Piarista Rendház, Budapest /provincial@piarista.hu/
Kedves Labancz Tartományfőnök Atya!
Szerettem volna
mindezt irodájában, igyekeztem is telefonokkal; hogy lássuk egymás arcát,
szemét. Úgy tűnik, ennél most Ön elfoglaltabb, én pedig határidőhöz vagyok
kötve.
Múltkori levelemben írtam Önnek, 1986 novemberben drága Jelenits atyán keresztül
a Rendnek ajándékoztam egy kétméteres olajképemet, - "Kondor Béla emlékére -
A/72/30" -, abban a reményben, hogy a diákok szeme előtt lesz.
Életmű-kiállításom lesz a Műcsarnokban, kerestem a képet. A Mikszáth téri
padláson megtaláltatott, piszkosan, összekarcolódva, a nedvességtől púposan és
megcsavarodva. (Ha nem volt rá szükség, egy telefon, és hazahoztam volna.) A
Szépművészeti Múzeum farestaurátora a tábla kiegyengetését már elvégezte egy
bonyolult rácsszerkezet ráépítésével; 150 ezret kér érte. A festő-restaurátor
most kezdi, ő kb. 80 ezret fog kérni, mondta, két hét munkával számol.
Nyugdíjam 57.100 ft. Tisztelettel kérném ezt a két munkadíjat kifizetni. Erre én
szeptember 5-ig kértem és kaptam haladékot a fa-restaurátortól.
Minderről Jelenits atyával nem beszéltem, nem akarnám ilyesmivel terhelni.
Ha netán kisebb képemet, hasonló célra-, szívesen adok, műtermemből lehetne
választani.
Visszajelzését várva, szívélyes üdvözlettel: vd.
2011. augusztus 30., kedd
Kedves Labanc Atya!
Tegnapi Önnek
írt levelemet a honlapomon olvasva ketten is úgy vélték, hangja sértő, netán
sértődött.
Először elámultam, majd megijedtem, hogy lehet ilyen olvasata is.
Akkor sürgősen pontosítok:
1. Ön nyilván
nem tehet róla, hogy telefonon nem sikerült utolérnem.
2. Hogy lássuk egymást: ilyen kellemetlen ügyet mindenképp jobbnak gondoltam
személyesen.
3. Arra önerőből is rájöttem, levelemből kimaradt, sajnálom a történteket.
Elnézést, szívélyes üdvözlettel: