| Zsámolyt tettek a ház elé. |
| megcirrent egy citera hangja. |
| összeszerkesztett lécdarab, |
| hat-hét acélhúr rajta, egy |
| libatoll, vagy egy kis faszeg, |
| s mintegy a faszeg reszketeg |
| egy fáradtan is tenni-kész, |
| egy aszottan is fürge kéz, |
| egy szántatlan is gazdag ész: |
| Aki hallotta, arra tartott, |
| nem kiváncsiskodón közel, |
| épp addig, hogy ne csak a hangot, |
| Vályút fordított, arra ült |
| néhány vén, ahol összegyűlt; |
| mint korcs istentiszteleten. |
| Égből, pokolból jött a dal? |
| Rádióból jön ma a pusztán, |
| Megyek – lám az is lett! – az utcán |
| Most ez tetszik, most ennek áldoz |
| a nép összegyűlve a tánchoz. |
| Ha! Dzsessz! Puszta-Rácegresen! |
| Engem nem bánt. A szerecsen |
| panasz is átjár szivemen. |
|