(Forrás: http://www.belvedereszalon.hu)

VD- Én rendszerető fajta vagyok és ezt nem kitaláltam, hanem ez létrejött. Elég

pontosan ebben a formában negyed százada. Egy két tíz perc elcsúszással változott az

elmúlt 25 évben.

VD- Nem, sőt nagyon mereven nem kísérletezem új anyagokkal. Beszéltem én több

festék, vegyészmérnök ismerősömmel, akik festékgyár tulajdonosok is egyben.

Mindenki azt mondja, hogy nem lehet tudni a műanyag festékek száz év múlva hogyan

fognak viselkedni, mert az óriásmolekulák idővel lebomlanak. Én ehhez nem értek, csak

nagyon mereven a tradicionális agyagokat használok, amiket 1300 óta használnak.

Tehát én olajjal festek és hagyományos alapozásra.

DB- A képei mérete folyamatosan változik, mert látok itt sokféle méretű keretet?

VD- Mindenkinél természetszerűleg folyamatosan változik, nálam nem. ’82-ban

ráálltam a négyzetes formára és ’83-tól nekem ez a 60x60as méret bevált. Volt, hogy

két évig, ilyen-olyan okokból ezeket nagyobb formátumban csináltam, de a négyzetes

forma úgy mondják rólam, hogy védjegyem. Ha nincs valamilyen egyéb ok, akkor

29

továbbra is egész egyszerűen monoton módon maradok ennél, evvel nem foglalkozom,

ez nekem jó, működik és ugyanezt a méretet használom.

DB- Szokott magának előre skicceket rajzolni?

VD- Igen, ilyen gyufás skatulya méretű vázlatokat csinálok, ceruzarajzokat. Öt

perceseket a képekhez, nagyon sokat csináltam, egy-kettő megvan. Aztán azokat

felrajzolom egy lemezre és attól kezdve már az olajfestékkel folytatom.

DB- Ha jól olvastam több évtizeden át rajzolta a műtermét.

VD- Egyik sem. Nekem a festés ugyan olyan, mint egy hivatali tevékenység. Én ehhez

értek és délelőtt 11 körül el kell kezdeni. Nincsen ihlet és nincsen vízió és, hogy a

témánál maradtam, az csak azért van, mert annyira érdektelen számomra. Olyan

érdektelen magában és semleges. Az én képeim, ami működik elsősorban a színek által

és ott pedig nem lehet tervezni. Mondjuk, egy vörösből van 2300 és én mondjuk, az

1427-es vöröset fölteszem az hibátlan, de az 1429-es az teljesen fölösleges, tehát

hibás. Ezt nem tudom az én agyammal. Én nem tudok színeket tervezni, meg kell

találni. A képeket elkezdem, mint egy hivatalnok és teljesen vaktában, vagy nullából

indulva megkeresem, amíg ebből valami tartalom lesz.

VD- Egyik sem, én egy rendes képek akarok festeni délre létrehozni, vagy egy-két éven

belül, ha nem sikerül félreteszem és hónapokig elő nem veszem. Az én feladatom nem

több mint, egy okker szín mellé egy jó kéket találni. Ezt nem szoktam elmondani, mert

nem értik. A Mallarmé az mondta, hogy a jó vershez nem gondolatok kellenek, hanem

szavak.

felveszi a munkaruhát és beindítja a gépet, az a feladata. Én egy képet 5 percre előre

soha nem látok, fogalmam sincs, mikor elkezdem, hogy mi lesz belőle délre.

30

DB- Minden esetben kézzel fest? Nem alkalmaz digitális technikát?

DB- Megfigyeltem, hogy a képeim ritkán van árnyék. Ennek mi az oka?

VD- Nagyon ritka, hogy van. Egyszerűen nincs rá szükség a képen.

DB- Nem tartja fontosnak?

mint egy szakácsnő, aki kinyitja a frizsidert és kiveszi, ami kell belőle. Tojás, zsír,

kolbász.

DB- A tárgyat árnyékkal könnyebb elképzelni a térben, plasztikusabb.

formákat, nem ábrázolok. Ha ábrázolnék, számon lehetne kérni, hogy miért ferde a

festőállvány, holott az nem ferdén áll, hanem egyenesen.

