájában ál-népi faragású menza, tabernákulum és gyertyatartó.

3. Prokop atya festménye a gimnázium dohányzósarka fölött a falon.

E tárgyak esztétikai minősége tűrhetetlen. S mivel ezek és egyebek Pannonhalma európai rangú kultúrájával keverednek: az ifjúságot megtévesztik. Tapasztalatlanul ugyanis egy ilyen négy valódi műtárgy között értéknek hathat.

El ne feledjük: itt most éppen a jövő század országvezetői fogócskáznak a folyosókon...

Javasoljuk egy tanácsadó testület létrehozását, mely az esztétikai vonzatú döntéseket készítené elő. Egy, mondjuk negyedévenként ülésező bizottságot, amit egyetlen lágyszívű, de hozzá nem értő atya sem kerülhet meg. Így megbántás nélkül lehetne az efféle -műtárgyakat- visszautasítani, akár ajándék, akár megrendelésre készül.

E bizottságban való részvételt, vagy akár annak megszervezését is szívesen vállaljuk.

Pannonhalma 1992. 1. 26.

Szüts Miklós és Váli Dezső

Válasz: Köszöni, kérni fogják segítségünket.

92. 1. 2229

Esterházy Péter a Hahn-Hahn grófnő pillantása c. új könyve dedikálásában fölhívta a figyelmemet a 170. oldalra, ami rólam szól:

-A városok és az ég. 2.

Ha hisznek nekem, jó. Budapest olyan város, hogy ömlik az eső, mintha dézsából öntenék. Egy férfi nagyméretű képet cipel. Látszik, nehéz. A kép egy műterembelsőt ábrázol. Legalul, már majdnem le- vagy kicsúszva egy szék van, profán kereszt. A kép szent. Ami Vermeerből kimaradt - így lehetne okoskodni. Mindez a Mártírok útján történik, ahol a szénmonoxid-koncentráció a legnagyobb a városban, valahogy beragad a levegő a házak közé. Európa legbüdösebb utcája, mint ilyen, unicum.-

LEVÉLBEN REAGÁLOK:

Kedves E - PÉ!

A Hahn/2/ grófnőből az a bizonyos 170. oldal helyesen így hangzik:

-...Mindez a Mártírok útján történik. A festő elhaladtában a boltosok és vevők kitódulnak az üzletekből. A KANZLEI-ből a négy hivatalnok. A fiatalabb rabszolganők ujjuk hegyét csókolgatva isméltik: itt jön Ő, Potifárháznagya. A villamosok megállnak, csend lesz. A festő zavartan bizonygatja, hogy az utca nem róla van elnevezve. Egy Veronika nevű növendék megkérdezi a Mestert, mennyi ideig tetszett ezt festeni. Végül egy Simon nevű úr kiszáll egy Hondából és átveszi a kép terhét.

Beesteledik, mindenki hazamegy és megjavul. A festő fáradtan meghajol.-

(E. P. a nála függő képemet írja itt le. Hondája van. 92. 3.)

92. 2. 2. 2230

Jutka/Franciao.

Szia, Barátném!

Szerdán erős felindulásból kifolyólag vettem magamnak húsz üveg albán fügelekvárt. Nagyon ritkán kapni. A gyerekek nem szeretik. Rendes kölykök.

Pár hete fölhívtam Bernáth Aurél lányát, Marilit. Öt éve nem beszéltünk, hogy semmi, csak épp édesapja egyik könyvét olvasom és gyönyörű. Azt mondja, jaj, Dezső, hogy épp most mondja ezt, nem tudja, hogy ez nekem most milyen jókor jött..., és postán három nap alatt elküldte a nekem hiányzó négy kötetet. Aztán férjével képnéztek is. Elbűvöl ez a Bernáth. És még Ő szabadkozik hiányos kulturáltságán! Még ahol lekezel is - nőfestők ügye - hihetetlen finoman, átgondoltan, tapintattal. Öröm okfejtéseit olvasni. Teljesen közömbös, hogy végkövetkeztetései rosszak.

Láttad Szepit labdázni? Négy lábát szétveti a labda mögött, s orrával szabályosan feléd gurit. S remegve várja a folytatást. Tökéletes.

Esterházy tíz sorban beleírt az új Dunáról-Pestről szóló könyvébe, s ezt dedikációjában a tiszteletpéldányban jelezte is. Számomra módszeresen zavaros, intellektualizáló a könyve. Válaszomban írtam a tíz sorára egy parafrázist, melyben megdicsőülök, s alakom egybemosódik Józseffel, a kenyéradóval, valamint a keresztet hordó Krisztussal - utalva a hangvételére.

