„… az orvost sok veszély környékezi. Köztük a legnagyobb, hogy a hypotesisét, ha az néhány esetben látszólag bevált, nem ideiglenesen és kétes értékű segítségnek, hanem igazságnak tekinti és azt, amit belőle levon, tovább alkalmazza anélkül, hogy elfogulatlan bírálat tárgyává tenné…”[1]

A mai világ összevisszaságát látva nem meglepő, hogy a keresztények közül is sokan fordulnak az ún. alternatív gyógymódok, s így a homeopátia felé. Az érvelésük – első hallásra – nagyon logikus és szívhez szóló: „A hagyományos orvoslás túlzottan antibiotikum központú, így marad a homeopátia gyengédsége.” „Miért ne használnám, ha egyszer működik?!” „Te nem tennél meg mindent, ha beteg a gyereked?” „Én semmiféle ’hókuszpókot’ nem csinálok a gyógyszerek felett, így mi köze az egésznek az okkultizmushoz?” „Igaz, hogy még nem ismerjük a működési elveit, de ettől még nem lesz okkult.” Mielőtt a fenti – biztosnak tűnő, ám orvos-szakmai, logikai és teológiai tévedésektől hemzsegő – érveket alaposan megvizsgálnánk, ismerkedjünk meg higgadt fejjel a „természetgyógyászat királynőjének” aposztrofált holisztikus gyógyítási rendszerrel, a homeopátiával! Eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy a homeopátiához forduló keresztény és nem keresztény emberek egyaránt krónikus információ-hiányban szenvednek. Eddig senkivel sem találkoztam, aki úgy vette volna be szereket, hogy előtte komolyabban utánaolvasott volna. Ez részben érthető is, hiszen a módszer tudományos mezbe öltöztetése és a készítmények megjelenése révén megtévesztésig hasonlít a hagyományos gyógyszerekhez, gyógymódokhoz, s ezért az ember kevésbé fog gyanút. Ez azonban nem jogosít fel senkit, hogy figyelmeztetés után is közömbös maradhasson, ekkor már vizsgálati kötelezettsége van, annak lelkiismereti felelősségével együtt. Az alapvető ismeretek megszerzése és azok felelős értékelése elől gyakorta az orvosok is megfutamodnak, arra hivatkozva, hogy „ha nincs is benne hatóanyag és hisznek benne, akkor nagy kárt nem csinálhat”, és szemet hunynak a csúsztatások felett. Ez alól kivételt jelentenek azok az orvosok, akik egzisztenciális menekülési útvonalként, kiegészítő jövedelem-forrásként vagy esetleg spirituális pótlékként tekintenek az „alternatív természetgyógyászatra”, s azon belül is a homeopátiára. Az ő felelősségük nagyságrenddel nagyobb az egyszerű érdeklődők és gyógyulni vágyókénál.

Mi az oka e sajátos tudomány- és világszemléletet hirdető módszer divatjának? Rák Kálmán[3] professzor szerint az, hogy a tényeken alapuló világkép, hideg, nem olyan vonzó, mint a misztikum, az irracionalizmus és az áltudományok rejtett (okkult) tanai, „csodái”. Sokan a „kegyetlen” XIX. századi orvostudományt okolják a folyamatok beindulásáért, de a személyiségi jogok beteges félreértelmezése, a páciensek spirituális irányítottsága, egyfajta alternatív vallás utáni vágy és nem utolsó sorban pénzügyi, üzleti szempontok is közrejátszanak a homeopátia hazai térnyerésében.[4] Tekintsük most át, hogy honnan ered a homeopátia – a jelenleg ismert természettudományos tényekkel szembeszegülő és sajátos világnézetet tükröző – mozgalma, s melyek a legfontosabb elvei, tanai?

A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapja[5] tájékoztat, hogy a homeopátia az orvostudomány egyik ága, amelynek gyökerei Hippokratészig nyúlnak vissza. A homeopátia törvényeit már a régi görögök is ismerték. Magát a homeopátia (vagy másképp homöopátia) elnevezést két ógörög szóból alkották. A homöo- vagy omio- előtag azt jelenti: „egyenlő, hasonló”, míg a patosz jelentése „kór, bántalom”.[6] Tehát a homeopátia annyit tesz, mint „hasonló bántalom”. Gyakorlati gyógyító módszerként – a keletről importált és ugyancsak határozott világnézetre épülő természetgyógyászati praktikák esetenként több évezredes hagyományával ellentétben – csak kb. két évszázada alkalmazzák. Samuel Hahnemann (1755-1843) német orvos és gyógyszerész „fedezte fel újra” a homeopátia elveit és törvényeit, ezért őt tekintik a modern (ma már klasszikusnak nevezett) homeopátia megalapozójának. Hahnemann foglalta írásba a homeopátia alapfilozófiáját Organon című könyvében[7], amelynek első kiadása 1810-ben látott napvilágot, s azóta is a „modern homeopaták (homeopátiás gyógymódot alkalmazók) bibliája.”[8]

Modern természetgyógyászati kézikönyvek szerint a homeopátia „specifikus ingerterápia”, amelynek célja a szervezet önszabályozó működésének serkentése. Legfontosabb alapelvei[9]: (1) A hasonlóság szabálya. Hasonlót hasonlóval kell gyógyítani (similia similibus curentur), vagyis az a szer, amelyik egy meghatározott állapotot tud az egészséges emberben előidézni, az a betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes. (2) A gyógyszer hatásvizsgálata. Az egészséges emberen mesterségesen előidézett – nagy dózisú szerrel – elért betegség-tünetegyüttes feljegyezése adja az ún. gyógyszerképet, amit a gyógyszertanban (Mater medicina, vagy annak részletes tárgymutatója a Repertórium) gyűjtenek össze. A páciens elbeszélése és megfigyelése alapján a tünetegyüttessel hasonló jeleket produkáló – de most már a „végtelenségig” felhígított[10] és rázogatott (dinamizált) – szert választanak ki. Ezt az eljárást a homeopátiában potenciálásnak nevezik, és hiszik, hogy ezáltal éri el a szer egyre nagyobb és nagyobb hatásfokát. (3) Az adagolás szabálya. A homeopátia hívei szerint egy dinamizált szerben minél kevesebb a kiinduló hatóanyag, annál erősebb a hatás.[11] Hahnemann azonban „nem csupán azt tapasztalta, hogy minél jobban hígít egy szert, annál erősebb a hatása, hanem azt is, hogy nem csupán erősebb, hanem más minőségű is, vagyis minél jobban hígított szert vesz be egy beteg, annál több lelki, pszichés, mentális tünetet tapasztalni nála. Minél anyagszerűbb, vagyis töményebb egy oldat, annál jobban hat fizikai, testi síkon, gyorsan és közvetlenül. Minél inkább hígított, annál inkább hat a lelkiállapotra, a gondolkodásmódra, a személyiség lelki dimenzióira.”[12]

Találunk a homeopátiás szerek között ún. alkati szereket, amelyek szintén Hahnemann nevéhez köthetők, aki „élete késői szakaszában arra is rájött, hogy bizonyos nagy hígítású, vagyis ahogy ő nevezte: ’nagy potenciájú’ szerekhez egy-egy jól körvonalazható emberi alkat is tartozik, amely ha megkapja a számára jól kiválasztott ún. ’alkati szerét’, akkor ez a szer az adott beteg mentális szféráját, szellemiségét, öngyógyító erejét olyan mértékben képes aktivizálni, hogy gyakorlatilag konkrét fizikai tüneteitől függetlenül bármilyen helyi fizikai, testi problémáját is képes meggyógyítani.”[13] (kiemelés tőlem – D.K.)

A homeopátia alapelvei szerint minden kórnak egyetlen – a beteg személyiségéhez legjobban illő – szer a valódi ellenanyaga. Nagyon súlyos és előrehaladott betegségeknél elegendő, ha csak a tünetek egyeznek, de a kisebb bajoknál a teljes személyiséget is vizsgálni kell, mivel az egyes gyógyszerek csak a megfelelő személyiségtípusokra hatnak. A gyógyszerképeknek a fizikai és a lelki hatások egyaránt fontos részét képezik, amik aztán a betegségképekben is megtalálhatóak. Az is a homeopátia lényegi filozófiai alapjaihoz tartozik, hogy minden betegség lelki eredetű. Egy életmód magazin bújtatott reklámcikkében olvashatjuk a homeopátiáról, hogy „a gyógymód lényege, hogy az egész testet meg kell gyógyítani, hiszen a szervi bajok, a fizikai tünetek mögött a lélek betegsége áll.”[14] Hahnemann a belső (láthatatlan) betegségokok keresését elutasította, vagyis csak az számít a tünetek megállapításakor, ami „laikus megfigyelés” által feljegyezhető, hiszen a nagymester szerint a betegség oka a „szellemi életerő zavara”[15], amit ma a hangzatosan a „biokibernetikai rendszer zavarának” mondanak, de adósok maradnak mind a rendszer, mind a zavar definíciójával, illetve, hogy a dinamizált szer mi szerepet játszik a „zavar-elhárításban”.

A homeopaták meglátása szerint a hagyományos orvos-beteg kapcsolat egy hierarchikus alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételez, míg a homeopátiában a jól működő praxis egy mellérendeltségi viszonyt ápol. A beteg a gyógyulást követően ezt a kapcsolatot meg kívánja tartani és nem csak a gyógyítóval, hanem a választott módszerrel, eljárással is. Az allopátián[16] alapuló terápiát Hahnemann is alapvetően elutasította, bár vészhelyzetben – időlegesen szögre akasztva téziseit és világszemléletét – kikerülhetetlennek tartja a sokat ostorozott ellenszerrel gyógyító (allopatikus) módszerek alkalmazását, elismerve azok hatásosságát. Mindezek felett azt hirdeti magáról a homeopátia, hogy a készítményeknek nincs mellékhatása, azok „ártalmatlanok”, nem lehet tőlük gyógyszermérgezést kapni, de azért orvos nélkül ne kezdjük saját magunkat kezelni, CH 30-as potencia felett egyedül ne próbálkozzunk a szerekkel, és jól zárjuk el a készítményeket gyerekeink elől.

Bár csupán a józan ész alapján is az eddig ismertetett elvek és tézisek számos kérdést vetnek fel a homeopátia természettudományos komolyságával kapcsolatban, mégis magabiztosan hirdetik – leggyakrabban nem elismert professzorok tudományos támogatásával, hanem életmódmagazinok fizetett reklámcikkeiben –, hogy „mára a homeopátia egyre inkább elfogadott gyógymóddá vált az egész világon”[17], továbbá, hogy a homeopátia „olyan gyógykezelési rendszer, amelyet – minden szempontot figyelembe véve – a lehetséges legjobbnak minősíthetünk.”[18] Vajon mi teszi a „legjobbá”, és mivel kell szembesülnünk, ha a homeopátia tézisei után a gyakorlati élet színfala mögé kukucskálunk?

A homeopátiás készítményekhez felhasznált anyagok 65%-ban növényi, 25%-ban ásványi és 5%-ban állati eredetűek. Furcsa mód minden ötvenedik készítmény (2%) kiindulási anyaga mesterségesen előállított sók, savak, szintetikus vegyületek, vegyi anyagok, sőt akár a hagyományos medicina (allopatikus) gyógyszerei![19] Vagyis a „durva” kemikálizált gyógyszert dinamizálással szelídítik meg a homeopaták. Találkozhatunk kemény mérgekkel is, mint az Arsenicum album (arzén trioxid), vagy a Fluoricum acidum (fluorsav). Felhasználnak továbbá egész állatokat, főleg ízeltlábúakat, pl. Aranea diadema (koronás keresztespók); vagy állatok részeit, esetleg állati anyagcsereterméket frissen feldolgozva, pl. Lachesis muta (a lándzsa alakú vipera mérge).[20] A kísérletező kedv még tovább ment/megy, és kóros állati vagy humán eredetű termékek, váladékok „dinamizált hatóanyaggá” válnak a homeopata kezében. A Psorinum nevű szer a kezeletlen rühösség bőrelváltozásának, a rühhólyag gennyes savójából készül.[21] Ezeket hívják nosodáknak, amik „bioterápiás szerek”, és váladékokból, betegséget okozó anyagokból, kórokozó sebváladékokból készülnek. Az alapanyagokat speciális eljárásnak (liofilizálás) vetik alá a homeopátia elvének megfelelően, ám a homeopaták saját bevallása szerint is gondot okoz a sterilitás biztosítása! Ezért jelenleg Magyarországon nem törzskönyvezettek ezek a készítmények és egyedi importban sem szerezhetők be.[22]

A kreativitásnak nincs se elméleti, se gyakorlati határa, amit Dr. Bóna László homeopata, a módszer egyik hazai „fő reklámhordozója” így fogalmaz meg: „azt mondhatjuk, hogy elvileg minden a világon képes eljutni saját pozitív információkat tartalmazó állapotába. Minden potenciálható, dinamizálható.”[23]

Németországban a Német Gyógyszerkönyv egyik kötete a Homeopátiás Gyógyszerkönyv (Homeopatisches Arznei Buch, HAB 1), és jogszabályi – azaz kötelező – jellege van. Homeopátiás gyógyszerkönyvek, illetve hivatalos szabványgyűjtemények más országokban is találhatók, de közel sem „mindenhol”, amint azt hirdetik, s ezek is legfeljebb 15-25 (!) éves múltra tekinthetnek vissza[24], pedig ezekben az országokban nem tiltották úgy, mint itthon a szocializmus évei alatt több sarlatánsággal együtt. A legkorszerűbbnek e könyvek között a HAB 1-t tartják, ez képezi az Európai Homeopátiás Gyógyszerkönyv alapját is. Jelzés értékű, hogy a HAB 1 előszavának tanúsága szerint a hahnemann-i klasszikus homeopátiás készítési szabályok mellett egyéb olyan eljárásokat is felvettek e gyógyszerkönyvbe, mint az antropozófia (lásd később), a homotoxikológia és a spagynika (méregtelenítés), amelyek a homeopátiához hasonló terápiás módszerek – tegyük hozzá: meglehetősen kétes szellemi háttérrel. Itthon a homeopátiás készítmények törzskönyvezését az Országos Gyógyszerészeti Intézet (OGYI) végzi az Európai Unió 1992-es irányelvei alapján. Ez a törzskönyvezés 1998 óta folyamatosan történik. Magyarországon jelenleg 250 homeopátiás cikkely létezik.

