2012.2.25.    html-2012/ferences-02.htm    C.11290-292

2012. február 25. Nagyböjt I. vasárnapja - szombat este -
Mk.1, 12-15

Kedves Testvérek!

Nagyböjtnek az elején Jézus nekünk is azt mondja, hogy: Vedd tudomásul, hogy betelt az idő, közel van az Isten országa! És térj meg, és higgy az evangéliumnak! Ennek itt és most lehetősége van, és higgy ennek a jó hírében! Higgy abban, hogy semmi sem választhat el téged Krisztus szeretetétől, és nincs olyan helyzet az életedben, amely ne lehetne Krisztus győzelmének a tere!
Kedves Testvérek!
Az emberben a hit a tapasztalatokon keresztül bontakozik ki. A hit egy ajándék, amit Isten növelni akar bennünk hittapasztalatokon keresztül.
Szent Ferencnek van egy példázata: azt mondja, amikor Jézusnak engedelmeskedünk, amikor Jézus így győz az életünkben, akkor ez olyan, mint egy menyegzős gyűrű. És minden egyes győzelemmel Jézus az ujjunkra húz egy újabb és újabb menyegzős gyűrűt. És ő így akarja látni az életünket, győzelemről győzelemre haladva Krisztus hatalmának az egyre mélyebb megtapasztalásában. A nagyböjtnek az értelme az pontosan az, hogy Krisztusnak ezeket a győzelmeit minél teljesebben megtapasztaljuk!
A mai napnak a prefációja az nagyon szépen összefoglalja a nagyböjtnek az értelmét, a nagyböjt gyakorlatainak az értelmét. Azt írja: "Amikor negyven napon át a földi tápláléktól megtartóztatta magát, megszentelte böjtjével az önfegyelmezésnek ezt a módját. A sátán minden cselvetését legyőzve magtanított arra, hogy a romlás kovászának ellenálljunk, és így méltó lélekkel ünnepeljük húsvét szent titkát, és az örök húsvétra is eljussunk."
Minden egyes mondatnak nagyon mély jelentése van. Az első dolog, hogy Jézus szentelte meg az Ő negyven napjával, szent negyven napjával ezt az egész nagyböjti gyakorlatot. Elképzelhetünk mindenféle önmegtagadási gyakorlatot, hogyha ez nincsen kapcsolatban Krisztusnak a böjtjével, nincsen kapcsolatban Krisztusnak az önmegtagadásával, akkor az egésznek semmi értelme, semmi ereje nem lesz. Tehát a böjt elején ezt kell tudatosítani, hogy mindent, amit vállalunk, azt Krisztussal együtt vállaljuk, Krisztussal együtt tesszük, és az Ő dicsőségére akarjuk ezt végigjárni. Ezek nagyon fontos dolgok! Mert nagyon könnyen magunk köré szervezhetünk dolgokat, aminek semmi köze az Úr Jézushoz! A másik dolog, amin szintén el kell gondolkoznunk, Hogy Krisztus olyan állapotban vonult be a pusztába, ahol teljesen kiszolgáltatta magát az Istennek. Ha mi böjti tapasztalatokat akarunk szerezni, akkor nekünk is valahogy ki kell szolgáltatnunk magunkat Istennek. Át kell élnünk azt, hogy éhesek vagyunk és szomjasak vagyunk! Át kell élni a magánynak a kínjait!
Ha csak apró dolgokat teszünk, és nem érezzük ennek a súlyát az életünkben, az nem igazi böjti tapasztalat! Olyan gyakorlatokat kell tennünk, amelyek valahogy határhelyzetbe hoznak bennünket, amin csak Isten tud keresztülvezetni bennünket. Ha nem ilyen gyakorlatokat tűzünk ki magunknak, akkor komolytalanná válik böjti készenlétünk. A másik dolog, amivel szintén számolnunk kell, az az, hogy a nagyböjtnek a gyakorlatai, ahol tényleg úgy Isten kezébe szolgáltatjuk ki magunkat, ezek, bizony, közelebb