dátum: 2007.12.6.       címzett:       fájl: html-2006/mezei-szoveg.htm                    C.9412 

Váli: Zsidó temetők könyv bemutatóestje az Aulich Art Galériában

Mezei Gábor beszéde

Tisztelt hölgyeim és uraim,
Természetesen nem fogom elmesélni, hogy mi van Deske Zsidó temetők című
könyvében, hiszen ezt mindnyájan megtudják majd, amikor kezükbe veszik a
könyvet. Amely ugyan egy sajtóhibával kezdődik, de ettől eltekintve nagyon
szép.
Váli Dezsőről kellene beszélnem inkább.
Először is felolvasnám azt a levelét, amelyet e könyvbemutató ügyében írt a
napokban:
„Szia Gábor a hír igaz engem Uhl Gabi hetekkel ezelőtt megkérdezett mondtam
neki kiváló az egyetlen pasas aki mer engemet a földbe is taposni alkalomadtán
a dicshimnuszokból eleget kapok remélem ezúttal is köszi várlak”
Ezek után, hogy mégis valahogyan képben legyek, megnézem az interneten, mit
kell tudni Váliról. A címszó 115.000 találatot jelez. Ezeket sem fogom mind
elmesélni, sőt bevallom, el se olvastam ennyit...
Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy nem unalmas-e minden nap ugyanott,
ugyanannyit úszni? Nyilván azt nem merték megkérdezni, hogy nem unalmas-e
állandóan azt a majdnem üres műtermet festeni, ahonnan még az ablakon sem
lehet kilátni.
Ez engem elgondolkoztatott, tényleg.
El kell mesélnem azonban, hogy egy időben Chopin és Liszt Ferenc egy
lakásban laktak. Chopin pihent, a másik szobában pedig Liszt egy újjal egy
hangot ütögetett a zongorán - és amikor ez már órák óta tartott, Chopin ideges
lett és reklamált, hogy hagyja már abba. Ekkor Liszt közölte: már háromszáz
féle leütést tudok megkülönböztetni.
Ennyit az egyhangúságról.
Váli személyisége szerintem ellentmondásos, egy puritán szerzetes és egy
megveszekedett exhibicionista egyszerre.
Azt hiszem nem volt még előtte senki a világon, aki már akkor archiválta a
képeit, amikor azokat még meg sem festette. Ez lenyűgöző. Festeni persze
nagyon tud, és írni is és mítoszt teremteni szintén. Ami nem csekélység.
Nem szeretném Önöket túl hosszan feltartani, persze Váli művészetéről
komolyan, még nagyon sokat lehetne mondani, megfejteni azokat az alapvető
mozgató rugókat, amelyek tevékenysége gyökerét alkotják. De majd máskor.
Végezetül azonban szeretném felhívni becses figyelmüket arra, hogy a
művészettörténetben ritka magas rangot jelent, ha valaki keresztnevén lett
ismert. Párizsban, amikor beszéltek nekem egy Dö Venszi nevű festőről,
fogalmam sem volt, kiről van szó. Azután kiderült, ez a Leonardo persze.
Nálunk Magyarországon senki nem mondja Csontváryról, hogy Tivi,
Munkácsyról, hogy Misi - és még számtalan hasonló példát mondhatnék.
De a Váli mindannyiunknak Deske.
Remélem, kellő fontosságot tulajdonítanak Önök is ennek a ténynek.
Ami pedig a könyvet illeti, meg kell venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.