A Boiron cég a hazai homeopátiás szerek egyik legnagyobb forgalmazója. A honlapjukon[25] leszögezik, hogy egyértelműen a hahnemann-i gyártási tradíciókat követik az elkészítés (potenciálás) során.[26] Mind a mai napig az előállítás központi eleme a korábban leírt dinamizálás, s a töretlen történelmi hagyományokat és kapcsolatot a Boiron cég kiadványa így ismerteti: „Hahnemann a kísérletei folyamán rájött, hogy a kedvezőtlen hatások, mellékhatások kivédésére a szereket többszörösen hígítani kell, illetve minden hígítási lépésnél a szert erősen összerázzák (ütverázzák) ’dinamizálják’, ’potencializálják’. E potenciálás a kezdetektől fogva változatlan szabályok alapján működik.” „A ma felírt gyógyszerek a Hahnemann és a többi nagy előd által készített gyógyszerek hiteles másolatai.” „A Hahnemanni gyógymód egy különleges gyógyszergyártási módszer kifejlesztését is jelenti, melynek szabályai a mai napig érintetlenek.”[27] (Kiemelések tőlem – D.K.) Itthon jogszabály rendelkezik a természetgyógyászati tevékenység gyakorlásának egyes kérdéseiről (11/1997. (V. 28.) NM rendelet), aminek 4. számú melléklete ismerteti a homeopátia oktatásának vizsgakövetelményeit, ahol a tananyagban az alapelvek között szerepel a potenciálás. Vagyis ez lényegi, kikerülhetetlen eleme ma is a homeopátiás szerek előállításának. Ha valaki ezt elhagyja, az nem homeopátiás szert árul, hanem még a szélhámosnál is szélhámosabb. A töretlen történelmi hagyományokat a német nyelvterület homeopata központja is megerősíti, kijelentve, hogy mind a mai napig hagyományos elvek és módszerek szerint állítják elő a homeopátiás szereket, követve a nagy elődöt, Hahnemannt, mert a homeopátiás szer hatékonyságát a hígítás és a rázogatás (potenciálás) révén nyeri el, aminek menetét a Német Homeopátiás Gyógyszerkönyv (HAB 1) kötelező erővel rögzíti.[28]

Mielőtt jószándékkal szerecsenmosdatásba kezdenénk, tisztázzuk: a rázogatás célja nem a felhasznált anyag egyenletes keveredésének biztosítása, hanem az „életerő életre hívása”[29], hiszen a CH 24 (és ezzel egyenértékű) potencia felett már gyakorlatilag nem tartalmazza az eredeti anyag egyetlen molekuláját sem az oldat, így nincs minek elkeveredni.[30]

A homeopátiás gyógyszerképek vizsgálatát annak ellenére „készpénznek veszik”, hogy a módszertani hiányosságait maguk a természetgyógyászok is elismerik. „A gyógyszervizsgálat szubjektív tesztrendszere oda vezethet, hogy olyan tüneteket is a gyógyszerképbe foglalnak, amelyek a vizsgálat alatt véletlenül lépnek fel, és semmiféle összefüggésbe nincsenek a tesztanyaggal” – figyelmeztet a Természetgyógyászati kézikönyv.[31]

A homeopaták szerint a cél az, hogy „megértsék a betegség természetét és magát a beteget, aki kifejlesztette magában a betegséget.” (kiemelés tőlem – D.K.) Hogyan fest a hasonlóság elv gyakorlati alkalmazása? Erre nézzünk egy-két példát Bóna László már idézett Homeopátia – a művészi gyógyítás című könyvéből![32]

„A csattanó maszlag (Stramonium) növénynek például száraz termése van, mikor megérik, hangos csattanással pattan ki és messzire repíti magából magjait. Az olyan ember, akin ez a növény fog segíteni – persze homeopátiás gyógyszerként, potenciált formában, hiszen anyagi mivoltában rendkívül mérgező –, az magába zárkózó ember, a világ felé szúrós pillantásokat vet, ellenségnek véli a környezetét, de feszülten vár, félrevonul, aztán hirtelen váratlan dühkitörésekkel reagál.”

„Az árnika (Arnica montana) szép sárga virágú növény, menekül az ember elől, magas hegyek lejtőin nő, de ha az ember ebbe a magasságba merészkedik, és a növény egyre több embert észlel maga körül, akkor feljebb húzódik a hegytető felé. Az az ember, akit valamilyen trauma ért, sebesülés, baleset vagy lelki megrázkódtatás, és azt kívánja, hogy békén hagyják, hozzá sem lehet nyúlni, meg sem lehet érinteni – annak az embernek nagy bajában a homeopatiás árnika fog segíteni. Vagyis az árnika ’tud’ valamit, valamilyen őrá jellemző tudása van, amit meg lehet tőle szerezni, és közvetítő anyagba rejtve tárolni lehet, hogy mint tanítást, információt átadhassa annak, akinek épp erre a tudásra van szüksége.”

„A százszorszép és az elesettségében is erős, szívós, elpusztíthatatlan ember között lényegi hasonlóság van. Ezért képes a százszorszép a benne rejlő információt átadni neki. A homeopátia lényege tehát nem az, hogy az adott betegnek mi a betegsége, hanem az, hogy ki az az adott ember, akinek ez és ez a baja van.”

„A méhméreg gyógyszerként való adásában tehát nem az a szempont, hogy mire való, fejfájásra-e vagy bőrbajra, hanem az adott jelenség mögötti lényegi vonások megértése után ennek a valamilyen elvont metaforikus lényegnek a hasonlósága egy ilyen lényegű jelenséget kiváltó másikkal.”

„A homeopátia lényegéhez tartozik, hogy a beteg tüneteinek legjobban megfelelő „hasonszer” kiválasztásában a legkülönfélébb taktikák és stratégiák követhetők. A helyes választást a végeredmény, vagyis a beteg gyógyulása igazolja csupán.” Bóna doktor egy másik homeopatát idéz, aki szerint „adhatunk kígyóméregből készült szert valakinek csak azért, mert a gyűrűjén kígyó van, vagy zebratejet, mert csíkos ruhában jelent meg. A hasonlósági szabálynak több szintje lehet, köztük irreleváns szintek is.” Majd így folytatja: „Amire az idézett homeopata céloz, az nem más, mint a mágia és a tudományos, rendszerelvű gondolkodás megfelelő összhangjának megtalálása, annak a határnak az érzékeny megértése, ahol az analógiákban való gondolkodás valóban babona (vagyis irreleváns következtetéseket nyújt csupán), és ahol valódi, élő rejtett összefüggések láncolata látható akár intuíciók segítségével is.”[33]

Más, szintén véleményformáló homeopata műve szerint – a korábban említett rühösség bőrelváltozásából készített szer – akkor segíthet, ha: „A páciens gyenge, érzékeny és sovány. Könnyen megfázik, fázós. Roham előtt a beteg éhes vagy szokatlanul jól érzi magát. Rosszul érzi magát a böjtöléstől. Állandóan mosakodni akar. Gyengeség, ami akut betegségek lezajlása után sem változik. Folyadékveszteség utáni legyengülés. A beteg egyszer jól van, máskor rosszul érzi magát. Hosszú évekig tartó fertőzések. Megemelés, sérülések, megrázkódtatások, rándulások, ficamok következtében kialakuló megbetegedések. Kilazult ízületek, fogak. Nyáron elmúló, télen kiújuló kiütések. A páciens még nyáron is meleg ruhában járhat. Állandóan kezet és lábat mos.”[34]

Ha valaki merő jószándékból ki akarná menekíteni a homeopátiát ebből az áltudományos szellemi összevisszaságból, mondván, hogy az említett szakemberek nem mérvadó homeopaták, azoknak jelzem, e tekintetben a legautentikusabbnak elismert hazai szervezet, a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapja egyaránt ajánlja Bóna László[35] és Rajan Sankaran művét.

Korának egyik legelismertebb magyar orvosa, báró Korányi Sándor kritikusan megvizsgálta a homeopátiát, és az alábbi példán keresztül érzékelteti a gyógyszerképek körüli teljes elméleti és szakmai káoszt. A Lycodopium nevű szer (lycopodium clavatum, amelyet a korpafű spóráiból nyernek) bevétele után az egészséges emberen 891 (!) tünetet észleltek a homeopaták. Ilyenek például: szédülés meleg szobában a 23. napon (!), szavak elcserélése (pl. körte helyett alma), a bal arcfélen és orron szeplők jelentkeznek, séta közben orrvérzés, a víz édesen ízlik, házastársi testi kapcsolat közbeni elalvás stb.[36] Hahnemann több mint 10.000 tünetet használt a készítményei által kiváltott tünetek leírására, majd ezeket csoportosítva olyan betegségekhez kapcsolta, ahol ezek egy része (esetlegesen, a homeopata szubjektív döntése és egyéni mérlegelése alapján) szintén megjelennek. Így nem meglepő, ha a Lycopodiumot egyaránt javasolja a homeopátia bármire, amiben szerepel a szédülés, orrvérzés, de ezen felül egyszerre (!) „segít” – a józan ész alapján ellentétesnek nevezhető – a farkaséhség és az étvágytalanság leküzdésében; továbbá „hatásos” a nagyothallás, a székrekedés, a vizelési ingerzavarok, diftéria esetén; de fiatal nő öreg férjének impotenciáját is rendezi, sőt a rossz álmok ellen is alkalmazható. Hasonlóan „tudományos” alapon áll, hogy a homeopátia szerint – kizárólag dinamizált – kénnel gyógyítható a félénkség, a vallásos fixa idea (!), a rövidlátás, a fogfájás, a vérköpés, a végbél-előesés. A közönséges konyhasó CH 30-as potenciája „kiváló” szomorú, siránkozó hangulat ellen, ugyanakkor a hisztéria ellen is; de ha valaki a méhsüllyedés fájdalmaitól akar megszabadulni, akkor is a potenciált sóban lelhet segítőre. Nem a só, vagy annak valamilyen természetes oldata segít, hanem kizárólag a hahnemann-i elveket következetesen betartó módon dinamizált folyadék, ami – mivel messze elhagytuk küszöbértéknek számító CH 23 hígítást – már nem tartalmaz egy molekula sót sem!

Egyes szereknél a tünetek száma az ezret is meghaladja, így pusztán logikai alapon belátható, hogy kis kreativitással – aminek mértékét ma már számítógépes szoftverek csökkentik –, szinte bármilyen szer, bármilyen betegséghez társítható. E módszer objektivitására, tudományos korrektségére kár egyetlen szót is fecsérelni.

Az alternatív Nobel-díjként hangoztatott – Right Livelihood Award[37] – elismeréssel is megjutalmazott – és sokak szerint jelenleg a „homeopátia pápájának” számító – George Vithoulkas honlapjának vallomása szerint a homeopaták egy jelentős része mégsem hisz abban, hogy a gyógyító egyetlen szert könnyen megtalálhatjuk, ezért gyorsabb módszert javasolnak: adjunk egyszerre 3-4, vagy akár 20-féle szert, és reménykedjünk, hogy a helyes szer is közte volt![38] Emellett több pártra szakadnak a homeopaták annak megítélésében is, hogy alacsony, vagy magas potenciájú szerekkel lehet-e „gyógyítani”. Van, aki esküszik a legfeljebb CH 3-6 potenciákra, míg mások a CH 30-100.000-ig (!) terjedő tartománnyal dolgoznának.

Hahnemann a magas potenciájú szerek alkalmazásakor odáig jutott, hogy állította, sok esetben még be sem kell venni (!) a hatóanyag nélküli szereket, elegendő azok megszagolni.[39] Hogy a hazai „szakemberek” se maradjanak adósok sajátos világnézetre utaló – és a későbbi, okkultizmussal foglalkozó fejezet fényében egyáltalán nem hihetetlen – nézetek tekintetében, Bóna László kijelenti, hogy „járvány esetén azt a néhány különös tünetet mutató embert veszi a szerválasztás alapjául, akik leginkább jellemzik a közös állapotot, és mindenkinek ugyanazt a szert adja. Ebből kiindulva emberpároknak, családoknak is adhatunk egy bizonyos szert, hiszen közös a sorsuk, egy problémát kell közösen megoldaniuk! Bármi is történik velünk, az egyéni sorsunk része, ugyanakkor a közösségé is. A család közös test, ennek tüneteit kell kezelni.”[40]

Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a homeopátia – Hahnemann-t követve – tünetként csak olyan jeleket fogad el, amik a beteg panaszából és laikus elbeszélésből fel lehet ismerni (Organon 6.§.), nem csoda, hogy mind a diagnózis, mind a prognózis terén teljes bizonytalanság, szubjektivizmus és következetlenség uralkodik a homeopaták között.

2.4. A hatóanyag nyomában – Természetes hatóanyag vagy a „dinamizált életerő” felelős a „gyógyító hatásért”?

Vizsgáljuk most meg – feltételezve, de nem elfogadva a potenciálás elméletét –, hogy mi hat a homeopátiás szerekben? Elvileg az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba: (1) az eredeti hatóanyag; (2) pusztán a placebo-hatás (lásd később); (3) az eredeti hatóanyag által kiváltott, de tudományosan még nem kimutatható, igazolható energia; (4) a szellemvilágban keresendő erők. A mai, „modern” szakkönyvekben ez áll: „Hahnemann számára világos volt, hogy nem a szer anyaga, hanem az anyagban rejlő dinamikus erő felelős a gyógyhatásért, amely csak potenciálással fejleszthető ki… A higítás és rázás kombinációjával … hívható életre ez a dinamikus erő. A potenciáláskor, vagy másképpen dinamizáláskor az anyag tömege csökken és az erő növekszik.”[41] Mindezt a XXI. század felvilágosult Európájában hivatalos kézikönyv írja le, amit a könyvesboltban az Orvostudomány polcról vettem le! Vagyis a homeopaták az (1)-es és (2)-es lehetőséget kizárják, és több-kevesebb következetességgel a (3)-as és (4)-es megoldás között hezitálnak. Ezt az őrlődést egyértelműen feloldja a sokat idézett Bóna László könyv, ugyanis „Hahnemann elutasít mindenféle olyan logikát, amely a homeopátiás szerek hatásmechanizmusának magyarázatába mégiscsak valamilyen anyagi hatóerő létét próbálja visszacsempészni. Tagadja annak a gondolkodásnak a helyességét, hogy úgy magyarázzuk, hogy mégiscsak anyagból anyagba átvitt atomok, molekulák közötti kapcsolatokon múlik a gyógyulás folyamata.”[42] Ez egyenes beszéd, ám egyben logikusan következik belőle, hogy az esetleges „gyógyító hatás” okait így a szellemvilág felé kell tovább keresnünk.

Azt, hogy az eredeti hatóanyagnak nincs köze nincs várt hatáshoz, azt Vithoulkas doktor is elismeri, mikor így fogalmaz: „a homeopaták nem ’anyagi’ gyógyszerekkel, hanem ’energia’ gyógyszerekkel dolgoznak.[43] Mindezek fényében kissé zavartan olvastam a homeopátiás szerek tájékoztatójában, hogy „a golyókat szopogassa el, mert a hatóanyag a száj nyálkahártyájáról jut be legkönnyebben a szervezetbe. A szétrágás, lenyelés csökkenti a hatásosságot.” Bevallom, itt már nem tudtam magamon uralkodni, és elképzeltem, amint a „dinamizált bioinformációt” véletlenül kettérágom, s ezzel megfosztom magam a gyógyulás lehetőségétől. S valóban, ezen a ponton már jelentős agymosásra van szüksége a józanul gondolkodó embernek, hogy a „tudomány védőszárnya” alatt megtűrje ezeket az egymásnak is ellenmondó elveket. Mindezt tetézi, hogy állításuk szerint „a homeopátiás szerektől nem lehet gyógyszermérgezést kapni. Ha tehát valakinek a gyermeke egy óvatlan pillanatban az egész üveget megeszi, akkor se kell rohanni kimosatni a gyomrát, mert az egyszeri 100 golyó hatása nem erősebb, mint az egyszeri 3-é. Itt nem érvényes a mennyiségi elv.”[44]

Ezek után már meg sem lepett, mikor azt olvastam, hogy az egyik első hazai hasonszenvi orvos, Bakody József Hahnemannhoz hasonlóan magán próbálta ki a gyógyszereit, hogy újabb gyógyszerképeket írhasson le, ám kísérleteibe belehalt.[45] Ennél ironikusabb anti-reklámot a homeopátiás készítmények „ártalmatlanságáról” elképzelni sem lehet.

