dátum: 2007.6. fájl: html-2006/paula-interju-2.htm C.8978-8992
Kaáli Nagy Paula
kérdezi Váli Dezsőt műtermében. 2007.5.28.
magnólejegyzés
Paula
Tehát, Deske, akkor bármiről beszélgethetünk?
Deske
Igen, nincsenek falaim, nincs, amit eleve kizárnék... legfeljebb közben kiderül, amire eleve...
Paula
Akkor én onnan szeretnék indulni Deske, ahogy az életrajzodban is van, hogy 51-ban feltettél Istennek egy kérdést, és 83-ben válaszolt rá. Azóta feltettél más kérdést is?
Deske
És ezt leírtam. Én szeretem ezeket a deklarációkat, mert visszahatóan megerősít, úgy érzékelem, hogy azt a szobát kinyitottam, azt már átlátom, meg van oldva...
Paula
Nincsenek újabb kérdések, elementáris…
Deske
Nekem egyébként nem voltak kérdéseim, ez az egy volt gyerekkoromban, amire emlékszem. Akkor, 8 éves koromban megfogalmazottan, és később az én melankóliára hajló éveimben látensen, végig benne volt, hogy ez az egész nem olyan baromira tetszik...
Paula
Mármint az élet…
Deske
Az élet. Nem saját fontosságomban kételkedtem, hanem hogy ez az egész nem olyan nagyon jó, nem olyan vonzó, nem nagyon perspektivikus, nem nagyon érdekes..., és akkor 83 körül, két-három lépcsőben megértettem az utasítást, hogy az életnek Isten felé kell haladni, ez a mi életünk értelme, akkor ez rendeződött. Én kérdéseket Istennek nem nagyon tettem fel, mindig tudtam, hogy ami problematikus, az problematikus, hogy az rendszerint csak egy feladat, egy teher... és nem lételméleti kérdés.
Paula
De ha akkor Isten válaszolt egy kérdésre..., egy alapvető kérdésre. Engem az izgat, hogy te ezt úgy éled meg, mint aki akkor megérkezett, vagy folyamatosan mész Isten után, tehát egy ajtót kinyitott, de folyamatosan vannak ajtók, nem? Tehát erre akarok valahogy rákérdezni, hogy nem birtokoljuk Istent, hanem keressük Istent egy életen át...
Deske
De én nagyon nem is keresem. Egyébként, ha egy csomópontot keresel, nem ez volt a csomópont, mert ezt mindig tudtam, csak amikor leírtam, világosabbá vált. Előtte egy téveszmém, hogy vannak rossz és jó dolgok az életünkben, és aztán rájöttem, vagyis ajándékként megkaptam - hogy jók vagy rosszak érnek minket, és aszerint, hogy ezeket jól vagy rosszul használjuk, válik ez számunkra értékké vagy kárrá. De nem volt ez olyan kardinális. Bennem van egy teljes bizonyosság, hogy üdvözülni fogok, nagyon régóta. Ugyanis van ez az "üzlet" Istennel, az első péntek intézménye, amit én elhiszek. És én ezt gyerekkoromtól sokszor elvégeztem, időnként teljes búcsút is mondok magamért, főleg magamért, olykor másokért... Petriért, hogy legyen Szent Petri, meg kéne tudnom az özvegyétől, hogy megkeresztelkedett-e, mert ez sajnos a feltétele, bár lehet, hogy az égiek erről másképp gondolkodnak. Úgyhogy ez egy elintézett dolog, tehát nem keresek, evvel a témával nem foglalkozok.
Paula
De mondjuk azt, hogy Istent több oldalról megismerd?
Deske
Nem nagyon érdekel.
Paula
Isten?
Deske
Igen, a több oldalról való megismerése. Ahogy olvasom reggel az egyházatyákat, látom, hogy milyen gyönyörű szellemi építményeket építenek fel egy-egy evangéliumi mondatra, és micsoda következtetéseket vonnak le. Hogy Krisztus azt mondta, és abból az következik, és mivel azt nem mondta, tehát akkor egy csomó dolog így van... ezeket becsülöm, és ha érint, egy darabig meg is jegyzem. De tulajdonképpen az egész mennyből annyi érdekel, hogy mekkora komputer lesz ott.
Paula
...és festékbolt...
Deske
És festékbolt lesz-e..., és hogy az első százezer évben Európát fogom excel táblázatba tenni.
Paula
És nem gondolod, hogy ez veszteség a számodra?
Deske
De, belefér.
Paula (nevet)
Mit kérdezhetek erre? Ha valamire azt mondod, hogy lehet, belefér... és akkor ennyi?
Deske
Te annyi a veszteség, annyi élményről mondok le folyamatosan... és egyébként sem vagyok érdeklődő ember, az hogy még ismeretlen, ezt még nem tudom, pedig itt van az orrom előtt..., rengeteg jó könyvet nem olvasok el, tudottan.
