Örültem
, hogy annyi év után - futó találkozások után - találkoztunk ismét.Láttam, hogy kissé meglepődtél, mikor fiamnak úgy mutattalak be: "ifjú korom mestere".
Én úgy hiszem: sokat tanultam Tőled.
Ma is szeretem következetes festészeted.
És nekem - ráadásul - ott kísért benne az ifjúság varázsa.
Egészen korai toll-rajz-kalligráfiáimban rögtön megláttál valamit.
S nekem az "Utazás Kréta szigetére" és sok más képed: reveláció volt.
Másoltam - mázoltam. Kijelölte az utat. De néha ma is: a kályha.
Biztos pont. Folt, szín, tartás, mérték, igényesség - nem folytatom.
A "véremmé vált". Bánod? Nem bánod?
Te megosztod naplód stb. a nyilvánossággal. E csekélyke sorok természete bizalmas közlés,
de - természetesen - rendelkezz velük, ahogy jónak látod.
Küldök egy képet is. Hátha tetszik.
A címe: "Esti kérdések".
(Babits után szabadon.)
Barátsággal:
Zsolt
Kösz Öreg elegáns és kedves leveled, jól esett, naná.
Igen, meglepődtem, - elfelejtettem régmúlt dolgainkat, mint annyi mindent.
A képedről, csak így, hamarjában, ha már.
Persze felőlem nézve. Nekem hiányzik a kép szíve,
vagyis az egy-, vagy több középpont.
A középen alulról fölfelé futó derékszögű mező
lehetne az, de a komplementerek következtében önmaga is zárt egység,
a benne lévő részformák következtében talán túl kiegyensúlyozott, vagyis unalmas.
Lehetne a másik, a mellette függ. futó zöld, de az is túl sok minden.
Az előbb említett függ. téglalap raszterei kissé ipariak,
számomra érdekesebb lenne valami emberi manualitás benne.
A jobbszélen függ. végigfutó színcsík nekem kiesik, fölösleges.
A fönt középről lefelé tartó sötét csík jobboldali kontúrvonala szép, de a kép többi részétől idegen, magányos.
Nincs a másodrendű foltoknak markáns nagyságrendje, bár lüktető, , de nem irányul semmire.
Szóval nekem egymást kioltja a túl sokféle forma és az egyformán intenzív színvilág, bocs.
ölel:
d