Ötvenhatoktóberhuszonhárom. Tizennégy éves, másfél hónapja a Villányi úti József Attila (Ciszter) Gimnázium elsőosztályosa. Indulás iskolába. Egy momentumra pontosan emlékszem. Semmi reményes jövőképem amúgy sem volt – két évvel később kezdtem evezni –, reggel aktatáskával, egyedül, szürke reménytelenségben az iskola felé – amit utáltam –, avval a gondolattal, hogy és ez most így lesz négy éven át. Délben hazafelé, elhagyva a templomot – ami mellett akkor már nem katonasírok, hanem csak bokros préri–, a fákra A4-es stencilezett tizenkét pontok voltak rajzszögelve. A délutáni magán-németórát mulasztottam. Nem tudom, honnan tudtam, hogyan keveredtem a Bem-téri laktanya elé, nyilván kilences villamossal. Zúgó tömeg. A Frankel Leó út felől érkezett egy menetoszlop, két dolog ugrik be, de erre már nem mernék megesküdni. Vörös lobogók és egy Lenin Intézet transzparens. A szobor talapzatánál hallgattam a beszédeket.
Időnként a laktanyából kiskatonák jöttek ki közénk. Egy, tán tízszemélyes rajkocsira kapaszkodtam fel – muri –, hogy akkor át a Kossuth térre. De annyian szorongtunk rajta, szorosan állva, hogy féltem, oldalt kizuhanok–, lekéredzkedtem. Gyalog át a Kossuth-hídon. A tér tele, folyamatosan jöttek a tünető csoportok. Egy fiatal nő nagyon lobogtatott egy kilyukasztott magyar zászlót, és hisztérikusan skandálta talán azt, hogy ruszkik, haza. A Rákóczi szobor környékén a később emiatt eltiltott, akkor fiatal főszínészünk (majd eszembe jut a neve. Ja, Sinkovits) a Talpra magyart szavalta kisebb embergyűrű közepén.
Akkor hazatelefonáltam anyácskámnak, én itt vagyok. Kérte, azonnal jöjjek haza, s hogy együtt visszamegyünk. Engedelmes gyerek voltam, megtörtént. (Később egyeztettük, mégsem én állok Veres Péter alatt a Petőfi szobornál.) Együtt vissza a térre, akkor már sötét – a világítást kikapcsolták –, újságpapírfáklyák a tömeg feje fölött. Nagy Imrét már nem láttuk, a tömeg oszlófélben. Gyalog hazafelé – húgom is velünk –, amikor valahol a romos Erzsébet híd táján a Duna-parton a Belváros felől lövéseket hallottunk. Anyám háborús emlékeivel terhelten nagyon gyorsan hazakormányzott minket.
Másnap nem kellett iskolába menni. A körtéri gombaépület körül tankok keringtek. Szobám hatalmas üvegajtós könyvszekrényét haránt fordítottuk, s a polcokra címlappal kifelé a könyveket – golyófogónak.A következő hetekben anyám Hermes Baby írógépén FÓKA címmel (családi totemállatunk) világalmanachot írtam. Az illegális cserkészetből hozott tudnivalók, gondolom, a morze-abc is. A legfontosabb magyar dátumok, Trianon vastag fekete ceruzával. A Mengyelejev-rendszertől el voltam bűvölve, nem tudom, sikerült-e végül beletenni. A Magyar Hírlap egykötetes lexikonomból elkezdtem a geológiával és ásványtannal kapcsolatos címszavakat kiírni. A C betű elejéig jutottam el. A kb. A5-ös könyvecske lapjait két fémkarika fogta össze. A borítókartont két átlátszó filmlap közé fogtam, és farkasfog minta szerint kék cérnával körbevarrtam.