Paula
Jó, de a művészet, meg a könyv, meg a nem tudom mi..., az egy más kategória, mint Isten? Vannak a szentek, azért az ő életükben azt látni, hogy egyre inkább vonzza őket Isten, és egyre több belső dolguk változik meg.
Deske
Nekem semmi.
Paula
Erre kérdezem, hogy...
Deske
Én nem megyek előre...; Katának van egy sztereotípiája, hogy aki nem megy előre, az automatikusan hátramegy. Én ebben nem vagyok biztos. Ha igen, akkor rám lehet olvasni. A hitem egyre egyszerűbb, ami a karizmatikusok specifikuma, ezeket már lassan mind elfelejtem. Egyszerűsödöm, és ebből például hiányzik már az érdeklődés is.
Paula
És a vágy?
Deske
És a vágy is hiányzik. A mennyországba nem vágyom egyáltalán. Tudom, hogy az jobb lesz, mint ezek a komputerek, ahol bizonytalan a backup...
Paula (kuncog)
Például mondtad, hogy a szentségimádással gondod van, hogy unatkozol közben...
Deske
Igen.
Paula
...de például egy ilyen kijelentés, és hogy azt mondod, hogy egyszerűsödik az imád, itt nincs ellentmondás? Mert ha tényleg egyszerűsödik, akkor akár csendben is...
Deske
Hát nem tudok tétlenül ülni.
Paula
Logikailag ez...
Deske
Nem értem, hol az ellentmondás.
Paula
Azt mondod, egyszerűsödik az imád, és a legegyszerűbben is meg tudsz lenni, ugyanakkor... annál egyszerűbb nincs, mint a Szentség előtt csak úgy lenni...
Deske
De az nem időfüggvényes.
Paula
Nem az idő..., azt mondod, hogy egyszerűsödsz, másrészt meg azt mondod, hogy unatkozol.
Deske
Na de az egy más mező. Az egyszerűsödés pár fontos mondat elmondása, ami kettő perc.
Paula
Az egyszerűsödés neked azt jelenti, hogy időben is rövidebb?
Deske
Ami mondanivalóm van az imában, az pár perc, és azért nagy ajándék számomra a zsolozsma, meg az egyházatyák, mert azok olvasott imák, meg olvasott tanítások. Az imaidőmnek nagy részét ezek töltik ki. Nem a saját gondolataim.
Paula
Zavar, hogy engem ez érdekel?
Deske
Kérdezz nyugodtan.
Paula
Én attól kínlódtam, hogy nem változik az imaéletem, és én ezt hibának…, én nagyon kerestem, hogy mitől ismétlem magam, állandóan.
Deske
Volt halvány lelkiismeret furdalásom, hogy ezt nem jól csinálom, és talán nem járok eléggé utána, és akkor találtam meg egészen bravúrosan a négykötetes zsolozsmáskönyvet, benne az egyházatyákkal. Egyébként is az egyszerűsített zsolozsmáskönyvet 15 éve használom, meg reggel mondtuk is másnaponként a ferenceseknél...., de most az egyházatyákkal kibővítve. Van Barsi Balázsnak egy mondata, ami nem teljesen őszinte, vagy nem teljes körű kijelentés. Azt mondja, egy szerzetesnek tulajdonképpen nincs is más mondanivalója Isten felé, minthogy "Uram, a Tied vagyok." És ez jópofáskodás is, de lehet, hogy mégiscsak az igazságot fejezi ki. Ugye az a kérdés, hogy elítélhető-e, ahol én most az imában tartok. Most úgy gondolom, hogy nem, hogy ez így rendben van. Én x-, nagyon alacsony szinten állok az y-hoz képest, mert néha hallom imaközösségben is, meg néha Kata is meséli, hogy milyen gyönyörűeket imádkoznak, akár mikrofonba..., micsoda gondolatok. Ezek a nyilvános dolgok nekem eleve nem nagyon szimpatikusak egyébként, mert ott produkció is van, ott formálni kell, ott alany-állítmány egyeztetés, dramaturgia...
Paula
Nem erről beszélek, amikor
az ember már olyan szépen fogalmazza meg, hogy magának tetszik és nem is Istennek beszél... hanem arról,
amikor az ember befele mélyül, és csak Isten és közte történik valami, ami nem
az, hogy újdonság..., akár szavak nélkül. A kérdésem nem arra vonatkozik, hogy
morálisan elítélhető-e vagy nem, hanem az, hogy azt nem értem, hogy úgy tűnik,
mintha svédasztal előtt lennél, és te következetesen a száraz kenyeret..., azt mondod, hogy téged sonka meg a sajt nem érdekel... ezt sajnálom. Mondod, hogy évek óta ugyanúgy jársz misére,
ez neked feladat, és már a mise közben a következő feladatra gondolsz, és
örülsz, ha két mondatra emlékszel a miséből..., akkor
az van bennem, hogy a Deske miért nem éli át jobban,
mert én annak nagyon örülnék, meg a Deske is örülne.
