dátum:  2012.4.        fájl:  html-2012/gyerekeink.htm                 C. 11327 - 338

feljegyzések gyerekeinkről
(a nevek itt úgy, hogy ne lehessen a google-ban rátalálni.)
 

ZSÓFI (1975.2. -)

ANYJA JEGYZETEI

1977. júli.
Lóg a víz (csöpög)
Jön, jön! - ijedten elfut, mikor működni kezd a rádió
Megyek a fürödni.
Anuka, mutasd cak med kikikét! Miná visszaadom! (Így kéri el, s eszi meg majdnem egészen a barackom.)

1977. szept.
Kérem szépen a mamát (Destől)
Kimosom a kámat. (kádat)
Imádkozzunk! Az Atya, a Kisfiú...
Hol a Józsika? (Jézuska)
Mért fested? (a képet) Piszkos?
(D.:) Sétálunk. Zs. lábával lökdösi: Megcsikizem a leveleket. Séta közben percenként fölkéredzkedik: Papa, fölemegyek.

1977. nov.
Krumpli, mák, és minden jó embert, ámen! (ima)
Jajj, kicsikém, hát nem tudod, nem szabad, kicsikém (egy spárgához)
Dest buzdítja játékra: Ledobjuk a Kismanót! (D. így hívja)
Rég találtalak - mondja D.-nek, D. javítja, rég találkoztál velem. - Igen, rég találkoztalak.
Esernyőkabát
Engünket!

1978. jan.
Én azt hiszem, ezt a lufit elbugáztam a Borcsikától.

1978. máj.
Ha meg akarom puszilni pld. az orrát, vagy a "tokáját", huncutkodva azt mondja: Nem lehet, elment vásárolni!
Dessel kiskutyást játszik, spárgát kell kötni Zs. nyakára, s Des úgy sétáltatja, kiköti az asztallábhoz. Mikor azt játsszák, hogy bemegy a húsboltba a kutyájának csontot venni, Zsófi felelősségtudattól és örömtől sugározva áll négykézláb kikötve.
Állandóan rohan Des után a spárgával, hogy játsszanak kutyásat. (Tőlem nem kéri azt a játékot, amit Dessel szokott.) Nagyon számon tartja, ki, mit, hogy szokott csinálni, s figyelmezteti az embert, ha nem tartja a saját formáját.
Jaj, de kifáradt a szívem!

1978. aug.
Fölmászik a kerti asztalra, onnét büszkén: Kata figyelj! később: Anya, segíts!
Apja beígér egy popsira verést nagy nyugodtan, mert Zsófi elvesztette Des valamijét: Csak lassan, óvatosan, jó?!

19878.okt.
Anya, most nem mész Norvígába? Akkor én most norvíg gyerek vagyok? (kérdi kissé szorongva, mondtam neki ugyanis, hogy ilyen játékokkal játszanak a norvég gyerekek.)
Reggel Des viszi óvodába, ugrándoznak, futnak, Zsófi csak úgy úszik a levegőben, nagyon kedvesek.

1978. nov.
Elszakadt a babám nyaka?
Felhívja nagyanyját: Meggyógyultál? Beteg vagy? Akkor elmegyek hozzád, hogy elkapj tőlem egy kis gyógyulást!
Magában énekel: Született egy fám, én vagyok a gazdája, én egy kicsit gonosz vagyok...

1978. dec.
Bejövök az ágyadba, és mindenkor nálad fogok aludni. (Ha reggel nem bírja ki, és megbeszélés ellenére bejön vekkercsörgés előtt, akkor lábujjhegyen jön, a szemére szorosan tapasztott kezekkel.)
Csuklózom (csuklom)
Anya, a Klári néni mindig azt mondja: Borcsi, Zsófi, gyertek, az asztalon a tea! Anya, ugye ez nem jó? - Dehogynem jó, Zsófikám! - Akkor mondjad te is!

1979. jan.
Játék-elefántjáról: Ő még olyan kis keskeny, hogy nem is lehet senkinek hozzányúlni, csak nekem.
Dória! (glória)
De aranyos kis csibék, hogy csiberegnek!
Az a zsiráf meg szomorúságában lehajtja a fejét
még mindig így: sekerű

1979. febr.
Nem nagyon üvöltöttem, csak tudod hogy sírtam? Lihegtem. Csak egy kicsit üvöltöttem nagyon  (mindezeket halál-komolyan fejti ki, s a nyomaték kedvéért a végén bekapja a cumis ujját.)

