1975.5.8. Kelet-Németország, DDR.         html-2013/c11715.htm         C.11715

Levél Katának a másfél hónapos Buna-Werke /városrésznyi vegyikombinát/ rendezte
nemzetközi művésztelepről; Halle-Schkopau majd a tengerparti üdülőjük. // az eredeti helyesírással

Nagyon csodálkozom rajta -- és kellemesen érint. Nem is tudok betelni vele, nem is értem egészen. Hogy itt van, akinek szimpatikus vagyok. Na jó, az egyik nő. Azt mondta rólam (valószínűen a képemről) a tolmácsunknak, hogy én vagyok ezen a művésztelepen a legnagyobb élménye. De a másik egy öregúr! Őneki az imponál, hogy én tényleg dolgozni jöttem ide. Ebéd közben említettem, hogy elfogyott a párizsi kékem. Fölkelt és (nyilván) lopott egyet nekem valószínűleg a németektől. Nekem adta a karóráját. Nem is óra, hanem KRONOMÉTER. Igaz, a háziasszony is adott nekem egyet. De még: alapozott farost lemezeket szerez nekem, holnapra valószínűen dammárlakkot is.
Pedig mindent elkövetek, hogy ne legyek szimpatikus. Nem beszélgetek, nem iszom esténként velük, keveset beszélek, a szobámban vagyok egyedül.
Na de hogy egy öregúr?!
Megkérdezi: holnap megy Rostockba, ne hozzon-e külön nekem valami anyagot...?!
Megdöbbentő.
Mert a reális reagálás, amit két német festő szegezett nekem tolmácson keresztül, hogy "az a benyomásunk, hogy neked egyetlen vágyad, hogy békén hagyjanak"
Mire lelkesen bólogattam, hogy igen.
Éjfél körül, mert megint hallani a hullámverést.
Ma triptichont festettem, illetve csak három darabból van, hogy egyszerűbb legyen hazavinni.
50x180 cm.*
ÉS EZ MÁR KÉP.
vagy nem.

*2013.01. Ekkora kép nincs a teljes opuszjegyzékben. Ez lehetett:
 Fegyelmezett világunk - A/75/16, 60x150 cm, 3 tábla //  kidobtam 1980.4.
Négy háromtáblás készült, egyet tartottam meg: Országalapító - A/75/33