dátum: 2009.5.22.      fájl:  html-2009/sopankodas.htm               C. 10007

2009. május 22. péntek

Reggel:

1./ Hogy elvették tőlünk azt a gyönyörű Rozsnyót, Kassát-
2./ Hogy mi lesz evvel a nemzedékkel, nem olvasnak, már csak a tévét bambulják-
3./ Hogy mit tettek evvel az országgal, szétlopták és megnyomorították-
4./ Hogy így tönkrement a magyar aluminiumipar-
5./ Mi lesz szegénnyel, elhagyta az ura, ott a három gyerek, és most még ez a betegség is-
6./ ...
7./ ...

Sopánkodnak és aggódnak. Másként forgatnák a történelmet, a sorsokat. Nem hiszik el, hogy még unokám Pisti nevű kiscicája is a Mindenható tenyerén. Hogy Ő pontosan tudja, kire mikor mekkora tehetség és szenvedés ajándékát rakja.
Vagyis szídják az Istent.
Vagyis káromkodnak.

A helyes megközelítés: Mi a teendőm most, hogy megszűnt a magyar alumíniumipar.
Mi a teendőm.

[Azt már csak a profiknak, hogy mindenért hálát adni...]


Délelőtt:

Kedves József atya, ezt [a fentit] ma reggel írtam a blogomra (deske.hu / válinews)
Csak annyi a kérdés, megadná rá a nihil obstatot?
Szívélyes üdvözlettel: d.

Délutánra megérkezett a mail:

Kedves Dezső! Nihil obstat!
Pax: József OFM.



Deske, mi is pont így gondoljuk a munkatársammal, Annával (obláta). Éppen ma... [...]
[Soror Ancilla OSB; vagyis Tücsök, a húgom, Kaposszentbenedekről, pedig őt nem is kérdeztem.]