1979. márc.
(Most nyakig benne vagyunk a méltatlankodásban:)
- Túlzás, hogy soha nem veszel nekem Colát!
- Egy kislánnyal nem lehet így beszélni! stb.
Apa, rugdossál! - mondja gyakran könyörgő hangsúllyal (egy játékuk tartozéka) Desnek, mikor elunta, mondta neki, most rugdosd magad egy kicsit - Jó! - így Zsófi, és tényleg.
Amelyik kisbaba az anyuka hasából szület ki, annak nincs foga, ugye?
Azért vagyok szomorú, mert velem senki nem bán-

1979. ápr.
Kelkáposzta lesz, mondja Mami. - A káposzta nem alszik, és nem kel - így Zsófi.
Zsófi Des ragasztóját nyalja: Apa, ez a ragasztó jóízű, csak nekem nem ízlik.
De aranyos kis titid van, aranykutyukám, mondja nekem.
Anya, hadd játszunk még egy ilyen vékonyat! Csak egy vékonyat!
Vadonat nagy vagyok?

1979. máj.
Anya, ne bánj a Dessel! (csak vele foglakozzam)

1979. jún.
Anya, a vonatnak ugye szénát adnak?
Strandon meztelenül egymással szemben terpeszben leül Zsófi és Borcsi. Megnézzük egymás fenekét - jelentik. Zsófi jól behajol, belebandzsít Borcsi popójába: Juj, látom a manduládat!
Nagyon aranyos vagy, szeretlek. Ezt gondosságból mondom.

1979. aug.
Főzök, a folyosón játszanak, egyszer csak könnyedén beszól: Anya, mi is az, az Atya jobbján fogunk ülni?
Libaszőrös vagy!
Mondanád azt, hogy én a te kis cicád vagyok és most szültettél ki, és még nagyon gyenge vagyok, stb.

1979. okt.
A kutyafámat! (korholja magát)
Esti imánál meg szoktuk köszönni, hogy minek örültünk aznap. Forgatja  a szemét, majd jelenti: Nem derül ki semmi.
Legyünk ministrájok (ministránsok). Nem, megasszonyok! Az a leggyönyörűbb! (kis idő után megkérdezi, cumit kivéve) a megasszonyok szoktak aludni? (igenlő válaszomra megnyugodva kapja be cumis ujját.)

A szomszéd Szilvit tuszkolja kifelé az ajtón. Én rászólok.
- Nem szeretem - mondja.
- Miért?
- Mert nem olyan mint én. Aki nem hasonlít rám, azt nem szeretem.
- És mért nem olyan mint te?
- Kendőt hord.

Nekem tizen-huszon ikrem lesz, majd adok neked is.
November 7. lesz az óvodában! És mit ünnepeltek november 7.-én? Jönnek a szemlőhegyi óvodások!- mondja lelkesen.
Nov. 1-én bejön reggel az ágyamba és közli, hogy azt mondta az óvónéni, hogy fehér blúzban, kék szoknyában és piros harisnyában kell menni. Mondom, majd biztos november hetedikén. De! - mondja ő. - Zsófika, te hazudsz? - Erre nem válaszolok - mondja öntudatosan felemelt orral, és hátat fordít nekem a saját ágyamban.
Des sírköveket fotózott, mutatja Zsófinak. Zsófi rápillant: Tudom, rájuk van írva, hogy támadás. Fel - teszi hozzá a gyengébbek kedvéért.

Apu hozott egy kódor kutyát (Des mondja, tényleg, hívjuk Kódornak) - Inkább Hétkódornak - mondja Zs., mert mindig alszik. (hétalvó) A neve legyen Kódor, a beceneve Hétkódor - mondja Zsófi -, vagy Romániai Balázs.

Karácsonyt játszunk, lóhátra ültet két kis babát: Menekülés Egyiptomba. És József? - kérdem. Egy zöld követ melléjük tesz: Ez Szent József.
Állandóan próbálkozik, hogy kifejezze szeretetét: Annyira szeretlek, hogy hanyatt esek-, mint ez a folyosó-, hogy leesik a fejem stb.... Állandóan ajándékokkal halmoz el...
Tündéri, amikor valaminek örül, legjobban egyelőre ruhaféléknek, valósággal átszellemül, egy előkelő, nyájas, de hevült modort vesz föl, sűrűn pislog, hülye felnőttes arcokat vág, és iszonyú közlékenység...

1980. jan.

Látta a János Vitézt: Ami fém volt és nem piros volt, az volt a kardjuk. De Anya, sok János Vitéz volt, mind az volt. És az Iluska olyan szép volt, de mostojáha eldöntötte, azt mondta, gyere kis virágszálam, és mikor kijött, eldöntötte, csalt, mert nem is volt kis virágszálja. És tiszta fehér ruhába volt, csak piros szandálja volt, de mikor megasszony volt, piros csatos cipője volt. És a zsiványok házát megtüzezte...

