dátum: 2010.05.       fájl: html-2010/valtinyi-level.htm                     C. 10452

50. érettségi találkozóra osztálytársunk körlevele

„Megvan az ideje a hallgatásnak,
és megvan az ideje a beszédnek.”
(Préd 3,7) 

Nem elég?! – Elég?! 

Beszélnem kell. Nézzétek el nekem, és fogadjátok megértéssel, hogy most, és ilyen formában szólok hozzátok. Az elmúlt, közös évtizedek alatt sokfélét hallottatok tőlem: természettudományos fejtegetést, versidézést, politikai és vallási vitatkozást, harsány éneklést, otromba viccet, nagyképű ítélkezést és bántó megjegyzést (melyekért itt is bocsánatot kérek!), de ez más. Üzenet Nektek és magamnak is, melyet át kell adnom. 

Talán a pünkösdi Lélek egy szikrája késztetett erre, mikor egy éve, az előttünk végzett osztályok 50. éves találkozóján a hálaadó misét tartó szerzetes atya szentbeszédét hallottam. Ő mondanivalójába beleszőtte Váci Mihály: Még nem elég! című versét is, buzdítva az ünneplő, de megöregedett, megfáradt hajdani diákokat: 

„Nem elég a jóra vágyni;
a jót akarni kell!
És nem elég akarni;
de tenni, tenni kell!”

Szerinte az ötvenedik év csak szép évforduló, de nem végállomás, folytatni kell a ránk bízott feladatok teljesítését: az orvosnak a gyógyítást, a tanárnak az oktatást és nevelést, a kutatónak a felderítést, a mérnöknek az alkotást, a művésznek a szépség terjesztését, a papnak az evangélium hirdetését, az apának/nagyapának a család védelmét, a barátoknak a barátság megőrzését, a lélekben és/vagy anyagiakban gazdagoknak a rászorulók támogatását, kinek-kinek a maga területén. Nem szabad tehát leállni 68 éves korban, tovább is kell a jót cselekedni! 

A buzdítással szemben sok kifogás merülhet fel: eddig már elért szakmai siker, művészi elismertség, állami kitüntetés, biztosnak vélt anyagi helyzet, vetélytársak és haragosok zaklatása, családi tragédia, az egészség megromlása, alkohol- és kábítószerrabság, elszegényedés, magányosság és lelki válság, halálfélelem – bizony, a világ, amelyben élünk, jóval és rosszal egyaránt eltántoríthat a folytatástól!  

De itt ragyog fel a cím-szópár másik fele: Elég!

„Tövis adatott a testembe, a sátán angyalától, hogy
gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.
Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy
távozzék el az tőlem: de Ő ezt mondta nékem:
Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm
erőtlenség által ér célhoz.”

(Kor II. 12,7-9)

Igen, az előrelépésben gátló tövisek és akadályok ellen nem gyorssegély, csodadoktor, lélekgyógyász, testőrség vagy lottó főnyeremény szükséges: elég nekünk a fentről áradó, megerősítő Kegyelem!

Ezzel a pünkösdi Örömhírrel kívánok Mindnyájunknak bátorságot, kitartást és összefogást az élet folytatásához!

Budapest, 2010.05.24.

                                                                                                                      Valtinyi Dániel