dátum: 08.11.       fájl: html-2008/deske.hu-konyvterjesztes-2.htm                      C. 09815-16

Kedves Váli Úr!

A Debrecenbe eljut a kötet, mert találkoztunk az Ön szomszédjával, átadtunk neki 5 példányt, boldogan viszi.

Beszéltem telefonon a MNG-ben lévő boltossal. Évtizedek óta ismerem, tudom, hogy nem beszél mellé. Azt mondta, hogy nem érdemes átvennie, mert szinte kizárólag külföldiek vásárolnak nála és szinte kizárólag idegen nyelven. Egy szép hófehér kötetet kitenni a koszos kezeknek annak reménye nélkül, hogy megvennék, bűn. Természetesen jelentkezik, ha érdeklődnek a könyv felől.

Az OSZK 6 kötetes példányt kér és kap. A köteles példányok száma azért ennyi, mert marad archiválásra, szabadpolcra vagy kölcsönzésre, küldenek Pannonhalmára és Debrecenbe, valamint minimum 1 szakkönyvtárba. (Minden szakterületnek kijelöltek gyűjtőkönyvtárat.) Ez minden könyvvel így van. Ha tizenhatot adunk, akkor a fölös példányokat beteszik egy cserealapba (ajándékozási alapba), ami által is követhetetlen lesz a sorsuk. Értelmetlen többet adni. Ha ajándékozni akarunk (nem akarunk!), akkor keressünk mi arra alkalmas intézményt vagy személyt. Arra nem számíthatunk, hogy a további tíz példányt további tíz szakkönyvtárban helyezik el. Ha valamely könyvtárnak szüksége van a kötetre, megvásárolhatja bárhol és a Könyvtárellátónál is. Ha az OSZK-nak valami miatt további kötetekre lenne szüksége, eljönnek ide és megvásárolják. Szoktak nálam vásárolni mindenfélét egyébként is.

A 6 kötetes példányt a kilencvenes évek elején állapította meg az OSZK, miután az egyre szaporodó magán-kiadók igen határozottan felléptek, hogy miért kell 16-24 köteles példánnyal tömni a feneketlen OSZK-t. Nem irigységből tették, hanem mert látták (tudta mindenki), hogy a könyvek ellenőrizetlenül viharzottak át Románia, Ukrajna, Szlovákia könyvtáraiba, melyért cserébe persze az OSZK gyarapodott ottani kiadványokkal. Nem is az volt a baj, hogy elmennek ezek a könyvek. Csak azt kérték a kiadók - igen határozottan - hogy legalább leírhassák az adóból, adóalapból, vagy elszámolhassák költségként a köteles példányokat. A törvényhozók összedugták fejüket, mert belátták, hogy kapitalizmus van, vége a szocializmusnak és azt a döntést hozták, hogy egy nagy túróst írhatsz le, számolhatsz el kedves kiadó, de legalább ''csak'' 6 köteles példányt kérünk. A nemzet üdvére és felemelkedésére. Ezzel az álságos, jó magyaros megoldással aztán tulajdonképpen az eredeti problémát nem oldották meg, de a hat példány költségének viselését már elfogadhatónak tartották a kiadók. Nem kívánok kilógni a sorból, nem akarok többet adni, mert kapitalizmus van, vegye meg, ha szüksége van rá. Ha meg nincs rá szüksége, ne osztogathassa.

Elnézést kérem, ha kissé indulatba jöttem.

Üdvözlettel

Péntek Zoltán

Kedves Péntek úr, kedves ismerősöm!

Lassan gondolkodom, mostanára jutottam el odáig, hogy érdemben...

Értem a gondolatsorát, logikus. A Műcsarnok könyvesboltjába én is betérek - soha nem vásárolni - de tájékozódni. Vannak ott kollegáknak könyvei. Ennek az én könyvemnek nem elsődleges szempontja az anyagiak. Örülnék, ha - hogy is mondjam, az én anyagi terhemre - mégiscsak összepiszkolódna ott néhány példányom.

Megértem érveit a kötelespéldánnyal kapcsolatban is. Hogy a 16 példány, az szétfolyik, cserealap. A keresztbeinformáció esete, mert István szerint kérésem meghallgatásra talált. (múlt idő) Könyveim búvópatak útja nem olyan nagyon érdekel, 100-200 év múlva egy ember valahol majd kezébe veszi, igen, Ukrajnában.
De ha lefutott a meccs, akkor ez van, ami van. Ha mégsem, együtt úszom az OSzK ny. igazgatójával, ő tud ebben protekc...
Köszönöm a munkájukat.

másolat: Németh Istvánnak