dátum: 2008.10.           fájl:  html-2008/britannica.htm                   C. 09759

Britannica Hungarica lexikon tervezett szócikke javításokkal 

Váli Dezső
(szül. 1942. okt. 2. Budapest), festőművész; témaválasztását, kifejezésmódját sajátos aszkézis jellemzi. # Tanulmányait az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán végezte 1962 és 1967 között. Ezután egy évig Finta József mellett dolgozott a Lakóterv tervezővállalatnál, majd újabb egy évig a Közért Karbantartó Vállalat tervezője. volt. 1969 óta szabadfoglalkozású művész. Első önálló kiállítását 1970-ben rendezte. # Pályája első szakaszában (1969–83) az absztrakt, nonfiguratív festészet irányába haladt, noha  képeken  in csak ritkán maradt el a szűnt meg mindenféle tárgyi utalás. Kezdetben E korszakában főként Mark Rothko és Paul Klee volt rá hatással. ihletője. # Az 1984 és 1987 közötti években saját korábbi fényképei ből kindulva nyomán régi zsidó temetőket festett: a művek szín-, forma- és motívumvilága e témakörben is folyamatosan redukálódott, az „Utolsó zsidótemető-képem – A/86/22” (1986–87) minden vallási utalást, szimbólumot nélkülöző négyszögeiig. Mindez a téma folytathatatlanságát is jelezte.[nem igaz, de szép, maradjon vd.] # 1987 őszétől mindmáig tart Váli festészetének harmadik tematikus korszaka, a műtermes képeké. Ezek kiindulópontja saját műtermének enteriőrje, amelyet néhány állandó vagy visszatérő elem – ablak, festőállvány, egy-két  néhány bútordarab, képek a falon – jelez. Az egyesek által különc modorosságnak tekintett két évtizedes tematikai következetesség valójában lehetőséget adott arra, hogy Váli feltérképezze a festészet fogalmi (tér, fény, tárgyak) és technikai (faktúra, szín, foltritmus) elemeinek, ezek által pedig az érzések, hangulatok felidézésének lehetőségeit. A szinte csupasz helyiség, amely egyszerre viseli az alkotóműhely, a szerzetesi cella és a börtöncella nem egy vonását, éppúgy hordozza a világábrázolás teljességigényét, mint a festészet bármely hagyományos megnyilvánulásai. # A fegyelmezett időbeosztással élő Váli nagy figyelmet fordít arra, hogy életműve – beleértve a magángyűjteményekbe került képeket is – bárki számára hozzáférhető, és felhasználható legyen, ezért © helyett Creative Commons-t jelölt meg. Minden munkája megtalálható az interneten [deske.hu], ahol évtizedek óta vezetett naplója – az egyik leső  első magyarországi blog – is olvasható. # Grafikával és fényképezéssel is foglalkozik. Munkásságáért – számos tárlatdíj és egyéb szakmai elismerések mellett – 1986-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Könyvei: {dolt}C. napló{/dolt} (1992), {dolt}„Tanú ez a köhalom” – zsidó temetők Közép-Európában(fotóalbum){/{/dolt} (Sáros Lászlóval, 1993), {dolt}Váli{/dolt} (monográfia; 1997), {dolt}F. napló (fotóalbum){/dolt} (2007).

[2008. nov.18 jelenik meg: DESKE.HU c. könyvem]

Várom az észrevételeket, ha lehet, ma vagy holnap, mert pénterken le kell zárnunk a szerkesztést.
és a javított:

Váli Dezső
(szül. 1942. okt. 2. Budapest), festőművész; témaválasztását, kifejezésmódját sajátos aszkézis jellemzi. # Tanulmányait az Iparművészeti Főiskola belsőépítész szakán végezte 1962 és 1967 között. Ezután egy évig Finta József mellett dolgozott a Lakóterv tervezővállalatnál, majd egy évig a Közért Karbantartó Vállalat tervezője volt. 1969 óta szabadfoglalkozású művész. Első önálló kiállítását 1970-ben rendezte. # Pályája első szakaszában (1969–83) az absztrakt, nonfiguratív festészet irányába haladt, noha  képein csak ritkán maradt el a tárgyi utalás. Kezdetben főként Mark Rothko és Paul Klee volt rá hatással. # 1984 és 1987 között saját korábbi fényképeiből kindulva  régi zsidó temetőket festett: a művek szín-, forma- és motívumvilága e témakörben is folyamatosan redukálódott, az „Utolsó zsidótemető-képem – A/86/22” (1986–87) minden vallási szimbólumot nélkülöző négyszögeiig. Mindez a téma folytathatatlanságát is jelezte# 1987 őszétől mindmáig tart Váli festészetének harmadik tematikus korszaka, a műtermes képeké. Ezek kiindulópontja saját műtermének enteriőrje, amelyet néhány állandó vagy visszatérő elem – ablak, festőállvány, néhány bútordarab, kép a falon – jelez. Az egyesek által különc modorosságnak tekintett két évtizedes tematikai következetesség valójában lehetőséget adott arra, hogy Váli feltérképezze a festészet fogalmi (tér, fény, tárgyak) és technikai (faktúra, szín, foltritmus) elemeinek, ezek által pedig az érzések, hangulatok felidézésének lehetőségeit. A szinte csupasz helyiség, amely egyszerre alkotóműhely, szerzetesi cella és börtöncella, éppúgy hordozza a világábrázolás teljességigényét, mint a festészet hagyományos megnyilvánulásai. # A fegyelmezett időbeosztással élő Váli nagy figyelmet fordít arra, hogy életműve – beleértve a magángyűjteményekbe került képeket is – bárki számára hozzáférhető és felhasználható legyen. Minden munkája megtalálható az interneten [deske.hu], ahol évtizedek óta vezetett naplója – az egyik első magyarországi blog – is olvasható. # Grafikával és fényképezéssel is foglalkozik. Munkásságáért – számos tárlatdíj és egyéb szakmai elismerések mellett – 1986-ban Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Könyvei: {dolt}C. napló{/dolt} (1992), {dolt}„Tanú ez a köhalom” – zsidó temetők Közép-Európában{/dolt} (fotóalbum, Sáros Lászlóval; 1993), {dolt}Váli{/dolt} (monográfia; 1997), {dolt}F. napló{/dolt} (fotóalbum; 2007), {dolt}DESKE.HU{/dolt} (2008).