Milyen jó a misén "ott lenni", miért kell abba belenyugodni, hogy a
miséből három mondat él. Neked jobb lenne, bennem ez van, nem
az hogy morálisan... érted?
Deske
Igen, igen… erre azt mondom, hogy ez kegyelem kérdése, egész egyszerűen… én ugye igyekszem, dolgozom, és ez az egyik része, és már ez is kegyelem. És hogy mit kapok ajándékot, amit te megélsz… tudomásul veszem, hogy én semmit…
Paula
De te azt mondtad, hogy te nem is vágyódsz rá, nem is tartod fontosnak.
Deske
Fontosnak tartom, nem vágyódom rá, a vágyódás is ajándék.
Paula
Mármint Isten után nem vágyódsz, valami ilyesmi, majd a mennyországban?
Deske
Igen, igen… az Istennel együtt élek, délelőtt festünk, reggel úszunk és főleg, és majdnem kizárólag csak megköszönöm, amit éppen csinálok. Szinte az egyetlen és állandó Istenkapcsolatom, és úgy érzem, evvel jó helyen vagyok, ez kielégít…
Paula
Neked nincs olyan, hogy minél közelebb van Isten, annál jobban hiányzik is?
Deske
…nincs közelebb. Nincs közel, nem látom az arcát, hanem az ajándékait kapom, regisztrálom és megköszönöm. Tehát ez kapcsolatunknak a melegebb vagy a minőségibb része. Rengeteg ajándékot kapok, és remélem, hogy majd ezt az adatbázis-programot is ki fogom tudni javítani.
Paula
Olyan különbségtétel, hogy Isten ajándékai és Isten maga, olyan van?
Deske
Erről tudok., de ezt nem élem meg.
Paula
Nem is érdekel…, vagy elment tőle a kedved?
Deske
Az Istenből mit lehet keresni, megkeresni… a személyiségét? Az egyházatyák eleget okoskodnak erről, azokat olvasom, és abból ezt-azt befogadok, de én nem kutatom, és nem is látom a terepet, hogy ezt hol kéne csinálni, nem is nagyon vonz.
Paula
Bennem más kép élt, másképp gondoltam rólad.
Deske
Nem tudom, hogy gondoltam 20 éve. Lehet, hogy más volt, dicsekedtem vele, akkor 40 könyvet elolvastam, egy csomó dolgot megismertem, elsősorban a karizmatikus gondolkodásnak a plamfletjeit, meg a valódi irodalmait is, rengeteg érdekességet meg információt, akkor ezt megtanultam, és akkor ez megvolt.
Paula
Miért van az, hogy most ugyanúgy a „Magasztalásban rejlő erő”-re hivatkozol, mint húsz éve?
Deske
Az valóban egy ütő erejű élmény volt, ez a könyv, ami azóta is ronggyá van olvasva, ma is leviszem alkotóházba. Az egész könyv egyetlenegy mondat, egy gondolat, és azt élem is, hogy „mindenért adjatok hálát”, és hogy ebben az örömben éljünk.
Paula
Ehhez jött még a zsolozsma és a szentatyák? Úgy értem, ami beépült az évek alatt a sok könyvből…?
Deske
Igen, igen… ezek tanítások, prédikációk, elmélkedések és levelek.
Paula
…azért ez ismétlődik, évente.
Deske
Az még messze, hogy ismétlődik, mert másnaponként olvasom csak, és sokszor három is van, ami közül választani lehet… ez kimeríthetetlen. Illetve még van a Chambers-könyv, meg Mackintosh bibliamagyarázata Mózes öt könyvéről, ámulatos minőség.
Paula
…és akkor ezek lelkileg...?
Deske
Ezek sem olyan fontosak. Néha ajándék, de inkább munka, hogy ezt olvasom. 25 éve kitaláltam, hogy legyen az imaidő hatvan perc. És evvel töltöm ki, és így még kellemes is, olyan értelemben, hogy még hallom is, amit mondanak. Megszerettem. Korábban sok évig csak a zsoltárok, szóval ezek az igazi minőségek… aztán hogy ebből mennyi épül be, az kegyelem, nincs olyan sok közöm hozzá, nem vagyok döntéshelyzetben.
Paula
Többször hivatkozol a neten arra, hogy te a Válinews-ban tanítasz. Ezt azért gondolod így, mivel más helyen tanulsz is? Mitől vagy abban biztos, hogy te jót tanítasz…?
Deske
Igen, evvel szoktam néha dicsekedni, hogy a VÁLINEWS-szal tanítok.
Paula
Van, ahol kifejezetten evvel érvelsz, hogy te tanítasz. Akkor a hátad mögött az van, hogy te az egyházatyákat olvasod, vagy azért, mert művész vagy… miből adódik?