2.5. Tényleg működik? – Klinikai kísérletek és a hatás „tudományos magyarázatai”

Próbáljuk meg a közel lehetetlent, és elemezzük továbbra is racionálisan a homeopátiát, mind a hatásosság, mind az elmélet tudományosságát illetően. Dr. Korányi Sándor a homeopátiát elemezve írja: „valamit óhajtunk és ezért hisszük. Hisszük, tehát az a valami létezik. Tények ellentmondása a hittel csak látszólagos lehet és legfeljebb a magyarázat hiányzik, … de a hit változatlan marad.”[46] S valóban, itt az ideje, hogy a valós tényekkel, és nem csupán a marketingosztályok reklámcikkeinek szlogenjeire támaszkodjunk. Rák Kálmán professzor világít rá a Magyar Tudomány című folyóiratban, hogy a homeopátia iránt „az USA-ban egyre visszafogottabb az érdeklődés, a homeopátia az egyetlen természetgyógyászati kategória, melynek egyáltalán nincs központi anyagi támogatása, és a homeopata orvosoknál tett vizitiek száma is csökkenő tendenciájú.”[47] Az amerikai törvényhozás egy kongresszusi rendelettel már 1938-ban kivonta valamennyi homeopátiás szert az FDA (Food and Drug Administration, az amerikai Gyógyszer- és Élelmiszer-engedélyezési Hivatal) hatásköréből. Bár korábban gyógyszerként ismerte el ezeket, és a Homeopathic Pharmacopiea (IX. kiadás) tartalmazza is ezeket, de ezek között egy sincs, amit az FDA hasznosnak és biztonságosnak nyilvánított volna! Ma az USA-ban 22 homeopátiás iskola van, de egyike sem csak a homeopátiával foglalkozik, erre a 1920-as évek óta nincs példa. Ha pedig a szereket ugyanolyan szigorú követelmények szerint bírálnák el, mint más gyógyszereket, akkor az „a homeopátia végét jelentené”. Londonban, 1997-ben az egészségügyi hatóság beszüntette a homeopátiás ellátás finanszírozását, mert a Royal Homeopatic Hospital eredményei nem voltak meggyőzőek – szembesít a tényekkel a magyar orvos-professzor. Vagyis az Egyesült Államokban az FDA nem is vizsgálja a homeopátiás szereket, de nincs más hivatalos kontroll sem, így a biztonságos és hatásos szerek 1. kategóriájában egyetlen homeopátiás készítményt nem találunk. A francia társadalombiztosítás pedig csak a CH 9 potenciáig támogatja a szereket, de nem a hatásosság miatt, hanem abból a megfontolásból, hogy a „betegeknek – úgy tűnik – szükségük lehet egy kis ’pszichoterápiára’”.[48]

Egyfelől azt olvasni, hogy állítólag az elmúlt 200 év alatt professzionális módon kivitelezett kettős vak, randomizált kísérletek tömege igazolja a homeopátiás szerek hatásosságát. A valóság ezzel szemben – amint azt Christian Boiron, a piacvezető Boiron cég vezetője a saját honlapján bevallja –, hogy még mindig nagyon kevesek kutatnak ezen a területen. „Kórházak, egyetemi intézmények és közlaboratóriumok – jelenleg – nagyon tartózkodóak, hogy ilyen vállalkozásban részt vegyenek. … Másrészről az individualizált homeopátiás kezelés hatalmas nehézség elé állítja a klinikai kutatást”[49], ugyanis nem megismételhető statisztikai adatokra gyakorlatilag lehetetlen komplikált statisztikai elemzéseket illeszteni. A Magyar Fogorvos című lapban publikáló homeopata fogorvos is elismeri, hogy „a kezelés eredménye nehezen értékelhető a hagyományos klinikai farmakológia módszerei alapján”[50], ám rögtön elő is áll egy újabb érvvel: a klinikák azért nem fogadják el a kettős vak tesztet a homeopátia esetében, mert „nem akarják megfosztani a kontrollcsoportot a gyógyszeres kezelés és a gyógyulás lehetőségétől.”[51] Érdekes módon, ilyen morális aggályok a hagyományos gyógyszerkísérletek esetében nem merültek fel, így erre az érvre csak azt mondhatjuk: nagyon ügyes! A gyógyszerképek leírásakor használt nagyobb dózisok egészséges emberen történő kipróbálása (ami gyakorlatilag próbamérgezést jelent) további orvosetikai kérdéseket vet fel, amiről – érthető módon –a homeopaták nem igen nyilatkoznak.

Rák Kálmán elemzései alapján elmondható, hogy a mai klinikai követelményeknek megfelelő minőségű tanulmányok többsége vegyes képet mutat, de alapjellemzőjük, hogy reprodulkálhatatlanok, a néhány jónak mondható és pozitív eredményű tanulmányt viszont nem ismételték meg.[52] „Az irodalmi tallózás arról győzheti meg az olvasót, hogy nincs vagy nagyon szórványos a homeopátia kedvező hatásáról beszámoló közlés. Ennek oka lehet az a tény is, hogy a tanulmányok többsége, becslés szerint kétharmada, nagyon gyenge, további egyharmada elfogadható s csak egytizede jó minőségű. … Gondoljunk arra is, hogy a negatív tapasztalatokat sokan és sokszor nem közlik.” – figyelmeztet a professzor.[53]

Tudományosan igazolt tény, hogy létezik placebo-hatás, amikor olyan – hatóanyag nélküli – anyagot adnak a betegnek, ami a kémia, biológia törvényei alapján elvileg nem válthatja ki a várt kedvező hatást. Ám a placebo-hatás valódi, tudományosan vizsgálható jelenség. Megdöbbentő, hogy „az általános népességben a placebo-érzékenyek számát átlagosan 33%-ra teszik, náluk a placebo szinte mindig kifejti a hatását.”[54] Tény viszont, hogy „nagyszámú, placebóval kontrollált klinikai tanulmány metaanalízise amellett szól, hogy a klinikai hatás nem kizárólag placebohatás, de nincs bizonyíték arra, hogy a homeopátia akár csak egyetlen klinikai állapotban is hatékony beavatkozás lenne.”[55] Ha ez igaz, és Hahnemann-nak igazat adunk, akkor végképp nem kerülhetjük, ki, hogy a szellemvilág esetleges beavatkozását is mérlegeljük.

Vojtěch Mornstein, cseh biofizikus megközelítése logikus és korrekt: „mivel nem tudjuk bebizonyítani, hogy a homeopátiás gyógymódnak nincs semmiféle pozitív hatása a betegekre, csupán annak megalapozott bizonyítékát kérhetjük számon.”[56] A meglapozottságot ássa alá, hogy – más természetgyógyász módszerekhez hasonlóan – a homeopaták az energia kifejezést a természettudomány mezejét elhagyó „életerővel” (vis vitalis) azonosítják, s így egy nem megfelelően definiált fizikai mennyiséggel állunk szemben. „Ezért az energia a posztmodern gondolkodásra jellemző szemantikus zűrzavar mintapéldájává válik.” – írja Mornstein, majd hozzáteszi: „ez a zűrzavar végzetes lehet olyanok számára, akiknek nincs tudományos alapképzettségük. … Az energia ott csupán varázsszó, amellyel különböző dolgokat jelölnek, kezdve a páciens jó hangulatától valamiféle sugárzásig, amely állítólag a gyógyító kezéből árad ki.”[57]

Jacques Benveniste professzor 1998-ban közölte hírhedtté vált cikkét a Nature című folyóiratban[58], amellyel a biológiailag aktív vegyületek homeopatikus hígítás melletti sejtszintű hatását laboratóriumi körülmények közötti (in vitro) igazolására vállalkozott. Ez a próbálkozás csúnya kudarcot vallott, amikor egy független bizottság alaposabban megvizsgálta az eredményeket. Józan ésszel pedig megkérdezhetnénk, hogy a baktériumokon végrehajtott laborkísérlet során hogyan kérdezték ki a „pácienst”, mi alapján állapították meg az „egyetlen gyógyító szert” az „individuális terápia” során, nem is beszélve a lelki, szellemi síkon történő empátiáról és intuícióról?

Bár a homeopaták egy része azzal próbál kibújni elméletük egyre nyilvánvalóbb természettudományos összeomlása alól, hogy – szembegyalogolva a homeopátia 200 éves hagyományával – megkísérlik a homeopátiát összekapcsolni a tudománnyal. A „gyógyításban” jelen sem lévő szer hatását azzal magyarázzák, hogy az arra jellemző információs helyek „kódolva megmaradnak a vízben”. Szerintük ezek az információs helyek, „ujjlenyomatok” megjelennek az oldatban, sőt megsokszorozódnak a potenciálás révén. És – áltudományos – magyarázatok sorával állnak elő; ebből lássunk most egy kis ízelítőt! „A magas fokú hígításoknál a kiinduló anyag materiális szerkezetéből természetesen már nem található semmi. A homeopátia ugyanis nem az anyaggal dolgozik. A potenciálás lényege abban van, hogy az információt leoldják az információhordozóról, vagyis az anyagról. Így nem a testet, mint anyagot kezeli a szer, hisz mindig az ember beteg és nem az anyag. … A beteg magát a gyógyuláshoz szükséges információt kapja egy semleges vivőanyagon keresztül.”[59] „Valószínű, hogy minden betegségnek van egy információs kódja, hullámhossza, mely a szervezetben zavart okoz. A homeopátiás szerek képesek kioldani, semlegesíteni ezt a kódot, hasonlóságuk révén. Minden embernek van egy egyedi szere, a ’similimum’ mellyel elméletileg majd minden betegségét gyógyítani lehet.”[60] „A homeopátiás gyógyszer mindig mentes mérgezõ és mellékhatásoktól, hiszen nem egy molekuláris tömegnek tulajdonítható vegyi hatásról van szó, hanem az elkészítés módjából fakadó különleges fizikai állapotról, amit a gyógyszer gyógyszerészeti formája hordoz.”[61] „Tulajdonképpen nem a szer maga fog hatni, hanem a szernek az információja, mert nem elég higítani, a homeopátiának pontosan az a lényege, hogy nemhogy felhigítjuk önmagában, hanem összerázzuk, dinamizáljuk, és ilyenkor a vízmolekulára egy jelzést, egy benyomatot ráépítünk, ami erre az anyagra jellemző. Ezt juttatjuk be a szervezetbe információképpen és a szervezettel azt közöljük, hogy ezt kell neked megszűntetni.”[62] (kiemelések tőlem – D.K.)

Eltekintve attól az „apróságtól”, hogy az elméletek szinte minden eleme hipotézis, feltételezés, maradjunk a tudományos kritika területén. Jelenleg elfogadottnak látszik az a természettudományos felismerés, hogy a víz molekulái különböző ún. klaszterszerkezetbe rendezőnek, nem egyszerűen H₂O molekulák amorf halmaza. Ám az is valószínű, hogy ezekben a struktúrákban, ha keletkezhet is bármiféle lenyomat, akkor az csupán a másodperc milliomod, vagy annál is rövidebb részéig állhat fenn, a változás így nem tartós. Arra pedig semmiféle tapasztalat és bizonyíték nincs, hogy az esetleges lenyomatok bármiféle információt lennének képesek rögzíteni, vagy „továbbadni”, s ezt a hahnemann-i rázogatás, hígítás révén tennék, ráadásul éppen kétes értékelésű tünetegyüttesek alapján definiált betegségeket helyreállítva. Tény: áltudományos hipotézisek tömkelege kering az Interneten is, ezért csatlakozom Rák professzor megfogalmazásához: „Csak egyféle medicina van, amelyiket adekvát módon teszteltek.”[63]

S akinek még ez sem elég, lássunk tisztán a homeopátia állítólag tudományos meglapozott és bizonyított magyarázataival kapcsolatban! Christian Boiron honlapjukon ismeri el, „nem tudjuk még, hogy a homeopátia aktív alapelvei hogyan működnek.”[64]

„Nem szükséges tudományos képzettség, hogy világosan lássuk: az az anyag, amely gyakorlatilag nincs jelen az oldatban, nem hathat. Ezen a ponton a homeopatikus gondolkodás elrugaszkodik a tudományos gondolkodástól. Áltudományos magyarázatot bőven kapunk, az oldat ’emlékezéséről’, az anyag struktúrájának, ’mintájának’ visszamaradásáról, a szervezet rezonanciaképességéről, elektromágneses rezgésekről, szubatomikus erőterekről, életerőről, test-lélek személyiségről stb., de ezek a magyarázatok, amellett, hogy érvelésükben a sarlatánság minden jegyét felmutatják, nem tudnak változtatni az alapvető tényen, hogy t.i. az állítólagos gyógyszerek ténylegesen nem vesznek részt a gyógyításban.” – foglalja össze Kovács Gábor vegyészmérnök és teológus a homeopátia hatásmechanizmusa körül keringő elméleteket.[65]

S végül idézzünk még egy homeopátia-párti forrást, a Természetgyógyászat kézikönyvét: „Más természetes gyógymódokkal ellentétben a homeopátia mindmáig nem vívta ki a tudományos elismerést, amit egyrészt a tökéletes magyarázó modell hiánya, másrészt a máig érvényes természettudományos felismerésekkel való ellentmondásokkal indokolnak.”[66]

2.6. Górcső alatt a sarkalatos tételek – Logikai ellenmondások és kínos kérdések

A gyógyszertan alapvető tézise, hogy az adag és a hatás egyenes (és nem fordított) arányú összefüggésben van. Az természetesen lehetséges, hogy a nagyobb adagok újabb – esetleg minőségileg más – hatásokat is okozzanak, de az nem, hogy a hatás a dózis csökkenésével erősödjön.[67] Példaként nézzük meg az arzén esetét, hiszen ezt is használja a homeopátia. Ha tömény arzént veszünk be, az halálos, ebben még a homeopaták is egyetértenek (szerencsére). A homeopátia alapelve szerint a potenciált arzénnak még erősebb méregnek kellene lennie, sőt az arzénmérgezést is lehetne annak dinamizált változatával orvosolni („kutyaharapást szőrével” – ahogy a homeopaták a hasonlóság elvét hivatkozzák). Mérget vennének erre, hogy ez valóban így működik? Vagy szegény arzénnak kell eldöntenie, hogy dinamizált változatában éppen a gyógyító vagy a mérgező „énjét” kell szolgálatba állítania? Ezen még gálánsan át is léphetünk, ám még komolyabb kételyeket ébreszt, hogy a homeopátia egyformán méri a különböző kiinduló szerek dózisát – legyen szó növényről, emberi váladékról, a rühösség bőraffekciójáról, vagy vegyszerekről –, bár a gyógyulni vágyókat (sokszor jogosan) nem izgatja a kémia és gyógyszerészet alapja. Ám erre is előállnak a kreatív válasszal, hiszen – legalábbis a homeopaták egy része szerint – nem is az anyag hat, így mindegy mennyiből indulunk ki, a „bioinformáció” számít. Hogy ez pusztán egy természettudományos elvekkel homlokegyenest ellentmondó hipotézis? A felett néma csend honol.