Sietek jó finom sietéssel.
Horkoló tű, alvópirin.
Imákat költ: Isten, Isten, mind áldanak a pásztorok, visznek neked bárányt, nem harap meg, kiskorodban nem vittek, de kisbaba korodban vittek, és megsütötték, amelyik már öreg volt és nem akart megélni.
Énekel: Harmatozzatok... téged vár epedve a hajlandók lelke

1980. márc.

Des egy hónapig Kecskeméten, kiderül, hogy Zsófi szereti, rengeteget emlegeti, siratja: Kéne küldeni apunak valami édessé-hé -get. Mire gondolsz? Gyűrűre. - Hát az nem édesség! - Parcipán gyűrűre.
Ágy szélén ül félmeztelenül este: Szegény Des, most biztos fázik! - Miből gondolod? - Olyan kevés ruhája van szegénykémnek!
Apuról ne beszéljünk, mert őt úgy sajnálom!
Szépet álmodtam, hogy megjött az én apukám és adott puszit, és az én szobámban aludt az én ágyamban.  - És elfértetek? - Emeletes ágyam volt.
Azt álmodtam, hogy megjött az én apukám és elmentünk Norvégiába és megmutattad a kockacukrot. Az autó befért a vonatba, a vonat meg a hajóba, úgy mentünk.
Azt álmodta, hogy egy Szigfríd nevű oroszlán hús-pecsenyét akart belőle csinálni.
Anya, vegyél nekem egy különös fürdőruhát! Tudod, aminek külön van egy melltartója.

1980 ápr.
Sajnos Julikám, kisebb vagy, és mindig is kisebb maradsz.
Mikor akarunk hazajönni Szütséktől, Zsófit sehol nem találjuk. Végül egészen a falhoz lapulva az ágy alatt találom meg, zokogva mászik elő.
Bori, a barátom vagy, mert én úgy szeretlek, hogy majd kiesik a fogam!
A Bori a barátom, és én is neki, és ezért meg kell mutatnom a sebem neki.
Kis foszikám - (Desnek)
Játsszuk azt, hogy igaziból mozog a fogam, nem játékból. Játsszuk azt, hogy azért vagyok sápadt az ágyban, mert mozog a fogam. És most játsszuk azt, hogy megünnepeltek, mert kiesett a fogam (ragyog).
Csapkodja combját: Engemet az Isten így teremtett. Ilyen combra.
Kovács Kati műsor a tévében: Azt szeretném, ha ő lenne az anyukám! - Miért? - Mert olyan szép, és szépen énekel.
Aranyos a doktornéni. - Miért? - Olyan szép haja van. Meg szép táskája.
Recitálva énekel magának: Énekeljetek a táltoscsikónak a lelkéről, hatalmunkról. Vége. Áldott, ami jön az Úr nevében, dogszerda. Alleluja, alleluja! És a fejedelem az ő vállán, és az lesz az ő neve, a határozott hirdetője. Énekeljetek a hatalmunkról, a szép hatalmunkról. Olyan szép nyuszit kaptam! Mondjátok el gyerekek, mit kaptatok? Ági, Cili, Ági, Cili, Mária, Jézus anyja. Az volt neki a beceneve, hogy Jászoljézus. Minden évben megijedt a Szűz Mária, hogy meg ne fázzon a pici Jézusa, mert akkor sajnálja. Nem hozott neki ruhát.

1980. máj.
Játsszuk azt, hogy lukas a fogam!
Folyton iskolás akar lenni, egészen beleéli magát, történeteket ad le az iskolában történtekről.
Most kisbabát is szeretne, ha születne nekem.
Gyakran játssza, hogy szül, napközben is jelentőségteljesen pillant rám: megszületett! Meséltem neki az inkubátorról, azóta mindig az ő babái is odakerülnek százezer napra. Ő pedig  - meséli - annyira sírt a baba után, hogy az egész lakás, Afrika, Györökország (török) fölzengett.

1980. aug.
Eltörött a kislány lába, és ficánkolva járt, és mikor kificánkolódott az ajtón, ott volt a farkas (tévét meséli)

1980. szept.
Ha rászólok valamiért, pl. hogy lassan eszik, ezzel védekezik: Így teremtett az Isten!
Apa, milyen kár, hogy az  autókat úgy teremtette az Isten, hogy mindig elromlanak!

Írhatnál Vilma néninek egy levelet rólam! És fölírnád, hogy én hegyeztem ki, VZsófi, a faceruzát emlékbe. (Küldjünk Vilma néninek egy szépen kihegyezett faceruzát.)
Velem nem rosszkedvű, velem kánikula jókedvű - mondja Desről.
Szobájában templomost játszik, ezt énekli folyton recitálva: Felséges királyunk! Becsületes halálunk!

