Egyetemisták videointerjúja a PPKE- stúdiója számára

Váli Dezső kamarkiállításán, a  megnyitó után.
A PPKE BTK piliscsabai campusa, a Stephaneum aulájában
2012. február 22., hamvazószerda
kiállítva:
Hittanlecke a keresztútról - B/03/08, 14 számítógépes nyomat
Műterem reggel - A/12/01, olajkép

Jelenits atya:

- Február 22-én V.D. kiállítása nyílt meg a Stephaneumban. A kiállítást egy héten keresztül tekinthettétek meg. Amennyiben lemaradtatok volna róla, itt egy kis összeállítás.
Arról kérdeztük Jelenits István tanár urat, hogy mit szól ahhoz, hogy a stációsorozat ide került az Egyetemre.
- Nagyon örülök neki, egy stációsorozat van is már itt a szemközti épületben, az is stáció, csak kevésbé látható, hogy az is keresztút. Ezeknek a keresztút-sorozatoknak mind az az alapgondolata, hogy tulajdonképpen nem a maga történelmi környezetében érdemes fölidézni Jézus keresztútjának eseményeit, hanem úgy, hogy azok a mi életünk valóságos környezetére emlékeztessenek bennünket. Hiszen i is járjuk a magunk keresztútját, és Jézus azért járta a magáét, hogy a miénket is vele együtt járjuk. Ezek valamiképpen ezt a kapcsolatot teszik megfoghatóvá, vagy megdöbbentővé, a maguk meglepetésszerű rendszerével.
- A diákok hogy fogadták, hogy kaptak egy ilyen remekmű-sorozatot?
- Hát ezt még nem tudom, mert ez az ő számukra is most jelent itt meg, és nyilván lassanként válik ez szerves részévé az Egyetem életének, vagy hát a gazdagságának.

Váli Dezső:

- [kérdés]

- Nézze, ez egy fontos munkám. Ez egy keresztény egyetem. Ide tanult emberek járnak, akik ráadásul fiatalok. Optimális hely. Nagyon örülök, hogy ide kerül, és nem bánom, hogyha kicsit félreeső helyre kerül is, mert beívódik. Nem feltétlenül kell ezt minden nap látni, vagy megnézni. De egyszer beívódik a hallgatók fejébe, az Egyetembe beívódik.

- Miért döntött úgy, hogy ezeket a keresztút-stációkat fotókkal örökíti meg? [látvány: az I. stáció]

- Nekem van más megoldásom is, van ahol ezt végigrajzoltam, jelekkel, nem figurákkal. Ez kicsit olcsóbb, vagy olcsóbbnak tűnik, de pofán vágja az embert, hogy jólöltözött, valószínűleg ügyvédjelöltek, akikre én azt mondom, hogy ezek ítélték el. Mert rá kell nézni arra a gőgre, arra  magabiztosságra, amiben - hogy is mondjam - semmi bizonytalanság nincsen. Egy kis bizonytalnság nélkül nem ember az ember. A keresztre feszítés pedig egy vak koldus. Ami nekem döbbenetes.