dátum: 2007.12.12.     fájl:  html-2006/hamvay-02.htm                   C.9416-17 

Népszava / Hamvay Péter:

Monográfia jelent meg Váli Dezső zsidó temetőket ábrázoló művészi ciklusáról

Bármely pillanatban létrejöhet a csoda

         Gyönyörű művészkönyvet adott ki az Artchivum Kiadó Váli Dezső – méltatói által legjelentősebbnek tartott alkotói korszakáról – a nyolcvanas években festett Zsidó temetők című ciklusról. A kötetben Radnóti Sándor esztéta elemzi a művész munkásságát, Raj Tamás főrabbi a zsidó temetők szimbolikájába és történetébe vezeti be az olvasót. Uhl Gabriella művészettörténész és a Bárd Johanna tervezőgrafikus által alkotott könyvet a Váli Dezső 65 című kiállítás záróeseményeként, az Aulich Art Galériában mutatták be néhány napja.

Váli személyisége ellentmondásos, egy puritán szerzetes és egy megveszekedett exhibicionista egyszerre – fogalmazott Mezei Gábor építész a könyvbemutatón, hozzátéve –, azt hiszem, nem volt még előtte senki a világon, aki már akkor archiválta a képeit, amikor azokat még meg sem festette. Ez lenyűgöző. Festeni persze nagyon tud, és írni is, mítoszt teremteni szintén.

A művész weblapján akkurátuson számon tartja minden művét, feltünteti tulajdonosát, bemásolja interjúit, közzéteszi naplóját. Így elegendő néhány soros végrendeletet írnia, amely szintén a www.deske.hu-n olvasható: „Én, alulírott Váli Dezső, ép elmével, világos tudattal és szabad elhatározásomból úgy rendelkezem, hogy halálom esetén nem kell csinálni semmit. Képeim szétszórva. Neten és CD-n minden munkám megnézhető. Minden jó helyen van ott, ahol van.”

Hogy van Váli-mítosz, az tán elhihető ennyiből is. De ki is Váli Dezső? Egy hórihorgas, Don Quijote-szerű ősz ember, hatvanöt éves, nyűtt kockás ingben jár, akár egy mesterember, csak a plajbász hiányzik a füle mögül. Lehetne asztalos is. De festő, olyan, aki az ima egy formájának tartja a festészetet, mint a szláv ikonfestők. Vagy a középkori kismesterekhez hasonlatos, akiket egy-egy remekbe szabott oltárképükről neveztek el a későbbi századok, akik egész életükben festették azt a szentet vagy bibliai jelenetet, amelyikben legihletettebbnek bizonyultak.

Váli nem engedi, hogy megzavarja a külvilág, még ötödik emeleti budai műtermének hatalmas ablaktábláit is addig dörzsölte smirglivel, míg tejfehérré nem lett. Téma se kell neki, legfeljebb évtizedenként veszi a bátorságot, hogy új után nézzen. Életmódja szigorú és aszketikus.

1974-ben szociofotós munkája melléktermékeként, elhagyott zsidó temetőket kezdett fényképezni. A könyv ezeknek a poétikus képeknek a jó részét is közli. S azokat az olajképeket pedig hiánytalanul, melyeket a fotókból kiindulva festett, zömében 1984 és1986 között – derül ki Radnóti Sándor tanulmányából. A festményeken nyoma sincs az anekdotikus mesének, inkább mintha a mindenség horoszkópját rajzolnák ki a hidegen derengő vagy épp vörösben izzó sírkövek, belógó kopasz ágacskák, virágzó fák. Motívumait egy kezünkön megszámolhatjuk, a mintegy nyolcvan festmény azonban mégsem összetéveszthető egymással.

Bár gyűjtői rajongtak érte, de Váli egy idő után úgy érezte, egyre gyengébb képeket fest, ezért új témát választott: épp húsz éve, szinte kizárólag saját műtermét festi. A mindenség csillagrendszerét itt a hokedli, az asztal, a priccs-szerű ágy, az ablakkeret alkotja. Mennyi van még ebben a témában? – kérdezem: „Nézze, én azt tudom, hogy ha vége lesz a könyvbemutatónak, fogorvoshoz megyek. Ennyit látok az életemből előre.” Hogy képei, mintha kivilágosodtak volna az utóbbi öt évben, szintén tréfával üti el elsőre: „Olcsóbb lett a fehér festék.” De aztán elmondja, nem irányítja önmagát festés közben. Utána annál inkább, a kész képek felét felfűrészeli ma is, ez az alkotási folyamat utolsó állomása. „Egy rossz kép, szellemi környezetszennyezés” – adja magyarázatát. „A második lépéstől a kép maga vezeti magát, csak annyit tehetek, hogy a rosszat észreveszem és megpróbálom javítani, de a jót nem tudom kitalálni előre” – mondja. Évente két hónapot tölt azzal, hogy „mint a fuldokló” felskicceli képeit, aztán egész évben elő-elővéve javítgatja őket. „Olyan kevés motívum van a képeimen, hogy minden mozdulat felér egy halálugrással. Egy rossz ecsetvonással tönkre lehet tenni, de a fordítottja is igaz, néha elég öt perc és egy teljesen reménytelenből jó kép lesz” – s épp ez élteti, a remény, hogy bármikor létrejöhet a csoda. Csak dolgozni kell hozzá, mert muszáj a létrehozott rossz ecsetvonásokat rendbe hozni.

   repró: A/85/12 F683/36/09-uj

________________________________________________________________________

és a Népszava-előzetese a könyvbemutatóhoz

2007 Dec. 06.

Váli Dezső temetőképei

Ma jelenik meg Váli Dezső Zsidó temetők című kötete, amely a művész 1984–87 közötti ciklusát mutatja be. A kiadvány tartalmazza Váli összes, e témában készült olajfestményét. A kötethez Radnóti Sándor esztéta írt előszót, a zsidó temetők szimbolikájában való eligazodást Raj Tamás főrabbi tanulmánya segíti. A könyvet Váli Dezső 65 című kiállításának záróeseményeként ma 18 órakor mutatja be az Aulich Art Galériában (Budapest V. ker., Aulich u. 5.) Jancsó Miklós filmrendező és Mezei Gábor belsőépítész.