1980. okt.
Olyan ványadt vagyok! (húst kéne ebédelnie)
Népdalt másképp: Megkötöm szívemet piros almafához..
Sokat babázik, főleg Adorján elefántját rakosgatja órákig.
Szívesen játszik a kis dobozzal, amit ő emlékműdoboznak hív, a keresztelői ajándékai vannak benne.
Egy szép színnel szeretnék neked örömet okozni! (rajzol nekem egy VW-t.), Itt mögötte van a kerék. Ide fölé csinálok neked egy perecet. Vagyis egy szívet, de fordítva.
Csókérzékeny vagyok.
Anyu, az emberek piros-lakkos körömmel halnak meg?

1980. nov.
Merevítem a lábam, úgy félek.
Az nem cumisüveg, hanem egy öreg nővérke (vicc).
Parányi ökörszem puporog az ágon.
Esti imában megköszönjük, minek örültünk. Annak örültem, hogy van anyukám, ennek különben mindig örülök.
Anyu, szokjunk le róla, hogy harapdálsz, jó?!

1980. dec.
Este keresztet szoktunk egymás homlokára rajzolni. Des a fotóban ül, Zsófi bekiabál neki, hogy jó éjt, és keresztet rajzol a fotó ajtajára.
Óvodástársának ajánlja, hogyha lát cukrosbácsit, akkor mondogassa, anyukám, anyukám, és akkor a cukrosbácsi megijed.
Öntudatosan: Azt tudom, hogy a Zsófi lányoknak Angliában úgy köszönnek, hogy pá.

1981. jan.
Hallja, hogy egy veszett farkast le akarnak lőni. Zsófi intenzív cumizás után megkérdezi: És miért kell lelőni a tévedős farkasokat?
Zokogva rohan hozzám, és az ölembe fúrja a fejét, mert az Ági azt mondta, hogy ronda a szemüvegén a kisbaba, amit ő maga ragasztott oda [találmányom volt, hogy a leragasztandó üvegre képet tettünk. Később ez a játszótér stb. révén elterjedt a környéken. D.]
Anyu, ne mondd meg neki, de olyan jó volt, mikor a Mari megfogta a miriggyemet! Fogd meg te is a miriggyemet! (nyakmirigy duzzadása)
Tudod mi a csűr? - Hát persze. Az apunál is voltak csűrizni (zsűrizni).
Desnek segít diákat rendbe tenni. A papír diás dobozra virágot rajzol Desnek.
Ugye, olyan becsületesen állok itt? (egyenesen áll, kefélem a kabátját).

1981. febr.
Hú, de rossz. Gúnyolódom tőle. Sekerű.

1981. márc.
Ugye, azért kell, hogy a királynak gyereke legyen, mert nagyon szép széke van, és nem akarja, hogy szétdobják?
Nincs halálba, nyitogatja a szemét!
Mióta Apu elment [alkotóházba], minden dolgunk olyan lassan megy!
Bemegyek hozzá, nyomizik: - Na mi van, érdekelgetsz? (szeretné, ha kimennék)
Ó, az én kedvesen! Elment óvakodva Norvégiába! [Des van ott.]
Ó, kecses nőszemély - mondja nekem hülyéskedve (egy tévé műsorbeli hölgy kapcsán)
Magában (Des műcsarnok-beli megnyitója megihlette, ahol D. az ő gajdolását olvasta föl megnyitóként)
Kedves közönségünk, megboldogítjuk magunk részét akarattal. Most minden gyerek és felnőtt csöndbe legyen. Szerencsére nyáron van a kiállítás, mikor igen jó barnák vagyunk. Szegény Jutka is meghalt szíverőltetésben. Sajnos én jól adnám egy a feladatot. Hát akkor kezdjük a szünetet. VD-né is elmondta hosszú szavazatát, VD-nek is volt kiállítása. Tehát minden nap egyszeresen bejönni megnézni VD műsorát. VD. műsorát illetve megnyitóját ma ünnepeljük. És ezért a megnyitóért különböztetést szeretnénk magunknak adni. Látják, itt van egy süteményből készült ház. Vén boszorka ház. Jancsi és Julika házát akartuk megcsinálni. Sajnos világítás nincs benne, de jó, értelmes ház. Nem szabad hozzányúlni.

Terheskedjetek apuval, hogy legyen gyereketek.

1981. ápr.
Bori kérdi tőle este, villanyoltás után: Miért kell szeretni az Istent? - Hát ő teremtette a gyerekeket is, és szétválasztotta a pusztaságot.

1981. máj.
Rég látott valakiről: Olyan öreg, mint szokott lenni?
Nyájas vagytok? Születést kaptok, ha így ölelést kaptok.

