2011.10. html-2011/longfellow.htm C.11044 -46
Vasárnapi újság 1884. 6.
A RÉGI ÓRA A LÉPCSŐN.
Longfellow költeménye.
L'éternité est une pendule, dont le balancier dít et redit sans cesse ces deux mote, seulement dans la silence des tombeanx : Toujours, jamais ! Jamais, toujours !
Jacques Bridaine.
Ott a mezei út felén
Az ódon ős-lak int felém;
Boltos kapu-aljába lent
Magas jegenyék árnya leng!
És benn, a csarnok-ív alól,
A régi óra hangja szól:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
A lépcső-fordulón setét
Tölgyből viseli köpenyét,
Kezeivel mutatva int,
Mint egy csuhás barát, a mint
Keresztet vet; a ki erre jár
Bús hangot hall előre már:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
Nappal szelíd-halkan beszél,
De ha leszáll a rémes éj:
Hallatja lépések zaját,
Visszhangozik a termen át,
A fal hosszán, a padlaton,
Beszól az ajtón, ablakon:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
Ha jött az ölöm és a kin
Születés, halál napjain,
Vagy gyorsan változó idő:
Akkor sem változott meg ő
S mint Isten mindent tudva lát:
Ismétlé folyton jós-szavát:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
E házban vőn lakó helyet
A szíves vendégszeretet;
Kéménye füstölt már korán,
Vendégelt gazdag lakomán,
De, mint a csontváz, ünnepen,
Intett az óra szüntelen:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
Itt játsza sok gyermek-csoport,
Sok ifjú s lány ábrándja forrt,
Oh drága perc! arany napok!
A szerelem hogy' áradott!
S pénzt számláló fösvény gyanánt
Ez óra hajtá egyaránt:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
lm' e szobából indula
A szép fehér ruhás ara ;
A néma csarnokban, amott,
Volt kiterítve a halott
S míg csönd követi az imát,
A régi óra belevág:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
Ki itt élt, mind szétszórva már :
Ki sírban, ki meg tovajár
S ha elfogódva kérdezem :
«Mind együtt vajj' mikor leszen?»
Miként hirdette oly soká,
Felel a régi óra rá:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
Itten soha, örökre ott,
Hol kín, gond majd mind elfogyott
S halál, idő elszállt tova —
Örökre ott, de itt soha!
Az öröklét órája hol
Szünetlenül hirdetve szól:
Mindörökké — soha többé!
Soha többé — mindörökké!
SZÁSZ BÉLA.
Longfellow egyik legremekebb költeményét Szász Károly fordításában ismeri a közönség. Ilyen költemények – mint Poe Hollója is -, a világirodalom díszei, megérdemlik, hogy új erők próbálkozzanak az átültetésével. Szerk.
Somewhat back from the village street
Stands the old-fashioned country-seat.
Across its antique portico
Tall poplar-trees their shadows throw;
And from its station in the hall
An ancient timepiece says to all,--
"Forever--never!
Never--forever!" ….
www.hwlongfellow.org/poems_poem