hozzák a kísértéseket! Ezek veszélyes helyzetbe hoznak bennünket! És az ilyen dolgokra gondolok: az első, hogy aki tényleg komolyan elkezd böjtölni, az megtapasztalja  a testi gyengeséget; az megtapasztalja esetleg azt, hogy ingerlékennyé válik; megtapasztalja azt, hogy esetleg az imádságban szétszórttá válik; és megtapasztal egyfajta unottságot, egyfajta undort az imától és mindenféle lelki gyakorlattól. Valahogy ekkor kerül az ember abba  a helyzetbe, ami egy kicsit hasonló ahhoz, mintha Jézus egy futóversenyzőnek a helyzetébe rakna be bennünket; mégpedig oda, amikor a futóversenyző még a holtpont előtt van, és azt hiszi, belehal a futóversenybe. Igen! Amikor úgy kezd tűnni az egész, hogy teljesíthetetlen! Kilátástalan! Igen! Ez komoly hittapasztalathoz vezethet, ha ebben az állapotban kitartunk! Ha kedvetlenül is tovább fogunk imádkozni! Ha kedvetlenül tovább fogjuk folytatni a böjtünket! - És sorolhatnám még ezeket a dolgokat!
És elérhetünk oda, hogy úgy érezhetjük, mintha összeesküdött volna ellenünk minden! Iszonyú bűntudat szakadhat ránk - egészen a kétségbeesésig! És úgy érezhetjük, hogy elhagyott az Isten! És ekkor, hogyha ebben kitartunk, akkor nekünk is részünk lesz Szent Antalnak a tapasztalatában, akit egész éjszaka gyötört a sátán. És könyörgött az Úrhoz. És az Úr, úgy tűnt, mintha nem hallgatná meg, mintha magára hagyta volna ebben az állapotában. S akkor megvirrad, és a gyötrelemnek vége. És megjelenik Jézus. És Antal - úgy fájón - azt mondja Jézusnak, hogy: - Uram, hát hol voltál? Hát itt szóltam Neked, könyörögtem Hozzád, és Te érzéketlenül ezt végignézted? S azt mondja Szent Antalnak az Úr: - Antal, olyan gyönyörű volt, ahogy küzdöttél!
Kedves Testvérek!
Jézus igazi nagyböjti tapasztalatokba akar bennünket bevezetni. Abba a tapasztalatba, hogy Ő a kereszten a legnagyobb kínok között győzte le a sátánt! És ebbe a győzelembe bennünket is - a saját helyzetünkben - be akar vezetni.
A másik dolog, ami szintén ehhez kapcsolódik: nem olyan régen volt az a szentírási rész, amikor a tanítványok nem tudták kiűzni az ördögöt, és akkor Jézus ezzel kapcsolatban azt mondta nekik, hogy: Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által. A nagyböjt során Jézus ilyen tapasztalatokban is részesíteni akar bennünket. Hány és hány megkeményedett szívű ember vesz bennünket körül, akikért - igenis! - böjtölnünk és imádkoznunk kell, hogy a  kemény szíve megtörjön; az Isten meg tudja törni a kemény szívét, és meg tudjon nyílni az Isten végtelen szeretetére. Jézus ilyen győzelmekben akar részesíteni bennünket.
A másik, ami szintén itt van: hogy látjuk, hogy hogy tombol körülöttünk a gonoszság! És az, hogy így tombolhat a gonoszság, az egy csomó lusta, hitetlen keresztény embernek köszönhető! Mert akik küzdenek Krisztus fegyvereivel, azokon keresztül Krisztus legyőzi a sátánt!
Kérjük a Szentlélek segítségét és világosságát, hogy meg tudjuk érteni a nagyböjtnek az értelmét: Krisztussal végigjárjuk ezt a nagyon harcos és kemény utat, és húsvét éjszakáján át tudjuk majd Vele élni azt, hogy Ő milyen győzelmet hozott el nekünk ilyen tapasztalatokon keresztül!
Ámen.

P. Leopold OFM.