1981. júni.
Néger babájáról beszél: Kisfajta skarlátja van.
- Kiskorában néger volt.
És ha 50 vagy 70 piros pontom lesz, kapok egy pecsétes hintőt!
Gyere, táncoljunk, príma hölgy! - mondja nekem.
Desről: Szép fiúcska, hozzá megyek feleségül. Szép őszülő arcocskája van.

1981. okt. (még cumizik)
Csináltam a Cilának tejfölből tejet, és iszi.
Kéri, hogy legyen ő sünike. De közben szóba kerül az oroszlán, kedvet kap, könyörögve kéri: hadd ne legyek öt egy percig sünike.
Jó a  macska memóriája - mondjuk. Van emlékműve - mondja Zs.
Maminál fára mászik, kéri M-t, vegye le. Majd lejössz - mondja M. Nem így kell mondani - helyesbít Zsófi - hanem, ha fel tudtál menni, le is tudsz jönni.
És mikor a zöld papírt tartottam, az volt a hőserdő.
Kifejti, lehet, hogy a cicánk azért szopja a farkát, mert túl korán vették el az anyjától, még nem szopott eleget.
Legyen szent Cecília a cicánk védőszentje!
Kifejti, hogy másképp szeret engem, mint Dest. Aput is nagyon szeretem, de nála reggelre néha elfelejtem, hogy szeretem.
Klári kórházban volt: De jó neki - mondja Zsófi. Nem a betegségre mondom, hogy jó, hanem a látványra (kisbabák ugyanazon a folyosón feküdtek).

1982. jan.
Kiállításra megyünk, Zsófi folyton lemarad, mikor végül azt kérdezzük, miért jössz olyan lassan, azt feleli: Játszom. Gyerek vagyok.

1982. máj.
Anyu, ha 7+4 az 11, akkor 7+6 az miért 23? - kérdezi méltatlankodva.
Reggel kotorászik az ajtónkon, Des kikiabál neki, gyere be Zsófi! Mire ő: Honnan tudod, apu, hogy én vagyok, lehetne egy borzalmas sárkány, vagy egy buzgó vakondok is?! - De én reméltem, hogy egy buzgó Zsófia az, mondja D.
Óriási testvérvárásban van, [Kata aug. fog szülni] beszél hozzá, simogatja a hasam. Minden mennyiségben rajzol kisbabákat. Pl. egy olyat, ahol a kisbaba mellett egy almában (ovis jele) egy kereszt van, s beleírva Jézuska. Azt mondja, ez azt jelenti, hogy Jézuskám, köszönöm a kisbabát. Egy puhatalpú cipőre kifejti, hogy majd ezt fogja hordani, hogy fel ne ébredjen.

1982. júni.
Az egy gonosz család, elnyiszálták egy békés tyúk nyakát!
Asztalfelelőssé lett kinevezve, neki kell leszedni az edényt, emiatt sokat morog. - És ha elájul az asztalfelelős?!
Babavárás, hasamhoz bújva énekelget a babának, s megbíz, hogy amíg ő kórházban van (szemműtét) teljesítsem a penzumot.
Már ismerősöknek egy két mondatban válaszolgat, ha ő veszi fel a telefont.
 

1982. júli.
Kékkúton: Apu, mi az a liter? - Hiszen tudod, ma is egy liter tejet hoztál. - Igen, de tej nélkül nem értem.

1983.máj.
Annak örültem, hogy a rajtitkárunk jól jelentett.
A macskának feláll a farka, az egérnek leáll.
A fiúegér beleteszi a férfisejtet a nőegérbe.
Arany sózsákom - ilyen édes neveket talál ki Mikicának, meg Tökéletes Manó. Teljes anyai büszkeséggel  és szeretettel mosolyog rá. Most mindig cipőt húz rá, s tanítja járni. Miki egész jól tűri a huzi-vonit.
Azért büszke lehetetek, hogy ilyen aranyos anyucikám van, aki kihozott az Intézetből egy ilyen ronda bőrből készült gyereket!

ANYÁM JEGYZETEI ZSÓFIRÓL

kalmoprin - alvópirin
a hímzőszálat - a gyökerénél vágd el!
spriccelnek ki a kis - csepedékek
nem vagyok odaszokva, hogy korán feküdjek le
gyereket elhozni igen? - aztán nem megengedni?

Folyton doktornénit játszik:
én: Te orvos leszel? Ember? Állatorvos?
zs: Nem állatorvos és én anyu leszek.
én: Aattól még lehetsz orvos.
zs: Nem, mert hova teszi a gyerekét?

Zs. este imádkozik:
1./...és köszönöm, hogy a világra teremtettél, és legyen Maminak is olyan karácsonyfája, mint a mienk.

