1986.09. html-2012/tavaszi-tarlat-86.htm C.11548-49
Hírlevél 1986. ősz // Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
Kedves Kollégák!
Váli Dezső festőművész az alábbi levéllel fordult Szövetségünkhöz (is), melyet
közrebocsátunk, mint a témát érintő első kérdésfelvetést:
M.K.I.Sz.
T. Elnökség!
Mellékelem írásomat a Tavaszi Tárlat ügyében. Majdnem minden érdekelt fél
véleményét megkérdeztem formálisan vagy informálisan. Mindezt a levelembe
beépítettem már. Kiindulópont az az információ volt, hogy a jövőre esedékes
Országos Képzőművészeti Kiállítást a Műcsarnok nem fogja megrendezni, s ezentúl
csak háromévenként. Az is feltűnt, hogy az állami vásárlások anyagát bemutató
kiállítások elmaradtak. Örülnék, ha a levél felvetette gondolatokból nem
áldemokratikus rétestészta-vita születne. Végül is mindig csak 4-5 szakember
hatékony együtt.
Szeretném, ha levelem körlevél formájában eljutna a teljes érdekelt szakmához.
Köszönöm.
Váli Dezső
A másolatokat elindítottam a címzettekhez.
Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége
Nyílt levél az Elnökséghez (és a kollégákhoz)a Tavaszi Tárlat ügyében.
Kedves Kollégák!
Egy borongós délutánon összeültek festő-nagyapáink, s fejcsóválva megállapították, nincs egy hely e hazában, ahol az új képeket egyszerre, együtt meg tudnák mutatni a publikumnak. Összeadták pénzüket, megindult az építkezés. Így született a Műcsarnok. Azóta sok minden történt, sok minden változott. Most hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly?!
Bizony kellene ma is egy fórum, ahol az újat, a tendenciákat, a belső arányokat, a nagy eredményeket és nagy csacsiságokat folyamatosan figyelemmel lehetne kísérni. Bocsánat, de kinek festünk mi?! Hogyan, milyen késéssel, milyen kerülőutakon épül be a köztudatba, a MAGYAR KULTÚRÁBA a java termésünk? Hol ez, hol az van az érdeklődés, a divat gyújtópontjában, látjuk. Nem baj, elkerülhetetlen. De hol lehet megnézni, mit festett Barcsay mester tavaly, és a halk többség, a többiek?!
Javaslom: rendezzük meg évenként a Tavaszi Tárlatot a Műcsarnokban. Tudom, nem egyformán gondolkodunk. Szerencse. Nem egyformán szeretünk minden képet. De mi, kollégák, nem vagyunk egymás ellenségei. (Erre nem is alkalmas az időpont.) Bocsánat a pátoszért: együtt vagyunk az élő magyar kultúra. Erről ennyit.
Ezen a kiállításon be lehetne mutatni az állami vásárlások java anyagát is. A nagyközönségnek (is) joga van megtudni, mit vásárolt a magyar állam a magyar múzeumok számára. A kiállítás neve lehetőleg ne Országos Főcsúcstalálkozó vagy Nemzeti Nagydob legyen.
Most pedig nézzük az akadályokat.
1. A Műcsarnok
leterheltsége. Az új Műcsarnok-vezetésnek végre van egy nagyon jól
körülrajzolható, markáns kiállításpolitikája. Ahogy látom: végre látni az új
tendenciákat, bemutatja, amit fontosnak tart. Nem kell feltétlen megőszülni,
hogy valaki szerepelhessen. Bemutatja a külföldi anyagokat, valamint csökkentve
az egyedi és esetleges bemutatókat, az országos összefoglaló tárlatok
szervezésére figyel. Ez nagyon jó. Ebbe a koncepcióba pontosan illeszkedne az
évenként áprilisban vagy májusban nyíló egy hónapos Tavaszi Tárlat.
És hogy a begyűjtött művek ne foglalják hónapokig a helyet (nyomdai átfutás); a
katalógus ennyi legyen: elegáns borító, benne mindössze egy egyszerű, igen
pontos műtárgyjegyzékkel. Se előszó, se repró. Ez utóbbi ugyanis
2. - ami nagyon sokba kerül. És ez valóban nagy akadály lehetne. Így viszont - gondolom - a tavaszi Tárlat a legolcsóbb magyar kiállítássá válna. Fal van, paraván van, a jegyszedő néni meg úgyis ott ül.
3. Elhangzott
ellenvélemény, hogy az ilyen kiállítás nem kell senkinek, lám, a -40 Alkotó
év--et is alig látogatták.
De ott dezinformáló volt a címadás, egyszerűen. Még azt se tudhatta az
érdeklődő, hogy régit vagy újat lát-e majd, grafikont vagy grafikát.
4. Ami viszont az
igazi gond - beszéljünk róla! -: valljuk meg, a szakma egy része
elkedvetlenedett a nemzeti bemutatóktól. Miért?
- Mert sokáig tendenciózusan kizsűriztek jó művészeket, jó műveket. (Vigyázat,
ha nem 4, hanem 30 tagú zsűrit hívunk össze, mint a múltkor, - paradox módon ez
újra előfordulhat!)
- Érthető szolidaritásból ezért egy újabb réteg kezdte eleve távol tartani
magát. Lassan-lassan szégyen lett szerepelni. De vegyük észre, hogy teljesen
megváltozott a helyzet! És tapintatos, szíves szóval az elmaradókat vissza lehet
invitálni. Nem fognak duzzogni.
- Nem mindenki rajongott az előforduló szakszerűtlen és szeretetlen
sajtókritikákért. Itt nehéz váratlan fordulatra számítani.
- Nem mindenki volt elégedett a rendezéssel. A korábbi kultúrpolitika úgy
értelmezte feladatát, hogy akkor működik jól, ha azonnal osztályoz, ha ezt a
jogkört magának tartja fenn. Ezt tükrözte a rendezés. Centiméterrel mérhető volt
a rang: a protokollfal és a kijárati ajtó mögötti képtől számított távolságok.
A mai Műcsarnokot ismerve azonban például az Új Vadak részlegét egy jó
Vad-szakember rendezhetné, mért ne?!
Nos, barátaim, festők, szobrászok és grafikusok, lépjünk-e vagy maradjunk?
1986. szeptember 27.
Váli Dezső
másolatot kapják:
Vajda György, MM. min. helyettes
Horváth György, MM. osztályvezető
Néray Katalin, igazgató Műcsarnok
Németh Lajos prof., ELTE
Létrejött a Tavaszi Tárlat. Sikerült. 1988.