E püspökök álláspontja a lefolytatott kanonikus vizsgálatok után következőképpen foglalható össze:

1. Medjugorje egy katolikus plébánia, melyben a liturgikus és lelkipásztori élet ugyanúgy játszódik le, mint a Mostar-Duvno-i egyházmegye minden más plébániáján. Az Egyházon kívül senkinek nincs joga ennek a helynek rendes nevén felül a „szentély” nevet adni.

2. A Medjugorje-i eseményekről készült egyházi vizsgálatok alapján nem lehet állítani, hogy itt természetfeletti események vagy kinyilatkoztatások történnek. Ez azt jelenti, hogy az Egyház a mai napig egyetlen itteni eseményt sem tekint természetfelettinek vagy máriásnak. 3. Egyetlen papnak, aki e Medjugorje-i plébánián az egyházi joggal összhangban tevékenykedik vagy itt látogatáson tartózkodik, sincs joga olyan magánvéleményt nyilvánítani, mely az Egyháznak e „jelenésekkel” és „üzenetekkel” kapcsolatos hivatalos álláspontjával ellenkezik, se a szentségek ünneplésekor, se a szokásos ájtatossági gyakorlatok alatt, se katolikus publikációkban.

4. A katolikus hívek nem csak fel vannak mentve az alól, hogy a kinyilatkoztatások valódiságában higgyenek, hanem azt is tudniuk kell, hogy más plébániák egyházi zarándoklatai nem megengedettek, se a hivatalosak, se a privátok, se a csoportosan végrehajtottak, ha ezzel a „jelenségek” valódiságát állítják, vagy ha ezzel a „jelenségek” valódiságát akarják szemléltetni. Aki másképp tesz vagy mást tanít, az nem az Egyház szellemisége szerint cselekszik és tanít.

5. A vizsgálatok és a mai napig tartó praktikák alapján én, mint a helyi püspök azon a véleményen vagyok, hogy a Medjugorjében az utolsó 25 évben történeteket illetően a Boldogságos Szűz Máriának „megjelenései” nem tekinthetők valódinak. Az a tény, hogy az elmúlt 25 év alatt tízezrek beszéltek „jelenésekről” ezeknek az eseményeknek semmiképpen nem kölcsönöz hitelességet a mostani Szentatya szavai szerint, melyeket 2005. február 24-én a Hittani Kongregáció egyik audienciáján én a saját fülemmel hallottam tőle.

Különösképpen akkor mutatkoznak e „jelenések” számunkra hamisaknak, ha valaki előre tudja, mikor következnek be:
      – az egyik személynél minden év március 18-án, de minden hónap második napján is egy „üzenettel” egy már megszokottá vált módon;
      – egy másik személynél az év minden napján és – mintha még ennyi sem lenne elég – minden hó 25. napján egy külön „jelenéssel” és a nyilvánosságnak szánt egyfajta kommünikével;
      – egy harmadik személynél minden december 25-én egy karácsonyi kommünikével;
      – egy negyedik személynél minden június 25-én és ismét egy különös kommünikével;
      – két további személynél minden nap „üzenetekkel”, melyeket előre lehet ismerni, hiszen csak egymás variációiból állnak.

Az állítólagos jelenések, üzenetek, titkok és jelek ilyen halmaza nem erősíti a hitet, hanem csak még jobban arról győz meg bennünket, hogy mindezekben se hitelesség se valódiság nincsen.

Ezért mindazokat, aki magát „látnoknak” nevezi, valamint azokat is, akik az „üzeneteket” fogalmazzák, arra szólítok fel, hogy tegyenek bizonyságot egyházi engedelmességükről, és fejezzék be ebben a plébánián a nyilvános jelenéseket és a kommünikéket. Ily módon kinyilatkoztatnák egyházi érzelmüket, vagyis ha privát „jelenéseiket” és privát véleményüket nem állítanák az Egyház hivatalos álláspontja fölé. A hit egy komoly és felelősségteljes dolog. Az Egyház egy komoly és felelősségteljes intézmény.

A Boldogságos Szűz Mária közbenjárására segítsen nekünk Jézus Krisztus, aki legszentebb Testét és Vérét adta örök életünkért, aki az út, az igazság és az élet, hogy plébániánkban és egyházmegyénkben a Boldogságos Szűz Máriáról, az Ő anyjáról és az Egyház anyjáról, a bölcsesség székhelyéről és az igazságosság tükréről az igazság végre teljes pompájában feltűnjön mindenfajta olyan dolgokkal való összekeveredés nélkül, melyek méltatlanok a hithez, és amely az Egyház megváltoztathatatlan tanításával és gyakorlatával teljes összhangban áll.