dátum:  2009.12.8.        fájl:  html-2009-bognar-beszed.htm                 C. 10236-237

Bognár Róbert beszéde a 2009.12.8.-án, az Aulich Art Galériában tartott könyvbemutatón. [B. NAPLÓ]

Tisztet hölgyeim és uraim!

Tiszteletem jeléül idézettel kezdem, a Mester, az e helyt ünnepelt Váli Dezső festőművész tulajdon szavaival: "A könyvbemutatónak semmi értelme." Ezt mondta Váli Dezső (barátainak, ismerőseinek, híveinek mindközönségesen Deske) 2009. október 17.-e szombat délelőtt tíz óra előtt öt perccel a Fenyőgyöngyénél rendes heti sétánk második percében. "A könyvebemutatónak semmi értelme" mondta tehát a Mester, és ezt most egy másik idézettel, egy Boris Viantól való idézettel egészíteném ki, amely a Venyigeszú és a plankton című regény előszavában olvasható: "Előszavam teljesen felesleges, mi által pontosan eléri célját." Fölösleges: irodalom, zene, képzőművészet, egyáltalán minden művészet a fölösleges dolgok (vagy másfelől: a lélek) luxusa. Váli Dezső (Deske, írói nevén Deske Pont Hu) festőművész főfoglalkozásban fölösleges luxustárgyakat állít elő, mellékfoglalkozásaiban pedig még fölöslgesebb dolgokat, úgymint az ön- (és ezáltal köz-)dokumentálás kézzel fogható és virtuális elemeit, legkivált internetes naplót, a népszerű VÁLINEWS-t, hozzámellékelve naprakész opuszjegyzéket, magánmúzeumot, kedvenc filmek jegyzékét, terjedelmes és roppant érdekes saját válogatású versantológiát, hangarchívumot, satöbbit, és ebből a nagy halmazból egy igen nagy művészi alkotás, egy gondosan épített és önmagát folyvást továbbépítő építmény jön létre, a Váli Dezső (Deske) élete képekben. Képekben, grafikákban, fotókban, a saját és a mások szavaiban, bús düledékek elontott oszlopi közül felénk és a messzi utókor felé intő lebegő rémalak (lásd: szellem) alakjában.
Az épület legújabb téglája vagy talán inkább fala ez a könyv, a nyomtatott Váli-művek hetedik darabja, és a harmadik a VÁLI-OEUVRE -- F. NAPLÓ -- B. NAPLÓ sorozatban, tehát a képek és a fotók bemutatása után ezúttal fél évszázad grafikai termésének bemutatására vállalkozik. Hogy miért B. NAPLÓ, és hogy melyek a legfontosabb Váli-publikációk, nem sorolom, olvasható a könyv fülén.

Idézném viszont a Szerző bevezető szavait a válogatás nehézségeiről és szempontjairól:
"Vannak grafikáim is, ne tegyek úgy, mintha nem akarnám megmutatni. De mit helyes mutatni? Szakembernek mindent [deske.hu], publikumnak válogatást. Válogatás? A diktatúra kontra demokrácia dilemmája: én megmondom, hogy neked mi a jó. De hány gyerek szeret matekot tanulni? Megoldhatatlan. Maradtak a legkedvesebbek."
Na most találják ki, hogy egy ilyen alapos megfontolás után (és ismerve Váli tizedelő, mindent-kidobó szenvedélyét) a teljes lajstromba vett grafikaoeuvreből mennyi (mondjuk, hány százalék) került be a könyvbe? [1. néző: 30%. 2. néző 8%] No, az őt legjobban ismerő barátja szerint ez 8 %. Sose fogják kitalálni: mind az összes, szám szerint 613 grafika, illetve csak 606, mert hétnek csak a Váli-féle periódusos rendszerben kijelölt helye, opuszszáma szerepel "nics fotó" felirattal.
Jó, való igaz, a teljes grafikatermés nem a fő fejezetben szerepel szöveges kommentárral, elemzéssel, háttérmagyarázattal, naplóidézettel, hanem a Képgaléria címűben dokumentáltatik, és nem  is a Mester ötlete volt. Az informatív s látványos Képgaléria Váli Miklóst, a könyv tervezőjét és tördelőjét dícséri, és egyáltalán a könyv ötlete tőle származik.

