Tóth Krisztina

Esős nyár

Kísért egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,

jelek és csöndek negatívja, minden más mondat bele van mondva,

mélyebbre alszom, követem tapogatva és nem hallok semmi mást,

rövid, zubogó képletté szűri az esőt, mint Einstein a relativitást,

egy hosszú-hosszú mondat, ami egész a Teremtésig ér le,

olyan öblös és mély, hogy a legalját nem hallom én se,

ott van a gázóraszekrényben a titkos mondatkezdet,

a lecsukott dobozban a cérnák egyféle kódra tekerednek,

egy mondat, amelyben látszik a szemed és ott van a fiam,

kanyargó, hangoktól villódzó tükrű kék folyam,

befelé húz, ragyogó vízér, barlang közepén íriszhártya,

egy mondat, az a mondat, valaminek a kezdete vagy folytatása-

Kísért egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,

egy báb a szívgödörben, szárny, ami nincs kibontva,

hazavezető film futása, lepergő utca hossza,

sietség árokpartján széltől bepödrött mályvaszoknya,

beszél a mondat a szélcsendben, beszél a zivatarban,

beszél a beszéd mögött és így bujkál az arcban,

néha közelről hallom, egyetlen szó kéne belőle,

egyetlen betű ránca a még íratlan lepedőre,

hol az a mondat, hol van, felgyújtott éjjelét ma ébren töltöm,

a mondat mellé beszél a villám ott kinn a búzaföldön,

ott van a mondat, érzem, a töltésen túl, ott ázik,

nem ez a mondat hanem egy másik, mindig egy másik-

Lüktet egy mondat, egy emlék nélküli hosszú sebhely,

lüktet az álom selymes bőre alatt, hogy kelj fel, kelj fel,

kísért egy mondat, egy szavak nélküli tompa sajgás,

jár a testben a mondat körbe és nem akar mást,

nem akar szűnni, maradni, múlni, se megszületni,

egy hangok nélküli mondat, nem mondja-hallja senki,

kongat a mondat és félrever éjjel a szív harangja,

üres, kavicsos udvaron rekedt, kikötött kutya hangja,

pulzál a mondat, mint felhasadt hajótestben a tenger,

kotyog az álom síkos öbleiben hogy kelj fel, kelj fel,

parttalan hívás, örvénylő, vak vizekbe sodró,

tengereket holdszálon rángató lassú dobszó-

Rohan egy mondat, egy szavak nélküli hosszú ritmus,

hallod a suhogást, belülről szól hozzád, amíg futsz,

aztán megállsz, elhallgat, ott hadar a mellkasodban,

éjjel-nappal ott van a mondat, mindig ott van,

ott van az örvények legmélyén, dobog a szerelemben,

a beszédre képtelen, beszélők közt örökké néma testben,

táncol a mondat a mozdulatlan végtagokban,

fennhangon énekel a fejben, a zárt torokban,

csukott szemmel siet a lépcsőkön az emeletre,

rohan egy mondat, ziháló, kigyulladt test a hegyre,

repül egy mondat, viharba fellőtt fényrakéta,

halott zsoké, ki izzadt, fekete lovára dőlve száll a célba-

Suhan egy mondat, egy hosszú éjjeli autópálya

suhan a szívben, a ködben és a leágazást nem találja

lüktet a mondat az ónos esőben, villan a villámokban

surrog a kékes reflektorok közt, jól van, jól van,

gurul a mondat, lehunyja fáradt szemét a szerpentinen,

gurul a lejtőn, nem érhet célba így sem,

késik egy mondat a síkos éjjeli országúton,

suhan a mondat túl a sorompón, túl a túlon,

surrog a ködben, kataton ablaktörlő beszéde,

néptelen benzinkút, alvadt, olajos tócsa fénye,

halad egy mondat, nem tudni merre tart és hol járt,

gurul egy mondat, gurul, elengedi a kormányt-

Beszél egy mondat, egy szavak nélküli hosszúkás öntőforma,

medertelen víz, bármit gondolok, alámossa,

csobog egy mondat, csobog és nem hallok többé semmi mást,

csak a hangok helyetti hangot, a süket felhőszakadást,

zümmög a mondat, bujkál a kábelek fémagyában,

siklik, mint delfinek bőrében a rejtett tengeráram,

tetovált mondat, be nem váltott ígéret hullámhangja,

követném szó nélkül, minden szavamat odahagyva,

egy mondat, amiben benne van a hiányod és benne van a jelenléted,

lángnyelv, földnyelv, beszéd, mely nem ismer beszédet,

testetlen test a mondat, rejtőző, reménytelen remény,

hallgatás löszfalába ásott fénylő titoktartóedény-