dátum: 2010.08.        fájl:  html-2010/latvanytar.htm                 C. 10548

A Tapolca-diszeli Látványtár "333"; - idei kiállítás bevezetője:

                Ákos minden szövege figyelemre méltó:
 

Naplót olvas, vagy monológot lát, monológot olvas és naplót lát, aki belép és ráérősen végigsétál az Első Magyar Látványtár Kiállítóházának tereiben.
Naplót és/vagy monológot 333 tételben.
Most két vonal húzódik, vonul végig a Látványtár falain. Párhuzamosok. A párhuzamosok között, áradóan bőbeszédű, személyes kép-folyam, tulajdonképpen képes történelem: történelmünk és képzőművészetünk egy sajátos – vonzalmaimról árulkodó – metszete, benne az idén 20 éves Első Magyar Látványtár történetének stációi és vele elválaszthatatlanul összefonódva a mi, Gyökér Kingával közös életünk jelenetei.
E metszet szövetét hazai nagymesterek képei, nagyszerű „árnyékban-alkotók” művei és a „legjobb ismeretlenek” munkái adják, valamint a kötőanyagként is hasznosuló egyéb „szálak” sokasága.
Tehát két „dúsan terhelt” párhuzamos fut a falakon. Festmények grafikák, fotók, arcok, történetek, talált, meg régóta dédelgetett szövegek a történelem viharos tablóiról, és a magánélet csendesebb szféráiból válogatva. Talányos bőség, váratlan sűrítés, kinyilatkoztatások és banalitások, kérdő és felkiáltójelek nem szűnő sora.
Mindnyájan tudjuk, megtanították nekünk: a párhuzamos egyenesek a végtelenben találkoznak.
Úgy érzem, minden felismerésünk és minden elfogadásunk, minden útra kelésünk és megérkezésünk, de még súlyos elfogultságaink ereje is a párhuzamosok találkozását szolgálja.
Úgy érzem hát, filozófia és praxis megnyugtatóan egybevág.
Kingával közös életünk és az Első Magyar Látványtár sorsa párhuzamosan fut.
Ugye érthető, hogy erősen foglalkoztat a párhuzamosok találkozásának tétele?
Diszel, 2010. májusa

Vörösváry Ákos

És néhány kifotózott kép: