dátum: 2009.04.        fájl:  html-2009/ kanyadi.htm                C. 09959

KÁNYÁDI SÁNDOR:

Illyés Gyula    

               Ha van a szavaknak edzőpályájuk, akkor a magyar
szavaké jelenleg az ő szűkre húzott szeme sarkában van. Ott
tanulnak fegyelmet, pontos erő- és önismeretet. Zrínyi,
Kazinczy, Petőfi, Babits s a pusztai rokonság
- pásztorok és prédikátorok - igazítanak még rajtuk, mielőtt
útra indulnának. S induláskor a pillák rezdülése feltölti
mindüket az önmagukon is mosolyogni tudás enyhe
áramával. Láttukra a könyvtárak magukbalustult
kövér baglyai, a szótárak is jóleső borzongással és
tisztelettel szorulnak összébb a polcokon. Ámuldozhat a
lyukkártyákkal passziánszozgató stilisztika, hogy ezek a
mindenünnen hazagondoló igék mennyire a hajdani
mesterlegényeink szemével járták, járják a világot. Nem a
kaland, az alkalmi bravúr, hanem a fogások tenyérbe,
ujjbögybe honosításának vágya talpaltatta végig velük
Európát. Szavahihető szavak a tőle érkezők.
Az ezerszer hitelüket vesztettek is új hitelt nyernek azzal,
hogy nála szolgálnak. S egy-egy oldalra nézésétől olykor
önnön felkiáltójeleikbe nyársalódnak a szájhős
imperatívuszok. Egyébként a földön él, teljes mivoltában.
Egy darabka földön, aránytalanul nagy égbolttal a feje
fölött. De az ege is lakható. Beépítette. Rengésálló téglákból
rakta, hogy állna akkor is magas Déva vára, ha netán talpunk
alól, fejfáink alól elfordulna a föld. Ha szobrász vagy festő
volnék, s III. Béla arcmásához keresnék élő, s méltó modellt
- egy nyári délután, amikor a szavak kimenősek, és egyetlen
termő fügefától is mediterrán hangulata van Pannóniának -,
elmennék Tihanyba, a Kopaszhegy alá, nézném,
ahogy gyakorlott mozdulattal roppantgatja
a szeme-formájú mandulákat - és szótlanul
munkához látnék.

1972

in: Valaki jár a fák hegyén. Kányádi Sándor egyberostált versei. Magyar Könyvklub 1998