1969.03.?        html-2013/c11724.htm        C.11724
/az eredeti helyesírással/

levél Katának / express
Sárospatak
Ref. kollégium
könyvtár

Katrinca

Valaki azt mondta biztos nagyon utálod az ilyen grafikamunkát nem, nem igaz ilyenkor teljesen mindegy kétóránkénti szellőztetésekkel kétrét hajolva erősen érzem saját szagomat összeizzad az ember íróasztalával talán majd este lefürdöm, igen, -- ilyenkor teljesen mindegy hol a zsilett*, kaparni kell, mert ez a vonal túlfutott, figyelmetlen voltam erről eszembe jutott nem tudsz figyelmesen egy menetrendet megnézni és egy vekkert felhúzni mit csináljak, persze én is ilyen vagyok nem nem én másmilyen, nekem más bajaim vannak, most -- de mégis hogy tudnék én segíteni -- jószándék -- persze valami mindenkinek gyengén megy például nekem -- nem most ezt hagyjuk, persze minden rendjén van, mindig igyekezni kell romantika ezen mélázni az éjjel azt álmodtam maratoni futó vagyok logikátlan módon az első voltam tudod az utolsó 1-2 km-t(?) a stadionban futják, irgalmatlan fáradtan emeltem tovább testemet, nem volt fontos, hogy a többiek messze hátrébb a félájulás görcse -- igen ezt ébren is átéltem, az ember ostoba naiv fejjel azt hiszi csak akaraterő kérdése egy ilyen verseny megtántorodtam és fejem egyre mélyebbre esett még talán egy kör de nem bírom a lábamat emelni figyelj még tovább; no anyám nagyon kedves volt messzi csillagon él megédesíteni magányomat egy tábla csokoládét ajándékozott nekem, érthetetlen csodák maradtok számomra; nők zsugorivá zsugorodott világunkban, szép, igen talán elég ha mindig jól mozdítja a kezét, reggel fölkel és fölül a villamosra megfőz, él, holnap, talán nem is több ez az egész persze mi tudunk másról is, de erről nem szoktak beszélni, mert túl zsúfoltak a villamosok, de -- igen -- van más is, bár hiába nézné az ember a nudista strandokat a római műemlékeket és a mozivászon mögött sincs semmi, de mégis hiszen tudom hallom bár semmi értelme és csak tovább húzom a vonalat mint kéne, tudom a hétköznapok közötti gyöngyszem egyszer tíz forinttal több egy véletlen ajándékmosoly egy fölösleges lágy mozdulat és -- mindig -- egy ametisztkristály, talán meleg és fürdőruha feszülő testek egy gyöngysor a meztelen nyakon, vagy talán csak siker és kiállítás, vendégkönyv, -- nem, nem igaz, nyár sem, és tenger sem álom; nem amikor végre egy pillanatra fölébredtem levettem a felsőruhát, biztos az nem engedett fészkelődni álom közben aztán korán keltem, legalábbis a majd' hajnali fekvéshez korán, de szeretem, így jó a napot elkezdeni vaksin hunyorgatva, és szembe nézve az íróasztallal, körülnézek, a kezem mozog, ott egy kép a fűtőtest fűt, szék, ceruzák, a Körtér zaja a szomszéd szobában lent a téren, és a szomszéd kerületben és U thant a főtitkár és az első sajtóértekezlet minden rendben, ha megemelem azt a ceruzát ott akkor megindul a gép és én is rendben vagyok csak az semmi más, hidd el semmi más kiszámítható minden lassan meg lehet tanulni egy-kettő-egy egy a sok között; jó egész életemben erre tanítottak
        -- éjfél felé, kedd, most lefekszem
megint tévedek: könnyű nektek azt mondanom, enélkül valahogy, -- közelebb kéne --, de csak aki hiszi, hát ezért mindegy hogy hideg az ebédkrumpli és kövér a szakácsné is, bár két jegyet is elfogad, mindegy a papír és a gondolat, ez is húz lefele -- most pontosan kifejeztem magamat megyek fürdeni.
csüt 5h
Megjött leveled, akkor mehet ez. Hogy élek grafika tegnap éjfélig összeizzadva székkel büdös, foltos fáradt testen, de a ritmus kába öröme egyre gyorsabb mozdulatok kapargálni a celluxot a papír szélén néha remeg a kezem az nem tesz jót a rajznak rádió ki-be, ezentúl csak komoly zenét hallgatok, már unom, Pakisztán, Csak fiataloknak Brahms nem jó régen pedig csak tűkörzők kedves szerszámaim elöntenek gépterem már sokféle pontos billentyű piros fények, levágom sorszám, a tetejére, letakarni
jó jó
pihenésnek? Halál ötven órája rohamsisak két pici csillaggal tábornok száj szélén pici félmosoly 50 ember ott, meghal, összehúzott figyelő nem közeledik feléd és fölrobbansz tigristankok lánctalpa gyorsan még gyorsabban gáz a motornak szerpentinen mélyrepülés, hál'Isten ez elment csak felderítő egy SS alakulat elvágják a telefonösszeköttetést na most gyerünk mesterlövészek szép ünnepi torta és lőnek, lövészárok villanó fények emberek meghajolva a fal mellett éjjel surran dobog kúszik hideg előre  -- hát így
-- szóval semmi különös monoton napok -- érzékelek szia
                                                                                        Deske

*pauszon tusvonalat zsilettel lehetett levakarni

[pauszpapírra írva, akkoriban nagyon tetszett, hogy
tükörfordítva arab írás 2013.01.]