2012.3.                              html-2012/fest-hasonlat.htm             C.11375-238

 

VÁLINEWS / hasonlatot keresek alkotói módszeremre

 

◄ 2012. március 6., kedd, Kecskemét

HASONLATOT KERESEK / 1
Találtam egy találó képet alkotói módszerem illusztrálásra. Mert a dolog lényege - eddig mindig erről ennyit -, hogy készülő képemet ha öt percre látom előre. Tehát.
Láttak már szaladgáló kiskutyát. Rohan és lobognak a fülei. Minden látható ok nélkül hirtelen megáll, netán fenékre ül és megvakarja a füle tövét. Majd folytatja a rohanást egy egészen más irányba, hogy boldogan-e vagy izgatottan, talán ő se tudná megmondani. És ez így, és így, amíg
Valami ilyesmi.

Deske, nem valami hülye barátja találta ezt ki Magáról? F.
 

Nem. Tényleg próbálok régóta egy képszerű hasonlatot találni, hogy kb. vaktában keresgélek, percről percre új utak, nincs semmi vízió. d.

◄ 2012. március 9., péntek, Kecskemét

HASONLATOT KERESEK / 2
Továbbra sem találok megfelelő hasonlatot, hogyan ez festés-munka nálam. A múltkori a tétova kölykökkutya volt. Vagy: a távfutó erdőkön át megtalálja az ellenőrző pontot. Ott új feladatot kap, amivel y. irányba kell továbbindulnia. Talán van ilyesféle katonai tájékozódó verseny. De ez se jó. Mert egy x. pontba eljutva a képpel, a pillanatnyi állapota mutat új lehetőségeket, amiből választani kell.
Nem tudom megfogalmazni.
Az elgurított billiárdgolyó csinál valamit, s aztán megáll. Egy új helyzet. S ezt figyelembe véve kap új feladatot a köv. lökéssel.
Picassot filmezték, üvegfalon rajzolt, hülyéskedett. Kakas, a köv. pillanatban abból hátakt lett, stb.
A papírmontázs technika lehet ilyen. Amikor Vajda Lajos újságból kivág egy koponyát, aztán továbblapoz, ott egy revolveres férfikar, egy fenyőfa, viadukt...
Érthető egyáltalán?
Nincs valami ötlet?

-HASONLATOT KERESEK / 3

Drága deske, erre a festési micsodájára a legjobb analógia maga az élet. Hiszen egész létünk ilyen, valami megállít, vagy továbblök, ahogy a GPS mondja, újratervezés... L.
 

És Renoir parafaelmélete?! A parafadugó a patakba kerül. Itt-ott akadályokba ütközik, megáll, vagy továbbsiet. Előbb-utóbb a tengerben fog kikötni. É.


Sajna. A GPS tudja a célt, a dugó is egy helyre tart. Nem stimmel.
Itt nincs cél, csak szándék és a vágy; hogy de jó lenne valahova eljutni.
Mint az éhező vágyik akármire.
Mint a sétálónak nincs úticélja.
Mint egy iránytalan diskurálás, ami mégis gazdagodít [ © G-y]
Csellengés az ócskapiacon, hátha találok valamit.
d.

◄ 2012. március 10., szombat, Kecskemét

HASONLATOT KERESEK / 4
És még mindig nem jó. Mert az ócskapiacon, vagy a turkálóban találok valamit, vagy valamiket, és avval megvan. Itt pedig formálok valamit, időnként hátralépek és rámeredek, hogy most merre. Mi jót-jobbat lehetne ebből kihozni.
Erre kéne egy hasonlat.
Egyébként az elhagyott nonfig. festésnél volt halmozottan ez a szörnyű szabadság. Lehetőség kőrkörösen, 360 fokban, bármikor, bármerre.
 

HASONLATOT KERESEK / 5

Deske, szerinted más a festés, mint az élet? Alkalomról alkalomra kell mérlegelni, és el kell találni valahova, ahol még nem voltunk.  Z. 

Azt hiszem, minőségében más, mert itt öt percekre sűrítve a konfliktushelyzet. d. 