2./Jézuska ne gyógyítsd meg Margitot!
én: ??
ő: Hogy ne utazhasson el!

még nem volt 3 éves:

Először volt fent nálam megőrzésre, elmagyaráztam neki, hogy nem bírom őt mindig karom felvenni, meg úgy felkapni mint otthon szokták, mert rossz a szívem. Persze nem álltam meg, mégiscsak felkaptam a karomba. Mire ő:
Látod, tudsz te bírni!

3 éves:

A tied? Kitől tied?
Tudom, neked van Tüszök* lányod is
a mindenkit a büdös életbe!
igen, még van csuklásom
*[Tücsök = Erzsébet, anyám lánya]

Fönt voltam náluk, hogy őrizzem:
Ő: Szia Anu, menj csak dolgozni.
K: Hát még egy kicsit később.
Ő: Jó, akkor maradhatsz.

Képeskönyvből olvasom: "Harmat hull a tücsök fejére, aludni hívja párnája széle" Zsófi rámutat a tücsök képére: mondd, te ennél voltál? Mikor tisztázódik, hogy "Tüszök" élő, valóságos ember, részletesen kikérdezi összes testrészét, hogy megvan-e, a ruházatát, hogy van-e neki szipője?...stb.

4 éves:

hajcsavarókkal lát:
nahát! Gömbölyű lesz a hajad?
centiméterrel játszik, majd hozzám fordul: Fogd meg a másik elejét, hogy felgurítsam!

magyarázom neki, hogy, aki öregszik, az kisebb lesz
- Bokáig fogsz kisebb lenni?
Nyaralónk; látja, lakattal zárjuk e a padlást.
- Jé, ti lakatoztok?

6 éves:

Ez olyan sz...., most mért nézel rám így, nem mondtam, hogy szar!

Ülj le, Mami a s..(közben rám néz) a popidra.

7 éves:

Mondd, igazán én vagyok a te egyetlen unokád?
Hiszen tudod, Deskének te vagy az egyetlen kislánya, Tücsöknek meg nincs gyereke.
Jé, hát én azt hittem, hogy neki kisapácái vannak!

8 éves:

Telefonon beszélek vele, másnap újra
Mi újság, Zsófikám?
Semmi, ugyanaz, mit tegnap.

Szereted te ezt a gyereket? - mutat öccsére.
De mennyire, csak hát még nem tudom, hogy fogom hívni, mert az aranycsillag te vagy.
Ő: teljes szigorral , és némi nehezteléssel? - Kell, hogy ő is az Aranycsillagod legyen!
 

D. SAJÁT FELJEGYZÉS zsófiról

kb. 4 éves.
Forgatom magam körül,
-Nem bírom már, Zsófi, szédülök.
-Nem dűlsz szét!

MIKI (1982.8. -)

ANYJA NAPLÓJÁBÓL:

1983. május
 2 hete rendszeresen feláll, aludni se hagyja magát. Van hogy 2-3 órát álldogál, míg végre engedi magát elaludni. Közben már bőg az álmosságtól és remegnek a lábai.(Süllyedő hajó kapitánya)
Négykézláb tappancsol a földön irtó sebesen. Cumisüvegzés közben a kezét kegyesen nyújtja a számhoz csókra.

1984. júli.
Utcán nekiszaladt egy néninek, oda se nézve, szaladtában vetetette oda: pardon. Pardont mond magának is a tárgyak nevében is sírva, ha valamibe beüti magát.

Jól ban - mondja, ha már un valamit, pld. a doktornéninek vizsgálat közben.

Csétájom apóval (sétálok apóval)

1984. okt.
Kéjek 4-6-ot! (sok kekszet)

1984. dec.
Akkoj eszem túrórudit példájul talán.

Eszternél eltört valamit, E. mondja, Mikica ez téboly. M.: Ez nem téboly, ez pardon.

1985. jan.
Veszekszem Deskével, odajön, betapasztja tenyerével a szájam, és azt mondja: alleluja!

Fektetem: Kicsit kiabálni fogok - mondja. Akkor megklopfolom a feneked - mondom. Az a helyzet, hogy akkor sírni fogok - mondja nevetve.

1985. febr.
Kéjek egy tajtajék elemet (zseblámpához)

Vagyok a doktojbácsi valószínűleg. Doktoj Mikica.

1985. szept.
A Jézuska nem kiabál? És nem dob sok WC-papírt a WC-be?

1985. okt.
Nem szeretem a májhusot, csak az édes cukorot.
-Legyünk már kész a beszélgetésből!

1985. dec.
Én nem szerettem meg a doktornénit mostanában még teljesebben!
Röhögök rád, hogy ne mérgesedj el
Meséli, hogy leesett: Sírtam neked sírtam, hogy gyere oda.

Zsófival sétálni indulnak, visszaszól: Majd szólok a Zófinak, hogy ne vesszünk el! Zsófihoz: Zsófi! Ne vesszünk el!