Állítólag mindig az egyedi kezelés és diagnózis a lényeg, hiszen a homeopátia szigorúan individuálterpáia. Mégis minden reklámból folyik, hogy nátha ellen egy adott – kacsamájból készült – szer adandó, s ehhez még a homeopata szakembert sem kell megkérdezni, próbáljuk ki bátran a szomszédunk ajánlására is akár! Vagyis mégsem kell a homeopata szakemberrel való személyes kapcsolat, a teljes személyiségtérkép, a hagyományos orvoslásból hiányolt empátia, ha a készítmények piaci részesedésének növeléséről van szó?

A hasonszenvi (homeopata) orvosok állítják, hogy a készítmények – egy része – csak egyes embertípusokra hatnak, ám azt nem tudják objektíven megadni, hogy mitől tartozik valaki egyik, vagy másik csoportba. Mivel ennek eldöntése kizárólag a homeopata egyéni mérlegelésen múlik, így az alkati szerek alkalmazása teljesen szubjektívvé válik.

Sokan az állatokon végzett – állítólag pozitív – kísérleteket tartják perdöntőnek. Felmerül azonban a laikus kérdés: állatoknak hogyan készítik el a részletes „személyiség térképét”, hogy ne csak a tünetekből ítéljenek (mint a hagyományos orvoslás), hanem a „teljes embert” – illetve állatot lássák? Netán az állatoknak is van lelke, „szellemi harmóniája”, ami a betegség révén megbomlik? Az állatoknál is az „állatot egyben” gyógyítják, „gestig” (szellemi) síkon, vagy ott valamilyen hatóanyag hat és nem az „életre hívott életerő”?

Ugyancsak érvként hozzák fel a kisgyerekeknél, csecsemőknél elért „sikereket”. És itt hogyan szerez információt a homeopata az újszülött személyiségéről? Pusztán a szülő elbeszélése alapján? És mi történik, ha az elbeszélés nem teljes (ami egyébként elméletileg sem érhető el), esetleg fontos dolgot kihagy, vagy valótlan információt közöl? Akkor is gyógyít a szer? Mi a garancia arra, hogy ilyen tévedés esetén nem lesznek mellékhatások, nemkívánatos következmények? Vállal-e garanciát a homeopata, ha téved? „Hagyományos” orvos tévedés, rossz diagnózis esetén a diplomáját is elveszítheti. Ha a homeopátiás szerek az ígéretek szerint „tartós és maradandó” gyógyulást eredményeznek, akkor miért lesznek újra náthásak és kell újabb szereket vásárolni? Mi rontja meg minduntalan a „harmóniát”?

Ellentmondás figyelhető meg a hatóanyag szerepével kapcsolatban is. Bár a klasszikus homeopátia alapelveivel ellenkezik, mégis sokan vallják, hogy mégis a hatóanyag hat. Ez az érvelés CH 23 potencia felett már végképp nem állja meg a helyét, de már az alatt is elgondolkodtató, hogy bizonyos szerek (amelyeket az orvostudomány konvencionális ága is használ) minimális hatékony dózisaként ismert mennyiségénél lényegesen kevesebb hatóanyagot tartalmaznak a homeopátiás készítmények. Mások azzal érvelnek, hogy csak a kiindulási anyag „bioinformációja” számít. Nézzük kicsit alaposabban az érvelés logikáját, de a gyógyszerképet kialakításától induljunk el! Nem dinamizált formában beadnak különböző anyagokat embereknek, aminek a kiváltott tüneteit feljegyezik. Azt mondják, hogy amilyen kivált nagy mennyiségben, olyan betegséget képes orvosolni dinamizált változatában. Ha az eredeti anyag kellett a tünetek kiváltásához, akkor a gyógyításhoz miért nem kell? Ha nem egy tiszta szerrel (pl. kén) dolgoznak, hanem összetett anyaggal (pl. egy egész, beledarált pók), akkor annak melyik összetevőjének „információja” lesz mértékadó? A kiinduló anyagok veszélyes hatása (pl. mérgek esetén, mint az arzénnál) hol tűnik el? Vagy azt az információt már nem adja át a dinamizálás során?

A „világméretű népszerűség”-gel kapcsolatban is érdemes megjegyezni, hogy a homeopátiás szerek piacát világviszonylatban kb. évi 1 milliárd eurós nagyságra becsülik, ami majdnem 260 milliárd forintot tesz ki. Ez a teljes gyógyszerforgalom kevesebb, mint 0,5 %-a, s ráadásul ennek 70%-a Európára, s azon belül is Németországra és Franciaországra összpontosul.[68] A relatíve kis részesedés azonban sokkal kecsegtetőbb profithányadot takar, ugyanis – amint azt a Sulinet portál biológia rovata alatt is olvashatjuk – „Egy gyakran használt homeopátiás gyógyszer, az Oscillococcinum kacsamájból készül, C200 hígításból. Forgalma az USA-ban évente 20 millió dollárnyi. A hígítás akkora, hogy elegendő minden évben csak egyetlen kacsát leölni, hogy ellássa a teljes Egyesült Államokat, ez az állat tehát a húszmillió dollárt érő kacsa.”[69]

Látható, hogy nagyon gyenge alapokon áll a homeopátia – olyan magától értetődőnek tűnő, gyors gyógyulást és mellékhatás-mentességet ígérő – elmélete, különösen, ha a mai világ hagyományos orvoslásának „kegyetlen” módszereivel állítják szembe. Az pedig csupán a sors fura fintora, hogy ami ellen Hahnemann 200 éve „fellázadt” (pl. az érvágás, köpölyözés), azt ma a természetgyógyászati kézikönyvekben, mint az „alternatív medicina levezető eljárásait” alig pár oldal választja el az ezek elkerülésére kifejlesztett homeopátia ismertetésétől.[70]

Dr. Korányi Sándor tiszta logikával figyelmeztet, hogy „az axióma, dogma felállítása és a természeti törvények felismerése közt igen nagy a különbség.”[71] Az egyik, mint gondolat (pl. hasonlósági elv, a kevesebb hatásosabb elv), az agynak többé-kevésbé spontán szülöttje, míg a másik a tények egzakt és teljes ismeretéből kiinduló indukció (következtetés) eredménye. Az egyedi megfigyelésből levont esetleg részlegesen helyes megfigyelés általános és megváltoztathatatlan törvényerejűvé emelése óriási módszertani hiba. Van egy pont, ahol a homeopaták a józan, kísérleti tudomány területét elhagyják, s nem pusztán hipotéziseket állítanak fel, amiket tesztelnek, hanem saját világnézetet alakítanak ki, mikor azt állítják magukról, hogy „a homeopaták minden fizikai tünetben megnyilvánuló betegség alapjának a mentális szférában bekövetkező változásokat tekintik. Eszerint mondhatjuk ezt úgy is, hogy a betegségek okai, vagyis a világban minden megbomlott harmónia oka az anyagtalan szubsztanciában, vagyis az élő organizmusokat láthatatlanul, ’sugárzóan’, áramlóan irányító, szabályozó életerőben keresendő.”[72]

A tudományosnak tűnő eszmefuttatásaik és a valódi, hagyományos gyógyszerekre külsőleg megtévesztően hasonlító készítményeik ellenére sok helyen tetten érhető: itt nem tudományról, hanem világnézetről, hitről van szó. „Ahhoz, hogy megértsük a quantikus homeopátiát és a biorezonanciát, néhány transzcendens fogalom létét és azok működését kell megismernünk.” – olvashatjuk egyik honlapjukon.[73] „A homeopata gyógyítónak tehát valahogy az egész világot az egyes jelenségek, jelek mögött meghúzódó belső, összetartozó lényegek, esszenciák, immanenciák világaként kell látnia. Ez teszi a gyógyítás művészévé. De egyben ez teszi őt a tudomány számára megragadhatatlanná.”[74] „Mondhatjuk tehát, hogy a homeopátia egyszerre visszatérés valami ősi emberi tapasztalathoz, és egyben annak előkészítése egy modern tudományos világképbe illeszthető értelmezésre. Egyszerre volt az orvostudomány avantgárdja és visszatérés a gyógyítás ősi gyökereihez. Tiszta forrásban való újramerítkezés. A gyógyítás újabb egysége felé törekvés. Hiszen eredetileg a gyógyító, mint sámán, egyszerre orvos, pap és művész. A tudat tágításának mestere, aki képes a világot egységben látni, a beteg baját is a kozmosz egységéhez mérni, a sorsot az emberi sorshoz, a természet törvényeit az emberi élet törvényeihez. A homeopátia radikálisan új és radikálisan ősi kísérlet a gyógyítás tudományos és művészi, tudományos és hitbéli vonásainak egyesítésére.”[75] – világít rá Bóna László a homeopátiát népszerűsítő írásában.

Azonban a homeopátia nem egyszerűen egy másik (világ)vallást kínál, hanem sokkal veszélyesebb területekre merészkedve rejtett energiákra, kétes allegóriákra és rituálékra építve az okkultizmusba[76] invitál bennünket: onnan ered, abban mozog, attól nem elválasztható, amint azt a homeopaták egy része nyíltan be is ismeri. „A ’hasonlót a hasonlóval’ elv működésekor az ember valóban a babonaság és a tudomány határán találja magát.”[77] „Hahnemann ’ötlete’, hogy a gyógyítás mechanizmusát a hasonlóság ősi, mágikus elvére kell alapozni, nagyban származik Paracelsustól. Paracelsus a természetben rejlő gyógyító erőket a teremtés isteni kinyilatkoztatásának vélte, egyfajta rejtett isteni erőt tulajdonított nekik.”[78] „A homeopátia hasonlóságelvének előzménye, ihletője, inspirációja Paracelsusnak az egyes növényekhez, ásványokhoz kötődő tana, az ún. szignatúratan, amely az adott természetes anyag által hordozott szellemiség szimbolikájából indul ki. A homeopátiának ez lehet az egyik legvitatottabb nézete, mely egyben a legközelebb áll a világ egyfajta költői, művészi látásához, így a gyógyításba olyan gyógyítói képességeket is bevon, mint az intuíció, az empátia, a világ metaforikus, szimbolikus látása, az analógiás, a mágikus gondolkodásmód.”[79]

Ugyanígy nem elválasztható jelenleg a homeopátia a New Age mozgalomtól.[80] „Sok homeopata a New Age mozgalom részesének tartja magát. George Vithoulkas például az egyik könyvét a következő fejezettel kezdi: ’Az Új Korszak eljövetele’[81], majd az utolsó fejezetének címe ’Az Új Korszak ígérete’ címet viseli.[82] Erre az összefonódásra figyelmeztet a vatikáni Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa közös, 2003. februárban kiadott, Jézus Krisztus, az élő víz hordozója – Keresztény reflexió a „New Age”-ről című dokumentuma, nevesítve a naponta gyarapodó módszerek között a homeopátiát is. „A holisztikus egészséget elősegítő módszereknek lenyűgöző választéka alakult ki, melyek némelyike ősi – vallási vagy ezoterikus – kulturális hagyományokból ered, mások az Esalenben a 60-as és 70-es években kidolgozott pszichológiai elméletekhez kapcsolódnak. A New Age reklámja a praktikák széles körét kínálja, mint az akupunktúra, a biofeedback, a csontkovácsok, a kineziológia, a homeopátia, az írisz-diagnosztika, masszázsok és különféle „testmunkák” (pl. orgonómia, Feldenkrais, reflexológia, Rolfing, poláris masszázs, terápikus érintés stb.), meditáció és vizualizáció, táplálkozási terápiák, pszichikus gyógyítás, különféle gyógynövények alkalmazása, kristályok, fémek, zenék és színek gyógymódjai, reinkarnációs terápiák, végül pedig 12-lépéses programok és önsegítő csoportok. A gyógyulás forrása, mondják, bennünk van, és úgy érhető el, hogy kapcsolatba kerülünk a belső vagy kozmikus energiával.”[83]

A Budapesten tartott homeopátiás világkongresszus[84] után egy évvel, 1936-ban W. H. Schwartz homeopata egy beszédében kifejtette: „Valójában a homeopátia olyan messzeható, hogy egyetemes gyógyászati alkalmazása hatalmas fejlődést jelenthet az ezredforduló közeledtével, mivel a homeopátia nem csupán az ember fizikai, hanem spirituális fejlődésével is jár. A homeopátiás szer íly módon tulajdonképpen lelkeket ment meg. Segít a gonosz lelkek lerombolásában a fizikai szervek harmóniájának megteremtésével, és így az intellektus és a lélek működését támogató tiszta eszköz. A homeopátia segít megnyitni a felsőbb szinteket a spirituális és mennyei (celestial) beáramlás felé.”[85] George Vithoulkas – aki nemzetközi szinten vezető homeopatának számít és műveit a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület is ajánlja – megerősíti[86], hogy a homeopátia valódi célja az agy felsőbb szintjeinek megnyitása valamiféle spirituális beáramlás előtt.[87]

Hogy még teljesebb legyen a kép, és a hazai (köz)életben is helyiértékükön kezelhessük a jelenségeket, személyeket, tanulságos az egyik napilap három évvel ezelőtti számát fellapozni, ahol ez áll: ,,A homeopátia magyarországi megismertetése és újbóli elindítása terén végzett munkássága elismeréseként Göncz Árpád államfő köztársasági elnöki aranyéremmel tüntette ki Georgiosz Vithoulkas alternatív Nobel-díjas görög tudóst.”[88]

A kritikus elemzők írásaiban – homeopatákat idézve – találunk utalást arra, hogy az energia, aminek erejébe kapaszkodva próbálnak gyógyítani, elválaszthatatlan attól az okkult energiától, ami a történelem során igen széles névválasztékon ment keresztül.[89] Milyen következménye lehet az okkult energiával történő játszadozásnak? Erre H. J. Bopp, svájci orvos adja meg a választ. „A homeopátiában jelen lévő okkult befolyás közvetítődik az egyénre, aki ezáltal – tudatosan és/vagy tudattalanul – démoni befolyás alá kerül.”[90] Az „életerő hívogatásának” ára nem csekély, s ezt Bopp saját klinikai tapasztalatára alapozva jelenti ki: „Szignifikánsan gyakrabban tapasztalható idegösszeroppanás a homeopátiás szereket szedő családokban.”[91] A szerek ráadásul nemcsak azt azt beszedőre gyakorol hatást, hanem szűk környezetére is. Hogy mindez nem merő paranoia és képzelgés, azt maga Bóna László erősítette meg egy vidéki előadásán, mikor „több olyan esetről is beszámolt, ahol az egyik embernek adott homeopátiás szer hatással volt valaki másra is a családban.”[92] Feltételezve, hogy Bóna László igazat beszélt, ezek után már komolyan el kell gondolkodnunk, hogy a természettudományos elemzés vagy a filozófia és teológia eszköztárával ragadható-e meg jobban a homeopátia lényege?

Nézzünk szembe a történelmi tényekkel, ami alapján objektívebb képet alkothatunk a homeopátia szellemiségéről. Hahnemann „tudományos” módszereiről már szót ejtettünk, vizsgáljuk most meg szellemi irányultságát!

