Tóth Krisztina

Porhó

Harminckettõ hogy telhetett?
Hogy múltak el napok, hetek?
Letelt,
s hitelt

nemigen ad már a jelen.
Nem voltam benne még jelen,
úgy múlt
a múlt,

annyi idõ, hogy szinte sok.
De ért már más is, mint e sokk:
hold is,
nap is

pólyálta hûlõ életem,
s amit nem tettem, tervezem
e lét
felét

leélve: õrzöm arcomat,
s eleddig nem zuhant sokat
csecsem
becse,

sõt, egy bocsom is van (de szép!),
beszélni is kezd majd ez év
telén
talán,

de hogy mit történt, mire volt jó
harminckét éven át a porhó,
havam,
hevem

hová gomolygott nyomtalan,
és ugyan hol, ha nyoma van,
szivek,
szavak

mélyén mi ülepszik, mi lesz,
így fog eltelni, élni ez?
Vagy túl
a túl

bonyolult léten, túl ezen
egyszercsak majd megérkezem
s ittlétemet
átlátom ott?!