Mintegy tréfából berendeztem Budapest új főpolgármester-helyettesének a szobáját. Három Váli-művet választott, s múzeumból még három 150 éves polgárportrét választottunk vele. Valamint én neki egy 140 centis homokkő épületplasztika-töredéket. Még majd restauráltatni kell, kiváló lesz a fogadójában. Rábeszéltem egy neki tetsző szénrajzomra, hogy nála a festmény protokoll, de a rajz: a művészetek szeretete. (Pest kulturális ügyeinek a főnöke.) Elfogadta az ötletet. Titkárnőinek szobájába is kiraktam egy régi portrét, nagyon örültek, rögtön eltávolították maguktól a környékről a piros műanyag radírtartót, meg valami folyondárt. A polgármester irígykedett, azt is szerette volna, de meggyőztem, hogy micsoda dolog, nála a kultúra, s az előszobája szocreál?! Hatott. Még másnap fél óra alatt Bécsből rendeltettem számára vagy 50 ezerért szőnyegeket, így is ő a legolcsóbb ember a Városházán. (Mondták.)

Deske

92. 2. 2235

PÁTER BENEY OFM.

Kedves György!

Újabban olykor fiatalok keresnek tanácsért. Erre a nagyon nehéz feladara egyetlen, valaha lelkigyakorlaton mondott mondatod alkalmassá is tett: -dolgod, hogy figyelmesen hallgasd őket és közben nagyon szeress.-

Ha csak ezt az egy gondolatot kaptam volna valaha tőled, már akkor is nagyon hálás lennék neked.

Köszönöm.

92. 2. 2236

N. LÁSZLÓ festő

(Kiállítása megnyitását nem vállaltam el, emlékezve a három évvel ezelőtti Vigadó Galéria-beli anyagára.)

Kedves László!

Végül is éjjel fél 12-re értem ki. Ilyenkor még nem néztem kiállítást. A Főnök szeretettel invitált, sajnos nem segített eszembe juttatni, honnét ismerem...

A kiállítás jó. Megnyithattam volna.

Ha érdekel, részletesebben is:

- gyönyörűek a képek rajzai,

- a kompozíciók is. És ötletesek is, ha illik ez a szó a környezetbe,

- jó képek. Csakugyan visszatérsz, hála Isten a monokrom felé. A dongatér jobb első képe, ami árnyékban van, a finom zöldje. A tőle talán harmadik fekete-fehér hangja, ami Chagall kendős-rabbi portréja színeire emlékeztet. Balra a leghátsó kép rajza, a Gangon-kompozíciója.

Ami nem tetszett:

- balra középen valahol, ahol mintha két bevágott montázs téma szerepelne,

- az olykor lélektelen (gondolattalan) üres, mechanikus felületek,

- nekem gyakran még mindig dekoratívba hajlóan kopogós színűek, a legtöbbet fehérrel lefújnám,

- egy-két kép témája sokkal kisebb: 30-50 cm méretet kívánt volna,

- elkedvetlenítő volt a meghívó amatőr tipográfiája.

Ennyi.

Még egy. Hungarocell alapot láttam?! Legömbölyödött szeméttelep hulladékokból (is) tudom, hogy ez idővel elpárolog.

92. 2. 14.

Örülök, hogy ennyire dolgozol, szeretettel üdvözöl:

Dezső

92. 4. 19. 2271

Szia J!

Ötven év kellett, hogy rájöjjek, a papucsomat ne az ágynál tároljam, hanem ahol vetkőzöm.

K. (48 éves), ma délután nem megy uszodába, hátha találkozna Gy. volt kollégájával (férfi, 65 éves) - s az ne lássa őt -stoppolófa-fejűnek-. Íme az ember. (Szándékkal nem nőt mondok.) Ilyennek kéne lenni?

Szüts meséli mint élete nagy tanulságát. Barátja kérésére annak kisfiának gyerekszobáját, az ajtót, mindent, gyönyörűre befestette. Tűzoltó autó, mesefigurák. A fiúcska felnőve meséli: -milyen borzalmas volt, a tűzoltóautó éjjel elkezdett nőni... felém...-

Auguszta megvált tőlünk. Én tettem a közösségben egy megjegyzést, hogy nem akarok közösséget bővíteni öregekkel (valaki szeretett volna hozni egyet), s ezt Auguszta magára vette. Hogy akkor ő itt... Többször beszéltem vele erről, magyaráztam, én hívtam, szeretjük, kell nekünk. Hogy ő nem léphet olyan ember házába, ahol a családfő (részben) más nézeteket vall, - tiszteletből. Érvekkel nem sokra mentem. Levélben hívtam, szeretettel, és meg is róttam, - ez munka. Most nagyon szelíden válaszolt, hogy István atya közösségébe átment. Írtam tegnap neki, ja így, bocs akkor, minden rendben van, lássunk azért néha, s ha netán költözködésnél segíteni kellene...

Olvasom, egy pap mondja: az önkéntes szegénység nem az, ha nincs semmid, hanem ha nem ragaszkodsz semmihez... Jó.

Olvasom, miközben szopogatom, ami benne volt: -Tejszínes-kávés ízű kétrétegű mártott szelet-.

