Szia Deske!

Röviden elmondom, miért vagyok teljesen biztos a véleményemben.

A mennyországban az üdvözültek jutalma nem valami, hanem valaki: Isten. A földi élet célja, hogy Isten segítségével egyre alkalmasabbá váljunk Isten befogadására. A Krisztust követő élet magában hordja a jutalmát: egyre teljesebbé válik bennünk Isten élete. A mennyország Isten teljes befogadása.  

A felismert jót elutasító és nem követő ember büntetése sem valami. Isten nem büntet. Minden bűn magában hordozza a büntetését. Az a büntetés, hogy az ember elveszti Isten-képűségét. Ha valaki ebben kitart, az elkárhozik. 

A tisztítótűz azt jelenti, hogy a földi élet ideje alatt Isten segítségével még nem teljesen váltunk olyanná, mint Isten. Isten élete még töredékes bennünk. Ezt a kényszerű átváltozást a tisztítótűzben maga Isten szeretete formálja ki bennünk. Minél jobban ragaszkodtunk a bűnhöz, ez annál jobban fáj. Ez a tiszítótűz.  

Ezek fényében teljesen értelmetlen egyfelől a "tisztítótűzben levő büntetésszerű szenvedésről", másfelől a "mennyek országába történő belépés előtt a vágy tüzében való szenvedésről" beszélni. Ez alapján azt kellene gondolnunk, hogy Istennek van olyan külön tevékenysége, hogy büntetés. Szerintem biztos, hogy nincs. Szegénységi bizonyítvány lenne Istentől, minden érték teljességétől, ha arra kényszerülne, hogy büntessen, ez ugyanis azt jelentené, hogy a tőle való megfosztottság nem elég nagy büntetés az embernek.   
S.