DB- Végeredményben mi a célja a festéssel?

VD- Hogy a magyar kultúrát szolgáljam!

DB- Más témái vannak a műtermen kívül?

esetleg egyre romlanak a képek. Az én statisztikám szerint én elkezdek körülbelül 40-

50 képet egy évben, abba mondjuk 2-3 jó, múzeumi minőségű és a fele körülbelül még

működik, az jó, a fele az rossz, azt fölfűrészelem. Eddig körülbelül 940-950-nél tartok,

amit szétfűrészeltem a 40-50 év folyamán. Körülbelül a felét, ami festettem, az

szellemi környezet szennyezés lenne. Ez a szakma nem a tudat szintjén működik. A

lényegesebb nem. A képnek a lényege szavakkal nem megfogalmazható. Sőt az az

érzés sem, csak körülírható. Lefest egy festő egy váza virágot, a dolognak semmi

értelme nincsen, az eredetit odatesszük az asztal közepére, akkor az három dimenziós,

illata van, megtapintható és gyönyörű…és élete van. És ahogy lefesti a Munkácsi

nagyon jól, az kifejezi az öreg Munkácsi szerencsétlenül meggazdagodott, reményt

vesztett gazdag világát, egy ilyen Zavaros világot. Ahogy megfesti Van Gogh, az egy

egészen más világ, az ő tisztaság utáni vágya, mindenek felett van a tisztaságvágy.

Ennek semmi köze a világhoz, ezek ürügyek.

DB- Mit jelent Önnek az alkotás?

31

Óhatatlanul sok a rutin, a formáimat, motívumaimat, alig-alig változtatom, nem ott dől

el számomra a kép. […] Egy jó képet akarok festeni, a képet szeretném jóvátenni, nincs

semmi távlati cél. […] Ez csalódás lehet magának, hogy létezik olyan személy, aki nem

intellektuális a festészetében. Talán be tudja fogadni ezt a tényt, mert ez új maga

számára. Én egy intellektuális alkat vagyok - ezt már 30 éve megírták rólam-kivéve a

festészetet. Itt egyszerűen nincs gondolat, csak színek vannak. Vannak ilyen festők,

csak azokat nem kérdezik meg. Nincsen gondolati háttér, nincsen cél, nincsen irány, sőt

még elképzelés sincsen. Nagyon sokáig én ezt szégyelltem, míg rá nem jöttem, hogy ez

az egyik igazi festő típus. […]a buta festők nagyon jók általában, itt nem gondolkozni

kell, egy egészen más képességre van szükség.

 

Váli Dezső, festőművésszel a műtermében volt szerencsém találkozni. Az

alkotást egyfajta elvégzendő feladatként kezeli. Valószínű, hogy nála a tudatos

folyamatok a dominánsak, a tudat szintje felett történő események rutinszerűen

működnek, ezért viszonylag gyorsan alakulnak át gondolattá és mozdulattá.

Gyárszerűen működik az alkotás. A cselekvés és nem a gondolkodás válik fontossá. A

kísérletezés és a keresgélés háttérbe szorul, csak a csinálás a lényeg. A megszokott,

bevált eszközök és technikák alkalmazása kiküszöböli a bizonytalanságot. A probléma

keresése a valóság dimenziójától egy réteggel mélyebben van. A megoldás valóságra

kivetülő hatása közvetlen. A befogadóban jön létre a megoldást a formák és színek

segítségével. Lehet, hogy a kérdést nem is teszi fel tudatosan a befogadó, de a választ

mindenképpen konstatálja. Ez a habitus eredményes munkát képez, habár sok az olyan

végeredmény, ami nem megfelelő minőségű. Ez valószínűleg azért van így, mert

spontán történnek a dolgok. A cselekvés közben dőlnek el fontos kérdések, ami a

spontenaitás miatt nem mindig adja a megfelelő eredményt. Ebben az esetben, a nem

megfelelő minőség hibaként van elkönyvelve, de a melléfogás a következő képhez érve

már tapasztalatként jelenik meg. Az alkotás szempontjából nagyon célratörő és

eredményes ez a fajta, létrehozási folyamat.