Deske
Minden együtt. Tanítás vagy alternatív vélemény, egyébként a kettő ugyanaz, mert a saját vélemény sugallja - és a tanításnak ez is része -, hogy alakítsa ki a saját véleményét, legyen szíves. De amikor prédikálok, vagy amikor kinyilatkoztatok, akkor a 65 évemből, a mindenünnen fölszedett…, akkor abban hiszek, hogy ez jó, új és hasznos.
Paula
És ha esetleg tévedsz…?
Deske
Akkor tévedtem. Persze, tévedhetek.
Paula
De gondolsz rá, hogy azért ez több esélyes?
Deske
Van, amikor nem. Van, amikor azt mondom, hogy ez biztos. De még az is lehet téves, de ez mindegy. Akkor nem lenne mindegy, ha ennek nagyon rossz lenne a statisztikája. Egyébként nem a „kinyilatkoztatásom” az igazi tanítás, hanem amikor hülyéskedek. Legalább olyan erejű, mert avval világképet adok, dolgokhoz való hozzáállást tanítok.
Paula
Mikor pld. feltetted ezt a kvázi népi bölcsességet…, hogy a tökéletes férj nem iszik, nem dohányzik…
Deske
Az egy jópofa kocsmai plakát volt, igen, igen…
Paula
Ez például az a hülyéskedés, ami tanít? Mert én el nem tudtam képzelni, hogy a Deske ezzel mit akar? (nevet)
Deske
Te, ez egy rossz igazság, egy kocsmai igazság, de jól van megfogalmazva, és mint ilyen, érték. Nem, Isten mentsen attól, hogy mindent kommentáljak. Semmi szükség rá, kapkodják a fejüket, és döntsék el, hogy ez hülyeség, vagy igaz.
Paula
Szerinted ez nívós?
Deske
Ez a mondat? Dehogy nívós. Kocsmai szintű játék, de ügyes, jól megkomponált, tehát érték. És megint az arányok, hogy ugyanis hány százalékban szerepel ilyesmi… ez dönti el ennek is a helyzetét. Valószínűsítem, hogy helyére tudja tenni, aki nemcsak ezt olvassa el tőlem. Azt gondolom, van egy meglehetősen kiérlelt és komplex világnézetem a fogmosástól a napi munkáig, és a feleséggel való veszekedésig, és hogy ezt az életstratégiát direkten vagy indirekten továbbítom. Amit eddig kitaláltam, azt az olvasó transzformálja át a saját életére, örüljön neki, vitatkozzon vele, vesse el.
Paula
Te változol ennek hatására, hogy most ez ennyire mindennapod részévé lett?
Deske
Nagyon erősen, de ez egy másik problémakör. Ez egy fontos dolog az életemben. Még pár éve is, ha az életre egy komplex hasonlatot kellett mondani, akkor… - van erre a sportra egy angol szó, rafting, - hegyipatak kajakozást mondtam, hogy az élet ilyen. Hogy te dolgozol teljes erődből, csurom vizes vagy, rohannak feléd a sziklák és kerülgeted őket. Hogy kb. ez az élet képlete. Ez volt a tudatomban egész életemben, és hogy ez így rendben is van. De mióta naponta írom, ha visszaolvasom; kiderül, hogy mindez nyafogó önáltatás volt. Igaz, ezt halványan, az utasítások -, a feladat szintjén mindig is tudtam, hogy rossz a világképletem, hogy ez csak önsajnálat. Most viszont döbbenve látom, hogy nagyon jól érzem magam a világban, és tele vagyok élményekkel. Természetesen elsősorban magamnak írom, és meg vagyok döbbenve, hogy mennyi szépet, gyönyörűt és nagyszerűt élek át, nap mint nap.
Paula
Amikor visszaolvasod.
Deske
Most már anélkül is tudom. De így vettem észre, hogy beleolvastam Ugye, megkérdezik, hogy mi történt veled az elmúlt két hétben, semmire nem emlékszem, de olvasva kiderül, hogy kedden Gáborral egy olyan jót beszélgettünk, stb… tele van gyönyörű és nagyon érdekes dologgal az életem, ami mind elfolyt, és el is folyik, rendben van…
Paula
A C. naplód, amit gépeltél, azt nem olvastad soha vissza?
Deske
De visszaolvastam.
Paula
Annak nem volt ilyen hatása?
Deske
Nem, nem, nem. Az egy más szféra. A C. napló a problémák megoldására született. A problémáimat írtam le, és okos ember hiányában írásban oldottam meg őket. Egy nap, egy hét, két hét, öt éven belül.
Paula
Az egészet ezért találtad ki?