„Hahnemann nem álmodozó volt, hanem kutató, aki csak a gyógyszerei hatásosságával törődött. Fantasztikus ugrást vitt végbe a farmakológiai kutatás terén. Számomra ő az egyik legnagyobb farmakológus az orvostudomány és a gyógyszerészet történetében.”[93] – teszi le voksát egyértelmű érzelmi elköteleződéssel Christian Boiron a honlapjukon. Szokás szerint nézzük meg a tényeket, hogy az egekig laudált Hahnemann valóban megmaradt-e a racionális és kísérleti tudomány területén vagy veszélyesebb vizekre evezve okkult eszmék forrásából is merített-e?[94]

Gyakorlatilag minden életrajzírója említi, hogy Hahnemann szabadkőműves volt, a kereszténységet elvetette, keleti vallások bölcsességeire támaszkodott. Mivel sok közismert ember volt a történelem során különféle „páholyok” tagja, így idővel az értelmiségiek egy része flegma vállvonással túlteszi magát ezen – a keresztény szempontból egyáltalán nem közömbös – tényen. Amellett viszont még sokkal nehezebb szó nélkül elmenni, hogy Hahnemann lelkes követője volt a svéd misztikus filozófusnak, Emanuel Swedenborgnak (1688-1772), sőt ő volt a „homeopátia atyjának” személyes mentora. Swedenborg azonban nem a vegyészet és gyógynövények hatóanyagainak rejtelmeibe kalauzolta „növendékeit”, hanem arra tanította őket, hogy hogyan lehet kétséget kizáróan kapcsolatot teremteni a szellemvilággal a tudat egy speciális állapotában.

Paracelsust is megjelölik a homeopata írások, mint Hahnemann szellemi előfutárát. Azt viszont „elfelejtik” megemlíteni, hogy Paracelsus az orvos-filozófia olyan ágát dolgozta ki, amely az okkult, ezoterikus tanokat a kabbala (zsidóság ezoterikus tana, okkult talmudista számmisztika) elemeivel ötvözte. Ugyancsak elismeréssel szól Hahnemann a svájci-német orvosról, Franz Mesmerről (1733-1815), aki a hipnózis alapjait fektette le.[95] Amit Mesmer alkalmazott, az gyakorlatilag megegyezett azzal az okkult technikával, amit a sámánok már évszázadokkal előtte is használtak, hogy másokat a saját befolyásuk alá vonjanak.

Paul F. Kiene: Vigyázz! Okkultizmus! Minél távolabb az okkultizmustól és a babonától! című írásában így ír: „A homeopátiát Samuel Ch. F. Hahnemann (1755-1843) német orvos találta fel. Ahogy az ismert francia tudományos lexikon, a ’20. századi Larousse’ 1930. évi kiadásába kutatások alapján írja, Hahnemann hitt abban, hogy ’a homeopátiát mennyei (földönkívüli) hatalmak kijelentése által nyerte’”.[96] A Larousse nemzetközileg is elfogadott lexikon, amely közel sem mondható „egyházközelinek” (sokkal inkább a felvilágosodás gyermekeinek szellemi nyomdokaiban jár), mégis egyértelműen megjelöli a homeopátia „tudományos megalapozottságának” forrásvidékét.

Ilyen előzmények után már nem lehet meglepő, hogy Hahnemann a názáreti Jézust „názáreti álmodozónak” és „buzgó érzelgősnek” nevezte, sőt azt is kijelentette „e világ sötétségét hordozta és botránkoztatta az éteri bölcsesség barátait.”[97] Hahnemann Confucius tanain nevelkedett, amiket Krisztus tanainál magasabbra értékelt.

A következő lépésben ismét lehetetlenre kérem az olvasót, tételezzük fel, hogy Hahnemann nyilvánvalóan okkult tévelygése csak elszigetelt jelenség, a későbbi homeopaták, illetve azok irányzatai már mind a természettudomány keretein belül mozogtak/mozognak, sőt a „homeopátia gyógyító értékeit” védve nem is vállalnak közösséget Hahnemann szellemiségével. Mivel a homeopátiás szerekkel élők közül sokan kapaszkodnának ebbe a szalmaszálba, vizsgáljuk hát meg a – részben a homeopátiából kifejlődött – rokonirányzatokat!

3.2. A homeopátia kistestvérei – az alma nem esik messze a fájától[98]

A Hahnemann-féle klasszikus homeopátia gyakorlatilag változatlan formában ma, kétszáz év után is „világszerte ismert”, de egyértelműen és deklaráltan a „nagy előd” szellemi örökségére épít, vagyis velejéig okkult. A klinikai homeopátia a klasszikus homeopátia egyszerűsített változata, elsősorban az egészségügyi intézetekben kezelt betegek részére. Alapelve az ún. bevált javallatok (indikációk) alkalmazása a gyakoribb kórképek esetében. A homotoxikológia kifejlesztője Reckeweg (1905–1985) homeopata orvos, s az antihomotoxikus terápia egy kiszélesített homeopátia, ahol a kezelést homeopátiás komplexekkel (több szer együttes alkalmazása) kiegészített vitaminokkal és nyomelemekkel végzik. Gyakorlatilag közel áll a méregtelenítési, salaktanító, tisztító kúrákhoz[99]. A komplexizmus bizonyos fokig szemben áll a klasszikus homeopátiával, mert az egyedi betegek helyett betegségorientált. A bevált homeopátiás egyedi szereket vagy a komplexumokat rutinszerűen alkalmazzák az ismert allopátiás farmakoterápiának megfelelően, de a homeopátiás szerek előállítása, illetve azok filozófiai alapjai változatlanok. A Voll-féle elektroakupunktúra (EAV) műszer segítségével méri az ingeráram hatását a szervezet szabályozó rendszerére. Kifejlesztője Reinhold Voll (1909–1989) orvos, aki életművével hidat vélt építeni a keleti és a nyugati medicinát elválasztó szakadék felett. Megítélése szerint bebizonyította az akupunktúrás – egyénként kifejezetten a taoista, univerzalista felfogásból levezett – csatornahálózat létezését, sőt a csatornákban folyó áram erősségét, feszültségét is „sikerült” megmérnie. Érdemei között tartják számon, hogy elfogadtatta az „energetikai gondolkodásmódot” a „nyugati” szemléletű orvosok egy részével. A rezonancia homeopátia a szervezet elektromágneses erőterét, elektromágneses mezőit méri és befolyásolja a kezelés során, vagyis a homeopátia elveit vallva tudományos köntössel próbálja szalonképessé tenni a hahnemann-i világnézetet. A Schüssler-féle biokémiai kezelés W. H. Schüssler munkásságán alapszik, aki elhunyt betegek hamvainak elemzése alapján egyes kémiai elemek hiányából vont le következtetéseket, és a betegek kezelésére 12 „funkcionális életsót” vezetett be, amelyeket a homeopátiás hígítási szabályok szerint adagolnak. Egyre népszerűbb a Bach-féle virágterápia is, amikor élő virágokból állítanak elő kivonatokat forrásvízzel, s azokat alkohollal tartósítva a homeopátiában alkalmazott módszerrel hígítva elsősorban a pszichés folyamatok kezelésére használják. A Körbler-féle „új” homeopátia Erik Körbler osztrák matematikus-fizikus által kifejlesztett hullámelmélet gyakorlati alkalmazása, szűkebb értelemben a szintén a nevéhez fűződő ősfatinktúrák homeopátiás jellegű alkalmazása. Az izopátia alapelve a védőoltásokban alkalmazott gyengített kórokozó elméletére épül, úgy, hogy a szervezet védekezési képességének erősítését és biztosítását a homeopátiás módszerrel potenciált kórokozótól remélik. És végül az antropozófia is „egy követ fúj” a homeopátiával, ugyanis Rudolf Steiner (1861–1925) tana nagyon hasonlatos a hahnemann-i filozófiához, aki a szellem, a lélek, a szervezet fizikai léte és a külvilág egységének gondolatából indult ki, építve a „négy szent tudomány” – az asztrológia, az alkímia, a kabbala és a mágia hagyományaira.[100] Az antropozófiára alapuló legismertebb készítményt, a fehér fagyöngyöt (viscum album, pl. Iscador) daganatos betegek kezelésére ajánlják.

Bár a fenti módszerek mindegyike elérhető itthon is, érdemes kiegészíteni a „tesvérkapcsolatok” hálóját, hogy a „legokkultabb módszerek” és a homeopátia napi, gyakorlati kapcsolatát kimutathassuk. Ehhez nem kell egyebet tennünk, mint ellátogatni a reiki-sek honlapjaira, vagy kicsit belelapozni az ezoterikus (hon)lapokba, ahol a sámániskola reklámjaival is találkozhatunk.

A hazai reiki központ lapjában a Christall-ban olvashatjuk[101], hogy a reiki közismert, ősi kézrátételes gyógymód és személyiségfejlesztő módszer. Ennek egyik „szabadalmaztatott” módszere az AROLO, vagyis olyan „energetikai diagnózis és kezelési rendszer, amely megmutatja, hogy energetikai szinten hol van a betegség oka, és arra aktív kezeléssel hat. Együttműködve a hagyományos orvoslással, lehetővé teszi, hogy különböző segédeszközök nélkül információkat kapjunk a kezelt személy állapotáról, és a kezeléshez szükséges gyógynövények, kivonatok, és egyéb gyógyanyagok (például: Bach-virágterápia, homeopátiás szerek) szükségességéről és adagolásáról is.” „’Az AROLO mint módszer, mint isteni energia a legjobb tanárunk lehet, ha engedjük’ – vallja Eckard Strohm, az AROLO újrafeltalálója, a R.A.I. nagymestere.” „A nap újdonsága volt az a gyógyszer, melyet két másik mellett fejlesztett ki F.E. Eckard Strohm az AROLO törvényei alapján. Nem szükséges mindenáron vegyi anyagokat tartalmazó pirulákat bekapkodnunk, természetes gyógyulási folyamatok egyszerűbben is megindulhatnak. Az ASK nevű készítmény már Dániában mint homeopátikus gyógyszer bejegyzésre került, Németországban pedig növényi gyógyszerként árulják.” (kiemelés tőlem – D.K.) Jó üzlet-e AROLO tanfolyamokat tartani? Az egymásra épülő oktatási modulok a multi-level-marketing elven működő ügynökhálózatok tipikus árstratégiáját türközik: AROLO I. 4.000 Ft; AROLO II. 9.000 Ft; AROLO TIFAR I. 40.000 Ft; AROLO TIFAR II. 55.000 Ft. Olcsó bevezetés, folyamatos emelés és hitegetés, hogy az igazi sikerhez (és tudáshoz) még egy lépcsőre szükség lenne…

Még mindig hisszük, hogy a homeopátiás szereknek semmi közük az okkult mágiához? A reiki központ ugyanitt ajánlja az „angyal-kommunikáció” tanfolyamait is, ami révén már az első tanfolyamon (csupán 5.625 Ft-ért) a résztvevő „megtapasztalja lényüket és energiájukat. Megtanulják azt, hogyan lehet őket segítségül hívni, miként tudják őket inkorporálni”[102], vagyis a testünkbe befogadni. Viszont keresztényként hozzátehetjük, hogy a keresztény hit és hagyomány szerint csupán az angyalok egy része maradt az Istenhez hű, a többi a Sátánnal együtt fellázadt és folyamatosan az emberek vesztét akarja. Mivel arra nem találunk utalást, hogy az – Istenhez hű – őrangyalaink „belénk akarnának bújni”, ám arra igen sokat, hogy a gonosz szellemek beköltöznek valaki testében. Vagyis a reiki-sek minden bizonnyal a démonok előtt akarják megnyitni a lelkünket. Ez pedig nyílt életveszély! Ilyen társaságtól nemhogy homeopátiás szert, de semmiféle testi, lelki tanácsadást nem szabad elfogadni.

Ezen a tapasztalaton „megtáltosodva” nézzünk el konzervatív, keresztény körökben túlzott és kritikátlan népszerűségnek örvendő táltosok világa felé. A Kovács András vezette Táltos Iskolában már az első nap tananyaga közt szerepelnek az alábbiak: „a láthatatlan valóság érzékelése kézzel, ingával. Aurák és káros földsugárzások mérése. Betekintés a negyedik dimenzióba. Fénylények ajándéka a Táltos cseppek, homeopátia. Magyarságunkban hordozott, fényfelszabadító és kiárasztó képességünk felismerése.”[103]

Aki még mindig kétségbeesetten mormolja maga elé, „nem, a homeopátia nem lehet okkult”, annak az egyik legnagyobb magyar könyvkiadó forgalmazásában kapható Josef Rau: A homeopátia alapjai című könyv ismertetőjét ajánlanám a figyelmébe, amelyet az Édesvíz[104] könyvkiadó adott ki. „A mai világban már a műveltség természetes része az ezoterikus témák alapfokú ismerete. Új sorozatunk e terület nehezen áttekinthető rengetegében segít eligazodni azáltal, hogy érthetően és tárgyilagosan vezet be gondolatokat, eszméket, praxisokat. Olyan műveket választottunk, amelyekre az olvasó biztosan és tartósan alapozhat. A sorozat többek között természetgyógyászati témákat, különböző személyiségelemző rendszereket tartalmaz, valamint bemutatja az okkult tudományokat. A tizenegyedik kötethez, A homeopátia alapjaihoz kellemes olvasást kívánunk.”[105] S hogy még teljesebben bezáruljon a kör: Rau könyveit – szinte várható módon – a Magyar Homeopata Orvosok Egyesülete ajánlja figyelmünkbe honlapján.

4. Az Evangélium tanítása és figyelmeztetése – egybecsengő egyházi megnyilatkozások

Az érvelésben eddig lehetett eljutni pusztán logikai, tudományos és filozófiai alapon, bár egy-két helyen kénytelenek voltunk a keresztény tanítás fontos sarokköveire is rávilágítani. Aki az emberré lett, meghalt majd feltámadt Krisztust, mint második isteni személyt megváltójának ismeri el, s ennek következményeként az Evangélium és az Egyház tanítását saját magára nézve kötelezőnek megvallja, az a további érvelés során talán nem botránkozik meg. Aki nem elkötelezett a keresztény tanítás mellett, annak a következő sorok esetleg érthetetlenek és zavartkeltőek lehetnek, de a címben arra vállalkoztunk: józan ésszel, de keresztény szemszögből tekintjük át a homeopátiát.

