Áldott legyen a fény, mely rád világít
és a fény, mely benned van.
Az áldott napsugár sugározzon be téged
és melegítse föl szívedet,
míg úgy nem lobog, mint a kandallók tüze!
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád
és minden barátod is.
Sugározzék szemedből fény,
mint az ablakba állított gyertyák fénye,
mely viharban a vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló, lágy édes eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek
és csalogassák ki a virágokat,
hogy illatukkal megteljék a levegő...
De legyen áldott a vihar is
és rázza meg a lelkedet,
hogy fényesre és tisztára mossa
és sok kis tavacskát hagyjon hátra,
amelyben megcsillan az ég kékje
és időnként egy-egy csillag.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,
hogy mindenütt kedvesen fogadjon, bármerre is vezessen utad...
Legyen puha föld, amikor a Nap terhétől fáradtan lepihensz,
És legyen könnyű, mikor majd kint fekszel alatta.
Oly könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen és elszállhasson fölfelé
és elérje útja végén az Istent.
Ámen.

                    /korai írországi szerzetes/