Deske
Nem ezért találtam ki, így jött létre, spontán. Lementem Gerő atyához Győrbe, gyónni, vagy csak lelki beszélgetésre, és leírtam, amit mondott. Később láttam, hogy akkor hogy álltam evvel, és most hogy állok. Tehát ez problémacentrikus volt. Meg 18 éves korom körül belebotlottam az egzisztencializmusba, mint világnézetbe; kb. párhuzamosan a római sztoicizmusba, Seneca, ezek nagyon befolyásoltak, ugyanakkor heti áldozó voltam kamaszkoromtól, és ezek aztán nagyon gomolyogtak. Még 20 éve a stoa nálam itt föl volt írva a láda oldalára, stb… Mondom, a C. naplónak ez a napló része, mert egyéb dokumentumokat is beletettem, hogy egyszerűbb mindent egy helyen tartani. Egy olyan kérvényt, amire még szükség lehet. Mindig fontos embernek éreztem magam, nem más számára, hanem magamnak írtam, a papírjaimat így rendezem. Rendközpontú vagyok, valószínűleg gyávaságból, persze.
Paula (nevetve sóhajt)
Ahogy most gépeltem a naplódat, olyan virágszálakat láttam… például a Mikivel való kapcsolatodról felvillantasz fényképszerű finom eseményeket, hogyan veszed ki a kiságyból, hogy az arcotok kicsit összeérjen… És rengeteg ilyen van… Ilyen szempontból nekem a C. naplód sokkal elementárisabb, az intim közeg megmutatása… Vagy itt közrejátszik az is, hogy te itt sok embernek írsz…? Várod a visszajelzést is?
Deske
Nem várom, és nem is gyakori a visszajelzés. S csak egy töredéke, ami informatív, vagy érték.
Paula
Nem írsz másképp attól, hogy egyből olvasnak?
Deske
Valószínűleg elkerülhetetlenül másképp írok, de azt hiszem, biztos, hogy nem kevésbé, vagy jobban őszintén. Nem ismerek magam fölött bírót, hogy az olvasó majd engem megítél… ez nem szempont, legalábbis amennyire tudom, ez nem érdekel. Az olvasó miatt talán kicsit a pontosság és a mívesség felé, vagy a tréfák; hogy legyen szebb, legyen formáltabb. Ez írói attitűd, hogy látok két galambot egymás mellett, hogy lehet ezekből szavakat csinálni. Abból a jelenségből, amit senki sem lát, csak én, valami élményt átadjak. Ez az írói munkának az egyik, vagy nem tudom melyik lényege, ez rettenetesen izgat, rengeteget foglalkozom a megfogalmazással, ez nagy öröm, játék. Van olyan félóra a vízben, hogy végig egyetlen jelzőt keresek… ez remek játék, szórakozás.
Paula
Ez kicsit az… ez most Mazsola lesz… olyan, mint mikor a festésben keresed a színt?
Deske
A festésben… nem tudom, hogy mit lehet itt hasonlítani, … ilyen értelemben minden munka keresés, keresése a jó megoldásnak. Talán így lehet hasonlítani. Végtelen türelmetlen vagyok és örömmel vettem észre, hogy a festésben ötvenszer megpróbálom ugyanazt, amíg jó nem lesz.
Paula
És akkor a jelzőket is megpróbálod ötvenszer?
Deske
Igen, és azt hiszem, vannak nagyon jó megfogalmazásaim, és jól találom el az érzelmességnek, érzelgősségnek, szárazságnak, intimitásnak, a bizalmasságnak, bizalmaskodásnak, hülyéskedésnek, az ízléstelenségnek, a durvaságnak, agresszivitásnak az arányát. Mindegyik van.
Paula
Ebből semmi sem ösztönös, hanem minden átgondolt?
Deske
Ez mind ösztönös, és mind korrigálom. Amennyit átlátok ebből, amennyit a tudat a tudattalanból belát, és javíthatónak talál, azt javítom.
Paula
Visszakanyarodnék, Deske. Azt mondtad, hogy mindig nagyon fontosnak tudtad magad. Ez miből adódik?
Deske
Talán alkat. Meg például abból adódik, hogy 9 éves koromtól egyedül éltem egy szobában, és nem lehetett az asztalomon valamit átrendezni, mert az a belügyeimbe való beavatkozás volt. Nem is rendeztek át semmit. Valószínűleg az is benne van, hogy a korosztályommal soha nem volt kapcsolatom, noha sokáig vágytam még rá, de mindig kiderült, hogy én nem… hogy bennem van valami alkalmatlanság. Nem érdekelt a korosztályom, mindig az idős emberek, okos emberek tanácsát, barátságát kerestem. Mint ahogy a világirodalomból amit olvasok, abból annyi érdekel, hogy mit tanulhatok el belőle, hogy hogyan kell jobban élni. Ezek; Thomas Mann… kifejezetten tanítómesterek, nem szórakozásból olvasok.
