dátum: 2007.6-11.    fájl:  html-2006/nagynap.htm      C. 8993-8996
Aulich Art Galéria, önálló kiállítás, 2007. november 5. - december 6.

Egy kiállításnak muszáj, hogy címe legyen:      2007
                                                          - 1942
                                                          =    65    
leporello-katalógus,
szerkesztette Nádori Attila _______________________________________________________________________________________________________________________

www.deske.hu / VÁLINEWS 2006, részletek

NAGYNAPEZAMAI 

Első számú olvasómnak tekintett drága barátom figyelmeztetése, hogy hagynám abba az érzelmes-giccses túltengéseket, az ego folytonos előtérbe helyezését, a jópofáskodást, a szakszerűtlen kinyilatkoztatásokat, mondjak le a kompjúter-problémák érdektelenül terjengő taglalásáról.
Teljesen igaz, hogyne, hogyne, természetesen! Csak akkor mi marad?!

Nem ígérem, hogy ma minden levélre azonnal válaszolok, a következőket akarnám megcsinálni:

1. Tegnap bemértem, a falra szerelt négy vakum egy 80 x 80 centis festményfelületre végre egyenletes fényt ad. Ma hazafelé vettem hozzá (50 méter) 0,75-ös kéteres kábelt, fal mentén körbevezetem a trafóhoz, nem rúgnak bele

ezentúl a vendégek. Használni fogom a kiváló amerikai csupaszolót (kábelvéghez) és forrasztani is kell, ami mindig egy kis ünnep.
2. Eldöntöm, hogy fiam tanácsára ezentúl a képek nyomdai változatát RAW-ban vagy TIFF-ben mentem. Ha az előbbi, azt még be kell gyakorolni, nehéz ügy.
3. Ha ezen túl vagyok, akkor a gépbe és a netre a tegnap lefotózott új képeket.
4. Háromnak keretet is kellene csinálni, persze ez későbbre marad.
5. Egy kis alámunka, a programozó fiúknak öt excel táblázatot átírni.
6. Óránként tizet guggolni, lábaim ólomból. Percvekker.
7. Festeni?

A harmadik nagykörnél megesküdtem, hogy ma nem csinálom meg az ezerkétszázat. Három körül ébredtem és kurva fáradt vagyok. Aztán ezt az esküt megszegtem, igaz, elsősorban azért, hogy mindezt ide leírhassam.

 

Kiállításon film az imádott Czóbelről. Leülök. Modelljeit faggatják, persze mindenféle tudálékos csacsiságok, aztán egy érdekes sztori. Hogy a mester ragaszkodott hozzá, modellje kezében a cigaretta füstöljön, és fönnakadt azon, amikor annak (ezáltal) megváltozott a hossza.
Na most, aki egy kicsit is ismeri Czóbel képeit, ezen csak röhögni tud. Nemhogy egy vállat nem tudott, meg nem is akart megrajzolni, de hogy füst, meg fehér csík, amit neki muszáj látni...
És itt belelátni valamibe. Ebben a szakmában nincs recept, nincs segítség. Nem elég a vasakarat. A festés emberfölötti munka. De emberek csinálják. Ezért aztán belépnek az önámítások, a kívülről értelmezhetetlen rögeszmék és mániák, babonák, alkalmasint az alkohol, mifene. A rohadt alma szaga.
Amibe kapaszkodni vélnek.
 

Ma reggel ébredés után szemüveg nélkül - három dioptria - ránéztem a tegnapi képre: elmosódottan jobb volt.

Kecskemét. Micsoda dolog nálam ez a nagyböjti pénteki hústalan nap. Merő farizeus. A szakácsnőnek többletfeladat. Kapok rántott szelet helyett káposztástésztát. Amihez lekvárt kérek és kristálycukrot. Annyiban böjt, hogy szégyenkezem.

Vízbe cuppan mellettem egy tömzsi asszonyka, úgy negyvenöt-ötven között. Piros-rózsaszínmintás fürdőruha, decens hurkák a combokon. És gyorsabban úszik, mint én. Nincs rend a világban.
 

Még a Nemo kapitányt kéne elolvasni. Magányos öregúr a víz alatt. Azt nagyon szerettem.

