2011.10.25.        html-2011/vadas-keleti.htm        C.11055

Vadas Ernő és Keleti Éva könyvbemutatójára.
Mai Manó Galéria, 2011. november 15.

Hölgyeim és uraim. Két emlékezetes emlékemet mondom el, véletlen mindkettő 1959-ből. 17 éves voltam. Gimnazistaként nyári munkán pár hétig az MTI fotóosztályán dolgoztam. Egyik reggel egy öregúr mellé rendeltek, cipeltem csodálatos Linhof-táskáját utána, míg a sofőrös szolgálati Moszkvicsból fölkászálódtunk az alagútbejárat tetejére. Szép, napsütéses idő volt. A délelőtt feladata ez volt: onnét fölülről telibefényképezni a Lánchidat, képes levelezőlap lesz belőle. Vártuk a felhőtlen perceket, közben beszélgettünk, akkor már én is fotóztam, hát kérdezősködtem. És akkor az emlékezetes mondat: "Édes fiam, ha az ember egy évben egy jó fotót csinál, az már egy jó év." Tudtam a mondat súlyát, munkáit nagymamám Új Idők számaiból nagyon jól ismertem. Vadas Ernő volt.

És a másik élmény, véletlen ugyancsak 1959-ből. Ambiciózus fiatal osztályfőnökünk a Madách színházba is elvitt minket, megnéztük az Ügynök halálát. Súlyos élmény volt, olyan fiatalon is maradó. Valóban, időnként forgatom a fejemben, használom, azóta is. És a darab mindannyiszor és elkerülhetetlenül Keleti Éva fotójával jelenik meg bennem, és talán mindenkiben, eggyé mosódott, véglegesen.  Az elgyötört ember, Tímár József, két hatalmas aktatáskájával. Azt a színészt, azt a színdarabot, előadást ez az egyetlen fotó tartja életben.

De hogy a két könyvről beszéljek. A két könyv nagyon gondos és nagyon szép. Örülünk neki.
Azonban a dolog nem ilyen egyszerű.

Esténként lefekvés előtt lehetőleg tíz percet beszélgetek Zelk Zoltánnal. Élt 75 évet. És élete legfontosabb percei, legpontosabb gondolatai ott az ágyam mellett, éjjel-nappal készültségben, ingyen, karnyújtásnyira. Egy könyv, mindössze.

Belegondoltak ebbe?! Belegondoltak ebbe, hogy mi történik itt most ?! Ez őrület. Őrület, nem?! Egy élet munkájának, harminc, negyven, ötven évek munkájának java egyetlen kötetben. Harminc centi, mit tudom én, fél kiló, megfogható, szatyorba tehető, otthon föltehető a polcra, és levehető a polcról. És mi emelgetjük, belepörgetünk, csettintünk, arrébb rakjuk, rácsodálkozunk, netán kekszet rágcsálunk közben. Micsoda dolog ez. Micsoda világsűrűje van itt jelen, micsoda őrült érték, fél kézzel emelhetőn, értékéhez képest gyakorlatilag ingyen.

A tisztességes nem az lenne, az ilyen könyvvel együtt élni egy hónapot egy lakatlan szigeten; és hódolattal tanulni, megtanulni?! 
Fogadják ezeket a munkákat szeretettel, illetve fegyelmezett alázattal.
Köszönöm a figyelmüket.

vd.