Paula
Például a mamádnak ez a hatalmas nagy elfogadása és szeretete? Nekem a mamád egy nagy példa erre, hogy egy anya hogy szereti a gyerekeit. Vagy ez csak kívülről… ennek te mindig tudatában voltál?
Deske
Ő nagyon szeretett, avval soha nem volt problémám, én is nagyon szerettem, avval sem volt soha problémám. Egy napon elváltam tőle, egy napon, arra véletlenül emlékszem, mikor már nem alulról néztem Őt, hanem fölülről, és attól kezdve nem feltétlen volt érvényes, amit mondott, de ez volt nem baj.
Paula
Nem is a véleménye, a léte, a lénye. Nem az, hogy az Ő tanácsait… vagy elmondod a dolgaidat… nem erre gondolok, hanem egyszerűen ez a közeg… hogy a fontosságtudatodhoz ez hozzájárul-e, hogy különleges embernek…
Deske
Lehet, hogy látensen táplálta, hogy Ő engem annyira szeretett…
Paula
Szerinted mást is így szeret a mamája?
Deske
Fogalmam sincs.
Paula
Nem is foglalkozol vele. (Paula nevet)
Deske
Váltsunk tempósra most már…
Paula
Ha valamiről felismered…, amire azt mondod, hogy póz, meg riszálod magad…, akkor miért folytatod tovább?
Deske
Mert bennem van, a véremben. Talán a kisebbségi érzésem, mert talán még mindig van az is van a nagyobbsági érzésemmel együtt. A dicsekvés-kényszer. Csak a kultúráltságom tompítja. Tudom, hogy gyönyörű szépen úszom és engem csak nézzenek, hogy így kéne neked is úszni, látod-e. Autóvezetésem is nagyon tipikus volt, nagyon agresszíven vezettem, és abban semmi agresszivitás nem volt. Az volt benne, hogy magamból kihozzam a legtöbbet, játék volt. Mindenki úgy vélte - a szabálytalan előzéseim, kilencvennel a város közepén -, hogy ez engem akar legyőzni. Nem vettem figyelembe, hogy őt földühítem, vagy megijesztem, stb… Nem, én játszottam. És hogy egyáltalán mérem magamat máshoz, az kultúráltság, tanultság meg fegyelem…. A dicsekvésben sem a másikhoz viszonyított teljesítményem érdekel, hanem hogy én mit hoztam ki magamból.
Paula
Egy ilyen felismerés… nem is gondolsz arra, ha ez póz, akkor abbahagyod?
Deske
Nem tudom abbahagyni. Fegyelemmel igyekszem tompítani, és azért van annyi önirónia a VÁLINEWS-ban, mert tudom, hogy az egész dicsekvés, az utolsó sorig. Illetve van egy ilyen olvasata is.
Paula
Mikor udvarolnak neked, hogy szerzetes vagy és a cellád… Neked kenegetik a májad, egyetértesz ezzel, szóval tetszik… erre hogy reagálsz?
Deske
Nem fontos, ezek a vélemények nem fontosak nekem.
Paula
Azért nem reagálod le, mert nem fontos?
Deske
Hol kéne lereagálni? Írásban?
Paula
Akár írásban, vagy szóban, nem tudom. A hallgatásodat én beleegyezésnek veszem, közben meg… neked ugyanúgy megvannak a játékaid, nem?
Deske
Azt kérdezed, hogy mi a véleményem arról, hogy szerintük én szerzetesi életet élek...?
Paula
Magadat annak tartod-e?
Deske
Bizonyos szempontból igazuk is van. Az előbb beszéltünk róla, hogy sok élményt tudatosan elvágok, nem járok moziba, nem járok színházba, alig járok emberek közé, nagyon keveset olvasok, televíziót nagyon rég nem nézek, és főleg itthon vagyok reggeltől-estig, és ha kirándulok, lehetőleg ugyanoda. Tehát hogy a változatosságot és az újat nem keresem úgy, mint sokan. És erre azt hiszik, hogy ez valamifajta lemondás. Nekem nem, én így tudok élni. Nekem, még az az élmény is sok, ami van, nehezen tudom feldolgozni, ezért is egyre nehezebben megyek külföldre, tanulmányútra. Ezek nekem mindig tanulmányutak… Kifelejtik, hogy a szerzetes életforma semmivel nem boldogtalanabb, mint egy hastáncosnőé, egy villamoskalauzé, vagy egy édesapáé. Teljes életet élek, kevesebb motívummal.
Paula
Ezt dicséretnek szánják, mikor mondják… úgy kezelnek, mint egy aszkétát. De hát közben Deske… mert ezek a dolgok nem érdekelnek, de a számítógéppel, ott az új élményekre nagyon vevő vagy. Tehát ami érdekel, ott viszont…
Deske
Persze, ember vagyok, ilyen értelemben normális vagyok.