Tételezzük fel, hogy (1) a klasszikus homeopátia hahnemann-i tanítása szerint valóban nem a hatóanyag (vagy más anyagi erő) hat a szerekben; (2) a hatás nem csupán a placebo-hatással és az autoszuggesztióval magyarázható. Ebben az esetben a szellemvilág beavatkozásával is számolnunk kell. Természetfeletti erőkre építő gyógyításokról, csodákról és csodás jelekről mindenki első a názáreti Jézus tevékenysége gondol, esetleg az apostolok későbbi „ügyködéseire”. Ám ne feledjük, a gyógyulás és csodák a Biblia alapján nemcsak az Istentől származhatnak. Nézzünk erre egy-két példát! „Mózes és Áron a fáraó elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Úr parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, s az kígyóvá változott. Erre a fáraó hívatta a tudósokat és varázslókat, s az egyiptomi varázslók ugyanazt a jelet mutatták tudományukkal. Mind ledobták botjukat, s azok kígyóvá változtak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat.” (Kiv 7,10-12.) „Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz előtted, és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket – olyanokat, akiket nem ismersz –, s imádjuk őket!, ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára.” (MTörv 13,2-4) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!” (Mt 7,21-23) „Álpróféták és álkrisztusok fognak fellépni, és nagy jeleket és csodákat visznek végbe, hogy megtévesszék, ha lehet, még a választottakat is.” (Mt 24,24) „Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” (2Tessz 2,8-12) „Sátáni lelkek, akik csodákat művelnek, és elmennek a földkerekség királyaihoz, hogy harcra toborozzák őket a mindenható Isten nagy napjára.” (Jel 16,14) „De ezek elfogták a vadállatot és vele együtt a hamis prófétát, aki csodákat tett, és félrevezette velük azokat, akik a vadállat bélyegét viselték, és a képmását imádták. Elevenen bevetették mind a kettőt a kénköves, tüzes tóba.” (Jel 19,20)

Látható, hogy hamis próféták népes serege próbál megtéveszteni minket, szinte állandóan változó öltözetben, olyan „csomagolásban” és „keretmesével”, hogy azok is nehezen foghassanak gyanút, akikben még élő a lelkiismeret. Azonban – Isten kegyelméből és a Szentlélek ajándékai által – megadatik mindenkinek, hogy a különböző lelkeket megkülönböztethesse. Vannak viszont, akik e témában sokkal jobban elmélyedve, komoly teológiai felkészültség mellett további segítséget jelenthetnek. Ő közülük emelném ki Bocsa József piarista szerzetes és Kovács Gábor karizmatikus teológus intelmeit. (Azért nem foglalkozom most részletesen Gál Péter atya munkásságával, mert relatíve ő – illetve legnagyobb műve, a New Age keresztény szemmel – a legismertebb, és az IGEN részletes interjút közölt vele korábbi számában.)

Bocsa atya egyik – sajnos csak elektronikus formában elérhető – könyvében[106] így segít a természetgyógyászat keresztény megítélésében: „A (természet)gyógyászatnak, mely formáit kell elvetni? A babonás, mágikus formáit. Miért bűn, miért veszélyes a babona és annak speciális formája, a mágia? Azért, mert a mágiában alkalmazott szavak és cselekmények a maguk erejéből nem képesek azokat a titkos vagy csodás dolgokat eredményezni, beleértve a gyógyulást is, amit az alkalmazó tőlük vár. Ha ezek a hatások nem az Istenhez forduló imából és nem az Isten által a természetbe helyezett erőktől származnak, akkor csak természetfeletti erőktől származhatnak. Ezek pedig csak kétfélék lehetnek, vagy Istentől származnak vagy a gonosz lelkektől.” „A vallásos ember szolgálni akar Istennek, a mágikus kényszeríteni akarja Istent, és a szellemvilágot, hogy azt tegyék, amit ô szeretne. A mágikus ember azt akarja, hogy minden körülmények között és minden esetben szerencséje legyen.” „Maga az okkultizmus kifejezés is utal erre az álcázó törekvésre. Okkult annyit jelent, mint sötét, titkolt, rejtett. Az okkultizmus olyan tudományok, ismeretek, gyakorlatok, elméletek összessége, amelyet csak a beavatottak ismernek igazán. Ha a gonosz nyíltan támad, akkor a legtöbb tisztességes ember ellenáll, szembefordul vele.” „… látható, hogy a beavatottak hogyan próbálják szalonképessé tenni tevékenységüket, a mágiát, amivel okkult tudásukat valóra váltják, és hogyan toboroznak jó szándékú, vallásos emberek, sőt papok körében is híveket, ügynököket, akik valójában nincsenek tisztában azzal, hogy miben is ügyködnek, milyen ügyet is szolgálnak, sok esetben jóhiszeműen, szándékaik ellenére. Ki kell mondani, hogy nincs lényegi különbség fehér és fekete mágia között. ... A fehér mágia pontosan olyan fekete, mint a fekete mágia, csupán rövid időre fehér báránybőrt húzott magára.”[107]

A karizmatikus mozgalomban elkötelezett és az Internetet (lelki)közösség teremtő eszközként kiválóan felhasználó, vegyészmérnöki végzettséggel is rendelkező teológus doktor, Kovács Gábor tömören így fogalmaz: „A természet erejével gyógyítani: tudomány. A Szentlélek erejével gyógyítani: karizma. Titkos erőkkel gyógyítani: fekete mágia. Mert fehér mágia nincs. Aki ellenőrizetlen szellemi befolyások előtt nyitja meg magát, szükségképpen megnyitja magát a gonosz hatalmak előtt, amelyek mindenütt résen állnak, hogy mihelyt lehet, behatoljanak és uralmuk alá vonják az embert.” „A zseniális Hahnemann rejtett forrásból merítette a ’potenciálás’ ötletét. Itt érhetjük tetten azt a pillanatot, amikor a gondolkodás elhagyja a tudományosság talaját, és egy más gondolkodásforma jelenik meg. 100-szor hozzáütögetni a kémcsövet egy kemény, de elasztikus tárgyhoz... nem tudjuk, miért, de elfogadjuk... Az eljárást ezzel fölruháztuk a mágikus rituálé jellegével. Rejtett (latinul: okkult) forrásból származó információ szerint, az odaütögetés potenciálja az oldatot. Itt egy szimpla mechanikai műveletről tételezünk föl olyan tulajdonságokat, amelyek fizikailag nincsenek meg benne: hogy t.i. gyógyító erőt képes ajándékozni. Egy fizikai tényt, kvázi-vallásos módon, úgy kezelünk, mintha természetfölötti tulajdonságokkal rendelkezne. Ez a numinizáció (numen = istenség, numinózum = az istenséggel kapcsolatos). Mihelyt egy jelenséget numinizálunk, átléptünk a tudomány területéről a vallásos vagy kvázi-vallásos (okkult-mágikus) gondolkodás területére.” „…a homeopátia lényegileg mágikus eljárás. A mágia kritériuma nem a hatástalanság, hanem a numinizáció. Igen, a mágia hatékony is lehet. A Szentírás nem azt mondja, hogy a mágia nem eredményes, hanem azt, hogy tilos: ’Ha majd bemégy a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, vigyázz, ne akard utánozni azoknak a nemzeteknek az utálatosságait. Ne akadjon közötted, aki fiát vagy lányát átviszi a tűzön, hogy megtisztítsa, vagy aki jósoktól tudakozódik, aki álmokat s jeleket magyaráz, ne legyen varázsló, se bűbájos, se aki ördöngősöktől vagy jósoktól kér tanácsot, se aki halottaktól kérdez igazságot. Mindezt ugyanis utálja az Úr, s az effajta vétkekért törli el azokat a nemzeteket utadból’ (MTörv 18,9-12)” „Ne képzeljük, hogy ez csak valami ószövetségi rituális törvény, amely az újszövetségben érvényét veszítette. Olvassuk el Csel 19,18-19-et, amely szerint Efezusban, a mágia ókori fővárosában ötvenezer ezüst értékű mágikus irodalmat égetnek el a keresztény hívők. Ha pedig valaki azt gondolná, hogy ez csupán a ’fekete’ mágiára vonatkozik, keresse ki Csel 16,16-19-et, ahol egy rabszolganőből azért űzi ki Pál apostol a jós lelket, mert azt kiabálja utánuk: ’Ezek az emberek a magasságbeli Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek’ (16,17). Ez már csak nem ’fekete’ kijelentés; de a szellemnek távoznia kell, mert Pál tudja, hogy minden jóslás Isten tetszése ellen van.” „Csakhogy aki, tudatosan vagy öntudatlanul, egy ismeretlen szellemi tényező felé fordul, megnyitja tudatát a leselkedő démoni hatalmak előtt; ezért mondja a Szentírás, hogy ’amit a pogányok áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek’ (1Kor 10,20). Semmit se javít a dolgon, ha ezt a szellemi tényezőt életerőnek nevezzük, mint Hahnemann, energiának, mint a reiki, vagy megvilágosodásnak, mint a zen-mesterek. Nem ártatlan világban élünk, ahol nyugodtan bolyonghatunk az ismeretlenben, hanem, ahogy a Szentírás mondja, ’fejedelemségek, hatalmasságok, a sötétség világának kormányzói, a gonoszságnak az ég magasságaiban lévő szellemei’ (Ef 6,12) közepette.” „Igen, ha rejtett (okkult) gyógyító erőket keresünk a természetben, a sátán angyalainak, a démonoknak befolyása alá kerülünk. A természetben rejlő gyógyító erők fölfedezése és használata a természettudományos gondolkodáson alapuló, racionálisan kontrollált gyógyászat feladata.”[108]

Ne próbáljuk magunkat azzal megnyugtatni, hogy ez „csak” két pap magánvéleménye, ami nem kötelező érvényű. Nyissuk ki a Katolikus Egyház Katekizmusát, ahol nemcsak a mágia általános tilalmával, hanem a természetgyógyászaton belül az okkult erők segítségül hívásának tilalmával is találkozhatunk! „A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyekkel emberek úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni őket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött – még ha az egészségét akarnák is visszaadni –, súlyosan ellenkezik a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendők, ha ártani akarnak másnak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendő. A spritizmus gyakran jövendőmondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tőle. A hagyományos gyógymódok (természetgyógyászat) alkalmazása nem törvényesítheti a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását.”[109]

Mielőtt újabb ötlettel állnánk elő, hogy „biztos megint valami katolikus üldözési mániáról van szó”, amit katolikus (!) körökben már a fejemhez vágtak, érdemes megfontolni más felekezetek, illetve más felekezetekből származó szakemberek állásfoglalását. Az Evangélikus Élet (az evangélikusok országos hetilapja) ezt írja egy természetgyógyászatról rendezett konferencia beszámolójában: „A különböző gyógymódok és módszerek sűrűjében csak az Ige tekintélye igazíthat el. A gyógyfüvek alkalmazása például elfogadható keresztény szemmel is, ám ha ezekhez különféle misztikus cselekedetek járulnak (például a gyógyteát holdtöltekor, varázsszavak mormolása kíséretében kell meginni), az már megengedhetetlen számunkra, hiszen az okkult gyökerű módszerek komoly veszélyeket rejtenek. Hasonlóképpen az asztrológia, a jóga, a reiki, a homeopátia, az agykontroll stb. mélyén is különféle vallásfilozófiai eszmék húzódnak.”[110]

A református egyházban elkötelezett, egyénként pedig kardiológusként praktizáló Dr. Erdélyi Judit a református-portál[111] oldalain osztja meg tapasztalatait és meggyőződését, miszerint ha valaki egy okkult vallást gyakorol, akkor a mögötte megbújó szellemiséggel, vagyis az ördöggel fog kapcsolatba kerülni.[112] Ha még jobban körülnézünk a világban, akkor az amerikai (USA) baptista közösség Nemzeti Tanácsának állásfoglalása is elgondolkodtató lehet, miszerint a homeopátia alapelvei ellentmondanak a kémia, a fizika, a farmakológia és a patológia tudományos alapjainak. Megítélésük szerint „tudományosan általánosan elvárt követelmény, hogy minden módszer mindaddig nem nyilvánítható biztonságosnak vagy hatásosnak, amíg azt be nem bizonyították, továbbá a bizonyítási teher a módszer támogatóin nyugszik, nem az ellenzőin. … Kuruzslás az, ha valaki profit reményében olyan gyógyászati eljárást vagy szert ajánl, ami tudvalevő hamis, vagy nem bizonyított. Úgy tűnik, hogy a homeopátia ma az egyike a törvényesen engedélyezett kuruzslásoknak.”[113]

Bár szubjektív, de erős jelzés értékkel bír, hogy az Interneten talált egyházi körökből származó állásfoglalásokban – az ortodox[114] egyháztól kezdve a protestáns felekezeteken át a katolikusig – semmi nyomát nem találtam, hogy össze lehetne egyeztetni a homeopátia világképét és a teremtésről alkotott felfogását az Evangéliummal.

Szinte hallom a felháborodott homeopaták és a keresztény édesanyák egy részének kórusát: „a fenti tények és összefüggések feltárása mind-mind paranoiás képzelgés, én a gyógyszertárban semmiféle okkult környzetbe/kontextusba nem kerülök!” Azt persze a heves érvelés közben elfeledik, hogy önmagában a homeopátia alapelvével szimpatizálni, azt akár hallgatólagosan elfogadva (hiszen beveszi a szert és gyógyulást vár/remél tőle) is az okkultizmusba gabalyodást jelent.

„De az én homeopatám még imádkozik is előtte, sőt én is, így ha okkult dolgot vennék is be, annak nem lehet rám rossz hatása. És egyébként is mit tud a rázogatással nekem valaki ártani?” – jönnek elő újabb kiskapukkal, remélve, hogy a tényekkel mégsem kell szembenézni. Hogy tud-e ártani? Itt kénytelenek vagyunk megállni egy pillanatra. Éppen az ideológiai háttér és rituálé nyílt vagy burkolt összekapcsolása nem lényegtelen. Ha egy kis bábut tűvel szurkálok és közben valamit mormolok, akkor – elvileg – teljesen „ártatlan” hülyéskedés és a munkahelyi stressz levezetése is lehet. Ám ha ugyanezt azért teszem, mert a mágiával (varázslással) foglalkozva olvastam, hogy miként lehet másra átkot mondani, és annak hatásosságát ki is akarom valakin próbálni, akkor már nem nevezném ártatlan ökörködésnek, ez már a fekete mágia aktív gyakorlása. „Egy keverés-rázás nem transzcendentális folyamat, vagy akkor a teádat se kavard meg, mert az is mágia” – vonta le a logikusnak közel sem nevezhető következtetést egy, a homeopátiát is megvitató levelezőlista egyik tagja. Mielőtt elkomolytalankodnánk a kérdést, nézzük meg a felvetést kicsit közelebbről! Ha egy gyerek fejére fürdetés közben vizet öntök és közben elmondok egy mondatot, az transzcendentális folyamat-e, lehet-e valóságteremtő ereje, hozhat-e létre valami változást? És ha ugyanezt a mozdulatsort például egy kápolnában teszem, és közben a tridenti-formulának megfelelően a gyerek neve után azt mondom, hogy „én megkeresztellek téged az Atya, és a Fiú, és a Szentlélek nevében”? Akkor is „csak” semleges mozdulatsorról van szó? Vagy ha egy darab kenyeret kézben tartva és fölé hajolva egy adott szöveg elmondása valóságteremtő erővel bír-e? Ha határozott nem a válasz (még ha az adott ember egy felszentelt katolikus pap és szentmise keretében mondja is ki a szavakat), akkor mi a helyzet az átváltoztatással a szentmisén? Ha pedig mégis van jelentősége a szavaknak és mozdulatsoroknak a szentségek, szentelmények esetében, akkor az én számomra logikus, hogy a gonosz oldalon is számolnunk kell ennek a lehetőségével.[115]

Érdekes volt számomra az is, hogy aki a homeopátiát – a keresztény hittel összeegyeztethetőnek tartva – nem utasítja el (sőt használja), annál rövid időn belül más, a New Age-hez köthető, vagy okkult praktikákat és irányultságot is észrevettem (pl. Feng-Shui, még nyilvánvalóbb filozófiai azonosulást megkövetelő természetgyógyászati módok alkalmazása, varázslós gyermekkönyvek tömkelege, keleti meditatív zenék stb.). Nem állítom az ok-okozati összefüggést, csak azt jelzem, hogy a homeopátiát eddig sehol sem elszigetelt, egyedi jelenségként figyeltem meg. Ahol a mágia összességére nem mondanak következetesen nemet, ott a homeopátia is – a többi módszerrel együtt – szalonképessé válik. Viszont a homeopátiát alkalmazó és elfogadó keresztény embernek őszintén meg kell válaszolnia: szerinte mit jelent a „dinamizálás”, illetve a „szellemi életerő felszabadítása”.

