dátum: 2007.8.      fájl: link-2006/vali-bela-haz         C.9062-65

Részlet a Városteremtők c. könyvből  34-37p.
Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić, szerk: Mirko Grlica
Kiadta a Történelmi Levéltár, 2006, Szabadka

 

Váli Béla bérháza

Matko Vuković utca 5.

        A telken, amelyen a XIX. században emeletes ház épült (a mai 5-ös szám alatt), 1799-ben egy földszintes ház állt. A telekről nyugatra folt azon kanálisok egyike, amelyek a Füzes patak rendezése előtti időkből maradtak meg. A ház Szemecskei György borbély tulajdonát képezte. A XVIII. század végén az Avilai Szent Teréz templomig terjedő részen mindössze két épület állt: Szemecskei háza és még egy az övével szemben.

        A telket még 1838-ban is Szemecskei György birtokolta. Valószínű, hogy a borbély fia, vagy valamilyen rokona volt. Más adatok híján érdekes megemlíteni, hogy a kataszteri összeírásban a neve mellett a társadalmi rangot jelző rovatban az "úr" bejegyzés szerepelt.

            A XIX. század nyolcvanas éveinek végén a Deák utca majdnem minden telkén volt már ház - hosszabb oldalukkal húzódtak az utca homlokvonalán. Nem tudni, hogy ezen a telken mikor következett be tulajdonosváltás. Váli Béla ügyvéd és földbirtokos (1826 körül - 1903) 1880. 1. 5-én engedélyt kért, hogy a telek hosszában egy emeletes ikerházat építhessen. Családneve a magyarosítás előtt Valicsek volt. Szabadka és Pécs után tanulmányait 1848-ban Pesten fejezte be, ahol ügyvédi vizsgát tett. Az 1848/49-es forradalom idején a nemzetőrség hadnagya volt. Jogászi oklevél mellett a szabadkai polgárság soraiban helyét a mintegy 350 kataszteri holdnyi földbirtok biztosította, és azok a jövedelmek, amelyek vaskereskedéséből származtak - ez utóbbit már a XIX. század hatvanas éveiben is emlegették. A budapesti Fonciere Biztosítótársaság szabadkai képviselője volt és társadalmi helyzetéről tanúskodik az is, hogy tagja volt az elit Nemzeti Kaszinó igazgató bizottságának.

        Váli házának tervét 1879-ben Verner János műépítész dolgozta ki. A házat a tervrajz két, egymás tükörképeként elképzelt részre osztotta. A ház mindkét felének végén kapu nyílt, külön-külön lépcsőházaik voltak, a földszinten pedig 3-3 bolt. Mivel a háznak nem volt pincéje, a földszinten kapott helyet a mosókonyha és egy-egy WC.

        Mindkét rész emeletén egy négyszobás lakást alakítottak ki. Három-három szoba, amelyek közül a középső terem volt a legnagyobb, az utcára nézett. Az udvarra egy kis szoba, valószínűleg a gyerekszoba nézett. A lépcsőház a hallba vitt, ahonnan ajtó vezetett a szobákba, a konyhába, s a cselédszobába, amely egyedüliként nem kapott nappali fényt. A ház falain kívül, az udvari homlokzathoz ragasztva mindegyik lakáshoz egy kis WC is tartozott, amelybe ugyancsak a hallból lehetett bejutni.

        A ház egyszerű, klasszicista vonalvezetéssel készült. Elosztását egyértelműen jelezte a dupla pilaszter, amely a ház tengelyében foglalt helyett és az alaptól egészen a fedélszerkezetig húzódott. Ugyanilyen pilaszterrel hangsúlyozták a bejáratokat. A díszítés igen szerény volt és többnyire az emeleti ablakok köré összpontosult hevedergerendák és mellvéddobozkák formájában. A tetőzet koszorújában dekoratív szellőzőnyílásokat alakítottak ki, ami az 1860-1880 közötti romantikus építészet jellemzője.

        Malusev Sándor szabadkai címjegyzékéből tudjuk, hogy a háznak 1906-ban két tulajdonosa volt. A ház keleti része dr. Váli Dezső orvos, a nyugati rész pedig ifj. Váli Béla (1855 körül - Budapest 1925) tulajdonát képezte, aki id. Váli Béla és Krisztina (szül. Bauer) legidősebb fia volt.

        A későbbi átalakítások során  a ház elvesztette eredeti formáját, a két oldalsó kocsibejárót befalazták és helyette középen nyitottak egyet. A homlokzat klasszicista elemeit eklektikus díszítőelemek váltották fel, valószínűleg a két világháború közötti időszakban, amikor a ház ismét egy ember tulajdonába került. Az emeleti nyílások szabályos ritmusát, amely a földszinti kirakatok elhelyezkedését követte, megbontotta egy íves ajtó, amely egy kis balkonra nyílik. A balkon kovácsoltvas korlátját mértani formák díszítik.

        A szabadkai háztulajdonosokról készült 1936-os nyilvántartás szerint a ház egyforma arányban volt Herzl szül. Lőwy Margit (Balassagyarmat, 1897 - Stuthof, 1944), továbbá Jenő felesége, valamint Lőwy Béla, az akkoriban Zágrábban élő Simon fia között megosztva.