Szia! Mintha az életben nem öt percekre lenne sűrítve a konfliktushelyzet! Nehogy már...! J. /Le Meux/

 

Keresem továbbra is.
Grafikus-sémaként ez így.
Hogy minden-, az élet is ilyen lenne?
Mondják itt nekem. Már ne hülyéskedjünk.
Legalábbis az én életem: egyáltalán nem ijen.
Ott vannak czélok, vezérfonalak (leitmotiv), főirányok, meg minden.
Váli Dezső
kisnyugdíjas dísztárgykészítő.
 

◄ 2012. március 11., vasárnap, Kecskemét

HASONLATOT KERESEK / 6
Kapom a leveleket, kösz; bocsánat, csak a lényeget:
- Fontos új motívum, hogy - Pilinszky -
indítás után a mű öntörvényűvé válik, leginkább már ő építi tovább magát. A mű akkor kezdődik, amikor önmagát kezdi el írni. Ha egyszer elindul ez a sarjadás egy művön belül... A terveinkbe mindig belebukunk...
- Tivoli játék hasonlat. Érdekes, mert ebben a véletlen és a bukás lehetősége is szerepel. Kilőtt golyó, elpattanások, a terelőkarok által is, végül a számláló, ha x érték alatt marad, a kép felfűrészelendő.
Sarjadás. Nagyon pontos. Tivoli: szeretnék EMELKEDETTEBB hasonlatot találni, de bizony eddig ez jó.
Sémarajzom még nincs űberelve. Vagy igen?


 

HASONLATOT KERESEK / 7
Ez az ábra jobb, mint az enyém, kvázi TÖKÉJ!!! Kedves L., azt hiszem, fölényesen győzött. Egyébként Pilinszky is szereti a labirintus-hasonlatot.
Na! Tényleg, van gyerekkorom játéka, üvegtetejű korong, billegtetni kell, hogy a golyó (labda) végül a lyukba találjon. Az se sikerült mindig.
Arról nincs valakinek fotója?

Kedves Deske, nono! A labirintus nem jó hasonlat. Mert az mindig ugyanoda lyukad ki.. A maga rajza jobb, mert ott bármilyen irányban folytatódhat az út, és ettől függően egészen különböző helyeken lyukadhat ki... Bárhol.

Nincs jó hasonlat, mert a hasonlat mindig leegyszerűsített válasz. Az alkotás meg őrülten bonyolult, mindig befolyásolja az aktuális környezet, lelkiállapot, véletlenek, egyebek. Már azt sem lehet megválaszolni, hogy ha az ember a város egyik pontjáról hazaindul, miért pont azt az utat választja, és nem egy alternatívát. Néha rajtunk kívül álló tényezők is beleszólnak. Megfigyelték (statisztika is igazolja), hogy az olyan vonatokon, amelyikek kisiklanak, ütköznek, mindig 30-40 %-al kevesebb az utas, mint a megfelelő járatokon előtte, utána. Az emberek megérzik, hogy aznap az a vonat nem oké, és nem szállnak fel... Evolúciós előny az embernél (nem tréfa), bizonyos prekognició! És akkor még hol van a segítők szelíd támogatása odaátról, az aznapi veszekedés, vagy épp simogatás, bosszúságok, fények, illatok...

Vagy a puszta véletlen. Az, hogy merre bicsaklik a kéz véletlenül. N..

Kedves N., amit leírt, gazdag és pontos. Szerintem mégiscsak lehetne hasonlatot találni, kizárólag a sémámra, tehát az elmozdulástípusokra... d. 

Deske, a művészet nem egy rejtvény, aminek van egy kódja, és ha az ember a kódot tudja, akkor tudja a megfejtést. A művészetnek nincs megfejtése, olyannyira, hogy még maga a művész sem tudja igazán, hogy mit mond, és mégis, amit mond, az sokak számára lesz fontos. S. 

DESKE, SAKK....NYITÁS 500 FÉLE... JÁTÉK... PERCENKÉNT 1000 VARIÁCIÓ... VÉGJÁTÉK... 1000 VARIÁCIÓ... A VÉGÉN DERÜL KI, HOL A KIJÁRAT. T. 