Az is tanulságos volt, hogy – a homeopátiát nem elutasító és használó – higgadt, racionális, keresztény értelmiségiekből heves, támadó hangú, érzelmi reakciókat váltott ki pusztán az a tény, hogy rákérdeztem a homeopátia és az evangéliumi élet összeegyeztethetőségére. Ez a téma kemény (személy elleni) indulatokat és teljesen irracionális (ellentmondásos) érveléseket eredményezett (lásd a tanulmány elejét idézett gondolatokat).

Természetesen igaz lehet (nem állítom, de vélelmezem), hogy a piacon lévő szerek egy része egyszerű szélhámosság, és pénzkereső automataként üzemelnek; vagyis nem potenciált szert, hanem üres „életerő nélküli” vivőanyagot adnak el. Mivel nem tudni, hogy csupán a semmiért fizetünk-e, vagy az okkultizmussal valódi összefüggésbe került szert veszünk-e be (elfogadva ezzel annak szellemi hátterét), nem érdemes ezzel játszani. Ugyanis (1) vagy méregdrágán veszünk hatástalan segédanyagot, amit olcsóbban is be lehet szerezni és ugyanannyira „hat”, mint a drága változata, (2) vagy lehet, hogy tényleg az eredeti, okkult eljárással készült termékkel van dolgod, akkor viszont ezért érdemes elkerülni a használatát.

Ha valaki a homeopátiával foglalkozik – vagy használja a készítményeket – és a homeopátiát alapvetően meghatározó szellemi háttér ismeretében (vagy az erre való figyelmeztetés ellenére) továbbra is HISZ a tudomány területéről messze elrugaszkodott elvekben és aláveti magát (és családját) a NEM Szentlélektől származó gyógyító erők hatásának, akkor ott naiv tudatlanságról nem beszélhetünk. A homeopátia melletti döntés is szabad akarati döntés: (1) vagy az Isten által logikusnak teremtett és bizonyos mélységig megismerhető természeti rendből származó hatóanyagok, energiák (és a Szentlélek gyógyító kegyelmeiből) várom a gyógyulást; (2) vagy ismeretlen energiáktól és erőktől, amik a homeopátia esetében jelenleg nem választhatók külön az okkult háttérről, és ennek kényszerű következményeként az esetleges démoni behatástól.

Annak érdekében, hogy a meglehetősen hosszú tanulmány mondanivalója még jobban kikristályosodjon, pontokba szedve foglalom össze az eddigi kutatásaim, vitáim tapasztalatait, illetve az imádságok és a Szentírás olvasása közben kapott – természetesen nem kinyilatkoztatás érvényű – következetes útmutatást.

(1) A homeopátia a természetről, az emberről vallott nézeteiben alapvetően ellentétben áll a keresztény felfogással, mert a növényeknek nincs lelkük, rejtett tudásuk, nem tudnak személyre szabott információt átadni az embereknek.

(2) A homeopátia alapelvei, tézisei és az esetleges hatásmechanizmusra vonatkozó elméletei jelenleg teljesen kívül esnek a természettudomány határain, még akkor is, ha mindezeket egyetemeken oktatják.

(3) A homeopátia tézisei mind a józan észnek, mind az egymásra épülő évezredes orvosi tapasztalatoknak homlokegyenest ellentmondanak, amikor azt állítják, hogy minden betegség szellemi eredetű és azon a síkon is kell orvosolni; továbbá, hogy a dózis csökkentésével fordítottan arányos a kiváltott hatás.

(4) A homeopátiás szerek kiválasztása (ha az ember „szakemberhez” fordul) részletes kikérdezéssel kezdődik, ami a teljes személyiség és lelki kikezdettségek, gyenge pontok feltérképezéséig jut el, ami az okkult kontextus miatt szellemi kiszolgáltatottságot eredményezhet. A szerek kiválasztása a hasonlósági elvükre hivatkozva teljesen esetleges, módszertanilag kaotikus, szubjektív és következetlen, mellőz mindenféle – következetes és megismételhető kísérletezésen alapuló – természettudományos szempontot.

(5) A homeopátiás szerek gyártási eljárásakor tetten érhető a mágikus rituálé: a hígítás és a rázogatás évszázadok óta megváltoztathatatlan (!) mozdulatsorai révén olyan képességekkel ruházza fel a benne hívők (!) szerint a sokszor hatóanyag nélküli segédanyagot, amivel az egész egyszerűen nem rendelkezhet. A nézetiek szerint, ha nem megfelelően „dinamizáljuk” az anyagot, akkor az nem is hathat. Vagyis – szerintük – az eljárás révén válik hatásossá az anyag, nem a benne rejlő természetes hatóanyagok révén.

(6) A klasszikus homeopátia megalkotója, Samuel Hahnemann határozottan állást foglal amellett, hogy a homeopátiás kezelés során NEM a felhasznált szerek hatóanyaga hat, hanem szellemi erők (Organon, 269.§.).

(7) Nem tudom biztosan, hogy a „rejtett energiák felszabadítása”, az „életerő dinamizálása” részleteiben mit takar az egyes esetekben a homeopátiás szerek készítésekor, de teljesen nyilvánvaló, hogy hazugságra és okkult erők igénybevételére épített elmélet nem lehet az Isten szándéka szerinti.

(8) Hahnemann, az általam fellelt források szerint szellemi sugallatra kapta az ötletet a gyógyító energiák, az „életerő” életre hívására. Mivel az életrajzírói egyértelműen rögzítik, hogy Hahnemann Krisztus-tagadó és az okkult tanokban igencsak elmélyedt szabadkőműves volt, akkor feltehető a logikus kérdés: a Szentlelken és az Istenhez hű angyalokon kívül, milyen szellemi sugallatra épülő gyógyító módszerhez fordulhat keresztény?

(9) A homeopátiával gyógyítók jelentős része itthon is, külföldön is egyéb, sokkal durvábban és életveszélyesebben okkult (ha egyáltalán lehetséges a rangsorolás), és így keresztény szemmel elfogadhatatlan eszközökhöz is nyúlnak (pl. inga és reiki-s módszerek segítségével választják ki a megfelelő szert). Így valójában a homeopátia – az állítólagos „mellékhatás-mentességével” – csak az első „áratlan” lépés a csúszdán.

(10) Elvileg elképzelhető, hogy a homeopátiában lehetnek olyan elemek, amik a tudományos ellenőrzés és kísérletezés során helytállónak bizonyulnak, és megtisztítva az okkult környezettől hasznosak is lehetnek. Jelzem: ELVILEG, mert jelenleg nem tartunk itt, sőt azt tapasztaljuk, hogy a természetgyógyászat jelentős része velejéig okkult környezetben mozog, az okkultizmustól szennyezett, így – különösen a homeopátia jelenlegi szellemisége és világképe – elfogadhatatlan keresztényként.

(11) A természet törvényeit, hatásmechanizmusait feltáró és tiszteletben tartó természettudományos – akár szisztematikus, akár heurisztikus – kísérletezésen alapuló módszerek és megismert szabályokra épülő szerek teljesen elfogadhatók. Ebbe a valódi (nem okkult alapokra építő), tudományosan is igazolt természetgyógyászati módszerek is beletartozhatnak. A homeopátia bizonyosan nem tartozik ezek közé.

(12) Egyik legfontosabb tétel, amin sokan nem gondolkodnak el, hogy nincs semleges szellemi erő. Valami vagy a Szentlélek műve (esetleg az Istenhez hű angyalok közreműködésével), vagy a Bukott angyal és népes társaságának keze van a dologban. Nincs további alternatíva! A fehér mágia nem létezik, nincs „jó” varázsló!

(13) Nem merem tételként állítani, csak hipotézisként, hogy az összes – valóban – homeopátiás szer a megátkozott tárgyak[116] kategóriájába tartozik, de ha a gyanúja felmerül (ami a homeopátia esetén több, mint gyanú, hiszen saját maguk ismerik el az okkult kapcsolatot), akkor egyetlen elfogadható magatartás a távolságtartás, illetve mások körültekintő figyelmeztetése.

(14) Nem lehet a homeopátiát, ezt a „holisztikus gyógyító módszert” megkeresztelni, mert a legmélyebb lényegétől fogva köszönő viszonyban sincs sem az alapvető természettudományos tényekkel, sem az Evangéliummal. A homeopátia mögött kirajzolódó világnézet nem a bibliai teremtéstörténet és a megváltás alapjaira építkezik.

(15) Különös felelőssége van a családoknak – és ezen belül is a „gyógyszerkasszát” leggyakrabban kezelő édesanyáknak – mert a homeopátiával való barátkozás az egész családot érintheti. A készítmények az azt be sem szedő emberre is hathatnak, nem beszélve a szűkös anyagaikra gyakorolt hatásra.

(16) Kovács Gábor szavaival egyetértve vallom: „Nem akarom szentté avatni a hivatalos orvostudományt, megvannak a súlyos eltévelyedései (pl. az abortuszt valló orvosi ’etika’), de az biztos, hogy a kísérleti tudomány elvein alapul. Ami MÁSON alapul, azt nem a józan ész fogadja el, hanem egy kvázi-vallásos hit, amivel a hívőnek mindenféle közösséget meg kell tagadnia.” „Sőt önmagukban ártalmatlan dolgok is tilosak mindaddig, amíg gyanús szellemi kontextusban lépnek fel.”[117]

Jómagam a Szentlélek gyógyító erején és az Istenhez hűséges angyalok segítségén kívül nem vagyok hajlandó sem magamat, sem a családomat más, szellemi eredetű erők hatásának önként kitenni, vezéreljen bármilyen jószándék vagy ideológia. Hiszünk-e hát ezek után a „dinamizált életerőben” és annak gyógyító hatásában? Mindenkinek egyéni felelősséggel kell válaszolnia és utána következetesen cselekednie, ám nyilvánvaló, ha igennel válaszol, akkor azt nem lehet összeegyeztetni az Evangélium tanításával. Elágazáshoz értünk. Mindenkinek döntenie kell, hogy merre megy tovább! Útravalóul fogadjuk meg a szeretett tanítvány, János apostol intelmeit: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.” (1Jn 4,1-3)

/A tanulmányban említett honlapok és Internet elérhetőségek 2003. december 18-i állapotra vonatkoznak. Elképzelhető, hogy ezek a források később nem, vagy más cím alatt érhetők el./

A Katolikus Egyház Katekizmusa [1995]; http://www.katolikus.hu/katek/index.html

Ankerberg – Weldon [1991]: Can You Trust Your Doctor? – The Complete Guide to New Age Medicine and Its Threat to Your Family; Wolgemuth & Hyatt Publishers; idézi: Brown (é.n.)

Augustin, M. – Schmiedel, V. [1997]: Természetgyógyászati kézikönyv – I. kötet; Springer, Budapest

Bãncilã-Szántó Katalin [2002]: A homeopátiáról mindenkinek; in: Nyugati Jelen, 2002. április 25.; http://www.nyugatijelen.com/archiv/2002/2002%20aprilis/apr.%2025%20csutortok/

Bárdos György – Cziboly Ádám [2003]: Placebohatás: az elvárások gyógyító ereje; in: Magyar Tudomány 2003/7. szám; http://www.matud.iif.hu/03jul/003.html

Bocsa József [1996]: A szellemek megkülönböztetése; Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár; http://www.communio.hu/ppek/k152.htm

Bóna László [1999]: Homeopátia – a művészi gyógyítás; in: Ökotáj, 1999. év 20-21. szám; http://www.tabulas.hu/okotaj/20_21/utak1.html

Bóna László [2003]: Boldogság és homeopátia; in: Borostyán, 2003. 1. szám; http://www.sopron.hu/borostyan/2003januar/bona.html

Bopp, H. J., M.D. [é.n.]: Homeopathy Examined; http://logosresourcepages.org/homeopat.html

Bopp, H. J. [1984]: Homeopathy; Word of Life Publications North Ireland; idézi: Brown (é.n.)

Brown, David L., Ph.D. [é.n.]: New Age Medicine: Homeopathy; http://logosresourcepages.org/na-med.html

Csiszár Róbert [2003]: Komplementer orvoslás – fogorvoslás (2. rész); in: BIODENT; http://www.biodent.hu/publikaciok/cikk2.html; vagy http://www.magyar.fogorvos.hu/2001-06/komplementer.html (Magyar Fogorvos on-line)

Erdélyi Judit [2003]: Mi is a természetgyógyászat?; Budapest-Rákosfalván, 2003. március 16-án elhangzott előadása; http://www.parokia.net/publicate/termgyogy.html

Gál Péter [1997]: A New Age – keresztény szemmel; Lámpás Kiadó, Abaliget

Gumprecht, Jane D. [1986]: Holistic Health: A Medical and Biblical Critique of New Age Deception; Random Press, Moszkva; idézi: Brown (é.n.)

Homeopátia - a gyógyító semmi [é.n.]; http://www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/11161/1 (Sulinet-portál) vagy http://www.communio.hu/mkkm/homeopatia.htm (Katolikus Karizmatikus Megújulás Magyarországon)

Jarvis, William, ed. [é.n.]: Homeopathy: A Position Statement By The National Council Against Health Fraud; http://logosresourcepages.org/homeopos.html

Kiene, Paul F. [é.n.]: Vigyázz! Okkultizmus! Minél távolabb az okkultizmustól és a babonától!; http://www.communio.hu/mkkm/maranatha/okkult.htm

Korányi Sándor, dr. [2002]: A homeopathiáról; in: Orvosi Hetilap, 2002. 32. szám, 1907-1912. o.; eredeti megjelenés: in: Orvosi Hetilap, 1930. 17. szám, 412-416. o.

Kovács Gábor [2002]: Gyilkos istenek – Mágia és keresztény hit; 2002. november 26-án, Budapesten, a Magyar Szentek templomában tartott előadása

Linde, Klaus – Clausius, Nicola – Ramirez, Gilbert – Melchart, Dieter – Eitel, Florian –Hedges, Larry V – Jonas, Wayne B [1997]: Are the clinical effects of homoeopathy placebo effects? A meta-analysis of placebo-controlled trials; in: The Lancet, 1997. szeptember 20., 834-843. o.

Mornstein, V. [2003]: Alternatív orvoslás és áltudomány – Egy biofizikus megjegyzései; in: Természet Világa, 2003. 3. szám; http://www.kfki.hu/~cheminfo/TermVil/szamok/tv2003/tv0303/mornstein.html

Pallas Nagy Lexikona [é.n.]; http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/

Rák Kálmán [2000]: A homeopátia kritikája; in: Természet Világa, 2000. I. különszám; http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/kulonsz/k001/rak.html

Rák Kálmán [2002]: Kommentár (Korányi Sándor: A homeopathiáról); in: Orvosi Hetilap, 2002. 32. szám, 1911-1912. o.