Paula
Megválogatod azt, hogy mi az, ami érdekel, az viszont nagyon és akkor totálisan. A visszafogottság, a kevés élménykeresés, az arra vonatkozik, amire azt mondod, hogy minek nézz meg egy filmet, mert 5 perc után tudod, hogy mit akart a rendező… és nem érdekel.
Deske
Vagy az ellenkezője… nagyon jó színdarabról is elmentem, utoljára jó pár éve, mert elég volt, bőven elég volt az első felvonás, sok volt, nagyon jó volt, nagyon hatott. Azt is kerülöm, fölöslegesen ne passzírozzanak az élmények. Ez alkat is, én keveset és lassan tudok valamit feldolgozni, aztán abból építkezem. Tulajdonképpen semmi jelentősége nincsen. Az aszkétizmus, az is egy problematikus fogalom, ott dicséretes, ahol nem nőzök, holott nagyon szeretnék, nem nézek pornót, holott baromira szeretnék, nem eszem annyit, mint amennyit szeretnék, és egyébként folytonosan fegyelmezem magam. Életstratégia.
Paula
A számítógéppel kapcsolatban is fegyelmezed magad?
Deske
Így nem, igen, ez kényes, mert rengeteget ülök a gép előtt, de erre mindig azt mondom, hogy ez egy tartalmatlan és üres megközelítés.Mert az a kérdés, hogy mit csinálok a gépen. Programot tanulok, vagy programot begyakorlok, vagy írok, vagy érintkezem emberekkel, levelet írok, vagy magamat adminisztrálom, amikor az új képeimet beírom, ez egyébként sok száz munkaóra volt, amíg ezt a programot… volt olyan, hogy egy 8000 soros táblázatot háromszor dolgoztam át, mert nem tartottam elég jónak. Ezen nagyon nem gondolkodom, de lehet, hogy ebben sunyiság van. Hogy ez sok-e vagy nem… nagyon sokat ülök a gép előtt, de evvel harmóniában élek, nincs szégyenkezés.
Paula
Itt nincs, hogy az új élmények, a megtanulnivalók agyonpasszíroznak? Egész másképp hat rád? Hogy éjszaka fenn vagy és csinálod, hajnalban felkelsz és csinálod, azért ez mással kapcsolatban nem nagyon merül fel, nem?
Deske
Ha a festés ilyen típusú munka lenne, akkor fölmerülne, gondolom, de más munkám nincsen.
Paula
Te mindig azt mondtad, hogy öt percre beosztod, hogy mikor mit csinálsz, a mosogatót is egy napig szerelted, hogy két percet spórolj a napi mosogatásnál… emlékszel erre?
Deske
Nem, de így van, mindennel így vagyok. Valóban, hogy nagyon féltem az időmet. Ezt gyerekkorom óta tudom, hogy ez nagy érték, és minden fölöslegestől igyekszem szabadulni.
Paula
A számítógépes dolgokkal azért nagyvonalú vagy.
Deske
Ezt nem tudom, mert olyan végtelenül hasznosnak tartom, amit csinálok, tehát nem onanizálok a számítógéppel. Tanulok és dolgozom vele. Értéket termelek. Akkor is értéket termelek természetesen, amikor egy képem szereplését beírom. Amikor levelezek, az is közös értékteremtés, vagy egy kapcsolat fönntartása.
Paula
És akkor az egész napodat át tudod rendezni miatta?
Deske
Ilyen értelemben nincs időbeosztásom…
Paula
Régen a közösségben 9-kor azt mondtad, hogy menjünk, tehát vannak olyanok, hogy idáig tart, és akkor bármi van, vége.
Deske
Ez a komputerrel is így van.
Paula
Van, de te magad mondod, meg a netre is felteszed, hogy korábban keltél egy órával, hogy valamit megnézz, vagy megcsinálj, mielőtt…
Deske
Nem, nem… pontatlanul olvasod. Soha nem azért kelek fel korábban…
Paula
…nem tudsz aludni.
Deske
Óriási különbség. És akkor azt az időt…
Paula
De olyasmit írtál már Deske, hogy annyira foglalkoztatott egy számítógépes probléma…
Deske
…az van, hogy felborít mindent. Ez nagyon ritka, de van. Semmi baj. Ezek a ritka ajándékok, ezek a ritka igazi Kilimandzsáró hegymászások az életben. Nem, ½ 10 körül lekapcsolom a gépet, mert 10-kor oltani kell, azért ment el a közösség, azért megy el ma is 9-kor, hogy én 10-kor aludni tudjak, meg ők is, egyébként.
Paula
Emlékszel arra a csavarhúzó készletre, amit mindig megnéztél a kirakatban? Mindig megnézted, és soha nem vetted meg.
Deske
Ez van most is. Imádok egy tárgyat, ötvenszer megvehetném, meg ötvenszer felajánlották, hogy születésnapra megveszik, és még jó is.