A felszabadultság napjaiban sok újságot megvettem. Egy mondat a zsarnokságról. Elkezdtem megtanulni. 25-én délelőtt a Szt. Imre szobor előtti tömeghez kanyarodott egy bőrkabátos fiatal motorkerékpáros, és kiabálta, tüntetés lesz a Kossuth téren, menjünk, emberek. Ahol aztán az emberekbe belelőttek. Ma azt gondolom, provokátor volt. A velünk szemközti cukrászda (egy forint húsz a burgonya-mignon) kitört kirakatában az Írószövetség kinyitott kofferje, pénzadományokkal.
Október végén a talált hatalmas útkövező-fogókkal húgommal szedtük szét a mellig érő bazaltkocka barikádot. Egy ember ránk szólt, még korai. A Fehérvári út felől egy (természetesen állami) Pobjeda gépkocsi. A tömeg meg akarta állítani. Sebességre kapcsolt, cikkcakkban elmenekült. Később egy teherautó, föntről beleláttam, két sebesült feküdt a platón. Az autót valaki kézigránátot lóbálva megállította, fölkapaszkodott az oldalára, belenézett, aztán elengedte.
A házmesterfiúval gyűjtöttük a töltényhüvelyeket. Ezeket aztán a rolló hevederdobját keiemelve, az ablakkeret üregébe rejtettem.
Talán elsején?, halottak napján? délben egy?órás néma tüntetés, olyanformán, hogy az utcák kiürültek. De mindenki a nyitott ablakban állt. Kétszemélyes járőr a híd felől, füttykoncert, erre lementek a térsarki földalatti vécébe. Aznap? este minden ablakban gyertya. Az erről, meg a barikádokról készített fotóimat elég sokáig őriztem. Kétaknás hatszor-hatos Ljubityeljem volt.
Mikor november negyedikén hajnalban ágyúval lőni kezdték a Körteret, tán másfél napig a pincében voltunk. Ott mesélte az első emeleti mérnök, hogy mikor kocsijával 22-én! hazafelé tartott Miskolcról, Pest felé az úton rengeteg orosz tank. Perdöntő infó. Anyám ezekre a napokra lányruhába öltöztetett, ezen később sokat anekdotáztunk. Utcára már előtte se nagyon engedett ki. Udvarunkon négy, részeg oroszok által agyonlőtt fiú sírja. A lapostetőnkről egy-egy egyetemista időnként lejött a pincébe. Gépfegyverük is volt, hallottuk a kattogást. Volt egy lány is, aki rájuk főzött; egy bácsi szerint inkább őket főzte. A rézsút szemközti bérházat találat érte, a benne lévő lőszerraktár fölrobbant. A hivatalosak később méltatlankodtak, micsoda szakszerűtlenség ilyen helyről lőni. Erről is találtam fotót a neten. Nálunk aztán egy hajnalon az egyik elsőemeleti lakásából két férfi sebesen a tér közepére hordta az otthagyott lőszerládákat. A Bartók mozi előtt kilőtt tank?, páncélautó és teherautó-konvoj maradványok. A járda mellett mésszel leöntött, összeégett, összezsugorodott, nemigen fölismerhető valami–, egy orosz katona. Az úttesten elszórva lábosfedők, állítólag az oroszok tényleg aknáknak hitték.
A következő hetekben valamikor tányérsapkásokkal megrakott nyitott teherautó a Villányi út felől. A tömeg fenyegetően morgott. Az ötödik emeleti ablakból láttam, a vezető tiszt megütögette a sofőrfülke tetejét, mire megálltak, lekászálódtak, rajvonalba álltak, és dobtáras géppisztolysorozatokkal elindultak a tér közepe felé. Golyónyomok a valaha Móricz Zsigmond-lakta házon; az első emeleti ablakok magasságába lőttek. Az emberek eltűntek a térről.
Kijárási tilalom, éjszaka. Láttam, karhatalmisták megállítottak két férfit alattunk a járdán. Bekísérték őket a Gombaépület árnyékába, és gumibot.
Márciusban kezdődött újra az iskola. Angolt tanultunk. It's a long way to Tipperary... Csak szeptembertől állt vissza az orosz.
vd.