1970. 04., Zsennye          html-2013/c11717.htm         C.11717
(a Kedves Utókor számára megjegyzés: a helyszínleírás stb. nem tréfálkozás 2013.1.)
 // az eredeti helyesírással

Levél Katának, alkotóházból

Ez húsvét-ajándék levél, OLYAN beszámolós. Mondjuk, LEÍROM EGY NAPOMAT. Elmesélem, milyen körülmények között ÉLEK. Beszámolok ÉLMÉNYEIMRŐL, beleszőve némely otthoni dolgainkat is, hogy a kontinuitás szemléletes legyen.
Vagy csak úgy közönséges módon dicsekszem, akkor nem is kell nagyon gondolkozni. Hogy itt mi van. Hogy itt MI VAN!
AMI érdekes:

Amikor hintóval behoztak a kőfallal elkerített park közepén álló XVI. sz.-beli jó állapotban lévő kastélyba, a kocsis pokrócot terített rám, hogy meg ne fázzon a művész úr (AZT mondta) (ő)

Más.
Miután berendezkedtem biedermeier stílbútorokkal (gazdag intarziával díszítve) bőségesen meghintett szobámban, s az egyik fotelt elhúztam a sárospataki várból áthozatott gyönyörű sötétvörös 5x5 méteres (hozzávetőleg) szőnyegről, megbeszéltem a gondnokkal, hogy szobámba fölhozatott reggeli tejet tartalmazzon (többek között), mert az tartalmasabb a teánál.
Most leheveredtem az őspark egy vén platánja (mondjuk) alá, idejött BOGÁR, és egyszerűen hanyatt feküdt. 3 lába az égnek.(A negyedik vízszintesen a kerítés felé)
Előzmény: tegnap azt játszottuk Bogárral (félfarkas) hogy ő engem megtámad, elkapja a kezem, ő fogja, én rángatom, de ő nem engedi. Ezt vagy fél óráig játszottuk, de ez inkább neki volt érdekes (meg is jegyezte később a teánál). Hogy én se unatkozzam, kipróbáltam, hogy jobb mutatóujjammal leszorítom a nyelvét hátul (amúgy is az egész kezem a szájában volt) hogy vajon a kutyának is hányingere van-e, mint nekünk a torok-orvosnál.
De nincs. Pedig egész mélyre nyúltam neki. Aztán befogtam az orrlyukát (mély, sóhajtásszerű hangot adott) de nem engedte el a kezem. Aztán oldalsó agyarát ujjam hajlatába véve próbáltam elhúzni, de nem bírtam.
Most itt árnyék van (nem a mintegy hétszáz éves platántól) és lassan itt kell hagynom ezt a szép helyet. Még megpróbálom faromat takaróval melengetni.
de hopp, nicsak esőcsepp hullott a papírra, bohókás tavaszi idő.
Szobámba menekülök.

Be szép is a természet! (A külső) (Nem az enyém) Hát a szobám is csudaszép. Finom meleg van. Emeleten lakom (erre kértem Zöldnét) és néhány fa koronája a panoráma. A szoba olyan nagy (tán, mint Mami szobája) hogy a két ágy mellett a harmadik is bőven elfér - amit a szőnyegen csináltam magamnak. (A másik kettő rövid. Nekem) Olyan mulatságos, mikor délelőtti munkám után fölmegyek, és angyali lelkületű cselédasszonyaink gyönyörű rendbe teszik (szemrebbenés nélkül), a pokrócot katonás rendbe hajtogatják rajta. Miután értelem nélkül -- méltányosságból -- nem alkalmazkodom, ez a munka minden nap rájuk marad.
De változnak az idők, - és ők is. Tegnap még fölszedték a földről az ágy fejéhez tett füzetet, ceruzát, ma már csak párhuzamosra állították a dívány oldalával.
Negyed nyolc körül kopogtatás, jönnek befűteni, de csak negyed kilenckor kelek, amikor a reggelimet behozzák. (Újabban egy csésze feketét is hoznak a tej mellé, nem tudom, miért, nem kértem.) (Persze megiszom) (Persze, hogy a tejjel együtt, na!)
És a legérdekesebb az egészben, hogy nem gondolkodom. "Néha fölriadok álmomból, és azon tűnődöm, hogy gondolni kéne valamire."
Aztán próbáltam; így:
Kinézek. Fa. Ág. Rügy. Tavasz. Megújulás. Én is megújulok. (Hogy kell.) Úgy, hogy kipihenem magam. Sokat eszem. Meg alszom. (Már alszom is.)