1986. febr.
Vigyázz rám, hogy ne haljak meg, mert játszom a villanykörtével!
Én is meghalok? Hogy? Lelövnek? Én nem akarok megdögölni.

1986. ápr.
Ennek a bácsinak miért nem csinált kezet a Jézuska?

1986 máj.

Des mondja, hogy egy kicsit egyedül hagyja, mert megy a postára: Jó, de akkor ki szól rám, ha rossz vagyok?

1986. jún.

A Kata öregszik, olyan kis soványkás - mondja D-nek
Én így vetek keresztet, magyarázza: Az Atyát lehúzom, a Fiút tolom.
Mostanában olyan rossz állapotban vagyok, hogy az apu mindig veszekszik velem

1986. dec.
A Jézuskának + a jele? (óvodás)

1987. május
Ezt a papírt a Jézuskának adom, majd ha találkozom vele. A feketéket (fekete pöttyös fehér papír) csak kicsit kell nézni.

1988. jan.
Szünet van, vagy beteg vagyok? (mért nincs oviban)
Tudod, mért nem lőtte le a vadász a Hófehérkét? Először is beleszeretett, másodszor is nem illik lelőni egy idegent, pláne szó nélkül.
 

1985.5.28
MNG. Mai spanyol festészet.
Tojtoj a jegyszedő nénivel diskurál:

Éva ment a kórházba, mert fájt neki a húsa. Nekem is van húsom, itt (mutat a lábfejére). Nekem kivették a csontot. Néni adj cukrot. És mi megyünk az óramúzeumba. És ha te adsz pénzt, akkor adnak neked rágógumit
(hány éves vagy?:) 15 éves vagyok.
És hogyha világít a lámpa otthon, ami erősen világít otthon a konyhában, Azt elhozzuk legközelebb neked. De nem fér ebbe a zsebembe, mert túl nagy. Majd beletesszük egy dobozba. de legközelebb idehozom a zsebembe, idehozom a konnektorát. nincsen neki konnektora, mert azt hitte a bácsi, hogy bekapcsolják és úgy ég. Neked hozom a lámpát. Nézem a képet. Ez olyan panírozott kép (vastagon kent spaklival - talán azért). délelőtt is: ''mért panírozod a lábad?'' (fásliztam). Majd legközelebb elhozom a jó zseblámpát. (nem volt megelégedve a terem világításával, vagy mi) Jó? És az apu hozza a nagy világító lámpát, mert az nagyon nehéz nekem.
és hozzuk a biciklit is (átmegy a köv. terembe, felém fordul:)
Most evvel a nénivel beszélek. (odafordul, látja a másikat elmenni)Miért megy a néni lifttel? Most vakarom a fenekemet, mert nagyon odament a ruha. Most nézem a nénit, akivel az előbb beszélgettem. Mért ne fogjam meg a falat? (nénihez) Most megint visszajöttem. (éjjel te mit csinálsz, nem alszol?!) Éjjel én játékozok. Én járok óvodába! (még nem jár)
 

Lejegyeztem, talán magnóról: 

86. 10. 3.                                                                     C.01707

4 1/2 éves

Tojtoj náthás, így itthon délelőtt velem a műteremben.
- Papa fessünk, és nagyon fogok vigyázni, és egyáltalán nem lesz festékes a ruhám!
(Jó, hozd a kötényedet.)
- De Papa, nem érem el.
(Told oda a széket a konyhában!)
Jó. (visszajön) Papa megnéztem a festőkötényt és semmilyen szobában nem találtam meg. Majd fölteszek újságpapírt és te hátul gumival megkötöd, várj, hozok gumit. (elmegy, fél kézzel hátul összefogva magán az újságpapír-kötényt)
- És... ha festékes lesz a kezem, akkor - BEFEJEZTÜK?!
Képzeld, ha lenne egy kicsi babád, és az befestékezné a szemét, és az begyulladna... és ha befestékezném a szemem, az nagyon különleges lenne, és begyulladna a szemem...
Papa, narancssárgát kérek!
(- azonnal!)
Jó, akkor én várok. Nem vagyok én olyan pucér, hogy ne tudnék várni!
(keveset adok lilából, mert az nagyon drága!)
- És a barna az nem olyan drága? Az nagyon kicsit drága? És ha barnát pirossal összekeverek, akkor milyen színt kapok? Nagyon kimosom az ecsetet! Most meg egész fényes lila lett, mert lilával festettem! (énekel:) Danikáék lányát! (fest)
- Papa, jöjj csak ide, olyan lett, mint egy igazi kenderhús. Tojásban van a hús, tudod, mikor Kékkúton voltál, akkor láttál olyan lilát a csokitojásban a kenderhúst. Jöjjél csak!
- A lila és a fehér már elviszi a kendernek a színét, amit már megnéztél. Vagy nem viszi el. (keveri a színeket)
- Papa, nagyon szület-helyen vetted a lilát? Nagyon régi helyen? (festékboltban).
- Nagyon messze van Budapesttől a festékbolt, vagy nagyon nem messze? Most már letörlöm a festéket (ronggyal mázolja).
- Már megint barnává tettem pirosat, és szeretnék kérni egy egészen pici pirosat. Olyan picit, mint az előbb kaptam. (suttog magának:) Összekeverem.
- Nagyon élénk színe van a tojás húsának.
(Tojást festesz?)
- Nem tojást festek. Valami olyan mást.
- Rajzolok vele egy olyan V. Dezsőt. Hogy V. Dezsőnek születésnapjára készült ez a kép. Leírom.
(diktálja magának szótagolva)
- Papa, föl tudod nekem...? (közben fölpakolja a láda tetejére a zongoraszéket, és mert sikerül:)
- Most már semmit nem akarok kérdezni. Föltettem a széket a láda tetejére. Papa, tegyél föl. (egy perc múlva) Jó, most már levehetsz. Nem, mégse. (fest)
(fél arca barna: Hé, nagyon festékes lettél, majd a végén leszedjük.) Jó, majd ha befejezzük a festést, akkor majd nagyon leszedjük hígítóval.
[eddig idézve a C. Napló könyvben]