Múlt szombati sétánk alkalmával beszélgettünk erről a könyvbemutatóról, és Deske, vázolva előttem a kölönböző dramaturgiai és koreográfiai lehetőségeket - amelyeket különben egytől-egyig olcsónak minősített - szóval Deske azt találta mondani, hogy "persze az lenne a legjobb, ha csupa rosszat mondatnál a könyvről". Ezt elhárítottam, de bíztatására - sajnos megcsúfolva a szerkesztői hitvallást, az illő szerénységet - most idézni fogom azt az egyetlen bekezdést, amely konfliktus... ha nem is drámai konflktus..  tárgyát képezte szerző és szerkesztő amúgy harmonikus kapcsolatában.
Tehát: 1983-ban Deske tartotta a megnyitóbeszédet a mátraalási művésztelep zárókiállításán, és beválogatta a B. NAPLÓ-ba a szöveget, bár vajmi kevés köze van az ahhoz három évvel később készült grafikához, amelyhez odafittyenteni óhajtotta. Na, mindegy, szíve joga, de mint szenvedélyes gombász, nagyon szerettem volna lebeszélni az (amúgy sajnos nagyon vális) utolsó bekezdésről, amely példásan egyesíti a szentimentális álhumanizmust és a népiescéhá badarságot. Ime tehát a szöveg:
"Hát végül is hogyan kell mecénálni? Nem tudom. Például ahogy most Salgótarján tette. Talán egyszerűen szeretni kell a művészeket. [Én itt zártam volna a témát.] A szeretet persze nem érzelem, hanem okos munka. [Vagy pacalpörkölt és földgyalu**.. És most jön ennek a bombasztikus izének a gombához, gombászáshoz valamicskét is értő ember számára tűrhetetlenül csacska kibontása:] Mátraalmáson sokan foglalkoznak gombagyűjtéssel. Az ehető gombákat leszedik, a mérgesgombát pedig fölrúgják, nehogy valaki fölszedje.*** Ez élő szeretet." Idézet vége. Helyesebben, nincs vége az idézetnek, mert Deske zárójelben odaírta a végére: "Ez az utolsó bekezdés szerkesztőm, B. R. szerint úgy, ahogy van, hülyeség." Ez úton is köszönöm.
Befejezésül pedig hadd idézzem a könyvből azt a bekezést, amely a Nyári rajz - B/02/19, Homokkomárom születési körülményeiről szól (és mellesleg, átvéve egy kis Váli-féle pátoszt, az "élő szeretről" is:
"Cigánygyereket szegődtek mellém, álldogálnak mellettem, beszélgetünk, összeszokunk. Attila, Márk, Dávid és időnként egy dél-aemerikai tévésorozat főhőséről elnevezett kislány, Alinda? Emela? Megkínálnak Negro cukorral, és kapok egy gumilabdát is. Megrajzoltatom őket, s egyik nap Attilát megkérem, hozna otthonról egy zsíros kenyeret. Két meleg szendvicset hozz, és anyukája üzeni, hogy még van. Pár perc múlva húga, egy pohár üdítővel. Hogy ceruzával rajzolok, hoznak színesceruza-készletet. Biciklimanővereket mutatnak be nekem."

Tisztelet hölgyeim s uraim! Kedves rokonok, barátok, ügyfelek! Köszönöm a figyelmüket, a könyvet ünnepélyesen megnyitom.
 

** ezt a két szót én kértem, vegye bele beszédébe
*** nekem ezt ott így mesélték. vd.