2011.12.15..  html-2011/sik-vasarnapi-ujsag.htm         C.11121

 

 

Sík verseskötet kritika

 

Vasárnapi Újság. 1912. 36. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

A belül valók mécse. Sík Sándor verseskönyvének már a címe is elárulja azt a hangot, a melyet megüt. Van benne valami bibliai íz, van misztikus érzésre és kifejezésre való hajlam és van egy kis keresett modorság is: csupa olyan dolgok, amelyek a kötetben egymás után sorakozó versek legkirívóbb tulajdonságai… A középkori misztikus költészet szólal meg újra, elkésetten ebben a könyvben, vagy csak a hatást keresi a költő az ilyen különös, messziről átvitt, inkább sejtető, mint nyílt értelmű szókkal és szólamokkal? A versek egy magában küszködő és vérző lélek vallomásai, amely az élettől csak képeket kap, nem élményeket, a melyhez eljutnak a külső világ hívogató zaja, de csak a zárkózott, elvonuló egyéniség diafragmáján keresztül megszűrve, csak érzéshullámokat keltve, testetlenül, szimbólumokká halványodva. Egy szerzetesi lélek aszketizmusa nyilvánul a versekben… Változatosságot nem találunk a könyvben, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy elmélyedést sem; mindig ugyanazon a felületen maradunk, mélyebb rétegbe sohasem jutunk. A versek, mikor már egy csapatot elolvastunk belőlük, olyanok, mintha valamennyi egy-egy újra meg újra megismétlődő kísérlet volnának ugyanannak az egy mondanivalónak kifejezésére. Ez annyit is jelent, hogy ennek a mondanivalónak a kifejezése nem sikerül teljes mértékben egyszer sem, mindig csak részleteket, többnyire pedig csak foszlányokat kapunk. A költőnek a kifejező ereje gyönge azokhoz a nagyon gazdag és nagyon biztos kifejezést kívánó dolgokhoz, melyeket mondani akar. Innen származik modorossága is…

Sokkal kevesebbet mondanak a versek, mint a mennyit a költő mondatni akar. Ezt nagyon sajnálnunk kell, mert a versek nagyobb sikere bővülést és gazdagodást jelentene irodalmunkban, olyan hangot üt meg, amely nálunk egész új. A misztikus vallási elmerülés, amely némely nagy irodalmakban csodálatos költői szépségek forrásait nyitotta meg, ami irodalmunkból csaknem teljesen hiányzik. Van egyházi költészetünk a múltból, de vallásos költészetünk úgyszólván egyáltalán nincs.