- Papa, néz milyen színű lett az olaj! (mégiscsak összepiszkolta)
(Hu, majd a végén ki kell tisztítani.)
Jó, mivel?
(Ronggyal)
/a takarító Erzsi néni behozza létrát/
És hát te, Erzsi néni, mit csinálsz?
Papa, most már nagyon halványodnak a festékek!
(miért,)
Azért, mert most már nagyon nem használom őket!
Papa, segítesz nekem befesteni?
(Mit,)
Hát ezt a képet, segítesz?
(mutatok neki papírral visszaitatott felületes faktúrát.)
(nézd, ez szép, nem?)
Nem.
Papa, majd után fogok kérni még pirosat. Tudod mit, én az egész képet be szeretném festeni! A széle még picit fehér. Ahhoz kellene piros, és akkor már nagyon be lesz festve. Ide nyomd (a tubus festéket) Használom a hígítót! /népdal dallamára, magának:/ Be van festve, kisasszony! Festő mázol, festő mázol, festő mázol-
Papa, kész van! Most már nem fogok kérni festéket. Most már egy tiszta újságpapírt kérek innét a festőládából! (a fölrakott szék tetejéről nehéz volna lemásznia) (adok) (próbálja a visszaitatás faktúráját megcsinálni.) Papa ez egy picit halványrózsaszín, de nagyon jó!
Papa, még kérhetek oda egy pici pirosat és feketét... Köszönöm!
Papa, most hagy öntsem ki az egész olajat a képre, amit festettem! Majd ha kell neked olaj, akkor majd töltesz abból a nagy kancsóból.
(de elfolyik akkor a képed, nem baj?)
Nem baj, mert újrafestem rózsaszínre. Egy picit ráöntsünk (magát bíztatja) és akkor most újból festek. Majd szólok, amikor idenézhetsz. Mert ez a születésnapodra készül. Papa, most kellene még egy pici olaj (az egészet elmázolta)
stb., stb.

Levele az esztergomi az gimnáziumból, 2000.1.11. 00:35

Kedves Ídesanyám!
Késő van, nem igazán tudok most már giccs nélkül írni.
Mégis azt kell mondjam, hogy a világ leggazdagabb emberének érzem magam azért, mert te vagy az anyám.
Nem tudok jobbat elképzelni annál, mit ahogy te (/ti) szerettek.
(Pedig tegnap sem vettem sapkát.)
ÖLEL VM.

Levele az esztergomi az gimnáziumból, 2001.1.18

Helló Otthon.

Csak egy szösszenet, a végső elszigetelődést megelőzendő.
Emberesen hiányoztok. Nem gondoltam volna.
Most már nem az a feeling, mint régen, amikor - ha sokáig
nem láttalak titeket - az emlékeztem kiszínezett
benneteket: most a hibáitokkal együtt éltek, dolgoztok
bennem. Sokkal őszintébb ez a kép, s legyen itt kimondva:
nagyon szeretlek titeket.
A V.-család néven a fejembe égett közösség nap mint nap
velem van, tudattalanul is vígasztal, lecsesz, bátorít,
vagy éppen megkorrigálja az életstratégiámat.

Legfélelmetesebb felfedezésem, hogy a jelenben élek.
Imádkozzatok értem.
....................................
Valami drámait kéne a végére...

Szívélyes üdvözlettel (hú, ez borzalmasan személytelen):      

Mike