dátum:  2009.6.21.       fájl:  html-2009/sosztakovits.htm                  C. 10044

Dmitrij Sosztakovics levele barátjához.

Moszkva, 1967. február 3.

Kedves Iszaak Davidovics!

Sokat töprengek mostanában az életrol, a halálról és a karrierrol. 
Igy, amikor felidézem több híres (nem azt mondom, hogy nagy) ember 
életét, arra a következtetésre jutok, hogy nem mindegyik ük halt meg 
idejében. Példának okáért: Muszorgszkij túl korán halt meg. Ugyanez 
mondható el Puskinról, Lermontovról és néhány másról is. P. 
Csajkovszkijnak ezzel szemben elobb kellett volna meghalnia. Kissé 
túlélte idejét, ezért a halála, pontosabban életének utolsó napjai 
szörnyuek voltak.

Ugyanez vonatkozik Gogolra, Rossinira és talán Beethovenre is. Ok, 
ahogyan sok más - akár híres (nagy), akár nem híres - ember, túllépték 
az életnek azt a határát, amely (mármint az élet) már nem hozhat 
örömöt, hanem csak kiábrándul ást és szörnyuségeket.

Amikor ezeket a sorokat olvasod, nyilván azt gondolod: ugyan miért ír 
ez ilyeneket? Hát csak azért, mert én is - és ehhez nem fér kétség - 
túléltem idomet. Nagyon sok mindenbol kiábrándultam, és nagyon sok 
szörnyuség van elottem.

Kiábrándultam önmagamból. Pontosabban megbizonyosodtam arról, hogy 
nagyon is szürke, középszeru komponista vagyok. Ha hatvanéves korom 
magasából visszanézek a "megtett útra", azt mondhatom, hogy mindössze 
két alkalommal csaptak nekem reklámot (a Kisvárosi Lady Macbeth és a 
Tizenharmadik szimfónia). Igen nagyhatású reklámot. Amikor azonban 
minden lenyugszik és a helyére kerül, kiderül, hogy a Lady Macbeth is, 
a Tizenharmadik is csak vacak "fuk", ahogyan azt Az orrban mondják.

Talán sikerül majd hosszabban is elcsevegnem veled a témáról. Az imént 
megpendített gondolat szörnyu, s mivel még körülbelül tíz évem maradt 
az életbol, (nyolc év múlva, 1975 augusztus 9-én halt meg) e szörnyu 
gondolatot ennyi ideig kell magammal cipelnem? Nem! Nem szeretnék a 
helyemben lenni.

Azeneszerzés, ez a betegséghez hasonló szenvedély, mindazonáltal egyre 
üldöz. Ma befejeztem 7 románcot A. Blok szövegére. Azt szeretném, hogy 
G. Visnyevszkaja, D. Ojsztrah, M. Rosztropovics és én adjuk elo: a 
zongora-szólamot saját, igen szerény lehetoségeimet figyelembe véve 
írtam meg.
Egyelore ez minden.

A te D. Sosztakovicsod