Azóta (múlt levelem) és megint, és lázasan könyveket vásárlok. Ezúttal Kata is boldog: Fodor András: A Kollégium. 1947-1950. Az Eötvös-kollégium végnapjai, a szétveretés előtt. Minden idősebb barátunk, kollégánk szerepel, ki így, ki úgy. Besúgások, nyilvános politikai önkritikák, minden. Ha nem felejtem el, most meg fogom rendelni: 1500-ért kiadják a Beszélő szamizdat folyóirat illegális számait három kötetben (vászonkötés). Olykor egyet-egyet láttam belőle, nem túlságosan érdekelt. De most, visszahatóan annyira más lesz a fénytörése... és valahogy a gyerekek számára is mulatságos, hogy ez volt szüleink korában....

Vettem még Bartók Breviáriumot is, meg: Mi vagyunk az ifjú gárda, visszaemlékezések az illegális kommunista mozgalomról. Iszonyú jó. Múltkor egy ilyen főkomcsi életrajzot (1984) kidobtak vagy 50 példányban a mellettünk föloszló Bányászati Kutató Intézetben, s postán egyet föladtam György Petinek jókedvemben. Négy nap múlva zavartan telefonált, hogy ő filosz, s nem érti a -messzidzset-, ő már minden sorát elolvasta... Szegény.

El kéne újra olvasni az Egri csillagokat, emlékszel Jumurdzsákra, aki magyar nemesként mutatkozik be, elcsalja Bornemissza Jancsikát, és az ajtón kifelé hátrálva távozik.

Úgy gondolom, hogy helytelen egy reszelőtől elvárni, hogy puha legyen. Az a dolga. Munkamegosztás. (Ez egy hasonlat.)

Milyen egy foncsorozott víziló? Fénylik?

Szia:

Deske

2390
Váli Dezső: C. NAPLÓ

(szinopszis, a kiadó kérte)

-Rokonaim, barátaim és üzletfeleim unszolására...- szántam el magam a Köznek átadni gondolati naplómat. 16 éves korom (1958) óta írom lankadatlanul írógéppel, eddig 3100 oldal. Irodalmár barátom ebből a nyersanyagból kötetet szerkesztett.

Akkor én most itten értékeljem munkámat?!

Művésznapló fontosságát a művész rangja szokta megadni. Bálint Endre gyengébb sorait is figyelemmel olvassuk. A magyar festők között meglesz a helyem.

Formális rangom, ha ez jelent(ene) valamit:

24 önálló kiállítás

vagy 100 művem múzeumokban

Munkácsy-díj, 15 egyéb díj,

mostanában egyszer Kossuth-díjra is fölterjesztettek.

Naplóm talán mindezektől függetlenül is működőképes.

Témaköreiből:

1. Problémák bogozásakor az utolsó, döntő kérdés mindig ez: MIÉRT ÉLSZ? Hozzászoktam belső konfliktusaimat írásban tisztázni.

2. Szellemi vezetőimmel és mestereimmel folytatott beszélgetéseim summája.

3. Egy időben sokat beszélgettem barátaimmal bekapcsolt magnó mellett.

4. Levelezésem külföldön élő barátnőmmel alkalom 2-3 hónapom összegzésére.

5. Hivatalos (ámbár időnként egyirányú) levelezésem köveket és országokat mozgat:

- a Tavaszi Tárlatok újbóli megindítása,

- antiszemitizmus ügyében Asztrik püspök úrral

- 160 festő aláírásával a Nagymarosi Alkotóház bezárása ellen

6. Szemérmes-szemérmetlen magándolgaim, szerelmetes verseim, és gyermekeim első csipogásai

7. Szakmai életem:

- kiállításmegnyitó szövegek

- én is mondtam néhányat

- katalógusszövegek

- újságcikkek, kritikák, stb.

8. Tanítottam én néhány évig művészpalántákat, amatőröket:

- munkanapló

9. Egy katolikus szervezetben előfordul ilyen feladatom is:

- megírt, nyilvánosan elmondott imák

- lelkigyakorlat-vezetés

- egy időben imáimat írásban végeztem a figyelem ott-tartása okából

10. Néhány évig elszántam fotóztam műtermemet, életemet.

Alkonyodik. Egy balatonfelvidéki falucska szélén lyukas Trabantomban üldögélek egyedül, órája, szerelőre várva. Kéziratomtól 174 km-re. Így hát: ennyi jutott eszembe. Elég is talán.

A könyvet ilyennek gondolom:

- cca. 350 oldal

- állóformátum, 241x167 vagy 210x150 mm, feltétlen nagyobb kell legyen, mint György Péter barátom friss könyve.

- papírkötés

- 1-2 ív ábraanyag, fekete-fehér, egy blokkban, ez jobb papíron

- 2 színnyomásos címlap, szöveg és egy fotó, tehát színbontás nincs.

92. 7. 16.

Váli Dezső festőművész

1027 Bp. Margit krt. 64/B

t.: 202-79-45

Elnézést a randa gépelésért, de:

- ennél szebbet nem tudok, valamint

- a reggeli kertkaszálásban elnyűvődött a kezem.