Ezúttal az Előszezon versblog nevében írok: az eloszezon.freeblog.hu oldalt 2007 tavaszán alapítottuk, tíz fiatal költő és egy grafikus barátunk. Költészeti műhelyként indultunk, elsősorban saját verseink elhelyezésével és kommentálásával, idővel más irodalmi-művészeti témákat is beemeltünk.
Nemrég új sorozatot indítottunk: Ki, mit, miért? Vagyis: ki, milyen verset olvasott legutóbb, ami valamiért fontos neki. A kérdésem tehát, tudna-e küldeni nekünk egy verset, kommentárral?
Előre is köszönettel: Székely Szabolcs

Mintha vonatból a tájra,
hegyek, rétek bársonyára,
olyan boldogan nevetve
bámulok a villamosból
erre a szép krumplihegyre!

Micsoda táj! Hegye! dombja!
Krumpli! retek! hagyma! gomba!
tisztáson a lombok árnya,
az se olyan bársony, mint e
hajnalban szedett vargánya!

Háta ringló! hát az alma!
hát a barack sárga halma!
s hogyha még csak mutatóba,
zöld káposzta-csúcsok mögött
épül már a dinnye dombja!

Micsoda táj! s mennyi tájból!
mennyi kertből! mennyi fáról!
alig rebben még a reggel,
gyüjtik, hordják már a tájat
vagónokkal, szekerekkel!

Egy tenyérnyit Jászberényből,
egy szekérnyit Kecskemétről
és Ceglédről s tán Zalából -
mit a nyár kagylója izzad,
idecsurog teli zsákból!

Egyik zsákból másik zsákba -
Bogdán néni kosarába!
Viszi haza. S nem is látja,
hogy egy sárgadinnye, mint a
gyerek, szaladna utána!

Az édes Zelk itt nagyon földközeli, emberközeli. Gyerekvers is, anyám kisdiákjai nagyon szerették. És figyelmeztetés nekem, ha elvágyódom kalandra, utazásra. Bár ezt csak a forma kedvéért írom, én nemigen vágyom, magam is Zelkhez hasonlóan megtalálom életemet a szűk környezetemben. Fél kilencre itthon az uszodából, aztán már nemigen mozdulok a műteremből. Színházba, moziba, társaságba nem járok, tévét nem nézek. (Nem erény.) Ami körülvesz, ami ér, így is végtelenül, befogadhatatlanul gazdag.