Rák Kálmán [2003]: QUO VADIS, MEDICINA? – Integrálható-e az ortodox (hivatalos) és az alternatív (tradicionális) medicina; in: Magyar Tudomány, 2003/7. szám; http://www.matud.iif.hu/03jul/004.html

Ruby Mária [2001]: Amit a homeopátiáról tudni kell; in: Pharmorient, 2001. X. szám (110.); http://www.datanet.hu/pharma/phorient/pho.htm

Sasvári Ferenc [2001]: Psorinum; in: Komplementer Medicina, 2001. 3. szám; http://www.vitalitas.hu/olvasosarok/online/komplementerm/2001/3/Psorinum.htm

Szadovszky Márton [1999]: Ayurvéda; in: Lélek és Tudomány, 1999. 2. szám (november); http://www.csend.hu/magazin/0102/index1.html#eloszo

Vatikán [2003]: Jézus Krisztus, az élő víz hordozója – Keresztény reflexió a „New Age”-ről; a Kultúra Pápai Tanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa közös, 2003. februárban kiadott dokumentuma; http://www.communio.hu/mkkm/maranatha/eloviz.htm

Weum, Sven [é.n.]: Homeopathy and Spiritual Power; http://www.weum.no/altmed/homeopathy.htm

[1] Korányi (2002)

[2] Báró dr. Korányi Sándor a budapesti egyetem tanára (1901-1936), az MTA tagja (1935-). A modern veseélettan és vesekórtan egyik nemzetközileg elismert megalapozója. Az elsők között alkalmazta a biokémia és a biofizika eredményeit a klinikai kutatásban. (Forrás: http://www.iif.hu/~visontay/ponticulus/eletrajzok/k.html)

[3] Rák Kálmán az MTA doktora, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika professzor emeritusa.

[4] Rák (2000), (2002) és (2003)

[5] Lásd: http://www.homeopata.hu

[6] Az eredeti görög szavak: "ομοιοs"="homos vagy homoiosz" (hasonló) és a "παθος"="pathos" (betegség, szenvedés).

[7] Hahnemann eredeti művének teljes címe: „Organon der rationellen Heilkunde”. Későbbi kiadásai „Organon der Heilkunde” vagy „Organon der Heilkunst” cím alatt jelentek meg.

[8] Forrás: http://www.homeopata.hu/tortenet.html

[9] Augustin – Schmiedel (1997), 148-157. o. alapján.

[10] Az egyes szereket többszöri lépésben tízszeresére (D potenciálás), másokat százszorosára (C – vagy Hahnemannra utalva – CH potenciálás) hígítanak. A szer erőségét így egy betű és egy szám adja meg: D8 azt jelenti, hogy nyolcszor egymás után hígították tízszeresére az eredeti oldatot (az 1 g/l koncentrációjú anyagból tehát 10^-8 g/l koncentráció lesz), előfordul C200 hígítás is, ami azt jelenti, hogy kétszázszor hígították az eredeti oldatot a százszorosára (az előbbi 1 g/l koncentrációjú oldatunkból így 10^-400 g/l koncentrációjú lesz). Természetesen nem csak egyszerű hígításról van szó, az anyagot minden hígításnál tízszer erőteljes mozdulattal fentről lefelé kell rázni, enélkül mit sem ér az egész. A hígításhoz vizet, alkoholt vagy száraz anyagok esetében tejcukrot használnak.

(Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/11161/1)

[11] Fontos megjegyezni, hogy a csökkentett dózissal való gyógyítás nem idegen a hagyományos orvoslástól sem (lásd pl. himlőoltások), ám Hahnemann továbbment, és azt állította, hogy minél kisebb adagot alkalmazunk, annál hatásosabb lesz a szer, sőt, ha egyáltalán nincs benne az eredeti hatóanyag, akkor fejti ki igazán hatását.

[12] Bóna (1999)

[13] Bóna (1999)

[14] Hölgyvilág magazin on-line változata (Forrás: http://www.holgyvilag.hu/main2.php?cikk=967)

[15] Lásd: Organon 9-11.§.

[16] A Pallas Nagy Lexikona a következőt írja az allopátia címszó alatt: „v. alleopátia (gör.). A homeopátia keletkezése idejében csinált szó, mellyel a homeopátiával ellentétben álló gyógytudományi irányt nevezték el. A homeopaták ma is allopatának nevezik azt az orvost, aki nem az ő elveik szerint gyógyít (l. Homeopatia). A szónak értelme egyáltalában nincsen.”

[17] Hölgyvilág on-line változata (Forrás: http://www.holgyvilag.hu/main2.php?pos=1_5_2&cikk=967)

[18] Bãncilã-Szántó (2002)

[19] SHAPE magazin on-line változata (Forrás: http://shape.proweb.hu/main.php?rovat=4&cikk=46)

[20] Csiszár (2003)

[21] Sasvári (2001)

[22] Ruby (2001) XXX a gyengített baci még jó lehet

[23] Bóna (1999)

[24] Példaként említhető az USA, ahol 1979-ben jelent meg a homeopátiás cikkely; Belgiumban 1983-ban a Compendium; Franciaországban 1989-ben a Gyógyszerkönyv Supplementje; Ausztriában pedig 1990 óta része a homeopátiás fejezet az Osztrák Gyógyszerkönyvnek. (Ruby (2001))

[25] Az anyacég honlapja: www.boiron.com; a hazai központ: www.boiron.hu, ám az elmúlt 1 év során nem sikerült működőképes állapotban találnom az oldalt.

[26] Forrás: http://www.boiron.com/en/htm/03-produits/intro.htm/

[27] Boiron (2001), 5-7. o.

[28] Lásd: http://www.homoeopathie.de/herst.html

[29] Augustin – Schmiedel (1997)

[30] A C 200 hígítás esetében, ahhoz, hogy a kiinduló „hatóanyagnak” egyetlen literjében legalább egy molekulája maradjon, a kiinduló oldatunknak literenként 10⁴⁰⁰ darab molekulát kellene tartalmaznia. Jelenlegi ismereteink szerint a világegyetemben 10⁸¹ atom található. (Forrás: http://www.communio.hu/mkkm/homeopatia.htm) XXX fizika könyv.

[31] Augustin – Schmiedel (1997), 150. o. alapján.

[32] Bóna (1999). Igen beszédes az írás felvezető alcíme is: A homeopátia radikálisan új és radikálisan ősi kísérlet a gyógyítás tudományos és művészi, tudományos és hitbéli vonásainak egyesítésére.

[33] Bóna László még ennél is tovább megy, és homeopátiát más területeken is alkalmazhatónak véli. Erről tanúskodik az Építészet-Biológiai Egyesület III. Országos építészetbiológiai szimpóziumra meghirdetett előadása, amelynek címe: Egy csepp vér a habarcsban – Homeopátia az építészetben.

(Forrás: http://www.levego.hu/sajto/2001/epbimegh.htm; A korrektség kedvéért megjegyzem, hogy a helyen nem mint homeopata, hanem mint író lett feltüntetve, így elvileg lehetséges – bár nem valószínű –, hogy egy névrokona tart vele teljesen hasonló szellemiségben és témában előadásokat.)

[34] Rajan Sankaran: A Homeopátia Szellemisége; idézi: Sasvári (2001).

[35] Ha vesszük a fáradságot, és kutakodni kezdünk, hogy a korrekt orvosi gyakorlat és etika a Bóna családban mit fed, akkor azt tapasztaljuk, hogy Bóna doktor a feleségével (Adél) együtt jár népszerűsíteni a homeopátiát, ahol az egyik alkalom után íródott cikkben szerepel, hogy a felesége „két gyermekét otthon szülte, és jelenleg dúlaként (segítő) dolgozik szüléseknél. Az otthonszülés meglehetősen rázós téma ma Magyarországon. Azt az orvost, aki ilyenkor segédkezik, eltiltják szakmája gyakorlásától. Ez azonban nem riasztja vissza a megszállottakat, és továbbra is megtalálják a módját, hogy aki gyermeke világrahozatalához ezt a módot választja, segíteni tudják.” (Forrás: http://www.szentendreesvideke.hu/24/homeopatia.htm)

[36] Korányi (2002)

[37] Lásd: http://www.rightlivelihood.se/

[38] Forrás: http://www.vithoulkas.com/library_EN/homeopathy/homeopathy01.html

[39] Lásd: Pallas Nagy Lexikona, Homeopátia címszó.

[40] Bóna (2003)

[41] Augustin – Schmiedel (1997), 150. o.. Hahnemann eredeti művében, az Organonban ezt a 269. paragrafus alatt olvashatjuk.

[42] Bóna (1999)

[43] Forrás: http://www.vithoulkas.com/library_EN/homeopathy/homeopathy01.html

[44] Forrás: http://www.nexus.hu/homeo/homeorol/hatarai.htm

[45] Rák (2000)

[46] Korányi (2002)

[47] Rák (2003)

[48] Bopp (é.n.)

[49] Forrás: http://www.boiron.com/en/htm/01-aujourdhui/conception_moderne_1.htm

[50] Csiszár (2003)

[51] Csiszár (2003)

[52] Lásd: Linde et al. (1997)

[53] Rák (2000)

[54] Bárdos – Cziboly (2003)

[55] Rák (2000)

[56] Mornstein (2003)

[57] Mornstein (2003)

[58] Eredeti megjelenés: Nature, 1998. június 30. XXX ir jegyzékbe!!

[59] Forrás: http://www.alienangels.hu/2-1.szam.htm

[60] Forrás: http://www.vita-drsarkadi.hu/rendel.html#khomeo

[61] Forrás: http://www.malorg.hu/tipego/homeopatia.htm#intro

[62] Forrás: http://www.dunatv.hu/tartalom/szolgaltatomusorok/kalendokt10recept.html

[63] Rák (2000)

[64] Forrás: http://www.boiron.com/en/htm/01-aujourdhui/conception_moderne_1.htm

[65] Kovács (2002)

[66] Augustin – Schmiedel (1997), 149. o.

[67] Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/11161/3

[68] Forrás: http://www.boiron.com/en/htm/01-aujourdhui/realite_socio_eco.htm

[69] Forrás: http://www.sulinet.hu/tart/cikk/aa/0/11161/3

[70] Lásd például: Augustin – Schmiedel (1997)

[71] Korányi (2002)

[72] Bóna (1999)

[73] Szadovszky (1999)

[74] Bóna (1999)

[75] Bóna (1999)

[76] Az okkultizmus a latin „occulere”, „elrejteni” kifejezésből származik. Eredetileg a tudás titkos és rejtett hagyományait jelölte.

[77] Bóna (1999)

[78] Bóna (1999)

[79] Bóna (1999)

[80] A mozgalmat, illetve annak sokszínű, ám lényegi jegyeiben hasonlóságot mutató szellemiségét és számos irányzatát részletesen, keresztény szemszögből közelítve ismerteti Gál (1997).

[81] Eredeti angol nyelven a „New Age” kifejezés szerepel.

[82] Brown (é.n.)

[83] Vatikán (2003)

[84] A Nemzetközi Homeopátiás Orvosi Liga X. kongresszusát Budapesten 1935. augusztus 19-25. között tartották.

[85] Weum (é.n.)

[86] A források egy része George Vithoulkas szájába adja az idézett sorokat, míg mások Schwarz-nak tulajdonítják a nyilatkozatot. Ez fakadhat abból, hogy Vithuolkas egy könyvében – egyetértőleg – idézi Schwarzt-ot.

[87] Gumprecht (1986)

[88] Népszava, 2000. május 17., szerda; (Forrás: http://www.euuzlet.hu/archivum/arch515.html)

[89] Ankerberg – Weldon (1991)

[90] Eredeti szövegben: „The occult influence in homeopathy is transmitted to the individual, bringing him consciously and unconsciously under demonic influence.” (Bopp (1984))

[91] Bopp (1984)

[92] Forrás: http://www.szentendreesvideke.hu/24/homeopatia.htm

[93] Forrás: http://www.boiron.com/en/htm/01-aujourdhui/conception_moderne_3.htm

[94] E fejezetpont nagymértékben támaszkodik Brown (é.n.) művére.

[95] Az angol „mesmerism” szó alatt a szótárban is a hipnózis kifejezést találjuk.

[96] Forrás: http://maranatha.freeweb.hu/okkult.html. Az említett „szellemi inspirációra” utalást olasz és angol nyelvű dokumentumok is tartalmaznak.

[97] Eredeti szövegben: „he carried the darkness of this world and gave offence to the friends of ethereal wisdom”; idézi magyarul Kovács (2003).

[98] Csiszár (2003) alapján.

[99] E kúrákat érdemes összevetni a szcientológia által kínált programokkal (lásd: http://www.purification.org/).

[100] Forrás: http://free.x3.hu/antropozofia/

[101] Christall, 1996. 5. szám; (Forrás: http://www.reiki.hu/christall/H-Christall96_4.pdf.) A bekezdés tovább idézetei is innen származnak.

[102] Forrás: http://www.reiki.hu/r0401h.html

[103] Lélek és Tudomány, 2000. 2. szám (február); (Forrás: http://www.csend.hu/magazin/0202/h.html)

[104] Az Édesvíz Kiadó (lásd: www.edesviz.hu) „híres” arról, hogy a New Age egyik hazai médiabázisa, és a kereszténységgel összeegyeztethetetlen szellemiséget propagáló könyvek kiadója.

[105] Forrás: http://www.mcd.hu/libri/homeopatia.html

[106] Bocsa (1996)

[107] Bocsa (1996)

[108] Kovács (2002)

[109] A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2117. pont. A norvég orvos, Sven Weum írja, hogy a homeopátiában a gyógyító hatás olyan spirituális vagy pszichikus erők alkalmazása révén történik („életerő”), amelyek kikerülik Jézus Krisztust, így jogos igénybevételükre semmiféle bibliai felhatalmazást nem lehet felvonultatni. (Weum (é.n.))

[110] Evangélikus Élet, 2003. 21. szám; (Forrás: http://www.lutheran.hu:8080/ujsagok/evelet/archivum/2003/21/82)

[111] Lásd: www.parokia.hu.

[112] Erdélyi (2003). Dr. Erdélyi Judit számos más művében is foglalkozik a természetgyógyászat keresztény megközelítésével, pl. Gyógyulás bármi áron?, vagy a Természetgyógyászat az Ige mérlegén.

[113] Jarvis (é.n.). Megjegyzendő, hogy a fenti definíció nem fedi tejes mértékben a magyar Büntető Törvénykönyvben található kuruzslás tényállását, miszerint „Aki jogosulatlanul ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet fejt ki, vétséget követ el és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható.” (Btk. 285.§. (1)) Bár hivatalosan csak orvosi diplomával rendelkező ember nevezhető homeopatának, ám csupán a saját ismerősi körömön végigtekintve igen sok példát hozhatnék, mikor egy lelkes homeopata-hívő a családi, baráti környezetében rendszeres „homeopátiás szaktanácsadással” gyakorlatilag orvosi tevékenységet fejt ki, következmény és felelősségvállalás nélkül.

[114] Megjegyzendő a korrektség miatt, hogy az orosz ortodox egyház egyes részeiben a homeopátia a mindennapok része, de ennek – és bizonyos felekezetek Evangéliumhoz való hűségének – elemzése másik tanulmány tárgyát képezhetik csupán. XXX episcopal USA anglikán amerikai változata.

[115] Ezt támaszthatja alá, hogy mágia és varázslás „rontásai” nem légből kapott mesék, azok valóban működhetnek, de csak a gonosz szellemek közreműködése által. Ezért is tilos kereszténynek (és másnak is) ezekkel ismerkedni (akár puszta kíváncsiságból), esetleg ki is próbálni.

[116] Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa 1673. pont.

[117] Kovács (2002)