Ünnep. Gondoltam reggel, akkor ma kihagyom az uszodát. A tizenhat év alatt még soha. Nyerek egy boldog órát. Aztán úgy gondoltam, elmegyek a Lukácsba, és úszom egy jót. Hazaérve aztán először a napilapot vettem elő. Megnéztem a frigóban, maradt-e a disznósajtból. És mi legyen az ünnep délelőttjével. Átnézném a fotó-mappát a PC-ben, ez régi terv. De ránéztem erre a (tegnap este háromszor átfestett) keretre, és belém nyilallt. Átfestettem, aztán le is fényképeztem.
Nagyon jó kis ünnep.

2006. június 3., szombat. Nagyon jól érzem magam. Ez ritka. Ilyesmire nekem nincs időm.

Kimenni a természetbe, hmm. B. ezt tanácsolja. Eszembe jut P. vallástörténész barátunk mondata, hasonló invitálásra: Természetbe? Ah, az nagyon bájos! Egyszer már én is voltam!

 

Mi a franccal lehet egy vérző, sötét, billenő üres asztalt egy tőle másfél méterre lévő fehér rongyszőnyeghez hozzákötni, ami hiteles, bár nem függőleges, vékony és átlátszó, lehetőleg. Egy szürke pillangó kondenzcsíkja. Ez itt natúra, kérem.

Zaklatott napok, illetve nem ők, hanem én. Ők gyönyörűek, tegnap is az az édes őszi napsütés az Andrássy úton. Hanem a net-kapcsolatom hol működik, hol nem. Nehezen viselem a nyitott helyzeteket, akár rombolok, menekülésképp. Tehetségtelenség, neveletlenség vagy fegyelmezetlenség. Ez a három lehet:

a. hozott,

b. kapott,

c. öncsinálta rossz. És ezek kombinációja.

Ma valami szomorút kéne. Kezdjük rózsaszínnel.

Czimra Zugliget-képe jár a fejemben, mért tudott ő olyan gyönyörűen színes lenni, de jó neki. A múlt héten megint szidta egy gyűjtő sötét/unalmas színeimet, hogy miért nem tudok...

 

Hazafelé földalatti, Oktogon. Múlt héten kieshetett a zsebemből a Kormos-összes. Anorákomban hordom, ilyenformán ősszel és tavasszal működik, villamoson. Hiánya ingerelt. Írók Boltja, a bejárattal szemben az egész fal versek, szoros abc-ben. És semmi Kormos. Rezignáció. Mondom az eladónak: diákkönyvtári kiadás. Akkor van! Még elfilóztunk egy kicsit - mindketten kedveltük a témát -, összes-é, vagy nem összes ez a Kormos. 760 forint, megint egy életmű, ami ingyen. Csak kár, hogy olyan gyűretlen, makulátlan.

Tömény napok.
1. Honlap átépítés. Harmadik napja rágódom intenzíven egy problémán. Mise és úszás közben is.
2. Elektromos hálózat csere a lakásban, 38 kettőskonnektor. És ami rám vár: 25 villásdugó.
3. Érdeklődőknek képet mutatni. Ja, ez nincs.
4. Karácsony.
5. Család.
5/a. Szőnyegporszívózás. Állítólag azt én tudom a legszebben csinálni. Ellenpróba nincs.
Esténként egyetlen verset elolvasni sincs erőm. Így hát azt gondolom: "Zelk Zoltán". És ez már jó, ez már átmelegít.

 

Délután. Kata beszalad egy karácsonyfadísszel, hogy az üvegmadárka levált a spirálrugóról, ami tartja; ragasztanám meg. Nem kezdem el neki magyarázni a rugó és a ragasztó sajnálatos összeférhetetlenségét, tapasztalatom szerint a fizika törvényei nők esetében nem érvényesek.
Biztos oda fog ragadni.

 

Tervbe vettem, hogy ezt az új esztendőt felhasználom arra, hogy hozzászokjak csodálatosan lila zsebkendőmtől való esetleges megválás előkészítésének gondolatához.

Katának abban bizonyos fokig igaza van, hogy több helyen lyukas. De figyelembe veendő nem evilági színe is.

Na már most, kinek van igaza?

Még beteg, de semmi lazsa. Tegnap már festettem is, két fontos másodpercet. Amíg a keret pereméről lefeszegettem a második fehér rajzszöget. Vagyis nem gyönyörű és fotózandó, hanem rossz, és továbbfestendő.

Ezt a végére: Kedves Barátom, búcsúzzon el a szomorúságtól. Kemény munka lesz. Menek aludni, örülök, hogy beszélgettünk, jó éjt!

Vannak szerencsés emberek. Közéjük tartozom.

____________________________________________________