2012.8.1.        html-2012/oravecz-elso.htm             C.11487

Oravecz Imre

Az első nap


Kend meg kend meg kend fejszét fog,
oszt fát dőt oszlopnak meg gerendának,
kentek, ketten kicsapják ezeket a szederbokrokat,
hogy ne legyenek útba, a helyiket meg kipucolják,
kend meg kend kifogja az ökröket, megitatja a patakba,
oszt a tehenekvel együtt mellegelteti.
Utána csinálhatnak állást a baromnak, arra hátrú,
a tisztás végibe, a nagy tőgyfa alatt,
hogy nyugtunk legyék itt a légytű.
A kocsikat hagyják ott, ahun vannak,
előbb úgy is le kell pakolni.
A tyúkketreceket is késűbb vesszük le,
ha már helyet csináltunk nekik.
Az asszonyok szedjenek száraz fát tűzrevalónak,
nyesset ráérünk aprítani.
De ne menjenek messzire,
lehetnek itt zsiványok is,
csak a tisztás körű.
Úllátom, van itt hullott gally dögivel.
A gyerekek meg az öregek a táborba marannak,
gombázásra még ne gondoljanak,
vigyázzanak a disznókra,
közbe eprezhetnek vagy faraghatnak nyássat is.
Kend meg győjjék velem,
mennézzük, minyő nagy ez a vőgy,
mi van benne, hun ered a patak,
meg hogy egyátaljában mire számíthatunk.
Nem, tarisznya nem kell, csak fokos.
De várjék, hozom a flintát is,
csak előbb megtőtöm, oszt felporozom.
Lássuk valami hasznát is, ha má eggyig gyugdostuk,
hátha akad valami fazékbavaló, sose lehet tunnyi, mondta a vezérük,
egy tekintélyt parancsoló, negyven körüli, napbarnította arcú, magas, vállas
férfi,
miután felállt, feltette a kalapját, és körülnézett.