Paula
Minden, ami a géphez kell, a kis pendrive, meg a nagy pendrive, digitális kamera, de a hogy a zsebedben is legyen egy, a diaszkenner… ez engem zavarba hozott, hogy most akkor hogy van ez. Mert olyan következetes ember vagy…
Deske
Ezekből érték áll elő… egy fényképezőgép, ami mindig velem van, ez egy hallatlan előnyös munkaeszköz. Ha nem az lenne, akkor nem vettem volna meg. Ebben, azt hiszem. Nem változtam. A fegyelmezetlenségemnek és fegyelmemnek aránya, azt hiszem, konstans.
Paula
És ezt mindig tudatosan döntöd el, ugyanúgy, mint régen, hogy mi az, ami igen, és mi az ami nem? Most is van olyan tárgy, amit önfegyelemből azt mondod, hogy mégis inkább nem?
Deske
Persze. Nem pontos szó az önfegyelem. Tudniillik engem a fölösleges tárgy, könyv, ruha a halálra emlékeztet. A létemet zavarja a fölösleges. Fáj a szívem, látom egy barátnőmnél, egy mészkővé keményedett csigának a metszetcsiszolata, barna árnyalatok, ahogy a körkörös minták… leírhatatlanul szép. Néha úgy belesajdul a szívem. És ő egy mozdulattal visszaadná, ha kérném.
Paula
Deske, ha ennyire szereted, akkor miért az kapcsolódik hozzá, hogy felesleges tárgy.
Deske
A fölösleges kifejezetten taszít.
Paula
Az a kő, amit szeretsz… ha nem lenne funkciója, és nem könyvtámasz lenne, akkor nem tűrnéd meg?
Deske
Persze, persze… két hónapja nézek egy ettől szebbet, minden nap elmegyek mellette az uszodából jövet, És nem veszem föl. Minden nap megnézem, hogy milyen szép.
Paula
Nem tudtam, hogy ez így van. Én ezt úgy láttam, hogy van egy szerelem, mint mondjuk a számítógép, és akkor azt mindenáron, mértéktelenül, átgondolás nélkül...
Deske
Van bennem perfekcionizmus, de belegondolva, semmi felesleges nincsen. Most jobb hangszórókat szereztem be, hogy jómódúbb lettem. A kompjuter ügyek pedig... opuszjegyzékem nemzeti érték, féltem. Ehhez 20 ezerért egy szünetmentesítő, meg egy 120 gigás külső winchester. Mindent azonnal mentek. Egy nagyon szigorú műhelytechnológia, talán van benne luxus, én nem hiszem. Voltak persze fölösleges kiadások, a szakszerűtlenség okán.
Paula
De én nem a luxus miatt..., hanem amennyire elfoglal ez téged. Amikor a festésről beszélsz, akkor hogy te nem szeretsz festeni. Ha elkezdesz beszélni a számítógépről, akkor ennek az az árnyéka meg nem jelenik.
Deske
Így van, persze, így van… és mi lenne a feladatom, hogy ezt is utáljam?
Paula
Nem tudom, csak nekem disszonáns…
Deske
Baromi egyszerű, a festés, ott Rembrandttal viaskodom, képességeimnek a végső csúcsán kell járni… Ennek a legnagyobb része rutinfeladat. Bár amikor írok, akkor nem. Akkor száz embernek beszélek naponta, ami felelősség..., festeni sokkal nehezebb.
Paula
A programba is ugyanúgy beleveted magad, csomó mindent megtanultál…
Deske
Itt sem mérem magam senkihez, mindig a lehető legjobban akarom csinálni. Játék; az egész életet végül is mindenestül játéknak fogom fel. Méghozzá én aktív fajta vagyok, nem érzem magam úgy jól, hogy ülök egy napsugaras kertben, és nézem az alkonyatot…
Paula
Ennyi időd, amit evvel foglalkozol, az most miből van? Festettél helyette eddig?
Deske
Mindig volt időm. De hogy most miért van..., ha festek, akkor napi két és fél órát festek.
Paula
És régebben többet?
Deske
Korábban többet…, rosszabb képeket.
Paula
Miért nem elég neked az, hogy jó festő vagy?
Deske
Jó festő vagyok, de mit csináljak a maradék 15 órával? Napközben nem olvasunk, egy rendes ember akkor kapál. Az lenne az aszkézis, hogy ülni, mint ahogy a szentségimádás, hogy ülni és semmit nem csinálni. Így vagyok beprogramozva. Nem emlékszem, mit csináltam régen e helyett. Akkor is leírtam havonta egyszer a nyakban lévő noteszembe... Az internetet, ami ma szórakozás lenne, azt tökéletesen nem használom.
Paula
Te másokat nem szoktál a neten olvasni?
Deske
Nem. Szüts és még egy barátomnak honlapját újabban, úgy négy-öt naponta, talán csak a káröröm kedvéért, hogy az enyém mennyivel jobb. Mást nem használok a netből.