Más.
Tegnap délután a Krakkói Kantáta narrátorszövegét írtam. A mester (alattam lakik) [Ottó Ferenc] ideadta a partitúrát, hogy a kórusszövegeket olvassam el, most lett kész a zenéjével. A kórus szövegekhez nem mertem nyúlni (ilyen rövid idő alatt), de a narrátor-szövegeket átfogalmaztam. Mondta, hogy tényleg rossz a szöveg, ez már a harmadik, és majd elküldi a szövegírójának. Elemeztem is neki a régit egy kicsit (hogy milyen rossz), azt nagyon élezte.

Szebben kéne írni, mindig MONDOM. De ki érti meg az embert (ember írását), ha nem a felesége! Nem írok szebben.
Itt is van(!) időjárás. Én ugyan napokig nem mozdultam ki a szobámból, de itt is: először hidegebb volt, mint később, és most igen meleg van. Meg fűteni is megtanultam. Még a kertben van 2 hófolt (megszámoltam), de a napnak már EREJE VAN. Egy kicsi nekem is. És mi van a Stúdió-kiállítással?
Hát, az ebédlő nagyon szép. Van donga, meg fiókdonga és reneszánsz kandalló a  sarokban (szép). Olyan a hangulata, mint a pannonhalmi nagyebédlő, vagy a győri benedekrendi ebédlő, merthogy egy hosszú asztal középen, mindig fehérrel leterítve, és mikor gongatásra megjelenünk: a svájci festő, meg a felesége, a zeneszerző, az ifjú grafikusnő, a szobrász hölgy, meg az ifjú titán (én) (egy hete nem fésülködöm) (nincs mivel) (de nem is kell), akkor behozzák párolgó tálcán a finom levest. Először. Satöbbi.

Én a folyosó végén lakom. Az emeleten csak ketten lakunk; lépéseket hallok, csak ide jöhetnek. Koccanás, távolodik. A tejemet tették le a folyosó padkájára (reneszánsz) de NEM kopogtattak be. Ez az ozsonna. (Milyen szép szó.)

És televíziót sem nézek és rádiót sem hallgatok, és Pesten az asztal alá fogom tenni, hogy nehezebb legyen bekapcsolni, mert olyan jó így. És nem is festek. És a golyóstollamból elfogyott. Csak rajzolok. Cser Pista bácsi (80 éves). Napi 15 forint. Már fejből tudom, csak a fejét mindig mozgatja. Meg vakarózom is. Húsvétra rajzolok neked egy tojást. [rajz]
Ma jó napom van, csak ki tudnám húzni a lábam a lefolyóból. Nem is mosok én többet itt lábat.
Ezek itt mozaikok. Amik képpé állnak össze. Hogy itt milyen az életem. A hangulata benne van, meg kell hagyni, no.
VICC: Itt olyan csend van, hogy nem hallom a saját hangomat.
Most lemegyek az ebédlőbe a kedvedért, ott a pácom. [ceruza után páccal írok tovább]
Azt mondják, ide jön a ZALATNAY SÁRI nyaralni, mert magányra vágyik.

És végül ide jön az echtajándék: VERSEK

1.
A beretvakést ne hagyd szabadon.
Csókol anyád: Ödön (a hajadon).

2.
Így: maradt egy fanyar mosoly az ajkam
szögletén

3.
Bélést fércel a kis béres
Nem kell neki köröm pörkölt
Ő vagyont örökölt
Ilyen öröm régen volt a családban

4.
Mit parancsolsz édes gazdám, galambocskám?
Kérem, írja alá a potsdami szerződést!

5.
A mészárszékben két vészesen
érzékeny tehén észt mér az arra
rászoruló dolgozóknak (a megyeközpontban)

6.
Torkig vagyok az egésszel, mondta
a lepedőmonogramm, de kisujját
se mozdította.

És én mikor kapok levelet.
Abból a kosztpénzből nem lehet kijönni, koma, ne is akarj! Ápr.-ban majd behozzuk!
Egy kis meleg a markomban; szia
LEVELEM SZEMÉLYTELEN, MERT MESNEK IS EDEADOD. ESETLEG.

de a nagy igazságot a Mami-lapon mondom el.
OLDRIN MEGY A HOLDRA ÉN MOST MEGYEK A NAPRA. SZIA.