2007.06.     fájl: iras/html-2006/uhl-megnyito.htm              C.9286 
 

Szolnoki önálló kiállítás megnyitóbeszéde / Uhl Gabriella:

Váli Dezső festőművész kiállításának megnyitójára gyűltünk össze. A tárlaton Bélai György gyűjteményében található Váli képeket láthatják. A válogatás egyszerre tartalmaz szubjektív szempontot, a gyűjtőét, ám egyetemes esztétikai értékeket is, hiszen a művész szinte összes korszakából, témájából találhatunk kimagasló alkotásokat a gyűjteményben és a kiállításon egyaránt.

A kiállítás és Váli Dezső munkásságának központi témája a műterem. Ami egyszerre valóságos és szimbolikus, laikus és szakrális tér. Váli képeinek elhisszük, hogy a festő élete maga a műterem, szimbiózisban él vele, a létezés maga.

Váli Dezső, állíthatjuk, hogy a legjobban dokumentált magyar festő, aki a modern kor módszereit használva web-naplójában élete minden élményét, rezdülését megosztja velünk. Festőként e dokumentációs hajlam vezeti, hogy szinte mániákusan járja körbe műtermét, és minden apró változást megörökítsen: a fényviszonyok változást, egy bútordarab elmozdulását / mozdítását, a különböző látószögből mutatott puritán szobabelsőt. Egy új szőnyeg érkezése, az ágytakarón húzódó időnyomok éppen úgy megörökítésre méltók, mint a hajnalban félve beköszönő napsugár. Az eseménytelenség csak látszólagos, minden egyes kis változtatás sűrítve hordozza a történeteket, egy törött székláb, üres állvány, vérvörös szőnyeg többet láttat az életünkből, mint a kifejtett narratívájú képek.

Éppen ezért kérem lépjenek közelebb a képekhez (kb. fél – egy méterre), vegyék számba minden részletét. Azt hiszem, Váli képeinek ez az igazi, de legalább is általam javasolt nézési távolsága. Mert az alkotások megfigyelést, elmélyülést, csöndes meditációt követelnek. Nem harsognak, puffognak, színei is visszafogottak, s csak ha közel hajolunk, tárulkozik föl ezernyi árnyalata, a mesterség birtoklásának tökéletessége.

Az utóbbi időben került a képek középpontjába a műterem-enteriőrökben a festőállvány. A festő önarcképe, mondhatnánk közhelyesen, ám erőteljes középpontba állítása, ácsolata inkább a gótikus faoltárokra emlékeztet, a szakrális tér központi helyét jelölik ki, vallás / művészet ősi egységének a megteremtésére törekedve.

Kérem, fogadják áhítattal a képeket!