Ez csupa nagybetűvel van, nem merek ellenkezni... az nem stimmel nekem, hogy ott kötött szabályrendszer, és a végeredmény 1, X, vagy 2., mindössze.
Sajnálatos módon EDDIG MÉGISCSAK az én séma-ábrám az igazi. Bár Kata szerint a szaladgáló kiskutyás a legjobb.

d.

◄ 2012. március 13., kedd, Kecskemét


HASONLATOT KERESEK / 8... ÉS HASONLAT TALÁLTATIK

Szia Deske! Szerintem nem lehet megfelelő hasonlatot találni a festésre, mert bármely hasonlat csak a dolog technikai részét tudja megragadni, azzal viszont a dolog lényegét (egyszerre teljesen technikai és teljesen lelki valóság) hibázná el.  H.  
 

Kösz, de én leszűkítem, nem egyetemesen foglalkozom vele.
Festeni sokféleképpen lehet.
Én kizárólag erre a munkamódszerre-, leképezve erre a fölülnézeti sémaábrára keresek szinonimát.
Erre a labirintus, az életvitel, a GPS, és a sakk is téves válasz. d.     

Deske, lehet, hogy megoldottam? Amit rajzolsz, az egy gráf. S.

Ahogy nézem a wikipediában, és amennyire értem, igen, az ábra lehet gráfjellegű. De én az életből szeretnék egy analógiát az ilyen a típusú dinamikára. d.

Deske, az összes stratégiai társasjáték ilyen. H.

Szerintem azért más a helyzet, mert itt nemcsak hogy nincsenek ellenfelek, de azt se tudom, hova, melyik kontinensre akarok eljutni. Ha egy elágazásnál más utat választok, egészen más, és netán nagyon jó eredmény születik.
Van regényíró, aki mondja, belekezd, aztán teremtett figurái kezdenek önállósodni, sorsot alakítani... d. 

Kedves Deske, amit az ábrán mutatsz, az egy választás-szekvencia. Pl. a biológiai modellezésben ezt úgy hívjuk, hogy story. Példa: mag kicsírázik, vagy nem. Ha kicsírázott, akkor növekszik-e, stb…. Ez a növény story-ja. Emberi életben úgy hívjuk (Szondi Lipót után), hogy sors. A sors is választások egymásutánja. Tanulmányok, házasság, munkahely, szenvedélyek, világnézet, stb… Az alkotás-ábrád: választások egymásutánja, szekvenciája. Üdv, N. 

Köszi, tehát olyan mint AZ ÉLET, kezdek beletörődni. De markánsabb hasonlatot szeretnék. d. 

Deske, ismerek egy játékot, a rabló-pandúrt. A rabló menekül, a pandúr igyekszik elkapni egy előre rajzolt hálón, melyen csomópontok vannak és útrövidítő ívek is.  Ahol a pandúr elkapja a rablót, ott a kész mű. A háló egy gráf. Az ideák szöknek (rabló) és támadnak is (pandúr). A kettő harcából születik a kifejlet, a mű. Ég áldjon! S. 

Deske, Pilinszky: az írás, úgy hiszem, nem beszámoló a világ megoldott tájairól, hanem cselekedet: nem konyhakertészet, hanem expedíció. F.

Deske, hasonlítasz-e (módszertanilag) ahhoz a kínai festőhöz, aki egy pillanat alatt megfestett egy képet, és kérdezték, hogy erre a bravúrra miként volt képes. kinyitotta a műtermét, és a földön sok száz (elrontott) próba-kép hevert? N.

Hát, nem. Lépésről lépésre a veszélyes mocsárban- d.

Akkor ez a markáns hasonlat! "lépésről lépésre a veszélyes mocsárban" N.

Na jó, köszi mindenkinek, legyen.
Akkor inkább így; őserdőben bolyongani.
Vagy mint a zsidók, negyven évig a pusztában, az Ígéret Földje reményében.

Netán maradunk a szaladgáló kiskutyánál--

VÉGE VÉGE, gondolom;
bár a magándiskurzusok még folynak.